Nem elég a magyar burgonya: importfüggőségtől és a klímaváltozástól szenved az ágazat

A burgonyatermesztésben éles határvonal húzódik a vető- és az étkezési burgonya között. Magyarország a vetőburgonya-szaporításban rendkívül alulreprezentált, ez a tevékenység mindössze 80 hektáron zajlik, és kizárólag a hazai kistermelőket, illetve kiskerteket szolgálja ki.

Ezzel szemben a kereskedelmi forgalomba kerülő étkezési burgonya mintegy 90 százaléka nyugat-európai – elsősorban francia, holland és német – vetőburgonyából származik.

A hazai termőterület idén enyhén nőtt, megközelítőleg 6300–6400 hektárt tesz ki, miután a gazdák mintegy 200–300 hektárral nagyobb területen ültettek korai burgonyát. A jól tárolható, kései fajták termesztése iránt ugyanakkor továbbra is alacsony az érdeklődés.

Az ültetés ütemezése országos szinten kedvezően alakult. A korai fajtákra koncentráló Csongrád-Csanád vármegyében már február közepén földbe került a vetőburgonya, ám az áprilisi fagyok ezen a területen 5–30 százalékos kárt okoztak a már fejlődő növényekben. A később induló régiókban, mint a Duna–Tisza köze, valamint Pest és Komárom-Esztergom vármegye, a március közepi ültetést már jóval kedvezőbb időjárás kísérte.

A hazai ellátást jelentősen befolyásolják a nemzetközi folyamatok. A nyugat-európai országokban a 2025-ös év kiemelkedő termést hozott, Franciaországban mintegy 8, Németországban pedig 5–10 százalékkal nőtt a termésátlag. Ez a többlet kapóra jött Magyarországnak, amely a februártól májusig tartó időszakban hagyományosan importra szorul. Bár a nyugati piacokon a sárga héjú burgonyát részesítik előnyben, a bőséges európai kínálatnak köszönhetően a közép-európai régióban – így nálunk is – kifejezetten kedvelt piros héjú fajtákból is bőséges árualap érkezett a hazai boltokba.

A burgonyapiac sajátos dinamikája miatt a bőséges külföldi termés nem hozott azonnali árcsökkenést.

A nyugat-európai árak hagyományosan magas szintről indulnak, és a stabil magyarországi kereslet, valamint a jelentős hazai importigény is magasan tartotta az árakat. Érdemi és gyors árcsökkenés csak a tavasz végi, nyár eleji szezonváltáskor jelentkezett, amikor a kereskedők elkezdték leértékelve kiárusítani a megmaradt óburgonya-készleteiket.

A jövőbeli hazai kilátásokat leginkább az extrém időjárási körülmények határozzák meg. A kontinentális éghajlatú országok, így Magyarország is, fokozottan kitettek a vízhiánynak. A talajok nedvességtartalma drasztikusan lecsökkent, az ültetési időszak kezdetén is súlyos volt a szárazság. A vegetációs időszak idén mintegy két héttel korábban kezdődött, így a gazdák már áprilisban öntözésre kényszerültek, ami előrevetíti a költségek növekedését egy várhatóan aszályos nyár során.

Hatékony öntözés nélkül a burgonyatermesztés ma már szinte elképzelhetetlen.

A vízhiány és a forróság mellett a magas UV-sugárzás is komoly stresszhatást jelent a növénynek. Ez károsítja a lombozatot, ami miatt a burgonya a túlélésre fókuszál, ez pedig a gumókötések számának és így a végső terméshozamnak a csökkenéséhez vezet. Ezt a helyzetet tovább nehezítik a növényvédelmi kihívások. A kártevők és az erősen fertőzött területeken terjedő vírusok elleni védekezés egyre bonyolultabb, miközben a szigorodó európai uniós előírások miatt a termelőknek folyamatosan szűkülő hatóanyag- és növényvédőszer-kínálat mellett kell megoldaniuk a kultúra megóvását.

A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Getty Images

Ennek a cikknek az előkészítésében AI-asszisztens működött közre, a végleges tartalmat újságírónk szerkesztette és ellenőrizte.