Elképesztő felfedezést tettek a kutatók: függőleges sziklafalon másznak ezek a halak, kiderült, miért kockáztatják az életüket

A Parakneria thysi nevű pontyalakú halfaj egyedei a Kongó-medence felső szakaszán található Luvilombo-vízesésen másznak fel az esős évszak végén. Ez jellemzően az áprilisban és májusban beköszöntő áradások idején történik.

A faj akár a 9,8 centiméteres hosszúságot is elérheti.

A kutatók azonban csak kis és közepes, 3,7–4,8 centiméteres példányokat figyeltek meg mászás közben, mivel

a nagyobb egyedek valószínűleg már túl nehezek ahhoz, hogy az uszonyaik megtartsák őket a meredek sziklafalon.

A megfigyelések szerint egyetlen hal csaknem tíz órát tölthet a lassú és megterhelő feljutással. A folyamat során rövid, lökésszerű mozdulatokkal haladnak előre, miközben gyakran megpihennek. Az állatok a mellúszóikkal kapaszkodnak a nedves sziklafelszínbe. A tapadást a hasúszóik, valamint apró, horogszerű hámfüggelékeik, az úgynevezett unculusok segítik. Testüket oldalirányban hullámoztatva tolják magukat egyre feljebb. A halak nem közvetlenül a vízsugárban úsznak, hanem a vízpermet által nedvesen tartott fröccsenési zónában mozognak.

A mászás rendkívül kockázatos vállalkozás. A hirtelen lezúduló vízsugarak könnyen lesodorhatják az állatokat a sziklafalról, különösen akkor, amikor fejjel lefelé fordulva próbálnak átjutni a túlnyúló sziklapárkányok alatt. A vízesés alatti mély vízbe zuhanó halak feltehetően túlélnek, és újrakezdhetik a kapaszkodást.

Azok a példányok azonban, amelyek közvetlenül a sziklákra esnek, nagy valószínűséggel elpusztulnak.

A szakemberek szerint a halak azért vállalják ezt a veszélyes utat, mert a folyó felsőbb szakaszán kedvezőbb életfeltételeket találnak. Ott kisebb a táplálékért folyó versengés, és kevesebb a ragadozó is. Bár más halfajokról is ismert, hogy képesek vízeséseken feljutni, a tanulmány szerzői szerint ez az első ilyen dokumentált eset az afrikai kontinensen.

A Lubumbashi Egyetem ichtiológusa, Pacifique Kiwele által vezetett kutatócsoport négy alkalommal, 2018-ban és 2020-ban rögzítette ezt a viselkedést. Eredményeiket a Scientific Reports folyóiratban tették közzé. A felfedezés rávilágít arra, hogy milyen keveset tudunk a Kongó-medence halfajainak viselkedéséről, hiszen a térségben korábban gyakorlatilag nem végeztek hasonló vizsgálatokat.

A kutatók két fő emberi eredetű fenyegetést is azonosítottak a fajra nézve. Az egyik a szúnyoghálóval végzett illegális halászat, amellyel könnyen befogják az apró halakat. A másik az öntözési célú vízkivétel, amely bizonyos években a Luvilombo folyó teljes kiszáradásához vezetett. A kutatócsoport további terepi vizsgálatokat tervez annak megállapítására, hogy más, gyors sodrású élőhelyeken honos halfajok is képesek-e hasonló függőleges akadályok leküzdésére.

Forrás: Reuters

Címlapkép forrása: Nuture via Getty Images