Vége az olcsó rendeléseknek: megszűnik az EU-n kívülről bejövő kis csomagok vámmentessége, jön a vámkezelési díj

Vásárlási szokásaink megváltozásával az e-kereskedelem olyan méreteket ölt, amire senki nem számított évekkel ezelőtt. A változás sok jó hatása mellett számtalan negatív hatást is eredményezett.

A vámjogszabályok az e-kereskedelem vonatkozásában arra törekedtek, hogy a termékek a végfogyasztóhoz a lehető leghamarabb és a végfogyasztó számára a lehető legkisebb adminisztrációval jussanak el.

Ennek a célnak a szem előtt tartásával alakították ki az IOSS-rendszert, amelynek lényege, hogy az e-kereskedelmi formában beérkező kis értékű szállítmány vételára már tartalmazza a fizetendő közterheket, amelyeket a vámhatóság felé nem az importőrnek tekinthető végfogyasztónak kell megfizetnie, hanem a kereskedőnek, aki a terméket beküldte harmadik országból.

Ez az eljárás lehetővé teszi azt, hogy az e-kereskedelmi formában rendelt termékek harmadik országból a fogyasztóhoz úgy érkeznek meg, hogy a vásárlónak azzal nincs semmilyen vámadminisztratív kötelezettsége. Ezeket a kötelezettségeket és az ennek során felmerülő terheket (importáfa) a vámkezelést követően a NAV-nak a harmadik országos, azaz az EU-ban semmilyen letelepedettséggel nem rendelkező kereskedőtől kell beszedni. A közterhek beszedése sem tűnik egyszerűnek ezekben az esetekben, ugyanis a fizetésre kötelezettnek semmilyen EU-s letelepedettsége, vagy ilyennel rendelkező képviselője nincs a jelenlegi rendszerben.

De a fenti kedvező adminisztráció mellett további előnyként jelentkezik az e-kereskedelemben az a szabály, hogy a kis értékű, azaz 150 euró alatti értékű áruk esetében nem kell vámot fizetni csak importáfát. Ennek a rendelkezésnek szintén az a magyarázata, hogy az e-kereskedelmi termékek vámkezelése a lehető leggördülékenyebben történjen, amihez szükséges a vámmentesség.

Fentiekből adódóan amennyiben egy telefontokot egy végfogyasztó e-kereskedelmi formában rendelt, akkor hozzájutott a termékhez vámmentesen. Amennyiben ugyanezt a terméket nagy mennyiségben raktári készletet képező nem e-kereskedelmi formában importáló gazdasági társaság hozza be, arra már nem vonatkozik a vámmentésségi szabály. Ez a rendelkezés és gyakorlat egyértelmű versenyhátrányt jelent azokkal a kereskedőkkel szemben, akik nem a klasszikus e-kereskedelmi formában dolgoznak, azaz a termékértékesítés során az adott termékből raktárkészleteket tartanak fenn, és a vásárlókat a raktárkészletből szolgálják ki.

Nemcsak fiskális és versenyegyenlőtlenségi kérdéseket vett fel az e-kereskedelem a vámterületen, hanem termékbiztonsági, valamint termékellenőrzési kérdéseket is. Könnyű belátni azt, hogy magas kockázatot jelent minden területen, legyen az fiskális vagy termékbiztonsági kérdés, hogy az e-kereskedő semmilyen módon nincs jelen az EU-ban, nem szükséges neki a más területeken (adóigazgatás, hulladékgazdálkodás) is alkalmazott képviselettel rendelkezni. Akár úgyis fogalmazhatunk, hogy könnyen eltűnhet bármilyen neki szegezett kérdés vagy kötelezettség elől.

Fenti kockázatokat a vámunió is érzékeli, és ezek csökkentése érdekében radikálisan meg kívánja változtatni az e-kereskedelmi forgalomban beérkező áruk vámkezelésének metodikáját és szabályait.

A változtatások olyan nagy léptékűek, melyeket csak fokozatosan lehet bevezetni, de a probléma akut jellegére is tekintettel a változtatások egy részét haladéktalanul be kívánják vezetni.

Vegyük sorra a várható intézkedések egy részét:

Az EU 2026. július 1-jétől tételenként 3 eurós vámot vezet be a 150 euró alatti értékű e-kereskedelmi csomagokra, lényegében megszüntetve a kis értékű importküldemények vámmentességét.

Az intézkedés átmeneti jellegű, de jelentős lépés az EU vámrendszerének átfogó reformja felé, amely várhatóan 2028-ra valósul meg az EU Vámügyi Adatközpont (EU Customs Data Hub) létrehozásával.

A döntés mögött egyértelmű gazdaságpolitikai cél húzódik meg: kiegyenlíteni a versenyfeltételeket az uniós kiskereskedők és a harmadik országból – leggyakrabban Kínából – érkező online eladók között.

Mi változik 2026. júliustól?

A három eurós, tételenként kivetett vám minden olyan csomagra érvényes, amely:

• az EU-n kívülről érkezik,
• 150 eurónál alacsonyabb értékű,
• és közvetlenül uniós fogyasztónak kerül kiszállításra.

A vám mértéke terméktípusonként számítódik, tehát nem csomagonként, hanem tételenként kerül felszámításra. Ez a módszer az értékhatár manipulatív megkerülését hivatott megszüntetni, amely az elmúlt években tömegessé vált a nem uniós e-kereskedelemben.

Jelenleg számtalan gyakorlati kérdést vet fel az intézkedés, ugyanis eddig a gyors vámkezelés azért működött mert a végfogyasztó nem volt érintett vám- és áfafizetéssel, azaz az áru vámkezelésében semmilyen módon nem vett részt.

A változtatásból adódóan ugyanakkor a vámterhet a végfogyasztónak kell fizetni, ami azt jelenti, hogy be kell vonni a vámkezelésbe, vagy ha nem, akkor a vámkezelést végző közvetett vámjogi képviseletet adó vámügynökök vagy a terméket szállító futárszolgáltatások fogják bevállalni ezt a költséget azzal, hogy majd ők beszedik a végfogyasztótól. Ez a megoldás jelentős kockázatot jelent ezeknek a szolgáltatóknak nem beszélve arról, hogy kezelni kell a visszaküldőt csomagok esetében felmerülő visszafizetési kötelezettségeket is. Jelenleg nincs ezekre a problémákra megnyugtató megoldás, de álláspontom szerint vállalhatatlan kockázatot jelent a bevezetésre kerülő vám megfizetésének vámügynökök vagy a szállítást végző cégek általi bevállalása.  

Kezelési díj: újabb költség az importfolyamatban

A fix vám mellett az EU bevezet egy külön kezelési díjat is, amely az egyre növekvő számú kis csomag feldolgozási költségeit hivatott fedezni.

Ez a díj a vámhatóságok adminisztrációs terhének a kompenzálására jön létre. A konstrukció szerint ezt nem a fogyasztók, hanem az importőrként azonosított platformok fizetik meg.

A díj:

• nagyságrendileg 1–2 euró tételenként,
• kétévente felülvizsgálat alá kerül,
• és legkésőbb 2026 novemberéig válik kötelezően alkalmazhatóvá, amikor a tagállami IT-rendszerek készen állnak a beszedésre.

Ezt a díjat az EU központilag szeretné bevezetni, ami azt jelenti, hogy minden tagállamban egységes díjak lennének. Ugyanakkor néhány tagállam, az ötlet hallatán szinte azonnal szedni kezdett ilyen díjat, egyfajta tagállami vámhatósági munkát kompenzáló díjként, amely megkérdőjelezhető intézkedés.

Hasonlóan a bevezetésre kerülő vámhoz, ennek a díjnak a beszedésével kapcsolatosan is még számos kérdés van, főleg úgy, hogy az EU szándéka szerint ezt az e kereskedelmi platformtól kellene beszedni, a kérdés csak az, hogy milyen módon.

Mind a bevezetésre kerülő vám, mind a vámkezelési díj jelentősen felborítja az eddig IOSS rendszerben végzett vámkezelési gyakorlatot, és gondolkodóba ejti azokat a vámügynöki szolgáltatásokat végző gazdálkodókat, akik eddig e-kereskedelmi teremékek vámkezelésével foglalkoztak.

Az importőr fogalmának átalakítása

Az EU vámreformjának egyik legnagyobb horderejű eleme az, hogy

a harmadik országbeli e-kereskedelmi platformok – mint a Shein, Temu, AliExpress – a jövőben importőrnek minősülhetnek.

Ez azt jelenti, hogy a vámtételek megfizetéséért, az adatszolgáltatási és megfelelőségi kötelezettségekért ők lesznek felelősek. Ahhoz, hogy e-kereskedőként jelen tudjanak lenni az EU-ban, feltételeket kell teljesíteniük.

Ilyenek:

• biztosítaniuk kell uniós jelenlétet vagy hivatalos képviseletet,
• kezelniük kell az adatszolgáltatási kötelezettségeket,
• és meg kell felelniük az EU termékbiztonsági, fenntarthatósági és fogyasztóvédelmi előírásainak.

A kötelező képviselet bevezetésétől azt várja az EU, hogy jobban beazonosíthatóvá fog válni az, hogy ki milyen terméket küld be az EU-ba, valamint ennek a felelősségét is vállalni kell, és nem utolsó sorban a vám- és importáfa bevételek is nagyobb biztonságban lesznek.

„Trust and Check” – a megbízható kereskedők új kategóriája

A reform nemcsak szigorításokat, hanem ösztönző elemeket is tartalmaz. Azok az e-kereskedelmi szereplők, amelyek átlátható működéssel, pontos adatszolgáltatással és együttműködéssel igazolják megbízhatóságukat, bekerülhetnek az ún. „Trust and Check” rendszerbe.

Ez a státusz:

• csökkentett ellenőrzést,
• egyszerűsített vámfolyamatokat és
• rugalmasabb díjfizetési feltételeket biztosít.

Mindez az AEO (Authorised Economic Operator) minősítés modernizált, e-kereskedelmi környezethez igazított változatának tekinthető.

Központosított vámfelügyelet

Amíg az e kereskedő importőrként történő kezelése egy vámjogi változtatás, addig a reform másik legmaghatározóbb vámtechnológiai lépése, hogy létrejön az Európai Vámhatóság (European Customs Authority – EUCA), amelynek székhelye a franciaországi Lille városában lesz.

Feladata az importadatok gyűjtése, elemzése, kockázatkezelés és a tagállamok közötti vámügyi együttműködés koordinálása. Az EUCA irányítása alatt működő Vámügyi Adatközpont 2034-től válik kötelezővé minden tagállam számára, ezzel befejeződik az uniós vámrendszer digitalizációja.

Egy központosított adatkezelést végző vámhatóság létrehozása alapjaiban változtatja meg az EU vámkezelési struktúráját. Ma is szükséges egy áru behozatala előtt átgondolni, megtervezni azt, hogy hol mely tagállamban kezdeményezik a vámeljárást, de a reform után ez teljesen átértékelődik.

Hogyan készülhetnek föl a cégek?

A cégeknek, a vámtanácsadóknak az importőröknél jelenleg alkalmazott vámstruktúrákat át kell értékelni, igazodva az új szabályrendszerhez.  

Ismerve a jelenlegi gyakorlatot, az uniós vámreform céljainak megvalósítása jelentős akadályokba ütközik, melyek lebontásához jobban figyelembe kellene venni a vámigazgatási eljárásokban megkerülhetetlen vámügynöki, vámtanácsadói társadalom észrevételéit. A jelenlegi vámadminisztráció ugyanis elképzelhetetlen vámügynökök közreműködése nélkül, mert az import árut a vámhatósághoz be kell jelenteni, esetenként be is kell mutatni, mely feladatokat az erre szakosodott vámügynökök végzik. Vámügynök vagy nagyvállalati rendszerben képzett vámszakember nélkül nem működik a vámigazgatás.  

A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Getty Images