Visszafordíthatatlan folyamat indult el a globális energiarendszerben? Dominánssá válhat az áram

Ez itt az on the other hand, a portfolio vélemény rovata.

Ez itt az on the other hand, a portfolio vélemény rovata. A cikkek a szerzők véleményét tükrözik, amelyek nem feltétlenül esnek egybe a Portfolio szerkesztőségének álláspontjával. Ha hozzászólna a témához, küldje el cikkét a velemeny@portfolio.hu címre. A megjelent cikkek itt olvashatók.

A növekvő geopolitikai feszültségek, a megnövekedett energiaigény és a fosszilis tüzelőanyag-piacok növekvő volatilitása átalakítja a globális energiahelyzetet, ezzel megnyitva a globális energiaátállás új szakaszát, amelynek középpontjában az elektrifikáció, a megújuló energia és a fosszilis tüzelőanyagokról való gyorsított átállás áll – állapítja meg májusban kiadott jelentésében a Nemzetközi Megújulóenergia-ügynökség (IRENA).

A globális energiaátmenet új szakaszát a geopolitikai bizonytalanság, a növekvő villamosenergia-igény és a globális energia környezetének szerkezeti változásai alakítják. Olyan integrált megvalósítási módokra lesz szükség, amelyek képesek felgyorsítani a fosszilis tüzelőanyagok fokozatos kivezetését, miközben erősítik az energiabiztonságot és az ellenállóképességet.

A villamos energia dominánssá válik

Az IRENA felülvizsgált, 1,5 °C-os forgatókönyve a villamos energia szerepének jelentős növekedését irányozza elő a globális energiarendszerben. A forgatókönyv szerint

a villamos energia részaránya a globális végső energia-felhasználásban a jelenlegi körülbelül 23%-ról 2035-re 35%-ra, 2050-re pedig 50% fölé emelkedik, amivel a villamos energia válna a globális energiarendszer domináns energiahordozójává.

A villamosítás, amelyet a megújuló energia bevezetése, hálózatfejlesztés és energiahatékonyság fejlesztése támogat, egy kockázatmentes és mindenképpen megtérülő lehetőséget jelent, amely egyszerre csökkentheti a kibocsátásokat, erősítheti az energiabiztonságot, javíthatja a megfizethetőséget, valamint támogatja a zöld iparosodást és a versenyképességet.

Ugyanakkor a fenntartható üzemanyagok, mint a bioüzemanyagok, a hidrogén és azok származékai, továbbra is elengedhetetlenek a kibocsátásokat nehezen csökkenteni képes ágazatok számára, beleértve a légiközlekedést, a hajózást és egyes ipari tevékenységeket.

Az IRENA jelentése azt is kiemeli, hogy

az infrastruktúra az átmenet egyik meghatározó kihívásává válik.

A gyors villamosítás és a megújuló rendszerek bevezetése jelentős hálózatbővítést, tárolóbővítést és nagyobb rendszerrugalmasságot, valamint erősebb rendszerintegrációt és stratégiai tervezést igényel a fosszilis tüzelőanyagok infrastruktúrájának fokozatos kivonása érdekében. A koordinált megvalósítás támogatására globális villamosítási célok mellett 2035-re meg kell duplázni a hálózatfejlesztési beruházásokat, hogy ezzel is elősegítsék a megújuló infrastruktúra bővítését és a villamosenergia-rendszer átalakítását.

Az IRENA által kiadott jelentés mérföldkőnek számít a tiszta energiára való átállásban, ugyanis számszerűen bizonyítja, hogy a megújuló energiaforrások akkumulátoros tárolással kombinálva már képesek a nap 24 órájában folyamatos, úgynevezett garantált alapellátást biztosítani, ráadásul olcsóbban, mint a fosszilis energiahordozók.

A tanulmány legfontosabb újítása egy új mérőszám, az ún. garantált (vagy zsinór) kiegyenlített villamosenergia-költség (Firm Levelised Cost of Electricity, F-LCOE) bevezetése. A hagyományos áramtermelési önköltséggel szemben ez a mutató már magában foglalja az akkumulátoros tárolás, a rendszerszintű kiegyenlítés és a kapacitások tudatos túlméretezésének költségeit is. Az így kapott értékkel a hibrid rendszerek 95%-os rendelkezésre állási és megbízhatósági szintet garantálnak, ami teljes mértékben megfelel a hagyományos fosszilis alaperőművek teljesítményének.

Nagyot esett a zöld energia költsége

Drasztikus gazdasági fordulatot hozott az elmúlt másfél évtized technológiai árzuhanása.

2010 és 2024 között

• a napenergia telepítési költségei 87%-kal,
• a szárazföldi szélenergiáé 55%-kal,
• míg a nagyméretű akkumulátoros tárolórendszerek (BESS) ára elképesztő mértékben, 93%-kal esett vissza.

Ennek eredményeként a kiemelkedő természeti adottságú régiókban a folyamatos zöldáram költségei már 2025-re a fosszilis opciók szintje alá süllyedtek. Míg a folyamatos napenergia és tárolás kombinációjának F-LCOE mutatója 54 és 82 dollár/megawattóra között mozog, addig a folyamatos szélenergia és tárolás költsége 59 és 94 dollár/megawattóra között alakul. Ezzel szemben Kínában az új széntüzelésű erőművek által előállított villamos áram költsége 70 és 85 dollár, a világ egyéb pontjain épülő új gáztüzelésű erőművek pedig jellemzően 100 dollár/megawattóra feletti áron termelnek. Kiváló gyakorlati példa erre az Egyesült Arab Emírségekben található Al Dhafra projekt, amely napenergia és akkumulátorok hibridizációjával már most 70 dollár/megawattóra áron képes garantáltan 1 gigawatt folyamatos tiszta energiát szállítani a hálózatba.

A jelentés jövőbeli prognózisai szerint ez a trend csak erősödni fog. A technológiai fejlődésnek köszönhetően a hibrid rendszerek árai a legjobb adottságú helyeken 2030-ra további 30%-kal, 2035-re pedig 40%-kal fognak csökkenni, aminek köszönhetően az F-LCOE szintje tartósan 50 dollár/megawattóra alá esik. Amikor a napenergiát szélenergiával kombinálják, a két forrás kiegészítő jellege miatt jelentősen csökken a szükséges akkumulátorkapacitás mérete, ami tovább faragja a kiadásokat. Ráadásul egy ilyen projekt engedélyezéstől a hálózatra kapcsolásig (attól függően, hogy milyen hálózati kapacitások vannak) akár mindössze 1-2 évet vesz igénybe, ami töredéke a fosszilis vagy nukleáris erőművi beruházásoknak.

Ez a gazdasági fordulat kulcsfontosságú a hatalmas és folyamatos villamos áramot igénylő fogyasztók, például a mesterséges intelligenciát kiszolgáló adatközpontok számára, valamint alapfeltétele a zöld hidrogén gazdaságos előállításának. Az IRENA jelentése egyértelművé teszi, hogy

a megújulók megbízhatatlanságáról hangoztatott történelmi érvek végleg érvényüket vesztették.

Az energiaátmenet kormányzása

Az OECD rendszeresen foglalkozik az energiaátmenet kormányzati irányításával. Többek között javasolja az átmenet irányításának miniszterelnöki vagy államfői szintre emelését. Javaslatuk szerint egy erős központi koordinációs szerv képes összehangolni a hálózatfejlesztést, a megújuló energia engedélyeztetését és a munkaerőpiac átképzési programjait. A javaslat szerint politikai ciklusokon átívelő, jogilag kötelező erejű klímatörvények és dekarbonizációs menetrendek szükségesek ahhoz, hogy a magántőke számára kiszámítható, alacsony kockázatú befektetési környezet jöjjön létre.

Az OECD sürgeti továbbá a tagállamokat, hogy integrálják a környezeti hatások vizsgálatát a nemzeti költségvetési folyamatokba. Minden egyes állami költésnek és adókedvezménynek transzparensen támogatnia kellene az energiaátmenet céljait. A javaslat hangsúlyozza, hogy a fosszilis tüzelőanyagok közvetett vagy közvetlen állami támogatása szembe megy az eredményes átmenettel. Ezeket a torzító támogatásokat sürgősen ki kell vezetni, és az így felszabaduló forrásokat a megújuló infrastruktúra (pl. okos hálózatok, energiatárolás) finanszírozására kell fordítani.

A tiszta energiatechnológiák, például az elektromos járművek (EV) és a hálózati energiatárolók (BESS) iránti globális kereslet robbanásszerű növekedése kritikus nyersanyag-függőséghez vezetett. Az olyan alapanyagok, mint a lítium, kobalt, nikkel és mangán kitermelése geopolitikai kockázatokkal, környezetszennyezéssel és emberi jogi aggályokkal terhelt, ezért fel kell gyorsítani, ki kell terjeszteni és megerősíteni az akkumulátorok feldolgozásával és újrahasznosításával kapcsolatos fejlesztéseket.

Uniós szakpolitikák

Az energia központi szerepet játszik az EU 2050-ig tartó, az Európai Zöld Megállapodással összhangban történő klímasemlegességre való átállásában. Az EU legnagyobb üvegházhatásúgáz-kibocsátójaként az energiaágazat mélyreható átalakuláson megy keresztül a nettó nulla kibocsátású gazdaság felé vezető úton. A fenntarthatóbb energiarendszerre való áttérés magában foglalja a fosszilis tüzelőanyagokról az alacsony szén-dioxid-kibocsátású és megújuló energiaforrásokra való átállást, az energiahatékonyság javítását a termékek, az ipar és az épületek területén, valamint a tiszta technológiákon alapuló, fenntarthatóbb energiarendszer létrehozását.

Az energetikai átállásra irányuló szakpolitikáknak figyelembe kell venniük a társadalmi-gazdasági hatásokat is. Ezek ágazattól, régiótól és országtól függően eltérőek. A leggyakoribb hatások azonban az ipari rendszerek átalakításához, a munkahelyek átcsoportosításához, valamint az ipari folyamatokban és a mindennapi életben egyaránt a tisztább technológiákra való átállással járó kiadásokhoz kapcsolódnak.

A magas energiaszámlák szintén problémát jelentenek, míg a hosszú távú megoldások, mint például a lakásfelújítások, az energiahatékonyság javítása és az elektromos járművek, gyakran drágák. A méltányos átállás biztosításáról szóló 2022-es tanácsi ajánlás szerint ezért állami támogatásra van szükség. Ez magában foglalhatja például az adócsökkentéseket és egyéb ösztönzőket az energiahatékony fűtési rendszerek és az épületek szigetelése érdekében, oly módon, hogy elkerülhető legyen a fogyasztók fosszilis tüzelőanyagokon alapuló jelenlegi rendszerbe való bezárása.

Az energiaszegénység kezelése

Az energiaszegénység egyre fontosabb kérdés, amellyel minden tagállamban foglalkozni kell, és különös figyelmet kell fordítani az olyan kiszolgáltatott csoportokra, mint az alacsony jövedelmű háztartások, amelyek bevételeik jelentős részét alapvető szolgáltatásokra – például energiára, közlekedésre és lakhatásra – fordítják, valamint a magas energiaárakkal szembesülő kis- és középvállalkozásokra. Valódi megoldásokat kínáló kiegészítő politikákra van szükség a zöldpolitikai eszközök (pl. kibocsátási költségek árakba való beépítéséből vagy az alacsony kibocsátású alternatívákhoz való alkalmazkodás) költségeiből eredő rövid távú költségek és árnyomás enyhítésére, valamint olyan szakpolitikákra, amelyek biztosítják az átállás előnyeinek és költségeinek méltányos megosztását. Az ilyen intézkedések hiánya az átállás társadalmi elfogadottságának csökkenéséhez, a zöld jogszabályok elleni tiltakozásokhoz és az intézkedések elhalasztására irányuló felhívásokhoz vezethet, mivel a dekarbonizáció magas költségeket ró az emberekre és az iparra.

Az energiaszegénység – mivel elsősorban a háztartásokat érinti, és összetett jellegű – továbbra is jelentős kihívást jelent az EU-ban, amelyet tovább kell kezelni. A COVID-19-válság, az azt követő energiaárak emelkedése, valamint az Oroszország által 2022 februárjában Ukrajna ellen indított invázió tovább rontotta a sok uniós polgár számára amúgy is nehéz helyzetet.

Az EU erőfeszítéseinek köszönhetően 2021 óta – amikor az arány mindössze 6,9 % volt – először csökkent azoknak az európaiaknak a száma, akik nem tudják otthonukat megfelelően fűteni (2024-ben 9,2 %, szemben a 2023-as 10,6 %-kal). Ez a pozitív tendencia több tényező együttes hatásának eredménye, ideértve a gáz- és villamosenergia-kiskereskedelmi árak csökkenését, az energiahatékonysági intézkedések végrehajtását az EU-országokban, valamint az energiaszegénység jobb megértését. Az éghajlatváltozás és a rendszeresen visszatérő hőhullámok miatt a nyári energiaszegénység – vagyis az a helyzet, amikor nyáron nem lehet kellemes beltéri hőmérsékletet fenntartani – egyre sürgetőbb és egyre nagyobb problémává válik Európában. A hőség jelentős közegészségügyi, gazdasági és társadalmi kihívásokat jelent, különösen a kiszolgáltatott csoportok számára.

A 2023 májusában felállított Szociális Klímalap (SCF) támogatást nyújt a legkiszolgáltatottabb polgároknak és vállalkozásoknak, akiket az EU kibocsátáskereskedelmi rendszerének (ETS) az építőiparra és a közúti közlekedési szektorra történő kiterjesztése érint. A 2026-2032 közötti időszakra 65 milliárd eurós költségvetéssel (a nemzeti hozzájárulásokkal együtt akár 86,7 milliárd euróval) rendelkező alap közvetlen jövedelemtámogatásra, valamint az épületek energiahatékonyságába és a fenntartható közlekedésbe történő beruházásokra fordítható.

Az SCF az EU egyik fő eszközévé válik az energiaszegénység elleni küzdelemben. 2025. június végéig az EU-tagállamoknak be kellett nyújtaniuk szociális klímaterveiket, amelyekben fel kellett vázolniuk azokat a konkrét intézkedéseket, amelyek hozzájárulnak a végfelhasználók fosszilis tüzelőanyagoktól való függőségének csökkentéséhez, az épületek felújításának ösztönzéséhez, a fűtési és hűtési rendszerek dekarbonizálásához, a megújuló energia integrálásához, valamint a nulla- és alacsony kibocsátású mobilitás és közlekedés elterjedésének növeléséhez. Az ideiglenes jövedelemtámogatás kizárólag a kiszolgáltatott háztartások és a közlekedés felhasználóinak támogatására fordítható.

A 2021-ben létrehozott Igazságos Átmenet Alap (JTF) támogatást nyújt a fosszilis tüzelőanyagoktól és a magas kibocsátású iparágaktól függő régióknak. A 17,5 milliárd eurós költségvetés olyan területeken történő beruházásokra fordítható, mint a tiszta energiatechnológiák, a körforgásos gazdaság, a kibocsátáscsökkentés, a telephelyek rehabilitációja, a munkavállalók átképzése, a munkahelyteremtés, a fenntartható helyi közlekedés, valamint a megújuló energiaforrásokkal működtetett távfűtési hálózatok korszerűsítése.

Az EU tagállamai területi igazságos átállási terveket dolgoztak ki, amelyek meghatározzák a támogatott területeket, és felvázolják a beruházások felhasználásának módját. Az Igazságos Átmenet Alapból támogatandó területek azok, amelyeket az átállásból eredő gazdasági és társadalmi hatások leginkább negatívan érintenek, különös tekintettel a fosszilis tüzelőanyagok termelésében várható munkaerő-átképzésre vagy munkahelyvesztésre, valamint a legmagasabb üvegházhatásúgáz-intenzitású ipari létesítmények termelési folyamatainak átalakítási igényeire. Az Igazságos Átmenet Alap végrehajtása jelenleg jó ütemben halad; az alapot az EU 2021-2027-es időszakra szóló kohéziós politika részeként kezelik.

Az energiaátmenet nem húzható tovább.

El kell ismerni, hogy a számos EU-s, de néha nagyon rigidnek tűnő eszköz, és a bonyolult, bürokratikus akadályokkal teli EU finanszírozású pénzügyi támogatás nem feltétlenül könnyíti meg a kormányok és a polgárok helyzetét, de jó tervekkel rugalmasabbá, felhasználóbaráttá tehetők az adott lehetőségek. Neki kell fogni, mert a lemaradás hamarosan újabb versenyképességi csapdát jelent, nem beszélve a környezetszennyezés további növekedéséről.

A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Getty Images