A hálózat rugalmassága lesz a következő nagy kihívás − Minden szempár a szélenergián és a tárolókon

Magyarországon a napenergia-kapacitások jelentős növekedése mellett a szélenergia integrációja kulcsfontosságúvá vált az időjárásfüggő megújulók kiegyenlítésére. A kérdés azért is kulcs, mert a szélenergia és a napenergia termelési profilja kiválóan kiegészíti egymást.

Míg nyáron a napenergia dominál, addig télen a szélenergiából nyerhető több áram, európai szinten (EU27) a kettő együtt szinte konstans görbét mutat. Bár a hazai területek 10-12 százaléka nincs kizárva a szélenergia-fejlesztésekből, a tényleges megvalósítást a csatlakozási pontok elhelyezkedése és a helyi adottságok határozzák meg.

Ahogy Csontos Csaba, a WWF Magyarország Alapítvány éghajlatvédelmi programvezetője a Portfolio Sustainable World 2026 konferencián rámutatott, hogy a 2030-as évekre tervezett 4000 megawattos (MW) szélenergia-kapacitásnak ideális esetben már most a hálózaton kellene lennie.

A WWF Magyarország és további 20 szervezet (köztük gazdasági szereplők és kutatóintézetek) augusztusban egy 9+1 pontból álló javaslatcsomagot nyújtott be az Energiaügyi Minisztériumnak. Ebben egy országos energetikai tervezési és környezetgazdálkodási központ felállítását szorgalmazzák a szisztematikus, hosszú távú tervezés érdekében.

A jelenlegi szabályozás alapján a turbinákat a kijelölt csatlakozási pontok 19 kilométeres körzetében kell felépíteni, ami komoly térinformatikai tervezést igényel, hívta fel a figyelmet Csontos Csaba. A nemrégiben kiírt 702 MW-os kapacitástendert a szakemberek kiváló első lépésnek tartják egy hosszú tanulási folyamat kezdetén, mivel a hazai szélenergia-fejlesztés mintegy 15 éve stagnál.

Hálózat nyomás alatt

Tóth Ádám, az E.ON Hungária Csoport hálózati innováció és forrásmenedzsment vezetője arra világított rá, hogy a hazai megújulóenergia-szektor növekedési üteme messze felülmúlta a korábbi várakozásokat.

A Nemzeti Energia- és Klímaterv (NEKT) korábbi verzióiban 2030-ra tervezett 7700 MW-os összes megújuló kapacitást a rendszer 2024-re már átlépte. Hasonlóan drasztikus a háztartási méretű kiserőművek (HMKE) terjedése is: a 2030-ra célul kitűzött 800 MW-os szinttel szemben 2024-ben már 2500 MW felett áll a mutató.

Ez a növekedés, valamint a fogyasztói igények változása komoly fizikai kihívás elé állítja az elosztóhálózatot, amelynek egyszerre kell kezelnie a betáplálás miatti feszültségemelkedést és a fogyasztás miatti feszültségcsökkenést.

Ma ráadásul komplex elvárásoknak egyszerre kell megfelelni: a hálózat legyen megbízható, azaz működőképes; biztonságos az ügyfelek és kollégák számára egyaránt, valamint fenntartható, amihez olyan gazdasági döntések kellenek, hogy az egész rendszer fenntartható maradjon.

Az egész képet együtt kell nézni − fel kell tenni ezeket az adott esetben kényelmetlen kérdéseket, tette hozzá a szakember.

A hálózatfejlesztés során a jövőben nem kizárólag a fizikai infrastruktúra bővítésére, hanem a meglévő kapacitások okos és rugalmas kihasználására kell helyezni a hangsúlyt

- hívta fel a figyelmet Tóth Ádám, utalva a rugalmas csatlakozási szerződésekben és az adatalapú hálózatirányításban rejlő lehetőségekre. A szakember végül

az adatokban rejlő óriási erőt - érdemes lehet eggyel hátrébb lépnünk és megfontolni, hogy mindezt mire használjuk.

A dinamikus árazás felé kell elmozdulni

Mezősi András hangsúlyozta, hogy a hálózati szűk keresztmetszetek feloldása nemcsak tőkeerős beruházásokkal, hanem a tarifarendszer átalakításával is elérhető lenne. Jelenleg sok nagyfogyasztó a forgalomarányos tarifák miatt indokolatlanul nagy lekötött kapacitást tart fenn, amelynek akár csak a 60 százalékát használja ki.

Ha a díjszabás jobban eltolódna a teljesítményalapú számlázás irányába, a fogyasztók gazdaságilag lennének ösztönözve a felesleges kapacitásaik visszaadására, ami azonnal szabad csatlakozási pontokat teremtene a megújulók és a tárolók számára.

Szabályozási oldalon is könnyíthetők a hálózati csatlakozási feltételek, nem feltétlenül kell csak vasban, technológiában gondolkozni

− világított rá a szakember.

A REKK kutató-főmunkatársa kiemelte a hazai lakossági piac egyik legfőbb strukturális problémáját is: a fogyasztók teljesen el vannak zárva a piaci árjelzésektől.

A lakossági fogyasztók felé áramló valós árjelzések teljes hiánya fenntarthatatlanná teszi a rendszert, hiszen ha a fogyasztók nem szembesülnek azzal, mikor drága és mikor olcsó az áram, képtelenek lesznek rugalmasan reagálni a piaci változásokra

− mutatott rá Mezősi András, hozzátéve, hogy a dinamikus árazás bevezetése elengedhetetlen lenne a fogyasztói tudatosság és a rendszerszintű hatékonyság növeléséhez.

Támogatás nélkül is életképesek a tárolók

A kerekasztal résztvevői érintették az energiatárolás kérdését is. Tóth Ádám ismertette a Magyarországra vonatkozó tárolókapacitási célszámokat: a 2023-as közel 0 MW-ról 2026-ra 600 MW-ra, 2028-ra 1100 MW-ra, míg 2030-ra 1300 MW-ra tervezik növelni a tárolókapacitást.

Mezősi András szerint az energiatárolás technológiája ma már támogatások nélkül, tisztán piaci alapon is életképes. Magyarországon a napi áringadozás mintegy 20 százalékkal magasabb, mint Németországban, ami elméletben még vonzóbbá teszi a hazai piacot a tárolófejlesztők számára.

A beruházások gyorsulásához ugyanakkor

• a csatlakozási folyamatok egyszerűsítésére,
• a hálózati rugalmasság növelésére, valamin
• a gyűjtött adatok hatékonyabb feldolgozására van szükség.

Befogni az AI erejét

Feldmájer Benjámin, a Schneider Electric , közép-kelet-európai infrastruktúráért felelős vezetője a mesterséges intelligenciában rejlő potenciálról értekezett, és arra hívta fel a figyelmet, hogy

az AI egyszerre jelent hatalmas energiaigényű kihívást és nélkülözhetetlen megoldási eszközt az energiarendszer.

Az adatközpontok gyors terjedése jelentős új villamosenergia-igényt hoz létre, ugyanakkor a mesterséges intelligencia éppen annak kezelésében segíthet, hogy a komplexebbé váló energiarendszerek hatékonyabban működjenek, tette hozzá.

Az új energiakorszak alapfeltétele az elektrifikáció, a digitalizáció és az automatizáció együttes fejlődése

– mutatott rá az előadó. A jövő energiarendszerében már nem elég a fizikai infrastruktúra bővítése: valós idejű adatokra, intelligens hálózatokra és beavatkozni képes végpontokra van szükség ahhoz, hogy a megújulók, az új fogyasztási technológiák és a rugalmas működés összehangolható legyen.

Címlapkép forrása: Portfolio