szerző

A magyarországi bér-paradoxon

Oblath Gábor
2018. október 24. 13:02    
nyomtatás
 

Nyomozzunk!

elozo oldal 1 2 3 következo oldal  >


Források, terjedelem és tartalom


A fogalmak után az adatforrások tartalmát és terjedelmét célszerű tisztázni. Amint említettem, a kétféle forrás között a "bruttó bérek" jelentik a hidat, amelyről az IMS a teljes munkaidőben foglalkoztatottakra és az öt főnél több dolgozót alkalmazó gazdasági egységekre vonatkozó, az NSZ viszont a gazdaság egészére (a szürkegazdaságban keresett munkajövedelmek becslésére is) kiterjedő adatokat közöl. Az IMS értelmezésének megfelelő bruttó béreknél az NSZ szerinti bruttó bérek és keresetek némileg tágabb kategória, mert a munkáltató által folyósított egyes pénzbeli és természetbeni juttatásokat (pl. lakhatási, utazási, étkezési hozzájárulás stb.) is tartalmazza. Mivel az NSZ-adatok a gazdaság közvetlenül nem megfigyelt részére is kiterjednek, a béreknek az esetleges "kifehéredése", amely az IMS-statisztikában effektív béremelkedésként jelenik meg, elvben nem befolyásolja az NSZ kereseti adatainak alakulását (hiszen például a minimálbéren bejelentett, de magasabb effektív keresetű dolgozóknak a hivatalosan jelentett béremelése az adatokba eleve "bele volt becsülve").

A gazdaságnak a kétféle statisztika által lefedett részének arányait érzékeltetendő, 2017-ben az NSZ szerinti alkalmazotti létszám (a GDP fogalmának megfelelően) mintegy 4,1 millió főt tett ki; az IMS által megfigyelt körben ennek kétharmada, nagyjából 2,7 millió volt a teljes munkaidőben, ötnél több dolgozót foglalkoztató gazdasági egységeknél alkalmazottak száma. Ez az arány rendkívül stabilnak bizonyult a 2010-es években: 2010 és 2017 között mindössze 2 százalékponttal csökkent az IMS által mért alkalmazottaknak az összes alkalmazotthoz viszonyított aránya. Ezzel szemben igen jelentősen, 60-ról 70%-ra emelkedett az IMS szerinti bruttó bértömegnek az NSZ által mért bruttó bérek és keresetek tömegén belüli részaránya. Ezáltal az IMS által közölt, egy dolgozóra jutó bruttó bér szintje az NSZ megfelelő mutatójának 88%-áról 106%-ára emelkedett 2010 és 2017 között. Az emelkedés folyamatos, 2015-ben azonban történt egy ugrás (96-ról 102%-ra), amely leképezi a bértömegben tapasztalt részarány megugrását (64-ről 68%-ra.). Ezért a 2015-ben történtek különös figyelmet érdemelnek.

A továbbiakban először összehasonítom a termelékenység és a kétféle forrás szerinti bérek alakulására vonatkozó adatokat. A következő lépésben tényezőkre bontom a fogyasztói, illetve termelői reálbér évi átlagos változása közötti rést, végül pedig a kétféle statisztika szerinti bruttó bérek éves változásának összetevőit vetem egybe, amiből az derül ki, hogy az NSZ béradatai rendkívül különösen alakultak 2015-ben.

Összehasonlítások


Az 1. táblázat a hazai bérek alakulásáról és az értelmezéshez szükséges makrogazdasági mutatókról nyújt áttekintést. Az első három oszlopban a magyarországi, a 4-6 oszlopban az EU-15 átlagához viszonyított dinamikát jelző mutatók szerepelnek. A 2010 és 2017 közötti időszakot annak alapján bontottam 2015-ig tartó, illetve azt követő periódusra, hogy a béremelkedés valamennyi mutató szerint 2016-tól gyorsult fel.

A magyarországi bér-paradoxon


A táblázat (vízszintes) I. blokkja a reálgazdasági fejleményeket foglalja össze. A GDP az időszak egészében és mindkét részperiódusában nem csupán önmagában, hanem az EU15-höz viszonyítva is emelkedett; a népességfogyás miatt az egy főre jutó GDP még jobban nőtt, különösen az EU15-höz mérten. Ehhez képest rendkívül kedvezőtlenek az egységnyi befektetett munkára jutó GDP alakulását jelző mutatók (I/c és I/d sor). Miközben az egy főre jutó GDP-t tekintve közeledtünk a fejlett országokhoz, a termelékenységet tekintve egyértelműen lemaradtunk, ami azt jelzi, hogy az elmúlt évek hazai növekedése extenzív jellegű volt: nem a hatékonyság javulására, hanem pótlólagos munkaerő bevonására támaszkodott. (A termelékenyégi mutatók - a bérindexekhez hasonlóan - a közfoglalkoztatottakat is lefedik, de az utóbbiak kiszűrése nem befolyásolná érdemben a közölt adatokat, és egyáltalán nem befolyásolná a táblázat fő üzeneteit.)

A táblázat II. blokkja árindexeket és deflátorokat tartalmaz. A vizsgált időszak egészében a fogyasztói árak emelkedése 5,5 százalékponttal elmaradt a GDP deflátorétól (a bruttó felhalmozás jelentős áremelkedése csak a GDP deflátorban jelenik meg), ami azért fontos, mert a nettó munkajövedelmek reálértékét (a fogyasztói reálbért) tekintve az előbbi, a bruttó bérköltségek reálértékét (a termelői reálbért) illetően viszont az utóbbi a releváns deflátor. Mivel ezt a mutatót a termékadók és támogatások egyenlegének alakulása is befolyásolja, a GVA (bruttó hozzáadott érték = GDP alapáron) deflátora is szerepel a táblázatban (III/c).

A III. blokk az IMS által közölt, a IV. pedig a NSZ szerinti bérindexeket tartalmazza. Az IMS-adatok közül a nettó reálkeresetnek van makrogazdasági jelentősége (III/c), amely tartalmilag a bruttó nominális keresethez kötődik (III/a), és - amint szó volt róla - az utóbbi vethető egybe az NSZ szerinti bruttó "bérek és keresetek" tétellel (IV/e). A kétféle forrásból származó mutató összehasonlításából látható, hogy az olló 2010 és 2015 között nyílt rendkívül szélesre az IMS-index javára (2. oszlop: 22,5 versus 5,5%-os növekedés); az elmúlt két évben a különbség csökkent.

Ekkora eltérés láttán, okkal vetődik fel: vajon melyik forrásnak higgyünk?


Amennyiben a bérek költség-oldali makrogazdasági hatásai iránt érdeklődünk, a kérdés nem látszik indokoltnak, mivel erre vonatkozó konzisztens információt csak az NSZ tartalmaz. Amint azonban később látni fogjuk, a kérdés nem teljesen indokolatlan.

A bérköltségek alakulásának az inflációra, a jövedelmezőségre illetve a nemzetközi versenyképességre gyakorolt hatását vizsgálva nem az NSZ "bruttó bérek és keresetek" mutatójának, hanem a munkavállalói jövedelemnek van jelentősége, amely tartalmazza a munkáltató által fizetett járulékokat is (IV/a). Ennek reálértéke (a nominális index a GDP, illetve a GVA deflátorral leosztva) mutatja a termelői reálbér alakulását (IV/c, illetve IV/d), amely közvetlenül egybevethető a termelékenység változásával (I/c). Ebből az összehasonlításból pedig az tűnik ki, hogy miközben a termelékenység alig nőtt, a termelői reálbér lényegében nem változott. Ez esetben ugyancsak 2010 és 2015 között nyílt ki az olló (2. oszlop: 1,2%-os növekedés versus 7,2%-os, [IV/c], illetve 5,6%-os [IV/d] csökkenés); az elmúlt két évben az irányzat megfordult.

Más nézőpontból, de ugyanezt jelzi a termékegységre jutó bérköltség (ULC) alakulása is, amely forintban mérve (V/a) a profitokra gyakorolt nyomásnak, euróban pedig (V/b) a nemzetközi költség-versenyképességnek egyfajta (tökéletlen) mutatója. 2015-ig a forintban mért ULC emelkedése (5%) lényegesen elmaradt mind a GDP, mind a GVA deflátoráétól, úgyhogy a béremelkedés nemzetgazdasági szinten aligha gyakorolhatott nyomást a profitokra, ám 2015 után mindennek az ellenkezőjét tapasztalhattuk. Hasonló minta jellemzi az euróban mért ULC alakulását, amelynek értelmezéshez az E15-höz viszonyított mutatók adnak támpontot (V/b sor, 4.-6. oszlopok). 2015-ig jelentős csökkenés mutatkozik, amit 2016-17-ben gyors emelkedés követett.

Mindezek alapján úgy tűnik, hogy az elmúlt két évben tapasztalt erőteljes béremelkedés a megelőző évek bérlemaradásának korrekcióját jelentette.


A NSZ-adatok kétségkívül arra utalnak, hogy - a 2010 és 2017 közötti időszak egészét tekintve - a bérköltségek nagyjából a termelékenységgel összhangban alakultak, marad azonban egy elvarratlan szál: vajon hogyan alakulhattak a nettó nominális és reálkeresetek? Ha ugyanis a termelékenység változásával a NSZ szerinti, nem pedig az IMS szerinti bruttó bérek konzisztensek, akkor a nemezgazdasági nettó reálkereseteknek is az NSZ béradataival kellene konzisztenseknek lenniük. A táblázat IV/f és IV/g sorában (az IMS-ben szereplő nettó/bruttó arány alapján) egy hozzávetőleges becslést adtam arra, hogy mekkora lehetett az NSZ adatokkal összhangban álló nettó nominális és reál-béremelkedés. E becslés szerint az időszak egészében a nettó nominális, illetve reálbérek nagyjából 24, illetve 8,5%-kal, az IMS (tény-) adatai szerint viszont 49, illetve 30%-kal nőttek. A hivatalos adatok a második periódusban jelentős gyorsulást jeleznek, a becslés viszont egy jelentős lemaradást követő erőteljes korrekcióra utal.

Természetesen nem állítom, hogy a nettó bérekre vonatkozó becsléseim bármiféle értelemben jobbak lennének az IMS tényadatainál, állítom viszont, hogy

az IMS nettó bér-adatai nem konzisztensek az NSZ termelékenységi adataival.

Ezt egy technikainak látszó körülmény miatt is fontos hangsúlyozni. A KSH STADAT adatbázisában a Nemzeti számlák témakörében közölt "Reáljövedelem - reálbérindex" című táblázatban (3.1.22) az "Egy keresőre jutó nettó nominális átlagkereset" fejléc alatt található adatok pontosan megegyeznek a Munkaerőpiac témakörében közölt "A teljes munkaidőben alkalmazásban állók havi nettó átlagkeresete a nemzetgazdaságban" című táblázatban (2.1.47) szereplő adatokkal. Ez azt sugallja, hogy IMS szerinti nettó bérek változása jól reprezentálja nemzetgazdasági szintű nettó béralakulást.

Ha azonban valaki elfogadja azt a narratívát, hogy az NSZ szerinti bruttó bérek a termelékenységgel összhangban alakultak, aligha hiheti el, hogy a nettó (fogyasztói) reálbérek nemzetgazdasági szinten 30%-kal emelkedetek. És megfordítva: ha valaki elfogadja, hogy a nettó reálbérek a gazdaság egészében ilyen mértékben nőttek, akkor nem bízhat a termelékenység szerény emelkedését jelző NSZ-adatokban. Amint azonban a következő szakaszban bemutatom, az NSZ béradatait illetően is merülhetnek fel kérdések és kétségek.



Ez a cikk folytatódik:

1. Kezdjük az elején!
2. Nyomozzunk!
3. A különbségek okai
elozo oldal 1 2 3 következo oldal  >

Előző cikk  Előző cikk Következő cikk  Következő cikk


F?rum
 
 
 
×
×
Jogi nyilatkozat
A jelen oldalon található információk és elemzések a szerzők magánvéleményét tükrözik. A jelen oldalon megjelenő írások nem valósítanak meg a 2007. évi CXXXVIII törvény (Bszt.) 4. § (2). bek 8. pontja szerinti befektetési elemzést és a 9. pont szerinti befektetési tanácsadást.

Bármely befektetési döntés meghozatala során az adott befektetés alkalmasságát vagy megfelelőségét csak az adott befektető személyére szabott vizsgálattal lehet megállapítani. Az egyes befektetési döntések előtt éppen ezért tájékozódjon részletesen és több forrásból, szükség esetén konzultáljon személyes befektetési tanácsadójával!

Az előbb írtakra tekintettel az előadás szervezője, az oldal üzemeltetője, szerkesztői, és szerzői valamint előadói kizárják mindennemű felelősségüket az oldalon esetleg megjelenő információra vagy adatra alapított egyes befektetési döntésekből származó bármilyen közvetlen vagy közvetett kárért vagy költségért.
Bővebben...



Friss hírek
20 hír 30 hír 40 hír


 

hirdetés
Állásajánlatok
Könyvelő
Senior befektetési tanácsadó
 
Rovatnavigátor
EZT OLVASTA MÁR?
11
22
33
44
55
0
Prémium