Április végén írtam arról, miért gondolom azt, hogy az olajpiac egy ketyegő bomba. A fő meglátásom az volt, hogy miközben a világ a történetének legnagyobb kínálati sokkjával néz szembe, az olajpiaci árak ezt nem megfelelően tükrözik vissza.
Hogy érzékeljük a probléma nagyságát: a valaha volt két legnagyobb kiesés az olajpiacon 1973-ban és 1979-ben volt. Az akkori napi kitermeléshez viszonyítva arányosan a kínálat 8,9, valamint 8,5 százalék esett ki. És hogyan reagált a piac? Az 1973-as krízisnél három-négy hónap alatt megnégyszereződött a hordónkénti olajár, 3 dollárról 12 dollárra ugrott a jegyzés, míg az 1979-es válság egy elnyújtottabb, közel két évig tartó folyamat volt, amely során 13-14 dollárról egészen 40 dollárig elszaladt az olajár, 180 százalékos emelkedést okozva.
A Hormuzi-szoros lezárásával azonban ennél jóval nagyobb mennyiség esett ki: a Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) számításai szerint a háború kitörése előtti, 2026-os Q4-es adatok alapján 101,3 millió hordó volt a napi kitermelés, amiből 14 millió hiányzik.
Signature Pro-val ezt a cikket is el tudnád olvasni!
Ez a cikk folytatódik, de csak Portfolio Signature előfizetéssel olvasható tovább. A Signature PRO szolgáltatás havi díja 2 990 forint. A hozzáférés egy évre is megvásárolható, amelynek díja 29 845 forint, az éves előfizetés keretében tehát 10 havi díjért cserébe 12 havi szolgáltatást kapnak olvasóink. További információ és csatlakozás az alábbi gombra kattintva!
