Tényleg a JÉGER-rendszer miatt száradnak ki a magyar földek? Megszólaltak a meteorológusok

Kritikusan szárazok a magyar földek: a gazdák megmutatták, kit tartanak felelősnek

A múlt hét folyamán a nyár második tartós hőhulláma érte el hazánkat, amely az előrejelzések szerint még napokig 40 Celsius-fok környéki csúcshőmérsékletet eredményez majd az országban. A magas hőmérséklet mellett, ahogy azt az elmúlt napokban kialakult energiakrízis is jól szemlélteti, a különösen száraz időjárás is próbára teszi az országot.

Ahogy arra a HungaroMet legfrissebb agrometeorológiai elemzése is rámutat, a magyar folyók és tavak mellett a talajok vízszintje is kritikus szinten van. A gyakorlatilag a nyári szezon elejétől fogva folyamatosan tartó aszály mostanra visszafordíthatatlan, súlyos károkat okozott a mezőgazdaságban, amelyeket a jelenlegi hőség tovább fokoz.

Bár egy adott terület időjárására kifejezetten komplex tényezők vannak hatással – amely az előrejelzést is sokszor bizonytalanná teszi – az elmúlt időszakban egyre hangosabban jelentek meg a nyilvánosságban az extrém meleget és szárazságot magyarázó különféle elméletek, amelyek jelentősen leegyszerűsítik a kérdéskört. Ezek közül az egyik leggyakrabban említett magyarázat szerint a hazánkban néhány éve országosan működő jégkármérséklő rendszer (JÉGER) lehet felelős a szárazságért.

Múlt hét csütörtökön Bóna Szabolcs agrár- és élelmiszergazdaságért felelős miniszter bejelentette, hogy a JÉGER-rendszerrel kapcsolatos nyilvános vita tisztázására a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara és az Agrárközgazdasági Intézet reprezentatív felmérést végzett ötezer gazdálkodó bevonásával. Az eredmények alapján országos szinten

a válaszadók 66,1 százaléka a rendszer szüneteltetése mellett döntött, míg a működés fenntartását csupán 24,5 százalékuk támogatta.

A minisztérium által közzétett térképen látszik, hogy mindössze Vas, Somogy, Baranya és Zala megyében voltak többségben azok a gazdálkodók, akik a rendszer fenntartása mellett szavaztak. A nagy megosztottság nyomán, a NAK innentől kezdve leállítja a JÉGER működését azokban a megyékben, ahol a gazdák több mint 50%-a ellenzi a technológiát, a fennmaradó négy megyében pedig szigorúbb szabályozások mellett működhet majd tovább.

Könnyű lenne azt feltételezni, hogy a bejelentett lépésekkel az Agrárminisztérium pontot tett a JÉGER hatékonyságával kapcsolatos kérdések végére, azonban Bóna Szabolcs külön felhívta rá a figyelmet, hogy

a korlátozás „nem tudományos döntés arról, hogy a JÉGER-rendszer okoz-e aszályt vagy sem".

A miniszter hétvégi videójában elmondta, hogy a Magyar Tudományos Akadémia bevonásával megkezdték a rendszer működését vizsgáló bizottság felállítását. A csoport feladata az lesz, hogy átfogó vizsgálatot készítsen a rendszer működésével kapcsolatban, amelynek segítségével megállapítható lesz, pontosan milyen hatásai is vannak a JÉGER-nek.

A Weather on Maps meteorológusai a Portfolio-nak adott interjújúkban arra hívták fel a figyelmet, hogy jelenleg tényleg csekély információ áll rendelkezésre a JÉGER valódi hatásait illetően, azonban

a minden kétséget kizáró pontosságú tudományos kutatás, a helyzet összetettségéből kifolyólag közel lehetetlen feladatnak tűnik.

Amit a legtöbben félreértenek: a JÉGER nem a felhőket oszlatja

A JÉGER-rendszer hatásainak megértéséhez érdemes először végigvenni a jégképződés folyamatát. A Weather on Maps szakemberei elmondták, hogy habár jégképződés sokféle felhőben, télen-nyáron végbemehet, leggyakrabban a nyári zivatarfelhők kapcsán kerül szóba.

Ez a meteorológusok szerint azért van, mert bennük olyan erős függőleges irányú áramlások jönnek létre, amelyek képesek akár nagy méretű jégszemeket is a felhőben tartani.

Gondoljunk bele, milyen erejű szél kell ahhoz, hogy bizonyos esetekben öklömnyi jégdarabokat lebegtessen, sőt emeljen meg!

- mondták a folyamattal kapcsolatban.

Ha a felhőben elegendő a nedvesség, van elég jégképző mag (vagyis olyan, ideális alakú aeroszol részecske, amelyre könnyen kicsapódik a túlhűlt víz), és kellően erős a feláramlás is, akkor apró jégszemek keletkeznek. Ezek ezután fel-le mozognak a felhőben, további túlhűlt vízcseppekkel ütköznek, és folyamatosan híznak. A folyamat addig tart, amíg a jégszemek olyan nehézzé nem válnak, hogy a feláramlás által kifejtett erő már nem képes őket a levegőben tartani.

A jégkármérséklő rendszerek szerte a világon ezt a folyamatot igyekeznek módosítani, mégpedig úgy, hogy meglepő módon serkentik, ösztönzik a jégképződést

– világítottak rá a szakemberek.

Ha minden más paraméter változatlan marad, de megnő az aeroszol mennyisége, akkor több jégszem képződhet.

A több jégszem az adott mennyiségű nedvesség miatt végül kisebb átmérőt is jelent, így azok vagy nem okoznak kárt, vagy egyszerűen megolvadnak, miközben kihullnak a felhőből. Eddig az elmélet, amit a laboratóriumi tesztek is visszaigazoltak. A gyakorlati probléma inkább az, hogyan lehet elegendő mennyiségű jégképző magot célzottan a felhőbe juttatni

– mondták a meteorológusok.

A JÉGER esetében a szóban forgó aeroszolt ezüst-jodid részecskék jelentik, amelyeket a földekre telepített generátorokkal, úgynevezett füstöléses technológiával juttatnak a levegőbe.

Az országos hálózat kiépítésekor 2018-ban összesen 984 talajgenerátort telepítettek országszerte, a Weather on Maps meteorológusai azonban arra hívták fel a figyelmet, hogy a talajgenerátoros jégelhárítás Magyarországon nem nyolc éve kezdődött el.

Érdemes tudni, hogy már jóval a JÉGER rendszer indulását megelőzően, 1991 óta üzemelt a Dél-Dunántúlon regionális jégelhárító rendszer (NEFELA), épp abban a régióban, amely az ország egyik legcsapadékosabb vidéke a mai napig

- mondták.

A NEFELA Dél-magyarországi Jégesőelhárítási Egyesülés Baranya, Somogy és Tolna megyére kiterjedően működik, a rendszert pedig annak idején egy 1955 óta üzemelő francia minta alapján hozták létre, a NAK pedig 2018-ban ehhez az évtizedes tapasztalattal rendelkező hálózathoz csatlakoztatta hozzá az országos rendszert.

Nagyon nehéz tudományos igénnyel felmérni a hatásokat

A fentiek alapján tehát világos, hogy milyen elgondolások és fizikai kísérletek során már bizonyított folyamatok állnak a JÉGER-rendszer mögött. A meteorológusok szerint azonban a gyakorlatban közel sem ilyen egyszerű meghatározni, hogy mi is történik a JÉGER használatakor. Ahhoz, hogy a hatóanyag egyáltalán eljusson a felhőbe, egyszerre kell teljesülnie több feltételnek: a generátort időben el kell indítani, a szélnek úgy kell fújnia, hogy az a felhőt „meg is etesse" az anyaggal, és kellő mennyiségnek kell bejutnia.

Hogy végül ez mind teljesült-e, és emiatt nem hullt jég, vagy ha volt jégeső, emiatt voltak-e kisebbek a jégszemek, vagy egyáltalán észlelte-e bárki a jégesőt – hiszen meglehetősen lokális jelenségről van szó –, azt nagyon nehéz tudományos igényességgel megállapítani

- tették hozzá.

Ezen a ponton érdemes újra feleleveníteni, hogyha időjárásról van szó, akkor komplex, többtényezős rendszerekben kell gondolkodni, így mindig nehéz ok-okozati összefüggést keresni. Az úgynevezett attribúciós vizsgálatokat például az elmúlt években kezdték el intenzívebben használni a klímatudományban, azon esetekben, mikor egy extrém időjárási körülménnyel kapcsolatban szeretnék a szakemberek meghatározni, hogy vajon ahhoz mekkora mértékben járult hozzá a globális felmelegedés. Ez azonban gyakran nem egyszerű feladat. Hasonló a helyzet a jégkármérséklés esetén is. Utólag már nehéz megmondani, hogy az adott időjárási körülményre vajon milyen és mekkora hatással volt a beavatkozás.

A Weather on Maps szakemberei azt is hozzáteszik, hogy a rendszer még túl fiatal ahhoz, hogy évtizedes statisztikák alapján pálcát lehessen felette törni.

Véleményünk szerint nem, hogy a felhőoszlató vagy csapadékbefolyásoló hatásáról nem lehet ítélkezni, de még a jégkár mérséklő képességeiről is csak nagyon korlátozottan

– összegezték.

A megkérdezett meteorológusok szerint tehát a JÉGER-vita egyik tábora mögött sincs olyan bizonyíték, amelyet tudományos igényű ténynek lehetne tekinteni. A rendszer leállítását követelők abból indulnak ki, hogy a JÉGER-nek kimutatható hatása van a csapadékra, a fenntartása mellett érvelők pedig abból, hogy a hálózat érdemi védelmet nyújt a jégkárral szemben.

Szinte lehetetlen tökéletesen kivizsgálni

Arra a kérdésre, hogy milyen adatsorral és módszertannal lehetne megnyugtatóan igazolni vagy kizárni az összefüggést a rendszer működése és a csapadékhiány között, a meteorológusok három feltételt soroltak fel.

1. Egyrészt szükség lenne egy hosszú, akár két évtizedes adatsorra.
2. Másrészt hasznos lenne, ha létezne olyan terület a magyarországihoz hasonló klímaövben, amely hasonló domborzati adottságokkal rendelkezik, de ahol nem alkalmazzák a módszert. Vagyis egy régióra, ami a kutatások kontrollterülete lehet.
3. Harmadrészt pedig kellene néhány izoláltan vizsgált helyzet is, ahol konkrét mérésekkel megállapítható, mennyi anyag jut a felhőbe, és ott hogyan változik percről percre a jégszemek száma és mérete.

Könnyű belátni, hogy egy ilyen vizsgálat kivitelezése közel lehetetlen

– összegezték a meteorológusok.

A korábbi nemzetközi példák vegyes képet mutatnak a rendszer hatásosságát illetően. Izraelben például az 1960-as és 1970-es években lefolytatott két kísérlet 15, illetve 13 százalékos csapadéknövekedést mutatott ki a JÉGER-hez hasonló felhőjegesítő rendszerekkel összefüggésben. Izrael ezen eredményekre alapozva 1975-től 38 éven át végzett operatív beavatkozást, azonban mikor 2013 és 2020 között új kísérleteket folytattak le, mindössze 1,8 százalékos növekedést mértek, olyan bizonytalansággal, amely a csökkenés lehetőségét is magában foglalta. A kísérletet egy évvel a tervezettnél korábban leállították, az izraeli vízügyi hatóság pedig lezárta a programot.

A rendszer eddig sem üzemelt folyamatosan, az aszály pedig már régóta súlyosbodik

Szigorú tudományos bizonyíték tehát egyik irányba sincs, viszont a csapadékadatok és a JÉGER-rendszer üzemidejéből (nem tudmányos igényű) következtetéseket le lehet vonni.

A NAK, 2018-tól kezdve közzétett adatai alapján az látszik, hogy a JÉGER-rendszer sokkal ritkábban üzemel, mint azt a nyilvános vita alapján gondolni lehetne.

A legaktívabb évben, 2019-ben egy átlagos talajgenerátor

a szezon 7,7 százalékában volt bekapcsolva, idén július 19-ig pedig mindössze az idő 1,5 százalékában.

A generátorok tehát az idei szezon 98,5 százalékában nem üzemeltek.

A JÉGER-rendszer csak akkor lép működésbe, ha a HungaroMet előrejelzései szerint potenciálisan nagy kockázattal járó jégeső várható egy adott területen. A fenti táblázat alapján a generátorok bekapcsolásán túl az ilyen riasztások számában is visszaesés figyelhető meg az elmúlt években, tehát kevesebb olyan felhőt észlelnek a meteorológusok, amelyek indokolják a rendszer beindítását. Ennélfogva olyan következtetést is le lehet vonni, hogy az elmúlt évek száraz, kevéssé zivataros nyarai magyarázzák a JÉGER használatának visszaszorulását.

Az ország egyre melegszik és szárad, de nem valószínű, hogy a JÉGER miatt

Jelen ismereteink alapján azt mondhatjuk, hogy a melegebb légkörben ritkábban alakulhat ki jégeső, de azon ritka esetekben a károkozás nagyobb lehet. Hogy ebben lehet-e bármilyen szerepe a JÉGER leállításának, azt egyszerűen a rendelkezésre álló rövid adatsor alapján nem lehet megmondani

- mondták a Weather on Maps meteorológusai a klímaváltozás és a jégesőképződés kapcsán.

Az elmúlt évek nyarai alapján az nagyobb bizonyossággal megállapítható, hogy a lemelegebb hónapok egyben egyre szárazabbak is Magyarországon.

A meteorológusok szerint a mostani helyzet egyik legfontosabb jellemzője, hogy

a talajból jóval több víz hiányzik, mint amennyit az idei csapadékhiány önmagában magyarázna.

A szárazodás ugyanis nem egyetlen rossz nyár következménye, hanem éveken át húzódó és fokozódó probléma. A januári, meglepően téli, havas időszak még adott némi reményt arra, hogy a mélyebb talajrétegek töltődhetnek, ez azonban csak ideig-óráig tartott.

Az idei csapadékösszeg-adatok egy olyan összefüggést is láthatóvá tesznek, amely a vitában eddig alig került szóba. Idén épp azok a délnyugati tájak jártak valamivel jobban a csapadék szempontjából, ahol a leghosszabb ideje üzemel talajgenerátoros jégelhárítás: a NEFELA 1991 óta, vagyis harmincöt éve működik Baranya, Somogy és Tolna megyében. A rendszer megtartása mellett szavazó négy megye közül kettő - Somogy és Baranya - éppen ezek közé tartozik. Ha a füstölés érdemben elvenné a csapadékot, akkor feltételezhető, hogy annak a leghosszabb ideje kezelt magyarországi területen kellett volna a legkorábban megmutatkoznia.

Érdemes külön kiemelni, hogy a szakemberek szerint a csapadék területi eloszlása érdemben nem változott az elmúlt évtizedek során, azt ugyanis elsősorban a domborzati viszonyok határozzák meg.

A kelet-nyugati különbség tehát nem számít újkeletű jelenségnek, hanem az sokkal inkább a Kárpát-medence klímájának tipikus jellemzője.

Nyáron az Alpokból érkező zivatarrendszerek a Dunántúlon még erejük teljében tombolnak, az átmeneti évszakokban a mediterrán ciklonok bő csapadéka is jellemzően arrafelé áztatja a földeket, a domborzati sajátosságok miatt pedig nagyobb az esély a helyben képződő záporok kialakulására is.

Ami viszont átalakult, az a csapadék időbeli eloszlása és mennyisége: ritkábban esik, olyankor lokálisan nagyobb mennyiség, az éves összeg pedig lassan csökken. Ahogy a meteorológusok fogalmaztak, hiába áraszt el fél havi csapadék egy adott területet, ha az villámgyorsan le és elfolyik, mert így helyben csak csekély része hasznosul.

A nagy trendekkel már nehéz mit kezdeni, a hangsúly inkább a vízmegtartáson van. Arra még van esélyünk, hogy a csapadékgócok helyi képződését serkentsük, de ahhoz is drasztikus beavatkozásokra van szükség a földhasználat és vízgazdálkodás terén

- tették hozzá.

A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Getty Images