A hőség vagy a hideg okozza több ember halálát? A kutató szerint rossz számokra hivatkozik a WHO

Ez itt az on the other hand, a portfolio vélemény rovata.

Ez itt az on the other hand, a portfolio vélemény rovata. A cikkek a szerzők véleményét tükrözik, amelyek nem feltétlenül esnek egybe a Portfolio szerkesztőségének álláspontjával. Ha hozzászólna a témához, küldje el cikkét a velemeny@portfolio.hu címre. A megjelent cikkek itt olvashatók.

Úgy tűnik, egyáltalán nem tanultak a leckéből. A WHO-bizottság legfőbb állítása az, hogy a klímaváltozás „katasztrofális fenyegetést jelent az emberi egészségre”. A bizottság legfőbb hivatkozási alapját egy Lancet-tanulmány jelenti, amely szerint Európában gyorsan emelkedik a hőség okozta halálesetek száma, ami már eléri az évi 63 ezret. Még ha figyelmen kívül hagyjuk is azt a furcsaságot, hogy egy globális egészségügyi vészhelyzetet elsősorban európai adatokra alapoznak – az érvelés nem állja ki egy alapos vizsgálat próbáját.

A hőség okozta halálozás kockázata Európában 1990 óta 82%-kal nőtt. A hőhullámok miatti halálozás kockázata azonban az életkor előrehaladtával meredeken emelkedik, Európa pedig súlyos mértékben elöregedett. 1990 óta a 70 év felettiek aránya 78%-kal nőtt Európában.

A hőhullámok okozta halálesetek növekedését gyakorlatilag teljes egészében a társadalom elöregedése magyarázza.

Mind a tanulmány, mind a WHO-bizottság egyszerűen figyelmen kívül hagyja ezt.

A halálozási adatok tisztességes elemzésénél életkor szerint standardizált halálozási rátákat használnának, amelyek lehetővé teszik az adatok időbeli összehasonlítását. A WHO-jelentés nem alkalmaz ilyen kiigazítást. A Global Burden of Disease, a világ vezető halálozási adatbázisa viszont igen. Ebből kitűnik, hogy

Európában a hőhullámok okozta halálozás kockázata – életkor szerint standardizálva – 1990 óta csupán elhanyagolható mértékben változott.

A jelenlegi népességszámot és korösszetételt figyelembe vevő kiigazítás után a növekedés kevesebb mint 850 hőhullám okozta plusz halálesetet jelent. A WHO bizottságának adatai több mint ötvenszeresére becsülik túl a problémát.

A jelentés mélyebb torzítása abban rejlik, amit a dokumentum teljes mértékben mellőz. A hőmérséklet emelkedésével a hőség okozta halálesetek száma nő – de a hideg okozta halálozások száma csökken.

A fagyhalálozások száma messze meghaladja a hőség okozta halálesetek számát minden kontinensen.

Ugyanazt az életkorral standardizált módszertant alkalmazva, amely a hőség okozta halálesetek minimális növekedését mutatja, a fagyhalálozási ráta Európában 1990 óta közel felére csökkent. A jelenlegi népességszámot figyelembe véve ez évente körülbelül 210 ezerrel kevesebb hideg miatti halálesetet jelent. A WHO-bizottság elhallgatja azt a tényt, hogy

a hideg miatti halálesetek száma körülbelül 250-szer annyival csökkent, mint amennyivel a hőhullámok miatti halálesetek száma nőtt.

A jelentés másik fő állítása az, hogy a klímaváltozás miatt Európában nőtt azok szám, akik esetében csökkent az élelmiszer-ellátás biztonsága. Ez nehezen hihető. A valódi élelmiszerellátási bizonytalanság Afrikában, Ázsiában és Latin-Amerikában mutatható ki. Az állítás figyelmen kívül hagyja az ENSZ saját előrejelzéseit is, amelyek szerint a világ új gabonatermelési rekord felé tart. Ha a WHO-bizottságot valóban foglalkoztatná a világ éhezőinek sorsa, akkor ezeket a tényeket emelné ki, nem pedig mellőzné azokat.

A bizottság javaslatában kegyetlen irónia rejlik. A klímavédelmi politika következtében az áram ára az európai fogyasztók számára már 3-4-szer drágább, mint az USA-ban és Kínában, valamint az európaiak több mint egyharmada ma már azt állítja, hogy nem engedheti meg magának a légkondicionálást. A még radikálisabb emissziócsökkentések tovább növelnék az energiaárakat, így a hőhullámok még több halálesetet okoznának azok körében, akik nem engedhetik meg maguknak a légkondicionálót; a hosszan tartó hideg pedig azok esetében okozna több halálesetet, akik nem engedhetik meg maguknak a fűtést. A magasabb energiaárak emelik a műtrágya és a gépesített mezőgazdaság költségeit is, ami a fejlődő országokban még több ember éhezését okozza. Az előírt gyógymód szó szerint rosszabb, mint a betegség.

A bizottságot összehívó WHO-igazgató azt írja, hogy „polgáraink sürgős cselekvést várnak tőlünk”, mintha ő választott politikus lenne, nem pedig egészségügyi tisztviselő. Amit a világ polgárai valójában elvárnak az orvosoktól, az a tisztességes, adatokon alapuló tanácsadás. Nem várják el, hogy a szakmai tekintélyt politikai célokra használják fel, vagy hogy a nyilvánosságban pánikot keltsenek azzal, hogy elhallgatják azokat az adatokat, amelyek enyhítenék a félelmet.

A WHO azért jött létre, hogy megelőzze a betegségeket és megvédje az emberek egészségét. A szelektív, félrevezető statisztikák alapján kihirdetett klímavészhelyzet nem fogja megvédeni a világ legkiszolgáltatottabb embereit. Ez tovább rombolja a szervezet hitelességét, eltereli a figyelmet és az erőforrásokat a valódi fenyegetésekről, és politikai fedezetet nyújt olyan költséges intézkedéseknek, amelyek éppen azoknak az embereknek ártanak, akiknek védelmét a WHO állítólag szolgálja.

Bjorn Lomborg
A Copenhagen Consensus Center think tank elnöke, amely több száz közgazdásszal (köztük hét Nobel-díjassal) együttműködve a világ fő kihívásaira (kezdve a betegségek, az éhezés felszámolásától az oktatásig, a klímaváltozásig), lényegében az ENSZ fenntartható fejlődési céljainak megvalósítására megoldási javaslatokat dolgozott ki. A Stanford Egyetem Hoover Intézetének vendégkutatója. Elemzései, publicisztikái jellemzően a klímaváltozás elleni küzdelem, valamint a globális fenntartható fejlődési célok elérésének kérdését járják körül.

A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Getty Images