Bekövetkezett, amitől tartottak: drasztikus lépésekre kényszerülnek a magyar gazdák a szárazság miatt

A kukoricatáblák állapota jól tükrözi a helyzet végletességét. Raskó György agrárközgazdász szerint óriási a területi szórás, ugyanis amíg a Dél-Dunántúlon és az öntözött területeken a hektáronkénti 8–10 tonnás hozam sem ritka,

addig a Balaton-felvidéken és az Alföld jelentős részén a növények egyáltalán nem hoztak termést, a megtermékenyülés teljesen elmaradt.

Mára éles határvonal húzódik az öntözött és az öntözetlen gazdálkodás között, utóbbi kockázata pedig olyan magasra nőtt, hogy üzleti alapon már biztosítást sem éri meg kötni rá. Bár az inputköltségek rendkívül magasak, a megfelelő tápanyag-utánpótlás elengedhetetlen, mivel a megfelelően táplált növények hetekkel tovább bírják a hőstresszt, aki pedig ezen spórol, a teljes termés elvesztését kockáztatja. A szakember arra is felhívta a figyelmet, hogy míg a hazai termelők küzdenek, Ausztria magasabban fekvő területei egyértelműen profitálnak a klímaváltozásból, ahol ma már biztonsággal termesztenek kiváló minőségű szemes kukoricát.

Az állattenyésztők számára a csapadékhiány egyenes utat jelent a takarmányválsághoz.

Bodó Ágoston, a Prograg Agrárcentrum Kft. és a Martontej Kft. ügyvezetője – egyben a 2025-ös Év Állattenyésztője díj nyertese – elmondta, hogy a tavasz óta tartó szárazság miatt a rozs és az árpa termésátlaga is drasztikusan visszaesett. A legfőbb gondot azonban a kukorica okozza, mivel idén a megszokott, hektáronkénti 30–35 tonnás silóhozam helyett alig 10–15 tonnát takarítanak be, ráadásul sok helyen egyáltalán nem fejlődtek csövek a növényeken. A kieső mennyiséget távolabbi régiókból kell pótolniuk, ami a jelenlegi árak mellett mintegy 400 millió forintos többletköltséget jelent a gazdaságnak, ezt pedig az amúgy is nyomott tejfelvásárlási árak mellett szinte lehetetlen kigazdálkodni.

A professzionális zöldségtermesztés szintén megszenvedi a perzselő hőséget. Nagypéter Sándor, a FruitVeB alelnöke szerint a hajtatott (fóliás és üvegházi) termesztésben a sekélyebb fúrású kutak sorra száradnak ki, ami miatt egyre több helyen kényszerülnek új, mélyebb kutak fúrására. A szántóföldi zöldségtermesztésben még súlyosabb a helyzet, hiszen az öntözővíz-felhasználás már most jócskán meghaladja az éves átlagot,

miközben a víznyerő helyektől távolabb eső területekre szinte alig jut víz.

Előfordult olyan eset is, amikor a feldolgozó maga javasolta a gazdának, hogy el se vesse a vetőmagot, mert esélytelen a termés betakarítása, ez a lépés viszont a befejezetlen művelés miatt a területalapú támogatások elvesztését is magával vonhatja.

A kilátástalan helyzet ellenére akadnak olyan szereplők is, akiket nem ért felkészületlenül a rendkívüli aszály. Horváth Szabolcs, a sásdi Y cégcsoport ügyvezetője és a 2025-ös Év agrárszakembere a tudatos fejlesztéseknek köszönhetően továbbra is stabilan működteti vállalatát.

Telepeiken a 200–300 méter mélyre fúrt kutak a tartós szárazság idején is garantálják a vízellátást.

Emellett az elmúlt időszakban kiépített napelemparkok és a telepített, nagy teljesítményű aggregátorok biztosítják a folyamatos energiaellátást a takarmánykeverőtől a vágóhídig, bizonyítva, hogy a technológiai felkészültség és a jövőbe mutató beruházások képesek ellensúlyozni a klímaváltozás extrém hatásait.

A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Getty Images

Ennek a cikknek az előkészítésében AI-asszisztens működött közre, a végleges tartalmat újságírónk szerkesztette és ellenőrizte.