Sokat javult egy halálozási ráta az EU-ban, de Magyarországnak nincs oka hátradőlni

Európai helyzetkép

A legfrissebb, hepatitis világnapja alkalmából közzétett Eurostat-adatok szerint az Európai Unióban 2023-ban 3172 ember vesztette életét vírusos hepatitis következtében – ez a mérések 2011-es kezdete óta regisztrált legalacsonyabb esetszám, és több mint 53 százalékos csökkenést jelent a 2013-ban elért 6856 fős csúcshoz képest. A betegség továbbra is aránytalanul nagy mértékben érinti a férfiakat, akik az összes ilyen haláleset 58,3 százalékát tették ki, és a fiatalabb, aktív korú népességet is jóval nagyobb arányban viszi el: az áldozatok 35,7 százaléka volt 65 év alatti, szemben az összes uniós halálozáson belüli 14,8 százalékos aránnyal.

A tagállamok között ugyanakkor óriási a szórás.

A standardizált halálozási ráta 0,64 volt 100 ezer lakosra vetítve az unió egészében 2023-ban. A rangsor élén – vagyis a legrosszabb mutatókkal – Olaszország (1,62), Lettország (1,54) és Ausztria (1,02) áll, míg a legjobb helyzetben lévő Luxemburg (0), Finnország (0,07) és Szlovénia (0,13) gyakorlatilag felszámolta a hepatitis okozta halálozást.

Az Európai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központ (ECDC) legfrissebb jelentése szerint Európa ugyan folyamatosan halad a hepatitis B- és C-fertőzések visszaszorításában, ám a megelőző intézkedések egyenetlen bevezetése miatt a régió várhatóan nem éri el a 2030-ra kitűzött célt, vagyis a vírusos hepatitis mint közegészségügyi fenyegetés felszámolását. Tegnapi cikkünkben azt is megírtuk, hogy a magyar hepatitis A-fertőzések száma tovább nőtt, viszont egy jó hírrel is tudtunk szolgálnia: a 29. heti kumulált szám közel 16 százalékkal alacsonyabb az egy évvel korábbinál.

Hol áll Magyarország?

Magyarországon 2023-ban 0,84 haláleset jutott 100 ezer lakosra – ez az uniós átlag másfélszerese, és az egész EU-ban mindössze három tagállam áll rosszabbul.

A hazai adatsor lefutása különösen tanulságos. 2011-ben a magyar ráta még mindössze 0,35 volt – ezzel akkor Magyarország az EU egyik legalacsonyabb rátájú országa volt. Egyetlen naptári év alatt, 2012-re azonban 1,79-re, csaknem ötszörösére ugrott a mutató, majd 2013-ban 2,09-en tetőzött, és 2015-ig gyakorlatilag ezen a szinten is maradt. Csak ezután indult meg a folyamatos, évről évre tartó javulás, amely egészen a 2023-as 0,84-es értékig kitartott.

Az az időbeli mintázat önmagában sokat elárul az okokról. A krónikus B- és C-hepatitis lefolyása évtizedes léptékű: a fertőzéstől a végstádiumú szövődmények – májzsugor, májrák – kialakulásáig jellemzően 15–30 év telik el. Egy valódi, fertőzésből eredő halálozási hullám ezért soha nem egyetlen év alatt, hanem fokozatosan, hosszú távon bontakozna ki egy népességben – az uniós átlag is mindössze 13 százalékkal emelkedett ugyanebben az időszakban (2011–2013).

A KSH vonatkozó módszertani melléklete szerint a magyarázat nem járványügyi, hanem kódolási: a haláloki statisztikát támogató automatizált kódolórendszer 2012-től érvényes, a WHO által frissített szabálya kimondottan előírta, hogy a nem meghatározott (k.m.n.) májzsugort a vírusos hepatitis közvetlen következményeként kell nyilvántartani. Ez a változás önmagában 50 százalékos év/év növekedést okozott a fertőző betegségek miatti halálozásban 2012-ben – ez magyarázza a hazai hepatitis-adatsor ugyanekkori kiugrását is.

A valódi áttörés

A 2015 utáni, tartós javulás mögött ezzel szemben már egy valós orvostudományi eredmény áll. Ekkor váltak széles körben elérhetővé a szájon át szedhető, közvetlenül a vírus replikációját gátló, 95 százalék feletti gyógyulási arányt garantáló direkt ható antivirális szerek (DAA). A Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő célzott finanszírozási döntései tették lehetővé e modern terápiák széles körű hazai elérhetőségét, a Magyar Gasztroenterológiai Társaság szakmai ajánlása alapján szervezett betegút-irányítás pedig az előrehaladott, súlyos májbetegségben szenvedőket részesítette előnyben – ezzel sok esetben megelőzve a halálos kimenetelű dekompenzációt.

Jól mutatja az áttörés kontinentális súlyát, hogy a 2013-as csúcsértéktől a 2023-as mélypontig tartó relatív csökkenés Magyarországon (59,8 százalék) és az EU egészében (59 százalék) szinte pontosan megegyezik – a terápiás forradalom tehát mindenütt hasonló mértékben éreztette hatását, függetlenül attól, hogy az egyes országok kiindulási szintje mennyire tért el egymástól.

Az 1999/2000-ben bevezetett kötelező iskolai hepatitis B elleni védőoltási program szintén fontos és tartós népegészségügyi eredmény, hatása azonban inkább a jövőbeli fertőzési arányok csökkenésében fog megmutatkozni, mintsem a most megfigyelt, javuló halálozási trendben – hiszen az akkor beoltott korosztály ma 25 év körüli, míg a hepatitis okozta halálesetek túlnyomó többsége évtizedekkel korábbi fertőzésekre vezethető vissza, jellemzően idősebb korosztályokban.

Összegzés

A modern terápiák szisztematikus finanszírozása tehát érdemi eredményeket hozott a hazai népegészségügyben, a javulás azonban egy jóval magasabb bázisról indult, és Magyarország így is az unió negyedik legrosszabbul teljesítő országa volt 2023-ban, jóval az uniós átlag feletti halálozási adattal. Az uniós átlag eléréséhez a rejtett fertőzések felkutatását célzó, célzott szűrési programok fenntartása és bővítése továbbra is kulcskérdés marad.

Címlapkép forrása: BSIP via Getty Images