Drasztikus fordulat Magyarországon: teljesen átalakul az egyik legfontosabb ágazat

Európa takarmánygyártása évek óta stagnál, a nyugati országokban pedig a szigorú környezetvédelmi és fenntarthatósági elvárások miatt sorra zárnak be, vagy fogják vissza termelésüket a nagy állattartó telepek. Ez a szerkezeti átrendeződés komoly lehetőséget kínál a közép-európai régiónak, a magyar ágazatnak azonban előbb a saját nehézségeivel kell megküzdenie.

A legégetőbb problémát az egyre gyorsuló klímaváltozás jelenti, amely alapjaiban alakította át a takarmányipar alapanyag-felhasználását.

A korábban stabil, hektáronként tíz tonna feletti kukoricatermés mára sok térségben a múlté. Míg a hazai takarmányipar korábban másfél millió tonna kukoricát dolgozott fel évente, ez a mennyiség mára mintegy 800 ezer tonnára esett vissza, a kieső részt pedig fokozatosan a búza és az árpa váltja fel.

Bár a gyártók technológiai szempontból képesek alkalmazkodni a megváltozott receptúrákhoz, a növénytermesztés jövedelmezősége drasztikusan romlott. A hektáronkénti 400–500 ezer forintos önköltség és az 55–57 forintos felvásárlási árak mellett a termelők akár 200 ezer forintos veszteséget is elkönyvelhetnek hektáronként. A válság az állattenyésztést is elérte, a sertéstartóknál az 540 forintot meghaladó kilogrammonkénti önköltséggel szemben csupán 410–420 forintos felvásárlási ár áll rendelkezésre, ami állatonként 12–14 ezer forintos ráfizetést jelent. Mivel a kiadások döntő részét a takarmányozás teszi ki, a gazdaságok olyan alternatív fehérje- és energiahordozókban látják a megoldást, mint a takarmányborsó vagy a cirok.

A helyzetet a nemzetközi piaci bizonytalanságok, valamint a logisztikai és csomagolási költségek emelkedése is súlyosbítja.

Bár a Vitafort bevételeinek negyede már exportból származik, a forint erősödése szűkíti az árrést a régiós európai piacokon. Az importált takarmány-adalékanyagok, például az aminosavak és vitaminok világpiaci árának megugrása ráadásul semlegesíti az árfolyamból adódó esetleges beszerzési előnyöket.

A sertés- és tejágazatban kialakult veszteséges helyzet miatt a hazai nagyüzemek jelentős része jelenleg a korábban felhalmozott tartalékaiból finanszírozza a működését.

Kulik Zoltán szerint, ha ez a piaci környezet tartós marad, a gazdaságok megóvása érdekében a takarmánygyártók és a pénzintézetek közös fellépésére, például meghosszabbított fizetési határidőkre lesz szükség. A talpon maradás alapfeltétele az azonnali alkalmazkodás. A termelők a talajnedvesség-megőrző, csökkentett talajművelési eljárások és a nagyobb termésbiztonságot nyújtó őszi, illetve alternatív növények termesztése felé fordulnak. A járványvédelem és a biobiztonság szerepe felértékelődött, hiszen egy esetleges fertőző állatbetegség, például a madárinfluenza vagy az afrikai sertéspestis megjelenése azonnal megbénítja az érintett telep működését, ami a takarmányipari ellátási láncra is súlyos csapást mér.

Ezzel párhuzamosan a technológiai megújulás is felgyorsult. A generációváltásnak köszönhetően ma már nemcsak a nagyvállalatok, hanem a közepes méretű gazdaságok is egyre nyitottabbak az adatalapú döntéshozatalra. A szenzorok, a mesterséges intelligencia és a valós idejű adatgyűjtő rendszerek alkalmazása elengedhetetlen a takarmányhasznosulás javításához, a hőstressz kezeléséhez és a problémák megelőzéséhez.

A cégvezető úgy véli: a jelenlegi nehézségek ellenére a magyar agráriumnak vannak kitörési pontjai. A termelési súlypont Közép-Európába tolódása, valamint az ázsiai és afrikai exportpiacok folyamatos bővülése hosszú távú növekedési lehetőséget biztosít. Azok a gazdaságok, amelyek a mostani helyzetben is fejlesztenek és kihasználják a támogatási lehetőségeket, a piac feleszmélésekor jelentős versenyelőnyre tehetnek szert, így a jövőben egy jóval erősebb, válságállóbb hazai állattenyésztés jöhet létre.

A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Getty Images

Ennek a cikknek az előkészítésében AI-asszisztens működött közre, a végleges tartalmat újságírónk szerkesztette és ellenőrizte.