Megjött az energiakrízis-számla: hiába a spórolás, súlyos forintokat éget el az ország esténként

Mindig a legolcsóbbat

Bár logikusnak tűnhet, de valójában az, hogy mennyi villamos energiát importál az ország, az nem maradékelven dől el - vagyis nem annyi az import, amennyivel a hazai termelést ki kell egészíteni a fogyasztói igények kielégítésére. Az európai árampiac össze van kapcsolva, és az áram a merit order – ahol az utolsó még szükséges erőmű termelési határköltsége határozza meg az árat – logikája szerint az olcsóbb területről a drágább felé áramlik, egészen addig, amíg azt a határkeresztező kapacitás elbírja.

Ezek alapján, normális működés mellett Magyarország akkor importál, ha a külföldi áram olcsóbb, mint a legdrágább éppen termelő hazai egység, jellemzően egy gázerőmű. Behozatal tehát nem csak akkor van, ha elfogy a belső tartalék, hanem akkor is, ha van olcsóbb import.

Energy Investment Forum 2026

Early Bird jegyárak már csak 4 napig - ne maradjon le az ősz legnagyobb energetikai csúcskonferenciájáról!

Információ és jelentkezés

Gyorsan dagad a számla

A mostani energiakrízisben azonban nem egy drága hazai termelőt kell kiváltani importtal az üzleti racionalitás logikája alapján, hanem az egyik legolcsóbb helyett kell megkeresni a lehető leggazdaságosabb (de igazából kényszerűségből sokszor drágább) alternatív forrást.

A helyzetet tovább bonyolítja, hogy rendszerüzemeltetési szempontok miatt még az is előfordulhat, hogy nem használják ki a teljes rendelkezésre álló importkapacitást, még akkor sem, ha az gazdaságilag kedvezőbb lenne. Erre azért lehet szükség, hogy váratlan események esetére elegendő tartalék maradjon a rendszerben. Ennek következtében előfordulhat, hogy az energiabeszerzés nem kizárólag a merit order logikáját követi, hanem az ellátásbiztonsági szempontok is meghatározó szerepet kapnak.

Ebben a helyzetben kell feltennünk a kérdést, hogy mennyibe kerül(t) a Paksi Atomerőmű kiesése miatti többlet importmennyiség? A számításaink alapján a július 25-i 0,6 milliárd forintról - amikor még 30 fok környékén járt a maximum hőmérséklet és Paksi Atomerőmű teljes kapacitáson termelt -

az importszámla napi közel 4 milliárd forintra hízott.

Ha belemegyünk a részletekbe, azt látjuk, hogy augusztus 4-én a behozatal átlagos fajlagos ára 218 euró/megawattóra volt – magasabb, mint az aznapi 187 eurós tőzsdei napi átlag. Ez nem véletlen, hiszen az ország pont a legdrágább órákban szorul a legtöbb importra. Ha ugyanezt a mennyiséget a július végi, nyugodtabb árszinten (93 euró/megawattóra) hoztuk volna be, több mint 6 millió euróval (mintegy 2,3 milliárd forinttal) olcsóbb lett volna. 

Vagyis az aznapi importszámla nagyjából felét az energiaválság miatt kialakult árfelár tette ki.

A tételek összeadva pedig már komoly összeget kapunk. Július 25. és augusztus 4. között a nettó importszámlája nagyjából 24,9 milliárd forint (mintegy 69 millió euró, 362 forintos árfolyamon).

A számítás saját becslésen alapul. A nettó import költségét (az exportot már levonva) a HUPX másnapi árával számoltuk ki, miközben a tényleges beszerzési költség a hosszú távú szerződések és a kapacitásdíjak miatt ettől eltérhet. Az összeg ráadásul nem kizárólag a paksi kiesés költségét tükrözi, hiszen a hőhullám önmagában is növelte a keresletet és az árakat.

Ugyanakkor a másik oldalon bizonyos megtakarítások is megjelennek, mivel a leállás alatt az atomerőmű egyes változó költségei szünetelnek. De a becslés lefelé is torzít: Paks kiesése nemcsak az importigényt növeli, hanem a hazai piaci árakat is felhajtja, miközben a drágább gázerőművek és a magasabb szabályozási költségek sem szerepelnek a becslésben.

A telített határkeresztezőkön keletkező árkülönbözet egy része ráadásul kapacitásaukciós bevételként visszakerül a rendszerbe, így a többletköltség nem teljes egészében hagyja el az országot.

Buy high, sell low

A napi számla azonban csak a fele a történetnek. Ha a behozatalt órás bontásban nézzük, egy tanulságos – és a rendszer szempontjából kellemetlen – mintázat rajzolódik ki.

Alapesetben nappal Magyarország exportőr: a hatalmas napelemes flotta miatt az ország ilyenkor több száz, olykor egy-két ezer megawattos mennyiségben szállít áramot külföldre, ráadásul sokszor nagyon olcsón vagy akár negatív árakon (amikor a termelő fizet, hogy valaki elvigye az áramot). Estére viszont a nap lemegy, a napelemek kifulladnak és importra váltunk.

Figyelemre méltó, hogy augusztus 4-én a magyar áramrendszer a nap huszonnégy órájából mindössze egyetlen negyedórában tudott exportra termelni. A nap legolcsóbb szakaszában, kora délután az ár 80 euró/megawattórára süllyedt — ekkor az ország mindössze 1000 megawattot hozott be, délelőtt 11-kor pedig gyakorlatilag nullára, 71 megawattra apadt a behozatal. Estére viszont az ár 439 euró/megawattórára ugrott, miközben a behozatal 3522 megawattra hízott, ami azt jelenti, hogy akkor vásároltunk a legtöbbet, amikor a legdrágább volt.

Ez vissza is üt, ugyanis a teljes importszámla gyakorlatilag az esti és éjszakai órákban keletkezik.

A 19 és 23 óra közötti öt óra önmagában a napi költség csaknem felét adta, a hajnali órák pedig további 36 százalékot — vagyis a 3,95 milliárd forintos napi tétel több mint négyötöde este és éjszaka képződött.

A déli-kora délutáni órák hozzájárulása ezzel szemben elenyésző: 11 és 13 óra között a napi költség egy százaléka sem keletkezett.

Amit megspóroltunk – és amit nem

Volt-e értelme a fogyasztói visszafogásnak? A válasz igen, de a nagyságrendet érdemes reálisan látni – és óvatosan mérni. A tényleges terhelést kétféle bázishoz lehet hasonlítani: a MAVIR menet közben frissített tervadatához (bruttó rendszerterhelés terv), illetve a másnapi becsléshez (bruttó day ahead).

Az előbbi alapján a tizenegy nap alatt nagyjából 1,2, az utóbbi alapján 1,5 milliárd forintnyi fogyasztás piaci értékét spóroltuk meg

- tehát ennek az önkéntes cselekedetnek inkább az ellátásbiztonságra van nagyobb hatása, mint a pénztárcákra.

Ezek az eltérések nem tiszta megtakarítást mérnek, hanem előrejelzési rést, amiben a visszafogás mellett a hőmérséklet és a becslési hiba is benne van.

Ráadásul a spórolásnak van egy nehezebben megfogható, de fontos másodlagos hatása is. Minden kivett megawattnyi kereslet a merit order keresleti görbéjét balra tolja el, vagyis nemcsak a meg nem vett mennyiséget spórolja meg, hanem az összes többi fogyasztott áram árát is kissé csökkentheti (ha egy "olcsóbb" metszés alakul ki a keresleti és kínálati görbe között).

Összességében tehát látható, hogy Paks leállása naponta milliárd forintos nagyságrendű veszteséget okoz az országnak,

de ha ezt nemzetgazdasági szinten nézzük, akkor a veszteség nem tűnik elviselhetetlennek.

A legutóbbi másfél hét 25 milliárdja a teljes éves GDP-hez képest elenyésző, ha még további egy hónapig hasonló viszonyok állnának fenn, akkor is csak a GDP 0,1%-át tenné ki. Hozzá kell tenni ugyanakkor, hogy egy leállított vagy visszafogott üzem vesztesége nem csak az áramszámlán mérhető, hiszen ez a megtakarítás nemzetgazdasági szempontból inkább mínuszos.

Címlapkép forrása: Michael Gottschalk/Photothek via Getty Images