Történelmi projektet lehetne indítani a magyar egészségügyben: újfajta kötvénnyel menthetnénk meg a magyarok életét

Ez itt az on the other hand, a portfolio vélemény rovata.

Ez itt az on the other hand, a portfolio vélemény rovata. A cikkek a szerzők véleményét tükrözik, amelyek nem feltétlenül esnek egybe a Portfolio szerkesztőségének álláspontjával. Ha hozzászólna a témához, küldje el cikkét a velemeny@portfolio.hu címre. A megjelent cikkek itt olvashatók.

Pedig a számok egészen sokkolóak. Az Európai Unió országai többszörösét fordítják szervezett prevencióra annak, amit Magyarország. Nominálisan (márpedig a vásárlóerő-paritás jótékony torzítása nem segít az infarktus-kockázaton) a magyar prevenciós ráfordítás nagyjából hatoda az uniós átlagnak. Egy olyan országban, amely közben Európa egyik legrosszabb egészségmutatóival él együtt. Az Eurostat szerint Magyarországon közel kétszer annyian halnak meg megelőzhető vagy elkerülhető okból, mint az EU fejlettebb országaiban. A különbség évente 22–23 ezer ember. Ez például Siófok teljes népessége. Ennyivel több magyar hal meg idő előtt annál, mint ami az európai átlagból következne. Többségük szív-érrendszeri betegségekben, dohányzással, összefüggő kórképekben, elhízás következményeiben, vagy későn felismert daganatokban. Olyan betegségekben, ahol évekkel korábban még lett volna mozgástér.

A magyar egészségügy ma alapvetően betegségügyként működik. A finanszírozási logika is ezt tükrözi: ott jelenik meg a pénz, ahol már nagy a baj.

A prevenció közben majdhogynem láthatatlan műfaj marad. Ha ugyanis sikeres, abban nincs sztori. Nem kerül címlapra az a beteg, aki nem kapott infarktust. Nincs sajtótájékoztató arról, hogy valaki ötvenévesen nem lett dializált vesebeteg. A meg nem történt tragédiát nehéz kommunikálni. Hírré az a történet válik, ami “tragikus hirtelenségről”, vagy “méltósággal viselt súlyos betegségről” szól.

Az elsődleges ok, hogy a prevenció időhorizontja teljesen más, mint a politikáé. Egy komoly népegészségügyi program logikája egyszerű: ma kell tíz- és százmilliárdokat elkölteni ahhoz, hogy tíz-tizenöt év múlva sokszorosan megtérüljön, kevesebb daganatkezelésben, be nem következett stroke-ban, elmaradt amputációban, több egészségben eltöltött életévben és növekvő számú munkaképes emberben.

Csakhogy egy politikai ciklus négy év. Egy pénzügyminiszter hiába tudja pontosan, hogy a prevenció megtérül, neki az idei költségvetést kell egyensúlyban tartania, nem pedig a 2040. évit. Egy egészségügyi miniszter hiába látja a népegészségügyi katasztrófát, közben napi válságokat, várólistát, lerohadt kórházakat, munkaerőhiányt, finanszírozási feszültséget kell kezelnie.

A prevenció haszna később jelentkezik, mint ameddig a politika ellát. Pedig legalább ötven éve pontosan tudjuk, hogy működik. 1972-ben Finnország keleti régiója, Észak-Karélia gyakorlatilag Európa szívhalál-fővárosa volt. A középkorú férfiak tömegesen haltak meg infarktusban. Rengeteg dohányzás, brutális sófogyasztás, rossz étrend, magas vérnyomás jellemezte a régiót. A finnek erre nem egy új gyógyszerrel válaszoltak, hanem következetes átalakításba fogtak. Újraírták az élelmiszeripari ösztönzőket, visszaszorították a dohányzást, szűrtek, edukáltak. Bevonták az iskolákat, az önkormányzatokat, a helyi közösségeket. Tették mindezt évtizedeken keresztül. Az eredményt a nemzetközi szakirodalom példaértékű modellként emlegeti: az aktív korú férfiak szív-érrendszeri halálozása több mint 80 százalékkal csökkent.

Az Észak-Karélia program egyik legfontosabb tanulsága valójában politikai természetű. A prevenció csak akkor működik, ha túléli a napi politikát. Magyarországon ma pontosan ez hiányzik. Minden kormány tudja, és a szlogenek szintjén hirdeti is, hogy többet kellene költeni megelőzésre. De nem fizeti ki annak az árát, aminek az eredménye majd tíz év múlva válik látványossá.

Meggyőződésem, hogy ezt a gordiuszi csomót pénzügyi innovációval lehet elvágni. A prevenciót ki kell emelni az éves költségvetési túlélőharcból, és hosszú távú nemzeti beruházásként kell kezelni. Ha pedig beruházás, akkor az ekként is finanszírozandó, és itt jön képbe a társadalmi kötvény (social bond) és a társadalmi hatáskötvény (social impact bond) világa.

A social bond lényegében egy célzott államkötvény vagy vállalati kötvény. A kibocsátó (esetünkben az állam) előre meghatározza, hogy a befolyó pénzt milyen társadalmi célokra használja fel: egészségügyre, oktatásra, lakhatásra, prevencióra. A befektető fix kamatot kap, a kibocsátó pedig vállalja az átlátható felhasználást és a rendszeres riportálást. Az Európai Unió NextGenerationEU programjának jelentős részét ilyen társadalmi és zöldkötvényekből finanszírozzák.

A social impact bond ennél is izgalmasabb konstrukció. Ott már nem egyszerűen arról van szó, hogy dedikáltan egészségügyre költjük a pénzt, hanem a befektető hozama konkrét egészségügyi eredményekhez kötődik. Ezért hívják eredményalapú finanszírozásnak (outcome-based financing) vagy sikerdíjas (pay-for-success) modellnek is. A befektető előre finanszíroz egy prevenciós programot, például diabétesz-megelőzést, elhízás-csökkentést vagy korai daganatszűrést. Az állam csak akkor fizet magasabb hozamot, ha a program valóban működik, például csökken az amputációk száma, kevesebb a kórházi felvétel, mérhetően javulnak a népegészségügyi mutatók.

A kockázat egy része így átkerül a befektetőhöz. Ez elsőre szokatlanul hangzik, de a modell már működik több országban. Az Egyesült Királyságban, Svédországban, Ausztráliában és az Egyesült Államokban is futottak social impact bond projektek prevenciós és mentálhigiénés programokra. A svédek még tovább mentek. A SALAR és az Európai Beruházási Bank közösen dolgozott ki egy olyan modellt (“Sustainability Bond with Impact-linked Return”) ahol a klasszikus kötvénypiacot kombinálták outcome-alapú ösztönzőkkel. A cél pontosan az volt, hogy a prevenció finanszírozása intézményi befektetők számára is elég nagy, elég likvid és elég kiszámítható legyen.

Ezen a ponton válik igazán érdekessé a kérdés Magyarország számára. Nálunk a prevenciós potenciál óriási. Már viszonylag kis javulás is elképesztő egészségnyereséget és költségcsökkentést hozna.

Technikailag egy magyar egészségkötvény-program három pilléren állhatna. Az első egy világos KPI-rendszer lenne, mérhető célokkal (dohányzási ráta, historikus vércukorértékeket mutató HbA1c-szintek. hipertónia-kontroll, elhízási mutatók, korai daganatfelismerési arány, elkerülhető kórházi felvételek, vagy munkából kiesett napok száma stb.).

A második pillér egy független adatvalidáció kell, hogy legyen. Az efféle megoldások Achilles-sarka mindig a mérés. Ha nincs hiteles adat, az egész konstrukció hiteltelenné és eladhatatlanná válik. Magyarország ebből a szempontból paradox módon jó helyzetben van. A NEAK, az EESZT és a KSH elképesztően gazdag adatvagyonnal rendelkezik. Kevés országban van ilyen mélységű longitudinalis egészségügyi adatvagyon. Ezt kellene finanszírozási eszközzé alakítani.

A harmadik láb az intézményi befektetők bevonása. Nyugdíjalapok, biztosítók, ESG-alapok, szuverén vagyonalapok jönnek elsősorban szóba. A globális tőke ma kifejezetten keresi a hiteles ESG- és impact-sztorikat. A probléma az, hogy a legtöbb ESG-termék mögött gyenge vagy nehezen mérhető hatás áll. Az egészség viszont elég jól mérhető.

A következő évtizedben az egészségügy és a tőkepiac sokkal közelebb fog kerülni egymáshoz, mint azt ma gondoljuk. Az öregedő társadalmakban a prevenció már nem egyszerűen egészségügyi, hanem költségvetési stabilitási és versenyképességi kérdéssé válik. Azok az országok lesznek előnyben, amelyek először értik meg, hogy a prevenció nem egy alfejezet az egészségügyi büdzsében, hanem az egyik legjobb megtérülésű nemzeti beruházás. 

Tegyünk mi is egy próbát! Egy éven belül, 200 milliárdos keretösszeggel elindítható egy ilyen kötvény-pilot, amely ha sikeres, további egy éven belül 1000 milliárdos programmá fejleszthető. Ez lenne a magyar történelem legnagyobb prevenciós projektje, az észak-karéliai modell fél évszázaddal későbbi, modern, közép-európai verziója.

A szerző orvos, egészségügyi vállalkozó, volt gazdasági és közlekedési miniszter

Private Health Forum 2026

Új lehetőségek a magyar egészségügy előtt - De mégis mihez kezd ezzel a magánegészségügyi szektor? Jubileumi konferenciánkon kiderül.

Információ és jelentkezés

Címlapkép forrása: John Moore/Getty Images