Egy egész balatonnyi víz hiányzik az Alföldön, több méter mélyen kiszáradt már a talaj

Erősen aszályos az idei magyarországi időjárás: a HungaroMet Zrt. hét közepi agrometeorológiai elemzése szerint az elmúlt napokban ugyan több helyen is előfordultak záporok, ezek csak kis körzetekben hoztak érdemi csapadékot, az ország döntő része szárazon maradt. A szolgálat szerint a kalászosoknak és a repcének már nincs szükségük esőre, a kapásnövények viszont egyre jobban megsínylik a vízhiányt, miközben a hőség és az aszály a következő napokban tovább fokozódik.

A HungaroMet adatai szerint az elmúlt 30 napban délnyugaton és északkeleten még meghaladta az 50 millimétert a csapadékösszeg, a középső országrészben azonban többfelé a 20 millimétert sem érte el.

A meteorológiai szolgálat azt közölte, hogy a 30 napos csapadékhiány országosan 30-50 milliméter volt a sokéves átlaghoz képest, a 90 napos csapadékösszeg pedig 40-100 milliméterrel maradt el a szokásostól.

A talaj állapota is egyre komolyabb vízhiányt jelez: a meteorológiai szolgálat értékelése szerint a felső 30 centiméteres réteg délnyugaton és helyenként keleten még kellően nedves volt, a középső országrészben azonban már nagyon száraznak számított. A 30-60 centiméteres talajréteg az ország nagy részén kritikusan száraz, nedvességtartalma nem éri el a növények számára hasznosítható vízmennyiség 30 százalékát sem. A szolgálat szerint a felső egy méteres rétegből az Alföld és a Mezőföld nagy részén továbbra is 100-130 milliméter nedvesség hiányzik a telítettséghez képest.

A csapadékhiány rövid távon sem enyhül érdemben. A HungaroMet szerint a heti csapadékösszeg csak kisebb körzetekben haladhatja meg a 10 millimétert, az ország nagyobb részén 5 milliméter alatt maradhat. Emiatt a talaj tovább szárad, az aszály területi kiterjedése nő, mértéke fokozódik, a hőmérsékleti csúcsértékek pedig a hét eleji 30-35 Celsius-fokról a hét közepére 33-38 Celsius-fokig emelkedhetnek.

KÖVESS MINKET

Évek óta szárad az ország

Az Országos Vízügyi Főigazgatóság a Portfolio sajtómegkeresésére azt közölte, hogy a májusi adatok alapján a talajvíztükör országos átlagban jellemzően 200-600 centiméterrel a terepszint alatt helyezkedett el.

A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy az adott mérési pont felszínéhez képest a talajvíz felső szintje nagyjából 2–6 méter mélyen volt. A talajvízszintet figyelőkutakban mérik, és nem a kút teljes mélységét jelzi, hanem azt, hogy a felszíntől számítva milyen mélyen kezdődik a vízzel telített talajréteg.

Az OVF tájékoztatása szerint a legnagyobb kiterjedésben a 200-400 centiméter és a 400-600 centiméter közötti talajvízmélységű területek fordultak elő,

míg a 600 centiméternél mélyebb talajvízszintek elsősorban a Duna-Tisza köze magasabb fekvésű térségeiben és elszórtan az Alföld keleti részein jelentek meg.

Az OVF adatai szerint 200-400, illetve 400-600 centiméter közötti talajvízmélység volt jellemző a Mezőföld nagy részén, a Közép-Duna-vidéken, a Duna menti síkságon, a Duna-Tisza köze jelentős területein, valamint a Közép-Tisza-vidéken és a Körös-Maros közén. A főigazgatóság szerint 200 centiméternél sekélyebb talajvízszint elsősorban a Kisalföldön, ezen belül különösen a Szigetközben, a Hanságban és a Mosoni-síkságon fordult elő, de a Rába- és Dráva-völgy mentén, valamint kisebb foltokban a Tisza völgyében és az északkeleti peremterületeken is mértek ilyen értékeket.

A legmélyebb, 600 centiméternél nagyobb terep alatti talajvízszinteket továbbra is a Duna-Tisza közi hátság középső és déli részein, vagyis a Homokhátság térségében mérték, kisebb kiterjedésben pedig a Nyírség belső területein is megjelentek. Az OVF szerint a Duna-Tisza közi Homokhátság Magyarország egyik leginkább vízhiányos térsége, ahol a problémát egyszerre okozza a homokos talaj alacsony vízmegtartó képessége, a csökkenő csapadék és a növekvő párolgás.

A Portfolio kérdésére az OVF azt közölte, hogy a rendelkezésre álló adatok alapján 

jelenleg közel 2 köbkilométer víz hiányzik a Homokhátságról a sokéves átlaghoz képest, ami nagyjából egy Balatonnyi vízmennyiségnek felel meg.

Az OVF ugyanakkor arra is felhívta a figyelmet, hogy ez az adat nem feltétlenül mutatja a térség teljes vízhiányát, mert a sokéves átlag már olyan időszakot is magában foglal, amikor a talajvízszintek jelentősen csökkentek. A több évtized alatt felhalmozódott tényleges vízhiány ezért ennél valószínűleg nagyobb, akár a becsült mennyiség két-háromszorosa is lehet.

A vízügyi hatóság értékelése szerint a sekély talajvízkészletek állapota különösen kedvezőtlen az Alföldön és a Homokhátságon, ahol a talajvízszint hosszú ideje csökkenő tendenciát mutat. A főigazgatóság szerint ez nem pusztán az időszakos aszályok következménye, hanem több évtizede zajló folyamat eredménye. 

Több térségben már kritikusnak tekinthető a helyzet, mert a csökkenő talajvízkészletek veszélyeztetik a természetes élőhelyeket, rontják a mezőgazdasági termelés feltételeit, és növelik az aszályokkal szembeni sérülékenységet.

A talajvízszint tartós csökkenése az OVF szerint több térségben már most komoly vízgazdálkodási és mezőgazdasági problémát okoz, különösen az Alföldön és a Duna-Tisza közi Homokhátságon. A főigazgatóság azt írta, hogy a folyamat rontja a termőterületek vízellátottságát, fokozza az aszálykárt, és több helyen a természetes vizes élőhelyek visszaszorulásához is hozzájárul. A főigazgatóság példaként említette a szikes tavak időszakos vagy tartós kiszáradását, amelyben a talajvízszint csökkenése mellett a csapadék- és párolgási viszonyok változása is szerepet játszik.

A talajvízfigyelő kutak adatai alapján az OVF szerint egyes térségekben a vízszint már olyan mértékben lecsökkent, hogy időszakosan a mérési tartomány alá kerül.

A főigazgatóság szerint a folyamatot a csökkenő csapadék és a fokozódó párolgás mellett a vízkivételek is befolyásolhatják, beleértve a mezőgazdasági felhasználást és a nehezen ellenőrizhető kutakból történő kitermelést is. Az OVF értékelése szerint a jelenség több térségben már nemcsak környezeti, hanem vízgazdálkodási és gazdasági problémává is vált.

Milyen korlátozások jöhetnek?

Az OVF a Portfolio kérdésére azt közölte, hogy a felszín alatti vízkészletek védelmében a jogszabályok lehetőséget adnak vízkorlátozás elrendelésére, de ilyen intézkedést nem az Országos Vízügyi Főigazgatóság rendelhet el. A főigazgatóság a vízgazdálkodásról szóló törvény, valamint a vízügyi igazgatási, vízügyi és vízvédelmi hatósági feladatokat szabályozó kormányrendelet alapján szakmai irányítási, koordinációs és vízkár-elhárítási feladatokat lát el, vízügyi hatósági hatásköre azonban nincs.

Az OVF közlése szerint vízkorlátozást a vízügyi hatóság rendelhet el.

A vízgazdálkodási törvény alapján a felszín alatti vizet csak olyan mértékben szabad igénybe venni, hogy a vízkivétel és a vízutánpótlás egyensúlya minőségi károsodás nélkül fennmaradjon, és teljesüljenek a vizek jó állapotára vonatkozó célkitűzések. Az OVF válasza szerint a jogszabály a vízigények kielégítésénél első helyre a létfenntartási ivóvíz-, közegészségügyi és katasztrófa-elhárítási célokat sorolja, ezt követik a gyógyászati, valamint a lakosság ellátását közvetlenül szolgáló termelő- és szolgáltató tevékenységek. A sorban ezután az állatitatási és haltermelési, a természetvédelmi, az öntözési, a gazdasági, végül az egyéb, például sport-, rekreációs, üdülési, fürdési és idegenforgalmi célú vízhasználatok következnek.

A korlátozási sorrendről az OVF azt írta, hogy ha vízhasználati korlátozás válik szükségessé, akkor a jogszabályban meghatározott kielégítési sorrend fordítottját kell alkalmazni.

Vagyis súlyos vízhiányos helyzetben a létfenntartási ivóvízellátás és a közegészségügyi célok élveznek elsőbbséget, míg az egyéb, rekreációs vagy gazdasági célú vízhasználatok hamarabb kerülhetnek korlátozás alá.

A kerti kutak esetleges korlátozása az OVF szerint vízgazdálkodási szempontból elsősorban akkor merülhet fel, ha a felszín alatti vízkészletek utánpótlódása tartósan elmarad a vízkivételekhez képest. 

A főigazgatóság szerint hatósági beavatkozást indokolhat az is, ha a talajvízszintek vagy a sekélyebb felszín alatti víztestek mennyiségi állapota kedvezőtlenül alakul, ha tartós aszály miatt jelentős talajvízszint-süllyedés következik be, ha csökken a vízbázisok hozama, ha megbomlik a vízkivételek és a természetes utánpótlódás közötti egyensúly, vagy ha veszélybe kerül az ivóvízellátás biztonsága.

Az OVF ugyanakkor hangsúlyozta, hogy nem ismert olyan országosan egységes talajvízszint- vagy készlethiány-küszöbérték, amely automatikusan kiváltaná a lakossági kerti kutak használatának korlátozását.

A főigazgatóság válasza alapján egy ilyen intézkedés szükségességét várhatóan mindig az adott térség vízkészlet-gazdálkodási helyzete alapján, egyedi mérlegeléssel kellene megítélni.

Címlapkép forrása: MTI Fotó/Czeglédi Zsolt