Mitől lesznek versenyképesek a kkv-k? Új kormány, új esélyek?

Ez itt az on the other hand, a portfolio vélemény rovata.

Ez itt az on the other hand, a portfolio vélemény rovata. A cikkek a szerzők véleményét tükrözik, amelyek nem feltétlenül esnek egybe a Portfolio szerkesztőségének álláspontjával. Ha hozzászólna a témához, küldje el cikkét a velemeny@portfolio.hu címre. A megjelent cikkek itt olvashatók.

Az MNB 2024-es termelékenységi jelentése szerint a kkv-k termelékenysége a nagyvállalatokénak mindössze 54,4%-át éri el, míg az átlagos érték az EU-ban meghaladja a 60%-ot. Kizárólag azáltal, hogy a kkv-k termelékenysége eléri az EU átlagértéket, több mint 5%-kal magasabb GDP lenne elérhető.

A növekedés azonban ennél biztosan magasabb lehetne, mert hosszú évek nemzetközi tapasztalata mutatja, hogy a termelékenység javulása többlet tőkebefektetést és újabb beruházásokat indukál.

Volt stratégia, viszont eredmény alig

A 2019 novemberében publikált kkv-stratégia több fontos célt tűzött ki – többek között a növekedésre képes vállalati kör értékteremtő képességének megerősítését, kiszámítható keretek biztosítását, valamint a termelékenység, a hazai tulajdonú kkv-k által előállított hozzáadott érték, illetve az exportképesség növelését.

A célok rendkívül hangzatosak, ugyanakkor látható, hogy a stratégia félidejénél nemhogy jelentős javulást és eredményt nem sikerült elérni, de vannak szegmensek, ahol tovább romlott a versenyképesség. Ennek fő oka, hogy az elmúlt 3-4 év magas inflációs környezete visszavetette a kkv-k termelékenységét, közben egyes EU-országok feljebb jöttek, tehát a magyar vállalkozások relatív pozíciói romlottak.

Válaszként a leköszönő kormány gazdaságpolitikusai kidobtak egy upgrade verziót 2024-ben, hátha majd ettől beindul minden. A felülvizsgált stratégia öt pillérbe csoportosította a kihívásokat, ezekhez önálló célokat rendelt:

• a kkv-k versenyképességének növelése a tudásátadás, a technológiaváltás, a digitális és fenntartható működés, a jól képzett munkaerő és a nemzetköziesedés révén,
• vállalkozóbarát üzleti és adózási környezet továbbfejlesztése,
• a kkv-k finanszírozáshoz jutásának fenntartása,
• a jövő technológiái és innováció lesznek a magyar gazdaság kitörési pontjai,
• a vállalkozások sikeres működtetéséhez szükséges tudás megszerzése, a vállalkozói kultúra erősítése, valamint a generációváltás támogatása.

Nagyon jól hangzó mondatok, kár, hogy nagy része bullshit volt. De a sikertelenség mögött az is állhat, hogy legtöbbször a kormányzati intézkedési csomagok makrogazdasági szemlélettel állnak a kkv-khoz, és egységes, homogén szektornak kezelik azokat, amelyek számára egységes, felülről jövő intézkedéseket kínálnak. Ezek az intézkedések elsősorban a központi gazdaságpolitika hagyományos eszköztárára támaszkodnak, mint a finanszírozás nyújtása vagy támogatása, adózási elemek átalakítása.

Valójában a kis vagy középvállalataink bajai nem szűkíthetők le az alulfinanszírozás pénzügyi gondjaira, hiszen szűk keresztmetszetek a vállalati működés bármely területén előfordulhatnak. Szakmai tanulmányok több problematikus területet is azonosítottak, többek közt a nyelvtudás hiánya, a továbbképzés és az együttműködés alacsony szintje, vagy az innováció elégtelensége.

Az egyedi, vállalati szinten jelentkező nehézségek általános gazdaságpolitikai eszközökkel történő kezelése több közgazdász véleménye szerint csak korlátozottan lehetséges.

Olyan decentralizált támogatási rendszert kellene kialakítani, ahol cégre szabottan, célzott módon lehetne kiküszöbölni a vállalati működést zavaró és a teljesítményt visszafogó szűk keresztmetszeteket, figyelembe véve a legjobb hazai gyakorlatokat.

További tanulság, hogy nem lehet eredményt elvárni azoktól a cégektől, ahol a versenyképesség minden területen alacsony, vagy egynél több szűk keresztmetszet is létezik. Ezek a cégek nem képesek kellő hatékonysággal hasznosítani erőforrásaikat. Kutatásaim során is többször visszaigazolódott, hogy nem minden kkv fejleszthető, sőt a generációváltás is jelentős részben sikertelen lesz.

A jól hangzó „stratégiai célok” megfogalmazásán túl az elmúlt időszakban gyakorlatilag semmi nem valósult meg.

Részben azért, mert bár stratégia volt, de hozzá rendelt akciók, azaz a célhoz vezető út állomásai tévesek voltak. Talán nem ártott volna olyan embereket is megkérdezni a megvalósíthatóságról, akik vállalatban, mi több kkv-ban dolgoztak, és nem kizárólag minisztériumok székeit koptatták.

• A kkv-k versenyképességének növekedését remélték a jól képzett, versenyképes tudástól, a digitalizációtól, a nemzetköziesedéstől. Közben pedig mind a középfokú, mind a felsőfokú oktatás egyre kevésbé kompetitív, gyakorlatilag a munkaerőpiacon már használhatatlan lexikális tudással és gyenge kompetenciákkal kerülnek ki a fiatalok az iskolapadokból. Az idősebb korosztály esetén a nyelvtudás és a digitális készségek hiánya az akadály.
• Az üzleti és adózási környezet fejlesztése is cél, de eközben a hazai kkv-k jelentős része még mindig attól reméli a magasabb profitot, hogy a járulék és adó egy részét nem vallja be, a fizetések egy részét borítékban adja. Vannak komplett iparágak, ahol a teljes transzparencia legalább 40%-os azonnali bértömeg-növekedést okozna a cégek mérlegében azáltal, hogy a valós számok kerülnének bevallásra.
• Az innováció lesz a kitörési pont, állítja a stratégia, de több elemzés kimutatása szerint az elmúlt 20 évben a K+F támogatások 80%-a landolt a legkevésbé innovatív cégeknél és semmilyen hasznosulása sem volt. Ezt igazolja az is, hogy egyre nagyobb az innovációs lemaradásunk már az EU országaihoz képest is.
• Lépten-nyomon elhangzik, hogy a generációváltást támogatni kell, mert mekkora baj lesz. Pedig ideje lenne belátni, hogy az első generációs cégek jelentős része alkalmatlan a generációváltásra. Sokszor hiába erőlködik a NextGen, az átadók szocializációs háttere ezt jelentősen nehezíti. Ráadásul nagyon sok esetben eladásra se alkalmasak ezek a cégek, mert ugyan méret, meg árbevétel van, de struktúra, szervezettség, folyamatok, menedzsment mind teljesen hiányzik. Inkább vegyük tudomásul, hogy a mamutok kihalnak, de jönnek helyettük új fajok, akik tovább élnek, és a helyükre lépnek a táplálkozási láncban.
• Végül pedig az örök téma a finanszírozáshoz jutás kérdése. Az elmúlt 10-12 évben különösen megfigyelhető volt, hogy a (volt) kormány kkv-politikája ráépült a vissza nem térítendő támogatásokra, és arra, hogy ezekből az adott évben legyen vas és beton meg a hozzá kapcsolódó ÁFA-bevétel. Pedig azt is igazolták már a kutatások, hogy a vissza nem térítendő támogatások inkább rontották a kkv-szektor versenyképességét. 2004-es EU csatlakozásunk óta gazdaságfejlesztési programok keretében több ezer milliárd forint értékű gazdaságfejlesztési, vállalkozásfejlesztési célú forrás érkezett Magyarországra, vagyis hatalmas összegű támogatás állt a cégek rendelkezésére. Jóllehet, ez segítette a tárgyi eszközök beszerzését, ingatlanok vásárlását, felújítását, de egyúttal torzította is a gazdasági döntéseket, és nem segítette elő a hatékonyság javítását. A cégvezetők döntését sok esetben nem az határozta meg, hogy mi a vállalkozás stratégiája, közép és hosszú távú célja, és ehhez milyen eszközre, forrásszerkezetre van szüksége, hanem az, hogy milyen támogatás érhető el, vagyis milyen eszközt lehet „féláron” beszerezni. Később pedig ezek az eszközök alacsony kihasználtság vagy kihasználatlanság mellett szinte csak álltak, nem termeltek, vagy ha igen akkor olyan terméket állítottak elő, amit nem biztos, hogy el tudtak adni a piacon. A támogatások beépülése a rendszerbe versenytorzító gondolkodást alakított ki és nem ösztönözték, inkább visszafogták a versenyképesség javítását célzó vállalkozói döntéseket.

Mi kellene a sikeres kkv-szektorhoz?

Mindenekelőtt tiszta, versenyző piac. Ahol a szabályok valóban mindenkire egyformán vonatkoznak. A korrupció sajnos nem csak az államigazgatásban vagy a közbeszerzéseknél van jelen, de a cégek közötti működésben is. Amikor egy nemzetközi nagyvállalat beszerzője kap vissza a beszállítótól, vagy amikor a hazai multi megrendelője több órát igazol le egy kis pénzért a szolgáltatónak, az pont ugyanúgy korrupció, és torzítja a versenyt. Hiszen a beszállító kkv-k azt látják, nem a minőség vagy az ár számít, hanem az, hogy ki oszt vissza. Az online számlázás bevezetése csak az első lépés volt gazdaság fehérítése útján, de ezt még más területekre is ki kell terjeszteni, és nagyon szigorúan, mindenkire egyformán alkalmazni.

Másodsorban piac kell, vagyis kereslet. A vállalkozói döntéseket egy kompetitív piacon az határozza meg, mit kíván a piac, mit kell beruházni ahhoz, hogy a stabil keresletet ki tudja elégíteni. Ha van kereslet, akkor a vállalatok támogatás nélkül is fognak beruházni, persze ésszerű, kitermelhető kamatkörnyezet mellett. Az elmúlt száz év válságidőszakaiban még mindig a keynes-i politika, vagyis a keresletgenerálás eszköztára működött legjobban. Persze csak akkor, ha a konjunktúrában az állam már kivonul a vevők közül, és nem telepszik rá mindenre, mint tette azt az elmúlt másfél évtizedben.

Harmadrészt pedig bizalom és stabilitás kell. A versenyképesség növeléséhez olyan vállalkozói döntések kellenek, amik évekre előre szólnak. A vállalkozói szektor pedig érdemes a bizalomra.

Ha az állam nem akar a jövőben mindenbe beleszólni, mindent szabályozni, de hajlandó lesz az ügyeskedőkkel, a szabályt elkerülőkkel szemben részrehajlás nélkül eljárni, akkor a vállalkozói réteg is bízni fog a jövőben és a rövidtávú profitmaximalizálás helyett önmagától is befektet innovációba, képzésbe, technológiába, termelékenységjavításba.

Nem kell mindig szembe menni a piaccal, elég, ha adaptálunk néhány jól bevált módszert. Ha más országoknak sikerült, talán nekünk is menni fog!

Címlapkép forrása: Portfolio