A politikus a megrendelő ("menjenek jól a dolgok"), a közgazdász a kivitelező (megmondja hogyan). A közgazdászt olyan szakmai kérdések foglalkoztatják, mint szabályozás, intézményrendszer, versenyképesség, potenciális növekedés, hosszú-távú fenntarthatóság stb. - ezekre igyekszik megkeresni a legoptimálisabb válaszokat. Ami ezekből megvalósul annak az összefoglaló neve: gazdaságpolitika. Fontosnak érzem itt megemlíteni, hogy természetesen olyan, hogy legjobb recept nem létezik, a bölcsek kövét senki nem tartja a kezében. Egyszerre több érvényes megoldás lehetséges egy adott problémára. Közben pedig az elfogadott, kanonizált nemzetközi gyakorlat is változik: egy-két évtized alatt a mainstream közgazdaságtan egyes elemei akár a felismerhetetlenségig is megváltozhatnak.
A politikust viszont leginkább csak a közvetlen politikai haszonra váltható elemei érdekli a gazdaságpolitikának, legfőképpen az, hogy négy év elteltével újraválasszák.
"Elmúlt4év" A Portfolio.hu az "Elmúlt4év" sorozatának keretében üzletembereket, egyetemi oktatókat, piaci elemzőket, gazdasági szereplőket kért fel, hogy mondják el, milyennek látták a mögöttünk hagyott kormányzati ciklus négy évét, illetve értékeljék a kilátásainkat. Mindezt műfaji megkötöttség és szorosabb témamegjelölés nélkül. Az írások ezen az oldalon olvashatók.
2010-et írunk: adott egy nyakig eladósodott ország, magas államháztartási hiánnyal, svájci frank hitelben úszó lakossággal, megroggyant vállalatokkal, megbénult bankrendszerrel, IMF programmal stb. megáldva. Adott egy, a válság mélypontján éppen csak túljutott Európa. És adott a kétharmados kormánytöbbség a Parlamentben. Az új kormánynak egyszerre kell folytatni a pénzügyi stabilizációt és megfelelni a választói akaratnak. Az embereknek pedig elegük van a folytonos pénzelvonásból, az életszínvonaluk süllyedéséből, és azokból a politikusokból is akiknek ezt köszönhetik. A népszerűtlen kormányzás receptje ismeretes, ennek az ellenkezőjére van igény.Az adott gazdasági korlátok azonban végletesen beszorítják a kormányzat mozgásterét, a játékszabályok betartása egyenesen és rövid úton választói elégedetlenséghez vezet, a politikus szempontjából a sikertelen és eredménytelen kormányzáshoz. Az ettől való félelem szüli meg az unortodox gazdaságpolitikát, a jövedelmek radikális átcsoportosítását, a játékszabályok felrúgását, a gazdasági érdeksérelmeket, a politikai kormányzást a gazdaságban.
A politikus diktál: legyen 16%-os egykulcsos személyi jövedelemadó. Miért ennyi? Mert ennél alacsonyabb nincs a környéken. Legyen összességében 20%-os a lakossági energiaárak csökkentése 2013-ban. Miért ennyi? Mert jól mutat a plakátokon. Ez a szemlélet hatja át az elmúlt négy év gazdaságpolitikáját. A politikai akarat diadala a gazdasági megfontolások felett. A közgazdászokra nem kíváncsi a döntéshozó, nem hallgatja meg őket, nem kéri ki a véleményüket, nem végeztet velük hatástanulmányokat (vagy ha mégis, akkor az nem tűnik fel). Magának sajátítja ki a gazdaságpolitika homokozóját, nem hagyja, hogy a saját sikerességét és eredményességét veszélybe sodorják a közgazdászok. Így tehát a szokványos közgazdasági szempontrendszer alapján rengeteg kritika éri, nem megalapozatlanul. Képletesen szólva a politikus a fát vágja, míg a közgazdász metszegetné azt - ahol pedig fát vágnak, ott hullik a forgács (gazdasági veszteség keletkezik).
De mire is jutott a "favágó" gazdaságpolitikájával a kormány? Ez már csak azért is trükkös, mert szerintem nincsenek érvényes válaszok a "mi lett volna, ha" kérdésfeltevésekre. Mi lett volna, ha nem lép ki Magyarország az IMF programból? Akkor pl. nem lett volna lehetőség a bankadó ás a válságadók bevezetésére, a kötelező magán-nyugdíjpénztári rendszer felszámolására, és nem lett volna lehetőség az egykulcsos adó bevezetésre. Ezt lehet sejteni. De hogyan sikerült volna mégis 3% alá csökkenteni az államháztartási hiányt? Újabb megszorításokkal?
Ha viszont nem terelt volna kb. 500 milliárd forintot háztartásokhoz az egykulcsos adóval és a családi adókedvezményekkel, akkor hogyan alakult volna a lakossági fogyasztás, megtakarítás, vagy éppen a lakossági hitelportfólió minősége? Ha nem vezette volna be a bankadót és a válságadókat, akkor hogyan alakult volna a banki hitelezés, vagy a szolgáltató ágazatokban a beruházási ráta? Ha nem vezetett volna be újabb és újabb adókat (pl. tranzakciós illeték, telefonhasználati adó, útdíj, chipsadó stb.) az hogyan hatott volna a költségvetésre, és hogyan hatott volna az üzleti környezetre?
Hogyan teljesítene ma Magyarország, ha mainstream gazdaságpolitika valósult volna meg az elmúlt négy évben? Világlátástól, elkötelezettségtől függően mindenki megadhatja erre a kérdésre a saját válaszát, de objektív igazság nincsen. A választási esélylatolgatások tükrében politikai szempontból nem nevezhető kudarcnak az elmúlt négy év unortodox gazdaságpolitikája a kormánypárt számára. Azonban a közgazdasági szempontok érvényesülése optimálisabb kimenetelt (kevesebb veszteséget) eredményezne a gazdaságban: versenyképesebb magánszektort, több foglalkoztatottat, jobb üzleti környezetet, működőképesebb bankszektort stb. Hosszú távon pedig ez számít igazán - még egy politikusnak is. Ha a következő négy évben erre lehetőség nyílna, akkor kevesebb forgács hullana...
NÉVJEGY Török Zoltán (1970) a Budapesti Közgazdasági Egyetemen és a Közép Európai Egyetemen (CEU) szerezte diplomáit. Egyetemi évei alatt Manchesterben és Leuvenben volt ösztöndíjon. Ezt követően a Kopint-Datorgban dolgozott elemző közgazdászként. 1997 és 2004 között a Raiffeisen Értékpapír és Befektetési Zrt.-nél dolgozott makrogazdasági elemzőként. 2004 óta a Raiffeisen Bank vezető elemzője.
