Johnny Ryan, Enforce

2026. július 09. 08:17

Ha csak egy perce van, olvassa el a lényeget AI összefoglalónkban.

Első ránézésre Írország mintaszerű európai országként viselkedik: az emberi jogok megingathatatlan szószólója és a progresszivizmus zászlóvivője a kontinens nyugati peremén. Van azonban egy kulcsfontosságú terület, ahol a bizonyítványa korántsem tökéletes – ennek komoly aggodalomra kellene okot adnia egy olyan időszakban, amikor az ír kormány július 1-jén átvette az EU soros, hathónapos elnökségét. Ebben a félévben tárgyalják újra az EU technológiai és AI kérdéseket érintő szabályozásait, azonban az ír állam és gazdaság erősen függ a nagy technológiai vállalatoktól (Big Tech). Emiatt Írország esetében az összeférhetetlenség kérdése annyira erősen megjelenik ebben a kérdésben, hogy az EU Tanácsának elnökeként ki kellene maradnia a technológiai és digitális szuverenitási kérdéseket érintő tárgyalásokból.

Ez itt az on the other hand, a portfolio vélemény rovata.

Ez itt az on the other hand, a portfolio vélemény rovata. A cikkek a szerzők véleményét tükrözik, amelyek nem feltétlenül esnek egybe a Portfolio szerkesztőségének álláspontjával. Ha hozzászólna a témához, küldje el cikkét a velemeny@portfolio.hu címre. A megjelent cikkek itt olvashatók.

Írország legutóbb 2013-ban töltötte be az EU soros elnökségét, éppen amkor az általános adatvédelmi rendelet (GDPR) megtárgyalása volt napirenden. Egy kiszivárgott belső Facebook-feljegyzés szerint 2013-ban a vállalat vezetői az akkori ír miniszterelnökkel egyeztettek, hogy kifogást tegyenek a tervezett adatvédelmi szabályok miatt. A megbeszélés után úgy távoztak, hogy Enda Kenny biztosította őket arról: Írország az EU Tanácsának elnökeként felhasználja majd „jelentős befolyását” annak érdekében, hogy a Facebook által „pozitívnak” nevezett kimenetel valósuljon meg. A cég vezetői részt vettek egy olyan „vacsorán is, amelyet magas rangú ír politikusok rendeztek, hogy áttekintsék azokat a különféle megoldásokat, amelyekkel az írek segíteni tudnak”.

A 27 EU-tagállam felváltva tölti be az elnökséget. Az elnökséget adó ország vezeti az üléseket, és gyakorlatilag ő dönti el az uniós jogszabályokról szóló tárgyalások ütemezését. Bizonyos témákat előtérbe helyezhet, míg másokat hanyagolhat. Ciprus például – amely egy kis és sérülékeny ország egy ingatag régióban – képes volt kihasználni az idei év januárjától júniusáig tartó elnökségét arra, hogy a kölcsönös védelmi kötelezettségvállalások kérdését az EU napirendjére tűzze.

Az adókedvezmények és a megengedő, elnéző szabályozási kultúra által vonzott olyan óriásvállalatok, mint a Google, a Meta, az Apple, a Microsoft, az OpenAI, a TikTok és az X mind Írországban hozták létre európai központjukat.

Az EU „származási ország” elve kimondja, hogy az a tagállam felelős egy vállalat szabályozásáért az egész EU-ban, amely a cég európai központjának ad otthont.

Ez a jogi különlegesség az ír adatvédelmi bizottságot (DPC) Európa elsőszámú felügyeleti szervévé tette a technológiai szektor conatkozásában – Írország pedig a Tanács soros elnökeként 2013-ban keményen lobbizott azért, hogy ez így is legyen.

Ennek a helyzetnek a következményei megdöbbentőek. A DPC elnöke nemrégiben elismerte, hogy a jelentéktelen ügyekben született „békés megegyezéseken” kívül Írország a GDPR-jogszabály hatálybalépése óta eltelt 10 évben egyetlen EU-vizsgálatot sem zárt le a Google vagy annak leányvállalatai ellen.

Az EU-s szintű jogvédelem gyakorlatilag megbénult, mivel az összes többi tagállamnak meg kell várnia, amíg Írország lép egy uniós szintű intézkedés keretében.

Amikor a DPC mégis fellépett a technológiai óriáscégekkel szemben, azt gyengén és más európai felügyeleti hatóságok nyomására tette. Egyetlen esetben intézkedett szokatlan gyorsasággal – Elon Musk Grok AI alkalmazása ellen –, de aztán olyan egyezséget kötött, amely azóta a jelek szerint összeomlott. Írország médiahatósága (Coimisiún na Meán) ugyan jobb hírnévnek örvend, de lényegesen gyengébb hatáskörökkel rendelkezik. Írország immár egy évtizede nyitva tartja azt a szabályozási kiskaput, amely lehetővé teszi az amerikai és kínai óriásvállalatok számára, hogy felelősségre vonás nélkül működjenek Európa-szerte.

Írország nemcsak adóparadicsommá, hanem a szabályozás kikerülésének színhelyévé is vált.

A gazdasági függőség mértéke szembetűnő.

2024-ben az ír társaságiadó-bevételek közel felét három amerikai cégtől érkező befizetés tette ki.
2022-ben Írország egy főre vetítve majdnem ötször több társasági adót szedett be, mint Franciaország vagy Németország.

Lehet csodálni egy egykor kicsi, szegény és kevéssé iparosodott országot azért, mert megnyerte a minél kisebb adóterhelést nyújtó országok versenyét (race to the bottom), és gazdaggá vált. Ennek azonban súlyos ára van az európai demokráciára, versenyképességre, biztonságra – és különösen a gyermekekre nézve.

A 2026-os Molly v the Machines (Molly a gépek ellen) című film azt dolgozza fel, hogy miként juttattak a közösségi média algoritmusai öngyilkossággal kapcsolatos tartalmakat a 14 éves Molly Russell hírfolyamába, aki 2017-ben öngyilkos lett. Európa-szerte vannak és lesznek is még újabb Mollyk, hacsak Írország el nem kezdi érvényesíteni azokat az uniós adatvédelmi szabályokat, amelyek előírják, hogy az „ajánlóalgoritmusokat” alapértelmezés szerint ki kell kapcsolni, mivel azok különösen intim adatokra támaszkodnak.

Lehet, hogy Írország már a látszatra sem ad. Az ország új adatvédelmi biztosa, Niamh Sweeney korábban a Meta vezető lobbistája volt Írországban a Cambridge Analytica-botrány, valamint Frances Haugen kiszivárogtató (whistleblower) leleplezései által fémjelzett sötét időszak alatt. Az ír kormány eljárása Sweeney kinevezésére abszurd volt: a kiválasztási bizottság egyetlen tech-szakértője a Big Tech egyik ügyvédje volt. A kiválasztási kritériumok olyan általános készségekre összpontosítottak, mint a „kapcsolatok kezelése”, ahelyett, hogy egy olyan szakembert próbáltak volna kinevezni, aki képes a világ legfejlettebb technológiai vállalatai ellen vizsgálódni. A kiválasztási folyamat során senki sem ellenőrizte, hogy a jelöltet köti-e a Meta azon hírhedt gyakorlata, amely megtiltja a cég volt alkalmazottainak a vállalat bírálatát – ez a módszer hallgattatta el teljesen Sarah Wynn-Williams korábbi Meta-vezetőt és whistleblowert is. Írország ugyan több tízmillió eurót biztosít a DPC működésére, de egyúttal ki is üresíti a hivatalt.

A forgóajtó pedig pörög tovább: az előző adatvédelmi biztos, Helen Dixon éppen most kezdett el dolgozni a Meta jogi képviseletét ellátó ügyvédi irodánál. Ez az iroda továbbra is számos folyamatban lévő ügyben képviseli a Metát a DPC-vel szemben. Dixon vezetése alatt a DPC beperelt más európai adatvédelmi hatóságokat az EU legfelsőbb bíróságán, mert azok megszavazták, hogy a DPC-nek ki kell vizsgálnia, miként használja a Meta az emberek legszemélyesebb adatait. Bár a keresetet végül elutasították, Dixon lépése egy év haladékot adott a Metának, mielőtt a vizsgálat egyáltalán megkezdődhetett volna.

Wynn-Williams Gondatlan emberek (Careless People ) című könyvében világossá teszi, hogy a Meta csupán „ölebként” tekint a DPC-re. Ez kísértetiesen emlékeztet arra, ahogyan az ír pénzügyi felügyelet a 2008-as bankválságot megelőző években vonakodva és túlságosan engedékenyen viszonyult az ír bankokhoz. Június elején az ír külügyminiszter közzétett egy fotót a LinkedIn-profilján, amelyen egy Meta-lobbistával pózol. „Nagyszerű volt tegnap egyeztetni a Metával Írország közelgő uniós elnökségének prioritásairól” – szólt a képaláírás megemlítve emellett a Meta 2013-as memójának különféle pontjait is, amelyek 2026-ra láthatóan az ír kormány hivatalos politikájává váltak.

Írországot azzal is vádolják, hogy akadályozza a technológiai vállalatok ellen gyermekek nevében indított csoportos kereseteket, mivel megtiltja azok kereskedelmi finanszírozását, miközben a kereskedelmi választottbírósági eljárások esetében ugyanezt a finanszírozási formát engedélyezi. Az EU júniusi Eurobarométer-felmérése szerint az európaiak 92%-a szeretné, ha az EU jobb online védelmet biztosítana a gyermekeiknek. Írország nem fogja ezt a védelmet garantálni, hacsak a többi uniós kormány nem kezd el ragaszkodni hozzá.

Meddig tűrik még az európai vezetők, hogy Írország kiárusítsa országaik gyermekeinek mentális egészségét?

Volt idő, amikor úgy tűnt, Európa a világ válasza a Big Tech túlkapásaival szemben. Írország egy hatalmas gazdasági haszonért cserébe szabotálta ezt az álmot. Ha a hathónapos elnöksége alatt Dublin nem vonja ki magát a technológiai szabályozásokat érintő tárgyalásokból, akkor Berlinnek, Párizsnak, Varsónak, Madridnak és Brüsszelnek ugyanolyan nyomást kellene gyakorolnia Írországra, mint amilyet közülük egyesek a bankválság után tettek. Ami akkor igazságtalan volt, ezúttal teljesen jogos lenne.

Címlapkép forrása: Shutterstock