A hibrid IT-infrastruktúra lehet a megoldás a memória- és tárhelypiac soha nem látott drágulására

Hogyan alakult át az elmúlt években az IT-infrastruktúra piaca? Mely trendek, problémák váltak meghatározóvá?

A közelmúltban, nagyjából a tavalyi év végéig, a kis- és középvállalatok túlnyomó többsége elsősorban on-premise megoldásokat alkalmazott az infrastruktúra és az infrastruktúra-közeli szolgáltatások területén. A működés alapját jellemzően helyben üzemeltetett szerverek adták: ezeken futottak az üzleti alkalmazások, innen történt az adatok kezelése, elérése is. Bár a felhőalapú megoldások irányába történő nyitás már érzékelhető volt, a domináns működési modell még egyértelműen a saját infrastruktúrára épült.

2026 januárjától azonban egy jelentős piaci sokk – a szakmában gyakran „memória-krízisként” emlegetett jelenség – alakította át a költségkörnyezetet.

Ekkor a memória- és háttértároló (különösen SSD) komponensek árai ugrásszerűen emelkedni kezdtek, ami miatt számos vállalat költségvetése és fejlesztési tervei felülvizsgálatra szorultak. A cégek egyfajta kényszerpályára kerültek, és alternatív működési modellek felé kellett elmozdulniuk.

Ebben a helyzetben a kkv-szektorban egyértelműen felgyorsult az elmozdulás a szolgáltatásalapú, illetve hyperscaler (nagy nemzetközi felhőszolgáltatói) megoldások irányába, és ez a folyamat most is tart. A nagyvállalatok esetében ez az átmenet már korábban megkezdődött; náluk a hangsúly jelenleg inkább a meglévő felhős és hibrid infrastruktúrák költségoptimalizálásán, hatékonyságnövelésén van. 

Ebben a kényszerhelyzetben milyen opciói vannak a vállalatoknak? Valóban csak az infrastruktúra átalakítása járható út vagy érdemes lehet kivárni?

A tapasztalataink szerint a helyzetre alapvetően kétféle reakció rajzolódik ki. Az egyik, hogy a vállalatok elhalasztják a beruházásaikat, kivárnak, abban bízva, hogy a piaci környezet később kedvezőbbé válik, és alacsonyabb árszinten tudják megvalósítani a fejlesztéseket.  

A másik irány az alternatív megoldások keresése: egyre többen fordulnak szolgáltatásalapú konstrukciók felé, ahol nem szükséges jelentős egyszeri beruházást végrehajtani, hanem előfizetéses modellben, havi díj mellett veszik igénybe az infrastruktúrát és a kapcsolódó szolgáltatásokat. Ennek keretében a cégek nemzetközi hyperscaler-szolgáltatók vagy hazai IT-szolgáltatók irányába mozdulnak el.

Azzal kapcsolatban, hogy mi várható a piacon, többféle elképzelés is létezik, de az év eleje óta egyértelműen az látszik, hogy az eszközárak folyamatos emelkedésben vannak, miközben a kínálat is szűkül.

Jelenleg azt tapasztaljuk, hogy a vállalatok jelentős része kompromisszumos döntésekre kényszerül. Választaniuk kell: vagy elfogadják a drasztikusan megemelkedett beszerzési árakat a kívánt konfigurációért, vagy beérik azzal a hardverrel, ami épp elérhető a piacon, és rövid határidővel szállítható. Azok a vállalatok, amelyek ragaszkodnak az eredeti specifikációkhoz, egyszerre szembesülnek a kiugró árazás és a kitolódott átfutási idők kettős kihívásával. 

Én azt tartom valószínűnek, hogy ez a piaci helyzet akár a következő év végéig is fennmaradhat: egy jelentős árnövekedési hullámot követően ugyan várható korrekció, de az árak jellemzően nem térnek vissza a korábbi szintekre. Valószínűsíthető, hogy inkább egy elnyújtott alkalmazkodási folyamat zajlik majd, amelynek során az árszintek idővel mérséklődhetnek, de tartósan magasabb bázison stabilizálódnak, mint a korábbi időszakban. 

Bár több gyártó is kapacitásbővítésbe kezdett, az új gyártóegységek felfutási ideje hosszú, így ezek hatása csak késleltetve jelenik meg a kínálati oldalon. A reális forgatókönyv szerint legkorábban év végén indulhat el egy fokozatos normalizálódás. 

Ha egy cég az átállás mellett dönt, milyen lépéseket kell megtennie, mi ennek a folyamata?

Amikor ez a téma felmerül, az első reakció jellemzően az, hogy a vállalatok az átállás komplexitásától, nehézségétől és a kapcsolódó kockázatoktól tartanak. Az IT-üzemeltetési területen alapvetően erős a kockázatkerülő szemlélet, minden változást igyekeznek kontrolláltan, minimális kockázat mellett végrehajtani.

A gyakorlat ugyanakkor azt mutatja, hogy egy megfelelően előkészített és strukturált migrációs folyamat jól kezelhető. Számos ilyen projekt megvalósult már, így mostanra megfelelő szakmai háttérrel ezek az átállások rutinszerűen végrehajthatók.

A legnagyobb kihívást inkább a szemléletváltás jelenti: sok szervezet számára továbbra is fontos, hogy az infrastruktúra fizikailag „kézzelfogható” legyen, saját gépteremben üzemeljen, ahol közvetlen rálátás van a működésre. Ebben a tekintetben a hazai szolgáltatók bizonyos szempontból eltérnek a nemzetközi hyperscaler szereplőktől: a lokális jelenlét, az infrastruktúra földrajzi közelsége és az a tény, hogy az ügyfelek számára akár fizikailag is megtekinthető a működési környezet, sokak számára biztonságérzetet ad. 

Emellett kiemelt szempont az elérhetőség és a támogatás minősége: a helyi szolgáltatók, mint például a Telekom, jellemzően folyamatos, 0-24 órás rendelkezésre állást biztosítanak, és a teljes infrastruktúra-spektrumot lefedő szakértelemmel támogatják az ügyfeleket az átállás és az üzemeltetés során is. 

Említette, hogy sok vállalkozás számára fontos az infrastruktúra „kézzelfoghatósága”: van lehetőség vegyes, egyszerre on-premise és cloud-alapú rendszerek kialakítására is?

Abszolút, sőt a jelenlegi átalakulási folyamatok alapján egyértelműen az látszik, hogy a vállalatok többsége nem „lift-and-shift” jelleggel, teljes egészében költözik a felhőbe. Sokkal inkább részleges, hibrid architektúrák kialakítása a jellemző: az infrastruktúra és a szolgáltatások egy része továbbra is on-premise környezetben marad, miközben párhuzamosan megkezdődik a felhőalapú erőforrások bevonása.

Ez a megközelítés lehetővé teszi a fokozatos átállást, illetve azt is, hogy a vállalatok szolgáltatásonként optimalizálják az elhelyezést. Ennek során a vállalatok szolgáltatásanként mérlegelik, hol indokolt a helyi (on-premise) futtatás – például az alacsony késleltetés, a szigorú adatbiztonsági szabályozások vagy egyéb üzleti szempontok miatt –, és mely folyamatokat gazdaságosabb a felhőben üzemeltetni. Ez a nyitás történhet a globális felhőszolgáltatók (hyperscalerek) vagy a hazai partnerek bevonásával is, mindig az adott üzleti felhasználási eset műszaki és szabályozási követelményeitől függően.

Manapság az információbiztonságkiemeltkérdéssé vált,és sokakban lehet egyfajta bizonytalanság a felhőalapú szolgáltatások biztonságával kapcsolatban. Nekik mit tanácsolna, hogyan érdemes ehhez viszonyulni?

Ez minden esetben kritikus kérdés, hiszen a vállalatok adatvagyona kiemelt értéket képvisel, olyan bizalmas üzleti információkról van szó, amelyek védelme, rendelkezésre állása és integritása alapvető elvárás. 

A tapasztalat az, hogy korszerű, szolgáltatásalapú infrastruktúrával sok esetben magasabb szintű biztonság és rendelkezésre állás érhető el kedvezőbb költségszint mellett, mint egy saját üzemeltetésű környezetben. Ehhez társul a dedikált szakértői háttér, amely nemcsak az átállásban, hanem a folyamatos üzemeltetésben és a biztonsági kontrollok fenntartásában is támogatást nyújt. 

Bár a nemzetközi hyperscaler-szolgáltatók is kínálnak regionális (jellemzően nyugat-európai) adatközpontokat, a hazai szolgáltatók esetében biztosítható az adatok országon belüli felügyelete. Ez számos szabályozási és megfelelőségi szempontból előnyt jelent, különösen olyan esetekben, ahol az adatlokalizáció kifejezett elvárás. 

Ezen túlmenően a Telekomnál az infrastruktúra mellé például integrált IT-biztonsági szolgáltatások is kapcsolhatók, amelyek támogatják a különböző megfelelőségi követelmények – például a NIS2 irányelv – teljesítését. Az ilyen típusú környezetekben az adatkezelés és a biztonsági kontrollok kialakítása jobban illeszthető a hazai és európai szabályozási keretrendszerhez.

A másik oldalról viszont gyakran hallani, hogy a hyperscalerek előrébb járnak a technológiai fejlesztések terén.

Érdemes a helyén kezelni a globális hyperscalerek és a lokális szolgáltatók szerepét.

A nagy nemzetközi platformok valóban élen járnak az olyan szűk réspiacokat célzó (niche), speciális fejlesztésekben, amelyeket a vállalatok egy nagyon szűk köre használ. Azonban a vállalati IT-működés gerincét adó infrastruktúra és platformszolgáltatások terén a Telekom teljesen egyenrangú technológiai színvonalat és funkcionalitást kínál. Sőt, megközelítésünk sokszor előnyösebb az ügyfelek számára: mi nem egy dobozos felhőszolgáltatást nyújtunk, hanem dedikált szakértői csapattal, a magyar piacra optimalizálva építjük fel a rendszereket.

Az általunk kínált megoldások lefedik a vállalatok és vállalkozások üzleti igényeit, és ha egy cégnek mégis szüksége lenne egy specifikus hyperscaler funkcióra, a hibrid architektúránknak köszönhetően azt is zökkenőmentesen integrálni tudjuk a telekomos alapinfrastruktúrába. 

A Telekom személyre szabott tanácsadással is támogatja a vállalatokat és vállalkozásokat a megfelelő szolgáltatási csomagok kiválasztásában vagy hibrid infrastruktúra kialakításában?

Azt gondolom, hogy jól látható változás, globálisan és Magyarországon is, hogy míg korábban a vállalatok jellemzően házon belül, saját erőforrásokra támaszkodva határozták meg az IT-stratégiájuk irányait, addig ma egyre nagyobb szerepet kap a külső szakértői támogatás. 

Ebben a folyamatban előnyt jelent, ha a szolgáltató több területet átfogó kompetenciával rendelkezik. Ide tartozik egyrészt az on-premise környezetek mély ismerete, beleértve a hálózati és telekommunikációs infrastruktúrát, a saját szolgáltatási portfólió részletes ismerete és az üzemeltetési tapasztalat. Emellett fontos szempont a különböző felhőplatformokkal és hyperscaler környezetekkel kapcsolatos gyakorlati szakértelem is. 

Ezek együttesen teszik lehetővé, hogy egy ügyfélmegkeresés esetén ne egyetlen irány, hanem több dimenzió mentén történjen meg a vállalati IT-stratégia kidolgozása. Így alakítható ki egy olyan hibrid működési modell, amely az on-premise, a privát és a publikus felhőmegoldásokat integráltan kezeli és a lehető legjobban illeszkedik az adott vállalat üzleti és technológiai igényeihez.

A magyar kkv-szektor jellemzően árérzékeny. Mik azok a szempontok, amelyeket érdemes mérlegelni a legjobb ár-érték arányú megoldás kialakításához?

Gyakori tapasztalat, hogy a hyperscaler platformokra történő átállás nem minden esetben költségtudatos tervezés mentén valósul meg, ezért a kezdetben becsült költségek a működés során jelentősen megemelkedhetnek.

A publikus felhő sajátossága, hogy szigorúan használatalapú elszámolás érvényesül, így minden nem megfelelően méretezett vagy kialakított erőforrás közvetlenül költségnövekedést eredményez. A saját szerveres (on-premise) környezet árazása lehetővé teszi, hogy a túlméretezés a fix költségek terhére történjen, a felhőben azonban a nem optimális architektúra tervezés következményei azonnal, direkt módon jelentkeznek a havi számla részeként.

Erre az optimalizált működési környezet kialakítása jelenthet megoldást: olyan architektúrát és erőforrás-allokációt tervezünk, amely az adott igényekhez illeszkedve biztosítja az optimális ár-érték arányt.

Egy jól megtervezett és üzemeltetett hibrid környezet teljes éves költsége alacsonyabb, mint a fokozatosan bővített felhőszolgáltatás használati díja. 

Ma már elengedhetetlen egy szakértő bevonása a hibrid cloud stratégia kialakításához, hogy hosszú távon is fenntartható és versenyképes maradjon az IT-infrastruktúra.

A cikk megjelenését a Telekom támogatta.

Címlapkép forrása: Andras D Hajdu

A cikk elkészítésében a magyar nyelvre optimalizált Alrite online diktáló és videó feliratozó alkalmazás támogatta a munkánkat.