Vendégmunkás-stop: komoly kockázatokra figyelmeztetnek a munkaerő-kölcsönzők

Milyen hatása lehet a munkaerő-kölcsönzői, illetve a munkaerő piacra az országgyűlési választásoknak rövid-, közép- vagy akár hosszabb távon?

A választópolgárok egyértelmű felhatalmazást adtak a győztesnek, amely lehetőség az ország gazdasága számára, az elkötelezett atlanti orientáció, az EU- és NATO‑tagság megerősítése pedig kijelöli az ország irányvonalát az elkövetkezendő évekre. A Pensum Group részéről többször jeleztük, hogy az utóbbi időben a szabályozási kockázat olyan nagy mértékűvé vált, hogy beruházások elmaradásának egyik fő oka lett. A jogállamiság helyreállítása és az EU‑s pénzek folyósítása ismét beindíthatja a gazdasági növekedést.

Rövid távon természetesen lesznek döccenők, hiszen az új kormányzati struktúra kialakítása, a várható új jogszabályi környezet és a közigazgatási gyakorlat átalakítása kihívásokat fog jelenteni, különös tekintettel a munka törvénykönyve várható módosításaira.

Mindazonáltal úgy vélem, hogy a kijelölt irányvonal és a célok idővel olyan előnyökkel fognak járni, amelyek megalapozzák a hosszabb távú fejlődést.

Hogyan értékeli az új kormány foglalkoztatáspolitikával kapcsolatos terveit?

Maximálisan egyetértek a Működő Magyarország program azon megállapításával, hogy súlyos munkaerőhiány alakult ki az elavult képzési rendszer, az egyes térségekre jellemző szezonalitás, a csökkenő oktatási kapacitások és a kiszámíthatatlan bérezés miatt. Emellett nagyon alacsony a diplomások aránya (a 25–35 év közöttieknél 30%, míg a lengyeleknél 40% feletti), éppen ezért az egyik a legfontosabb kitörési pont Magyarország számára a képzések fejlesztése lehet.

Üdvözlöm a külföldön dolgozók hazatérését ösztönző programokat, mint több országban működő vállalat azt tapasztaljuk, hogy erre most a külföldi magyarok körében megvan a szándék. Fontos, hogy elsősorban a magyar munkaerőre kell alapozni, ezért megfelelő karrierutat és életpályamodellt kell kínálni a jelenleg külföldön dolgozó és tanuló honfitársainknak. Nagyban segítené a külföldön tanulók hazatérését az is, ha a magyar hallgatókhoz hasonló kedvezményeket kaphatnának az iskolaszövetkezeti foglalkoztatásukhoz, így a gyakorlatukat már az alapképzés során is hazai vállalkozásnál végezhetnék. 

Támogatok továbbá minden olyan megoldási javaslatot, ami adókedvezményt biztosítana azon vállalkozásoknak, amelyek vállalják a mobilizálással járó terheket.

Sőt, javasolnám esetleg a beruházások támogatásánál ezen szempontok figyelembevételét; akár már működő vállalkozás áttelepülése esetére is járhatna kedvezmény és/vagy támogatás. Nagyon régi kérés teljesülne a tömegközlekedés műszakkezdésekhez igazításával is. 

Az atipikus foglalkoztatási formák (részmunkaidő, távmunka, home office) elérhetősége esetében úgy gondolom, hogy a jogszabályi környezet kellőképpen rugalmas, itt a munkáltatókat kell ösztönözni.

Magyarországon a 16 és 24 év közöttiek, valamint a nyugdíj előtt álló, illetve nyugdíjas tapasztalt munkavállalók foglalkoztatása jelentősen elmarad az élenjáró uniós országokétól. Véleményem szerint ebben az esetben az iskolaszövetkezeti és a nyugdíjas szövetkezeti szféra bevonása hatékonyan segíthetné a foglalkoztatás kiterjesztését. 

A kormány az előzetes terveknek megfelelően június 1-től felfüggesztené az új vendégmunkás-engedélyek kiadását. Ha ez megvalósul, hogyan lehet többszázezer új magyar munkavállalót bevonni a foglalkoztatásba?

Azzal kapcsolatban szkeptikus vagyok, hogy a jelenleg inaktív rétegek munkaerőpiacra vonzásával akár többszázezer fővel is növelhető lenne az aktív keresők száma; ezt ugyanis a munkaerő-tartalék helyzete nem támasztja alá. 

Az MNB szerint ennek potenciálisan maximális mérete ma kb. 200–250 ezer fő lehet, míg 2030-ig közel 300 ezer fővel csökkenhet a munkaképes korú népesség Magyarországon. Klasszikus „tömeges tartalék” tehát már nincs jelen a rendszerben. Ráadásul az alacsony képzettség, a kompetencia- és mobilitási illeszkedési gondok és az egyéni élethelyzetek, valamint az egészségi állapot okozta korlátok is nehezítik a tartalék aktivizálását. A valós szám maximum 150 000 fő lehet. Természetesen ez is magas szám, és egyetértünk azzal, hogy mindent el kell követni annak érdekében, hogy bevonjuk őket a munkaerőpiacra.

Mennyi valóságalapja van annak a feltételezésnek, hogy a külföldi munkavállalók lenyomják a magyar bérszínvonalat?

Semennyi, ez egy városi legenda, amelynek maximum annyi alapja lehet, hogy a vendégmunkások esetleges alternatívaként való megjelenése ronthatja a hazai jelöltek alkupozícióját. Már ha vannak hazai jelöltek, ami egyáltalán nem biztos. 

Az általános vélekedéssel ellentétben még a minősített vállalkozásoknak is le kell folytatni az előzetes munkaerőközvetítésre irányuló eljárást, amelynek során meg kell vizsgálni, hogy az adott munkakör adott bérezésen magyar munkavállalókkal betölthető-e, és csak ennek sikertelensége esetén lehet vendégmunkást toborozni, azonos feltételeket kínálva.

Ami pedig a bérszínvonalat illeti, Magyarországon a termelékenység meglepően alacsony: az EU-átlag 73,5%-a, ami a negyedik legrosszabb adat az Európai Unióban. Amíg ezt nem tudjuk emelni, addig a bérszínvonal sem tud fenntarthatóan és folyamatosan növekedni. Már több fórumon jeleztem, hogy a vállalkozások jó része az elmúlt évek béremeléseit is a tartalékaiból fedezte. Egyáltalán nem biztos, hogy egy előidézett “keresleti sokk” – például a vendégmunkások alkalmazásának tiltása – miatt a vállalatok jelentősen emelni fogják a béreket. Az is lehetséges, hogy a működésük gazdaságtalanná válik, ami miatt a termelés leállítására vagy akár a vállalkozás megszüntetésére is sor kerülhet. 

A vendégmunkás-engedélyek kiadásának tervezett felfüggesztését hogyan ítéli meg?

A vendégmunkások alkalmazása ma Magyarországon gazdasági szükségszerűség, kiváltása rövid távon nem lehetséges a munkaerő‑tartalék mobilizálásával és a külföldön dolgozók hazacsábításával. Komoly a félelem nemcsak a nagyfoglalkoztatóknál, hanem a kkv‑szektorban is, hogy alkalmazásuk ellehetetlenítése esetén nem tudják pótolni a kieső munkaerőt.  

A közhiedelemmel ellentétben a legnagyobb foglalkoztatók a vendégmunkások esetében is a kkv-k – a mi ügyfélkörünk például szinte csak belőlük áll.

Azon kamarák és érdekképviseleti szervezetekben, ahol mi is tagok vagyunk – így a DUIHK, illetve az AmCham, továbbá a VOSZ – komoly az aggodalom a tagvállalatok részéről a tervezett intézkedéssel kapcsolatosan.  

Le kell szögezni, hogy Magyarországon ma még mindig kiugróan alacsony a külföldi munkavállalók aránya a környező országokhoz képest: arányuk a teljes foglalkoztatásban Magyarországon mindössze 3%, míg Szlovákiában 4,5%, Lengyelországban 7,1% és Csehországban 16%. 

A jelenlegi szabályozás minden részletében szerintünk sem megfelelő, sok esetben egymásnak ellentmondó és nem életszerű. A nehezen értelmezhető szabályok miatt az azoknak való megfelelés nehézkes, sokszor ártalmatlan mulasztások esetén is kirívóan magas bírságok alkalmazása jellemző.  

Ugyanakkor a gyors, egyeztetés nélküli megszüntetés álláspontunk szerint olyan helyzetet teremthet, amely a növekedési kilátásokat jelentősen rontaná. Fontosnak tartom, hogy a szabályozás kialakítása során széles körű szakmai egyeztetés valósuljon meg, különös tekintettel a hazai kis- és középvállalkozásokra, valamint a munkavállalói érdekképviseletekre, hogy ebben a kérdésben társadalmi konszenzus jöhessen létre. 

Jelenleg mekkora a GDP-n belül a vendégmunkások hozzáadott értéke a magyar gazdasághoz, mekkora adóbevételt termelnek? A jelenlegi költségvetési és növekedési helyzetben mennyire reális ennek a kiesése?

A pontos szám nem ismert, de a vendégmunkások foglalkoztatásának gyors vagy átmenet nélküli korlátozása nem csupán munkaerőpiaci, hanem közvetlen költségvetési és növekedési kockázatot is jelentene.

Konzervatív becsléssel a külföldi munkavállalók éves GDP-hozzájárulása a magyar gazdaságban 1,5–2% körüli, míg a hozzájuk kapcsolódó közvetlen és közvetett költségvetési bevételek több száz milliárd forintos nagyságrendet képviselhetnek.

Ezen kívül szeretném a hozzáadott értéket egy konkrét példával is megvilágítani. A Fülöp‑szigetekről érkező vendégmunkások alapesetben két évig dolgozhatnak Magyarországon. Ez alatt az idő alatt adót, TB-t fizetnek, ezért makrogazdasági szempontból a rövid ideig itt dolgozó vendégmunkások jellemzően pozitív nettó befizetők a nyugdíj- és TB-rendszer számára, tehát a befizetés lényegében nettó rendszerfinanszírozásként marad az országban.

Mi lehet a rövid és a hosszú távú hatása az intézkedésnek a gazdaságra nézve? Kik lennének a nyertesek és kik a vesztesek?

Álláspontom szerint rövid távon csakis vesztesek vannak. A fent elmondottak alapján borítékolható a gazdasági visszaesés, a költségvetési bevétel kiesése, míg meggyőződésem, hogy a magyar munkabérek nem fognak ezen intézkedés következtében növekedni. Az így betöltetlen munkahelyek pedig nem azok, amelyek jellemzően visszacsábítanák a külföldön dolgozó honfitársainkat.

Ráadásul azt is vegyük figyelembe, hogy a vendégmunkások számára is kizárólagosan azért vonzó hazánk, mert viszonylag rövid időn belül meg lehet kapni a munkavállalási engedélyt vendégmunkásként. Ha ez jelentősen megnehezül, akkor azzal is számolni kell, hogy Magyarország alapvetően nem vonzó célország, a vendégmunkások sokkal szívesebben vállalnak munkát már a régió más országaiban is.

Milyen javaslataik vannak foglalkozatáspolitikai kérdésekben a kormányzat számára, és milyen stratégiát fog követni a Pensum?

A fentiek alapján a legfontosabb kitörési pont a képzés fejlesztése, valamint a vállalkozások automatizálása, digitalizációja, robotizációja. Ezzel párhuzamosan szükséges a jelenlegi inaktív rétegek átképzése a gazdasági szereplők igényeinek figyelembevételével. Szükséges továbbá az általános egészségi állapot javítása. Nagy örömmel látom, hogy az új kormány helyes irányba tervez indulni ezen az úton és kiemelt prioritásként kezeli ezeket a területeket.

Visszatérve az előző témakörhöz, érdemes megemlíteni, hogy nagyon sokan azért inaktívak, mert idős vagy beteg hozzátartozójukat ápolják ezen rendszerek elégtelensége miatt. Közismert, hogy a Fülöp-szigeteken magas színvonalon képeznek ápolókat jó angol nyelvtudással. Számos nemzetközi példa bizonyítja (pl. USA, Japán, Ausztria), hogy alkalmazásukkal megoldható ezen ágazatok munkaerőhiánya, és az így felszabaduló családtag egyben vissza tud térni az elsődleges munkaerőpiacra.

A munkaerő-kölcsönzés esetén szerintem meg kell szüntetni a harmadik országbeli állampolgárok állami szférába való kölcsönzésének értelmetlen tilalmát.

A Pensum esetében mindamellett, hogy fenti prioritások mentén tervezzük a stratégiánkat, az elkövetkezendő időszakban jelentősen szeretnénk növelni jelenlétünket a DACH régióban, azaz Németországban, Ausztriában és Svájcban.

Számolnak azzal, hogy a kormányzat a korábbiakhoz képest jobban bevonja majd a szakmát a döntéselőkészítésbe, mint korábban?

Igen, mindenképp. Az előző kormány alatt az utóbbi hat évben veszélyhelyzeti kormányzás volt, gyakran és kiszámíthatatlanul változott a szabályozási környezet, ami nagyon megnehezítette és kockázatossá tette a tervezést.

Abban bízom, hogy a jogalkotás visszakerül a helyes kerékvágásba és a szakmai szervezetek és érintettek részvételével, komoly előkészítő munka után, a beérkezett észrevételek figyelembevétele mellett kerül bevezetésre egy új szabályozás vagy módosítás.

Ön az egyik fő tulajdonosa a Pensum Group-nak: a vállalat részvényeit a Budapesti Értéktőzsde Standard kategóriájában jegyzik, a piaci kapitalizációja 4 milliárd forint felett van, így a tervezett vagyonadó akár önt is érintheti. Mi a véleménye erről?

Nem támogatom a vagyonadó gondolatát. Nem azért, mert nem gondolom úgy, hogy a tehetősebbeknek nagyobb terhet kellene vállalni, hanem azért, mert a tapasztalatok azt mutatják, hogy szinte sehol nem váltotta be a várakozásokat. Az adóalap meghatározása bonyolult és költséges, jogviták sokaságát generálhatja, nem beszélve arról, hogy a vagyonok – az ingatlanok kivételével – könnyen mozgathatók. 

A legnagyobb probléma, hogy a tervezett vállalati részesedések vagyonadó alapba vonása leginkább a magyar kkv‑tulajdonosokat sújtaná, további versenyhátrányt okozva.

Továbbá, mivel ezek nem likvid vagyonelemek, kényszer értékesítéseket vonnának maguk után, és visszafognák az amúgy sem acélos beruházási kedvet.  

A tőzsdei cégek, így akár a Pensum Group esetében, a piac túl- és alul is árazhat, sőt, az alacsony likviditású cégeknél a nagy spread miatt felmerül, hogy mely értéket kell figyelembe venni. A magyar tőkepiac mérete régiós összevetésben viszonylag kicsi, így azt gondolom, hogy a tőzsdére lépéssel járó transzparenciát vállaló vállalatokat inkább jutalmazni kellene. 

Hangsúlyozom, nem ellenzem az arányos közteherviselést, de jómagam inkább a magas jövedelmek és a vállalati nyereségek adójának növelésében látnám a megoldást, ezzel egyidejűleg pedig a szociális transzfereket is rászorultsági alapon kellene diverzifikálni.

Címlapkép forrása: Portfolio

A cikk elkészítésében a magyar nyelvre optimalizált Alrite online diktáló és videó feliratozó alkalmazás támogatta a munkánkat.