Magyar euró: minden a csatlakozás mellett szól

Pataki Márton, közgazdász, Együtt
2017. november 24. 13:27    
nyomtatás
 
A közös pénz mindenekelőtt politikai kérdés. Egyszerre eszköze és szükséges eleme a lassú, de folyamatos európai integrációnak. Az integrációnak, amit sokan vitatnak, de amivel szemben egyelőre Európa népeinek békéjét, szabadságát és jólétét hosszútávon biztosító hihető alternatívát nem állítottak. A közös pénz szükségességének elfogadása mellett még mindig lehet vitatni létrehozásának időpontját, intézményrendszerét, a résztvevő országok körét. Ezek érdekes, sőt fontos, de ma már inkább csak elméleti jelentőségű viták. Az euró létezik, 19 ország hivatalos fizetőeszköze, és túlélt egy komoly válságot.



Sorozatunkban szívesen helyt adunk más véleményeknek, elemzéseknek is.




A magyar euróbevezetésről szóló vitában van helye Európa és Magyarország jövőjével kapcsolatos politikai elképzeléseknek, ahogyan az eurószkeptikus közgazdasági irodalmat is fel lehet idézni. Csak érdemes ezeket szétszálazni attól a kérdéstől, hogy 2017 Magyarországa, a magyar gazdaság, a magyar emberek számára mi lenne a csatlakozás mérlege. Különben könnyen olyan eredményekre juthatunk, mint az MNB alelnöke és ügyvezető igazgatója, Nagy Márton és Virág Barnabás által jegyzett cikkben (Felzárkózás az eurózónában - Csakis megfelelő felkészültséggel teljesíthető) szereplő önleleplező kritériumrendszer. Nem lett volna tisztességesebb leírni, hogy nem akarják a magyar eurót?

Az alábbiakban a gazdasági megfontolásoknál maradva 7 pontban foglalom össze, hogy miért eltúlzottak a vélt hátrányai és kockázatai, és melyek lennének az előnyei az euró magyarországi bevezetésének.

1. A forint vélt előnyének elméleti alapjai megkérdőjelezhetőek


A kályha, az elmélet ahonnan el kell indulnunk a magyar euró előnyeinek és hátrányainak a vizsgálatakor az optimális valutaövezeteké. A kérdést úgy szokták feltenni, hogy az eurózóna optimális valutaövezet-e? Ha elsőre meglepő is, legalább annyira fontos kérdés, hogy Magyarország optimális valutaövezet-e? Robert Mundell a sokat hivatkozott 1961-es cikkében (A Theory of Optimum Currency Areas) azt veti fel, hogy az optimális valutaövezetek nem a nemzetállamok, hanem olyan régiók, amelyeken belül a termelési tényezők mobilak.

A mobilitás azonban nem egy abszolút, hanem relatív fogalom, mind földrajzi, mind ágazati dimenziójában; a meghatározása alapvetően befolyásolja a régió méretét. Ha az önálló monetáris politika melletti érveket következetesen akarjuk figyelembe venni, akkor minél kisebb, saját pénzzel rendelkező régiókat kellene létesíteni. Amennyiben elfogadjuk a jegybank vezetőinek például azt az eurócsatlakozási kritériumát, hogy a magyar átlagbérnek el kell érnie az eurózóna átlagbérének a 90 százalékát, abból következik, hogy akkor az sem indokolt gazdaságilag, hogy Szabolcs-Szatmár-Bereg megye a forintot használja. A munkavállalók Magyarországon belüli földrajzi mobilitása messze elmarad a kívánatostól, miközben aggasztó mértékűre nőtt a kivándorlás az elmúlt tíz évben.

Ha az előbbit tartjuk szem előtt, akkor Magyarország nem optimális valutaövezet, ha az utóbbit, akkor viszont az Európai Unió is az


Az összetettebb kritériumrendszerek ellenben minden esetben legalább részben endogének: a közös pénz hozza létre, alakítja ki az optimális övezetet, miközben a különböző monetáris politikát folyatató országok soha nem fognak optimális övezetet alkotni.

2.A független monetáris politika hatása emiatt túlértékelt


A monetáris politika inkább pallos, mint szike, amely célzott beavatkozásokra lenne képes. Egy nagy autógyár bezárása Magyarországon nemzetgazdasági szinten jelentkező visszaesést jelenthet, a szűkebb térségében pedig katasztrofális hatása lenne, ami monetáris lazítást igényelne, de elképzelhető, hogy ugyanabban az időszakban túlpörög az építőipar, és éppen ingatlan-árbuborék alakul ki egy másik térségben, amely viszont a monetáris politika szigorítását igényelné. A jegybank reakciója a statisztikai átlagon fog alapulni, és egyik problémát sem fogja kezelni. Figyelemre méltó, hogy a hivatkozott cikkben a jegybanki vezetők több európai ország 2008 utáni gazdasági növekedését is összevetik, hogy saját álláspontjukat az önálló monetáris politika fontosságáról alátámasszák, csak éppen a saját tevékenységükről feledkeznek meg. Nyilván nehéz lenne a rugalmasabb monetáris politikai keretrendszer Magyarország esetében okozott komoly növekedési többletéről beszélni, ha egymás mellé tesszük a magyar és a szlovák gazdasági növekedés számait. (A 2008-ban már rögzített devizájú, majd 2009-től eurózóna tag Szlovákia gazdasági növekedése 2008 után mindössze két évben nem volt magasabb a magyarnál.)

3. A forint leértékeléséből nem lesz felzárkózás


A közös pénzzel szemben gyakori érv, hogy a felzárkózó országoknak szükségük van arra, hogy a termelékenységét gyorsan javító Németországgal szemben a versenyképességüket a devizájuk rendszeres leértékelésével tudják fenntartani. A versenyképesség hagyományosan országokra használt jelentésével, amely azt a termelékenységet befolyásoló tényezők összességeként értelmezi, ez az állítás ellentmondásban van, ugyanakkor a piaci versenyben természetesen egy ország termelőit előnyösebb helyzetbe hozza, ha a leértékelés következtében az ő termékeik ára külföldön csökken, miközben a külföldi versenytársaik ára a hazai piacon nő. Ha a gazdaság nem specializált, a hazai és a külföldi termékek egymás helyettesítői, illetve vannak kihasználatlan kapacitások, akkor ez a hazai kibocsátás bővülését fogja eredményezni. Mivel ez a külföld kárára oldja meg a hazai gazdaság problémáit, ezért "tedd koldussá a szomszédodat" politikának is hívják. Rendszeres alkalmazása ugyanakkor inkább a saját országot teszi koldussá. A fizetőeszköz leértékelése ugyanis elsősorban a bérek csökkentését jelenti, a munkavállalók és a választópolgárok számára sokkal kevésbé átlátható módon, mint ha a nominális értékeket is csökkentenék. Mivel alapvetően a termelékenység javítását is a csökkenő határhasznok és a követők által átvehető technológiák jellemzik, a konvergencia, a bérek felzárkóztatása a legfejlettebb országokhoz elérhető célt jelent. A bérek versenyképességre hivatkozással történő folyamatos leértékelése, csökkentése viszont biztosan nem segíti ezt a folyamatot.

Nézzük konkrétan Magyarország esetét! Miközben a világ egyik legnyitottabb gazdaságával rendelkezik, Magyarországnak Németországgal, ahogyan az egész eurózónával szemben külkereskedelmi többlete van, évtizedes távlatban visszamenőleg. Ennek mértékét a forint-euró árfolyam az elméleti várakozásokkal szemben nem nagyon befolyásolta. 2010-ben éves átlagos 275 forintos euróárfolyam mellett 1 380 milliárd forint volt a magyar többlet. 2015-ben éves átlagos 310 forintos euróárfolyam mellett 868 milliárd forint. Az magyar export és import jelentős része ugyanis multinacionális vállalatcsoportokon belül zajlik, illetve más módokon globális vagy európai értékláncok részét képezi. Az ilyen termékek és szolgáltatások iránti kereslet rövid távon nem rugalmas, ezért a forint leértékelése érdemben nem járult hozzá a kibocsátás bővüléséhez.

A szándékosan gyengén tartott forint eredménye az elmúlt években csak a munkavállalók reáljövedelméből elvett extraprofit volt az exportáló vállalatok számára. Az, hogy Magyarország az elmúlt tíz évben a gazdasági integráció és a kapott támogatások ellenére nem tudott felzárkózni, sőt lemarad a régió országaitól is, komoly probléma, amellyel érdemben kell foglalkozni. A forint jövőbeli további leértékelése azonban nem hogy megoldást nem jelentene, de növelné is a problémát: a magyar és nyugati bérek közötti különbség emelésével csak fokozná az elvándorlást, és lehetővé tenné a termelékenység javításának további halogatását.

4. Költségvetési fegyelemre és az államadósság csökkentésére nem az euró miatt van szükség, de a csatlakozás segítséget jelent


Az "elmúlt 8 év", vagy éppen görög válság tapasztalata mindenki számára egyértelművé tehette, hogy milyen súlyos árat fizet egy ország a könnyű szívvel felhalmozott költségvetési hiányokért. Az egészségügy, az oktatás, a szociális rendszer helyreállításának forrásait a költségvetési prioritások átrendezésével és a közteherviselés újragondolásával kell egy új kormánynak biztosítania. Szükséges az államadósság fokozatos csökkentése is, annak érdekében, hogy anticiklikus fiskális politikához megfelelő mozgásteret alakítsunk ki, hiszen mint az előbb láttuk, egy gazdasági sokk esetén a monetáris politika működőképessége legalábbis bizonytalan.

Az eurózónához történő csatlakozás legrosszabb esetben is biztonságot jelentene az árfolyam-kockázati felárral szemben, így egy negatív forgatókönyv mellett is csökkentené a szükséges kiigazítás mértékét.

5. Árfolyamstabilitás, tranzakciós költségek csökkenése, növekvő piaci átláthatóság


Ha a magyar külkereskedelem volumenén egy 15-20 százalékos leértékelés rövidtávon nem is változtatott, az árfolyamok változékonyságából eredő kockázatok és alkalmazkodási terhek az egyes gazdasági szereplők számára továbbra is léteznek. A közös pénz kiszámíthatóvá és tervezhetővé teszi a határokon túlnyúló gazdasági együttműködést a kis- és közepes vállalkozások számára is. A pénzváltástól történő szabadulás, a készpénzzel való gazdálkodás egyszerűsítése, vagy az árak egyszerű áttekinthetősége a vállalkozások és az állampolgárok számára is megtakarítást és kényelmet jelent.

Az euró nem csodaszer, a létrehozása előtt keltett túlzó elvárásoknak nem felelt meg, de ettől még kézzel fogható előnyöket is biztosít, amelyekről Magyarországnak nem érdemes lemondania.


6. Biztonság előre nem látható pénzügyi viharoktól


A magyar gazdaság mérete nem csak azt befolyásolja, hogy milyen mértékben célszerű részt vennünk a nemzetközi munkamegosztásban, hanem azt is, hogy a befektetők hogyan tekintenek a forintra. A pénzügyi piacok hajlamosak irracionálisan viselkedni, és válság idején a befektetők a biztonságos eszközök felé menekülnek. A fundamentumoktól függetlenül - amelyek mint előbb láttuk, azért messze nem annyira kedvezőek - a forint, illetve a magyar államkötvények a belátható időben nem fognak biztonságos eszköznek (safe asset) minősülni, mint például a német államkötvény vagy az arany. Miközben a magyar adófizetők és a magyar gazdaság kárára komoly erőfeszítések történtek, hogy az államadósságot kisebb mértékben finanszírozzák külföldi befektetők, egy bizalmi stresszhelyzetben nem biztos, hogy elég. Az eurót, minden intézményi problémája ellenére, ezzel szemben 340 millió ember használja, mögötte az eurózóna, az Egyesült Államok után a Kínai Népköztársasággal szoros versenyben a világ második-harmadik gazdasága áll.

7. Hely az asztalnál


Az euró - ebben hasonlít magára az Unióra is - nincs kész.


A jövője azonban mindenképpen alapvető befolyással fog bírni Magyarországra. Abban dönthetünk, hogy alakítói, vagy csak elszenvedői szeretnénk-e lenni a folyamatnak. Miért lenne jobb, ha várnánk néhány évet? Mi lesz, ha nem reformálják meg néhány éven belül az euró intézményrendszerét? Ettől még nem fog megszűnni az euró, és nem lesz a magyar gazdaság kevésbé integrált az eurózónába. Egy katasztrófa-forgatókönyv esetén a gyorsan széthulló Európai Unió a magyar gazdaságot és azzal a forintot is maga alá fogja temetni. Nem lenne akkor már több értelme a pálya szélén szemlélődés helyett aktív tevékenységet kifejteni az általunk szükségesnek vélt reformok érdekében?

Május 9. az Európa-nap, az Európai Unió hivatalos ünnepnapja. 1950-ben ugyanis ezen a napon mutatta be Robert Schumann francia külügyminiszter a sajtó képviselőinek a róla elnevezett tervet a francia és német acéltermelés egészének egy közös Főhatóság alá rendeléséről. Az újságírók minden technikai-gazdasági kérdésére nem tudott azonban kielégítő választ adni. Végül a sajtó egyik képviselője döbbenten megkérdezte - "Más szóval: ugrás a sötétbe?" - amire Schumann nyugodtan így felelt: "Pontosan. Ugrás a sötétbe."

Az Európa előtt álló kihívások ma sem kisebbek, mint hét évtizeddel ezelőtt, továbbra is csak együttműködéssel lehet megoldani őket, és ehhez ma is szükség lenne a vezetők részéről bátorságra és vízióra. A magyar euró azonban egyáltalán nem ugrás a sötétbe. A globális gazdasági és pénzügyi trendek, valamint az Európai Uniótól érkező támogatások lehetővé tették Magyarország számára, hogy viszonylag fájdalommentesen teljesíteni tudja az euró bevezetéséhez szükséges feltételeket. Maga a csatlakozási folyamat évekig tart, de nincs okunk, hogy tovább várjunk.

NÉVJEGY

Pataki Márton közgazdász, 2006 és 2010 között önkormányzati képviselő a III. kerületben, majd befektetési banki területen dolgozott. Jelenleg az Együtt elnökségi tagja és budapesti elnöke.



A címlapkép forrása: DANIEL ROLAND / AFP

Előző cikk  Előző cikk Következő cikk  Következő cikk


F?rum
 
 
×
×
Jogi nyilatkozat
A jelen oldalon található információk és elemzések a szerzők magánvéleményét tükrözik. A jelen oldalon megjelenő írások nem valósítanak meg a 2007. évi CXXXVIII törvény (Bszt.) 4. § (2). bek 8. pontja szerinti befektetési elemzést és a 9. pont szerinti befektetési tanácsadást.

Bármely befektetési döntés meghozatala során az adott befektetés alkalmasságát vagy megfelelőségét csak az adott befektető személyére szabott vizsgálattal lehet megállapítani. Az egyes befektetési döntések előtt éppen ezért tájékozódjon részletesen és több forrásból, szükség esetén konzultáljon személyes befektetési tanácsadójával!

Az előbb írtakra tekintettel az előadás szervezője, az oldal üzemeltetője, szerkesztői, és szerzői valamint előadói kizárják mindennemű felelősségüket az oldalon esetleg megjelenő információra vagy adatra alapított egyes befektetési döntésekből származó bármilyen közvetlen vagy közvetett kárért vagy költségért.
Bővebben...



Friss hírek
20 hír 30 hír 40 hír



hirdetés
Állásajánlatok
Szerkesztő - újságíró
 
Rovatnavigátor
EZT OLVASTA MÁR?
11
22
33
44
55
0
Prémium