Azt hitték, elkerüli a globális felmelegedés a közkedvelt északi szigetet, de óriási a tévedés

Ez a hűvös izlandi nyár azonban azt a téves benyomást keltheti, hogy az ország valahogy elkerüli a globális felmelegedés hatásait. A valóság ezzel szemben az, hogy

Izland kellemes nyarai maguk is a klímaváltozás jelei közé tartoznak.

A magyarázat a Golf-áramlathoz vezet. Ez az óriási tengeráramlás Florida partjainál ered, majd észak felé tart, és a 45. északi szélességi foknál kettéágazik. Az egyik ág Izland, a másik pedig a kontinentális Európa felé halad tovább. Az áramlat délnyugat felől közelíti meg a szigetet, így a nyugati és a déli területeken érezhetően enyhébb az idő, mint az északkeletieken. Ez a kontraszt egy téli utazás során gyorsan megmutatkozik, hiszen míg a Reynisfjara fekete homokos partján napsütés fogadhatja a látogatót, addig a Keleti-fjordok vidéke ugyanezen a napon zord és metszően hideg lehet.

A helyzet azonban változóban van, mivel a gleccserekből egyre több édesvíz olvad ki, ami felhígítja az áramlat sós vizét. Bár a folyamat kezdetben jelentéktelennek tűnhet, fokozatosan mégis gyengíti a tengeráramlást. Ennek eredményeként Izland hőmérséklete nem emelkedik olyan mértékben, mint a kontinentális Európáé, ebből adódnak a kellemesen hűvös nyarak is.

Ez a jelenség azonban semmiképpen sem védi meg a szigetet a klímaváltozás következményeitől. A gleccserek olvadását elsősorban az üvegházhatású gázok kibocsátása miatti globális felmelegedés idézi elő.

Ahogy egyre több édesvíz ömlik az Atlanti-óceán északi medencéjébe, a Golf-áramlat várhatóan tovább gyengül.

A fővárosi régióban már most is sokan panaszkodnak arra, hogy a téli szelek metszőbbé, a hideg időszakok pedig tartósabbá váltak az egy évtizeddel ezelőtti állapothoz képest.

A globális kibocsátáscsökkentés mellett léteznek kifejezetten izlandi léptékű megoldások is, amelyek lassíthatják a gleccserek visszahúzódását. A leghatékonyabb intézkedések közé tartozik az erdősítés és a növénytelepítés. Az olyan helyi szervezetek, mint az Izlandi Erdészeti Egyesület, kijelölt területeken végeznek fásítást. Az őshonos fajok, például a nyír és a fűz megkötik a szén-dioxidot, stabilizálják a talajt, és növelik a helyi ökoszisztémák ellenálló képességét.

A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Getty Images