Nem az AI a jogász rémálma, hanem az ellenőrizhetetlen forrás

Az elmúlt két évben a mesterséges intelligencia a jogi szakmában is kilépett abból a fázisból, amikor még csak technológiai lehetőségként beszéltek róla. A hype mögött mennyi a tényleges, napi működésbe beépült használat? A jogi munkafolyamatok elkezdtek már átalakulni?

A mesterséges intelligencia korábban is jelen volt a szakmai gondolkodásban, de a ChatGPT megjelenése láthatóan új szintre emelte a témát. Az emberek elkezdték magáncélra használni, rájöttek, hogy működik, és onnantól nagyon gyorsan bekerült a szakmai gondolkodásba is. A jog ebből a szempontból különösen alkalmas terep, mert alapvetően szövegfókuszú szakma: jogszabályokkal, kommentárokkal, döntvényekkel, szerződésekkel, iratokkal, levelekkel dolgozik, vagyis pontosan olyan tartalmakkal, amelyek feldolgozásában a nagy nyelvi modellek erősek. 

A Wolters Kluwer „A jövő jogásza” kutatásán is jól látszik az elmozdulás. Hét évvel ezelőtt még inkább az volt a kérdés, hogy a jogászok nyitnak-e bármilyen technológiai megoldás felé, és digitalizálják-e a működésüket, ma viszont már gyakorlatilag az AI került a középpontba. A legfrissebb eredmények szerint

a válaszadók 92%-a legalább egy AI-eszközt használ a mindennapi munkája során,

ami önmagában is azt mutatja, hogy erről már nem lehet jövőbeni lehetőségként beszélni. Ugyanakkor ebből még nem következik automatikusan, hogy a piac teljesen felkészült volna az AI alkalmazására. Inkább azt látom, hogy a technológia megérkezett, a nyitás egyértelmű, de a valódi, munkafolyamatokba épülő használat még csak most kezd kialakulni. 

Mire használják ma ténylegesen az AI-t a napi működésben, és ehhez képest hol van még a legnagyobb kihasználatlan potenciál?

Még nagyon nagy a különbség aközött, amit a technológia már tudna, és aközött, ahogyan a jogászok ténylegesen alkalmazzák. A napi munkában az AI szerepe inkább 5-15% körül mozog, miközben technológiailag ennél jóval többre lenne képes. Rövid távon akár a jogi munka 30-40%-a is támogatható lenne, főleg az alacsonyabb hozzáadott értékű, ismétlődő, előkészítő feladatoknál.

A kutatásunkban is az látszik, hogy a jogászok már alkalmazzák a generatív AI-t, amellyel heti 6-20% közötti időmegtakarítást érnek el.  Ez részben azért alacsony, mert még nem használják ki igazán a lehetőségeket, részben pedig azért, mert nem biztos, hogy mindenki ugyanúgy méri a használatot. Ma a leggyakoribb felhasználási területek még mindig viszonylag jól körülhatárolható részfeladatok:

jogi kutatás, hosszabb szövegek kivonatolása, fordítások, első vázlatok – e-mail, memo, belső összefoglaló – elkészítése.

Ezek fontosak, de még nem jelentik azt, hogy a teljes munkafolyamat átalakult. Sok helyen az AI továbbra is inkább egy asszisztens a folyamat szélén, nem pedig a működés szerves része. És azt is hozzátenném, hogy nem minden jogásznak van szüksége AI-ra, de ahol igen, ott nagyon gyorsan versenyelőnnyé válhat. Egy klasszikus, kisebb volumenű ügyekkel dolgozó praxisnál lehet, hogy nem ez a szűk keresztmetszet, míg egy nagyobb irodánál vagy komplex tranzakcióknál már igen. Az AI különösen ott tud érdemi előnyt adni, ahol nagy a dokumentumtömeg, sok az ismétlődés, időigényes az előkészítő munka, és a lassúság üzletileg is költséges. 

Sokan hajlamosak az AI-jal szembeni nyitottságot és ellenállást generációs kérdésként leírni. A tapasztalatok alapján valóban erről van szó, vagy ez inkább a jogászi működés természetéből következik?

Az ellenállás létezik, a kutatásainkban ma is megjelenik, mint bevezetési akadály, de nem lehet egyszerűen generációs kérdésként leírni. A jogászi működésből eleve következik egyfajta óvatosság, hiszen ez egy bizalmi szakma, ahol nem elég gyors választ adni, annak szakmailag is meg kell állnia a helyét. Egy jogász nem szívesen hagyatkozik olyan eszközre, amely fekete dobozként működik számára,

nem látja át pontosan, hogyan jut el egy adott eredményhez, miközben a végső felelősség ugyanúgy nála marad.

Ez valós szakmai ellenállás, nem egyszerűen generációs reflex. Közben az sem igaz, hogy az idősebb jogászok automatikusan elutasítóbbak lennének, a fiatalabbak pedig maguktól tudatosabban használják ezeket az eszközöket. Vannak kifejezetten nyitott, tapasztalt jogászok, akik sokkal tudatosabban és kritikusabban nyúlnak a technológiához, mint egyes fiatalabb kollégák. A fiatalabb generáció már digitális bennszülöttnek számít, de ettől még nem biztos, hogy digitálisan érettebb jogi szakmai értelemben is: nem biztos, hogy tudja, mire érdemes használni az AI-t, megfelelően ellenőrzi-e a kimenetet, vagy érzékeli a határait. Ezért gondolom azt, hogy ezt a kérdést nem életkor, hanem jogászi működés és szakmai kultúra felől érdemes nézni. Az AI nem a tanulást spórolja meg, és nem váltja ki a jogi tudást sem, legfeljebb a monotóniát csökkenti. 

Sok hazai jogász ma egy általános AI-eszközt használ a gyors válaszokhoz, és mellette Jogtárban vagy más adatbázisban ellenőrzi az eredményt. Ez első ránézésre működő kompromisszumnak tűnhet. Hol vannak ennek a modellnek a korlátai, és mikor tud ennél többet egy kifejezetten jogi munka támogatására létrehozott AI-megoldás?

Ebben a közegben nem jól hangzó válaszokra, hanem visszakereshető és ellenőrizhető állításokra van szükség. A generikus eszközök szakmai kérdésekben nem mindig adnak kellően pontos választ, és sokszor azt sem teszik egyértelművé, mire alapozzák azt. Előfordulhat pontatlan vagy kitalált hivatkozás, a hatályos és korábbi időállapot összekeverése, aminek tipikus oka egyszerűen az, hogy a mögöttes magyar, pláne jogi tanítóadat nem elég jó. Ezek nem kényelmi hibák, hanem szakmai kockázatok. 

Van egy kevésbé látványos veszély is. Mivel a felhasználó nem látja pontosan, hogy miből dolgozik a rendszer, ezért könnyen kész válaszként kezelhet olyasmit, amit valójában még ellenőriznie kellene. A jogban ugyanis nem elég tudni a választ, azt is tudni kell, honnan jön. Ha ez a kritikus ellenőrzés hiányzik, az nemcsak szakmai, hanem képzési kérdés is, hiszen a fiatalabb jogászoknak ugyanúgy meg kell tanulniuk végigjárni az utat a forrástól a következtetésig. Éppen ezért lenne fontos, hogy a jogi oktatásban is tudatosabban megjelenjen az AI-eszközök helyes használata, és nem csak technológiai mellékszálként, hanem a jogászi alapkompetenciák szerves részeként: a szakmai kontroll, a forráskritika és az ellenőrzési logika mentén. Egy jog-specifikus, ellenőrizhető forrásokra épülő rendszer ezzel szemben

a választ konkrét jogforrásokhoz köti, és a hivatkozásokat paragrafus-, bekezdés- és dátumszinten azonosítja.

Egy ilyen megközelítésnél – és a Libra is erre épít – ez az egyik lényegi különbség. A kifejezetten a jogi munkára fejlesztett, komplex munkakörnyezet mögött egy több mint 30 éve épülő és folyamatosan karbantartott adatbázis áll, amelyben a rendszer megmutatja, miből dolgozott, a forrásból pedig tovább is lehet lépni újabb kérdésekre vagy mélyebb kutatásra. Ráadásul a kutatás, a dokumentumelemzés és a draftolás egy felületen történik, vagyis nemcsak pontosan visszakövethető eredmény születik, a munkafolyamat is kevésbé lesz töredezett. 

Mit jelent az agentic megközelítés, és miért fontosabb ez annál, mint hogy egy chatbot mennyire szépen fogalmaz?

A chat alapvetően reaktív logika szerint működik, arra válaszol, amit kérdezek, egy menetben dolgozik, és nincs saját célja azon túl, hogy előállítson egy kimenetet. Az agentic AI ezzel szemben nem pusztán kérdést kap, hanem feladatot vagy célt. Többlépéses tervet készít, és külön specializált al-ügynökökkel dolgozik: az egyik keres, a másik szövegez, a harmadik ellenőriz vagy újrapróbál. Ezért lehet azt mondani, hogy nem egyszerűen válaszol, hanem munkafolyamatot visz végig. 

Ez különösen fontos, mert egy ügy kezelése ritkán áll meg ott, hogy „mi a szabály”. Először kutatni kell, utána az információt rendszerezni, abból összeállítani egy belső háttéranyagot, abból ügyfélnek szóló levelet, esetleg egy első dokumentumtervezetet, és mindezt úgy, hogy a források végig követhetők maradjanak. Az agentic AI ebben hoz változást, nem egyetlen kérdésre ad választ, hanem egymásra épülő részfeladatokat szervez össze. A Libra is ezt a működési logikát követi, mivel a jogi kutatást, az elemzést és a draftolást nem különálló funkciókként, hanem egy összefüggő munkafolyamat részeként kezeli. 

A tömeges dokumentumkezelés az egyik legkézzelfoghatóbb use case, egy nagyobb ügyletnél vagy például egy több száz lakásos ingatlanfejlesztésnél rengeteg szerződést kell átnézni. Hol tud valóban időt és kockázatot csökkenteni egy ilyen rendszer?

Ezeket manuálisan végigolvasni nemcsak lassú, hanem kifejezetten monoton munka is. Egy jogi AI-rendszerrel fel lehet tölteni az összes dokumentumot, meg lehet adni a vizsgálati szempontokat, és a rendszer kiemeli az eltéréseket, a kockázatos pontokat és a hiányosságokat. Ugyanez igaz például titoktartási megállapodásokra vagy standard szerződésekre is, és nem arról van szó, hogy a rendszer önállóan elvégzi a jogászi munkát, hanem arról, hogy gyorsan azonosítja azokat a pontokat, ahol érdemi szakmai beavatkozásra van szükség. 

De vannak ennél hétköznapibb helyzetek is. Egy jelölt például korábban akár 10 órán keresztül kutatott egy kérdésen, amelyből az iroda jó esetben 4-5 órát tudott ténylegesen elszámolni. Ha ugyanez ma 1-2 órás, jól strukturált előkészítésre csökken, az már nagyon is valós működési különbség. Ugyanez vállalati oldalon is igaz: ha egy HR-es standard munkaszerződéseket vagy munkaköri leírásokat gyorsabban, kontrolláltabban és kevesebb külső segítség bevonásával tud előkészíteni, az szintén kézzelfogható érték. 

Fontos ugyanakkor, hogy ettől a jogász szerepe és szakmai felelőssége nem változik meg. A rendszer forrásokat gyűjt, dokumentumokat elemez, javaslatokat készít és első vázlatokat állít elő, de nem nyújt jogi szolgáltatást a jogász helyett. 

A compliance az egyik legérdekesebb alkalmazási terület lehet. Egy jogszabályi változás esetén pontosan hogyan tud segíteni a meglévő belső szabályzatok, például egy IT-eszközhasználati vagy incidenskezelési szabályzat felülvizsgálatában, frissítésében?

A compliance egyik legnagyobb kihívása, hogy a szabályozási megfelelést folyamatosan fenn kell tartani, miközben a szabályozási környezet és a belső működés is változik, a kapcsolódó nagy mennyiségű dokumentumot pedig folyamatosan karban kell tartani. Itt nem egyetlen nagy döntésről van szó, hanem sok apró, ismétlődő, mégis kockázatos feladatról. Ez tipikusan olyan terület, ahol az AI érdemben tud segíteni. Nem azért, mert kiváltja a compliance szakembert, hanem azért, mert

egyszerre tudja értelmezni a jogszabályi hátteret, a kommentárokat, az uniós és hazai forrásokat, valamint a belső dokumentumokat.

Ha változik a releváns jogszabályi környezet, eddig valakinek manuálisan végig kellett néznie, hogy az adott dokumentum továbbra is megfelel-e, és ha nem, pontosan hol kell módosítani. Ez üzletileg azért fájdalmas, mert sok a dokumentum, sok a kézi ellenőrzés, lassú a reakcióidő, miközben a reputációs és auditkockázat is jelentős. Egy AI-alapú rendszer ezt úgy tudja felgyorsítani, hogy összeveti az aktuális szabályozást a meglévő szabályzattal, kiemeli az eltéréseket, és segít checklistet vagy első módosítási javaslatot generálni. A gyakorlatban ez gyorsabb szabályzatfrissítést, fókuszáltabb belső kontrollt eredményez, és egy incidens utáni megfelelőségi felülvizsgálatnál is hamarabb látszik, hol vannak a gyenge pontok. 

Ha egy kutatómunka vagy dokumentumelőkészítés töredék idő alatt elvégezhető, az hogyan alakíthatja át a számlázhatóságot és általában a jogi szolgáltatási modellt?

Korábban egy kutatómunka lehet, hogy tíz órát vett igénybe, de abból nem lehetett feltétlenül tíz órát kiszámlázni. Ha ugyanez most egy-két óra alatt elvégezhető, akkor idő szabadul fel, és a valódi kérdés az, hogy ezt a felszabaduló kapacitást mire használja az adott jogász vagy ügyvédi iroda: több ügyfélre, komplexebb ügyekre, stratégiai munkára vagy üzletfejlesztésre. 

A valóság inkább az, hogy nem kevesebb munka lesz, hanem más összetételű és másképp árazott munka. Kevesebb idő megy el az ismétlődő, mechanikus feladatokra, és több marad arra, amire az ügyfélnek valójában szüksége van: a gondolkodásra, a stratégiára, az ügyfélkezelésre. Az AI tehát nem feltétlenül kevesebb munkát jelent, hanem másfélét. Ugyanez vállalati jogi oldalon is igaz, ha a standardizálható, ismétlődő dokumentumkezelés gyorsabban elvégezhető, az közvetlen költségmegtakarítást is hozhat. 

Tavaly novemberben vásárolta fel a Librát a Wolters Kluwer, majd néhány hónap alatt több európai országba is bevezette. Mit mutat ez a tempó a piaci nyitottságról?

Az, hogy a Wolters Kluwer 2025. november 14-én bejelentett felvásárlás után már 2026. március végére megjelent a Librával kilenc európai piacán – Magyarországon március 26-án –, önmagában is jelzi, hogy erre a típusú jogi AI-munkakörnyezetre valós piaci igény van. Természetesen ez a nyitottság régiónként nem teljesen egyformán jelenik meg. A kelet-közép-európai piacokat gyakran a lassabban mozgó országok közé sorolják, de ez nem ennyire egyértelmű. A lengyel és a cseh piac például kifejezetten nyitott és innovatív, bizonyos szempontból előrébb is jár a magyarnál, miközben a német piac jóval konzervatívabb. A kisebb piacoknak ráadásul van egy valódi előnyük is, rugalmasabbak, kisebb a tehetetlenségük, ezért gyorsabban tudnak reagálni. 

A Libra megjelenése ebben a környezetben azért is érdekes, mert nem egyszerűen egy újabb AI-eszközről van szó, hanem egy olyan jogi AI-munkakörnyezetről, amely mögött egyszerre van

technológia, ügyfélvalidáció és erős, országonként megbízható jogi tartalmi bázis.

A német piacon a Librát már a felvásárlás előtt több száz ügyvéd használta, vagyis a technológia mögött akkor is látszott a kereslet. Ehhez kapcsolódott hozzá a Wolters Kluwer saját, gondozott jogi információs infrastruktúrája, és pont ettől lett igazán erős a konstrukció: egy bevált technológia és egy erős jogi tartalmi háttér ért össze.  

Ezeknek a megoldásoknak a valódi értékét végső soron nem a gyorsaság határozza meg, hanem az, hogy a használatuk mellett mennyire marad meg a szakmai kontroll. A legerősebb megoldások nem elveszik ezt a kontrollt a jogászoktól, hanem éppen abban segítik őket, hogy gyorsabban, de továbbra is ellenőrizhetően és szakmailag megalapozott módon tudjanak dolgozni. 

A cikk megjelenését a Wolters Kluwer Hungary Kft. támogatta.

Címlapkép forrása: Portfolio