Magyarok millióival megy szembe a kormány - Hihetetlen károkat okoznak a dolgozó embereknek

2018. december 5. 16:31    
nyomtatás
 
A túlórák számának drasztikus növelése nem lehet jó a munkaerőpiac minden szereplőjének. Miután a cégek örülnek, ki lehet találni, hogy kik lesznek a vesztesek. A 400-as túlórakeret minden bizonnyal már rengeteg dolgozónál okozhat hatékonyságvesztést, illetve akár egészségügyi problémákat is, így ha erre kényszerítik a munkavállalókat, akkor garantáltak a széleskörű negatív hatások.


A munkaerőpiacnak van egy nagyon egyszerű szabálya. Mégpedig az, hogy a piaci/törvényi változásoknak ritkán örülhet egyszerre a munkaadó és a munkavállaló, hiszen a legtöbb esetben ők ellentétes érdekű felek:

  • A munkavállalók mindig jelentős béremelést szeretnének elérni, miközben a munkaadók a lehető legkisebb bérfejlesztéssel akarják megúszni a következő évet.
  • A dolgozók természetesen nem szeretnének túl sok időt munkával tölteni, miközben a munkáltató azt szeretné, ha éjjel-nappal hadra fogható lenne a munkavállaló.


A rugalmas munkaerőpiac fontossága vitán felüli. Egészen pontosan nem kizárólag a rugalmasság, hanem a rugalmasság és a munkavállalói biztonság sajátos elegye az, ami segít abban, hogy a modern gazdaságok ingadozásait a szereplők könnyebben átvészeljék. (A flexicurity-ről részletesebben itt írtunk.)

A hazai kormányzatok csak az utóbbi tíz évben láttak neki a munkaerőpiac érdemi reformjának, és (a legtöbb esetben nem indokolatlanul) a rugalmasságra helyezték a hangsúlyt, ám eközben a munkavállalói biztonságra nemigen jutott figyelem. A munkaerőpiacról való kilépés megemelt korlátai (nyugdíjkorhatár-emelés és a további szigorítások), valamint a visszatérésre használt kemény ösztönzők (pl. munkanélküli segély rövidítése stb.) látványos eredményeket hoztak. Akár logikus is lett volna elkezdeni a másik oldalra koncentrálni, ám a kormányzat máshogy döntött.

Jelenleg éves szinten 250 órát lehet túlóráztatni, de a friss kormányzati törvényjavaslat - amit hamarosan el is fogadhatnak - 400 órára emelné ezt, vagyis naponta több mint másfél órát lehetne túlóráztatni az embereket. Vagyis a kormány (cinikusan a dolgozók érdekeire hivatkozva) megteremti a lehetőséget a cégek számára, hogy rugalmas munkaerőhasználat címén keményen megdolgoztathassák a munkavállalót.

Habár egy ideig úgy tűnt, hogy "felpuhul" a javaslat, azonban ha tesznek is engedményeket (csak a munkavállaló beleegyezésével lehet elrendelni a 250 órán felüli többletmunkát), azért megnéznénk, hogy melyik dolgozó mondja majd azt a főnökének, hogy ő mégsem szeretne túlórázni.

Az új szabályozás tehát komoly "előrelépés" abba az irányba, hogy a munkavállaló mindig kiszolgáltatott legyen, hiszen a munkáltató nem kényszerül arra, hogy - amíg a túlórákat lehet növelni - új dolgozókat vegyen fel.


Nem csoda, hogy a szakszervezetek szerint irreális, radikális, életveszélyes a kormány javaslata. Persze, nekik az a dolguk, hogy a munkavállalókat védjék, így meglepő is lenne, ha mást mondanának. Nézzük, mit mond a kormány! Azt, hogy a Magyarországon működő német multik örülnek a változásnak. Nos, lássuk csak: ha a vállalatok örülnek, akkor a munkaerőpiac ellentétes érdekeit alapul véve a másik csoport épp ellenkezőleg van ezzel, hiába mondja azt a kabinet, hogy az új szabályozás kedvezőbb helyzetbe hozza a dolgozókat.

Munkaerőhiányos környezetben könnyű a rövid távon logikusnak tűnő döntést meghozni: ha nincs elég munkaerő, dolgoztassuk a meglévőt még többet! A GDP-t talán növeli a lépés, de a társadalmi boldogságot valószínűleg nem. Van egy pont ugyanis, ahol már inkább káros, mint hasznos a munkavállalók sérelmére változtatni a szabályokon, például növelni a munkaidőt. Nem véletlen az, hogy a Munka Törvénykönyve maximálja a túlórák számát. Ha a cégeken múlna, csak többségében annyival nőne a bér, amennyivel nagyon muszáj, és ha rajtuk múlna, akkor a szabadsággal is csínján bánnának, és igen gyakran túlóráztatnák az embereket ahelyett, hogy újakat vegyenek fel.

A lépésnek egyébként a hatékonysága is bizonytalan: az emberek a több bér és a szabadidő között választanak, amikor meghatározzák, mennyit szeretnének dolgozni. Amikor úgy érzik, hogy nem ér annyit a feláldozott szabadidő, mint amennyivel több pénzt kapnának, hiába van erre lehetőségük, nem fognak többet dolgozni. Ez ma már nagyon aktuális felvetés, hiszen csaknem mindenkinek van munkája.

Ha ebben a választásban korlátok közé szorítják a dolgozókat, akkor annak több negatív hatása is lehet:
  • a motiváltság csökkenhet,
  • az egészségi állapot romolhat,
  • a munkavállaló új munkahely után nézhet.

Összességében pedig a vállalatok termelékenysége csökkenhet, ami a túlóráztatásból fakadó előnyöket drasztikusan visszavetheti.

A munkaerő-piac (és a gazdaság) ciklikusságából adódóan többségében inkább a munkáltatók diktálnak. Magas munkanélküliségi ráta mellett több tucat jelentkező közül választanak ki egy jelöltet, akinek nem is kell túl sokat ígérni, hogy az vonzó legyen számára.

A munkavállalók tehát magas munkanélküliség és gyenge gazdasági helyzet közepette inkább kiszolgáltatott állapotban vannak, míg teljes foglalkoztatás és gyors GDP-növekedés esetében fordul a kocka, és ilyenkor a dolgozók kerülnek előnyösebb helyzetbe. Most éppen ezeket az éveket éljük. A munkaerőhiányos helyzetre viszonylag ritkábban van példa, ilyenkor azonban kissé valóban megerősödnek a munkavállalók. Ha ebben a helyzetben gyorsan a vállalkozások segítségére siet az állam, akkor az később, amikor a munkavállalók alkupozíciója romlik, sokkal jobban fájhat.

Összességében tehát a következő tanulságok szűrhetők le:
  • A jelentős túlóráztatással - ha nem is mondanak fel, de - csökkenhet a munkavállalók elkötelezettsége, lojalitása, így hiába dolgoznak több időt, a túlóra nem lesz túl hatékony, így a termelékenység drasztikus romlásával járhat (nem csak a túlórák, hanem a munkavégzés egész ideje alatt).
  • A gazdasági ciklus azonban egyszer fordulni fog, és az új szabállyal bizony a következő válságból való kilábalás is tovább tarthat a munkaerőpiac számára, mint korábban, miután egy törékeny makrogazdasági helyzetben inkább lehet jellemző majd a túlóráztatás, mint az új dolgozók felvétele.
  • A kiemelkedően sok túlóra pedig a munkavállalóra nézve egészségügyi kockázattal is jár. Sebaj, a várható élettartam növekedése már úgyis megállt. Ideje elindulni a lejtőn?




(Címlapkép forrása: MTI Fotó / Rosta Tibor)

Előző cikk  Előző cikk Következő cikk  Következő cikk


F?rum
 
 
×
×
Jogi nyilatkozat
A jelen oldalon található információk és elemzések a szerzők magánvéleményét tükrözik. A jelen oldalon megjelenő írások nem valósítanak meg a 2007. évi CXXXVIII törvény (Bszt.) 4. § (2). bek 8. pontja szerinti befektetési elemzést és a 9. pont szerinti befektetési tanácsadást.

Bármely befektetési döntés meghozatala során az adott befektetés alkalmasságát vagy megfelelőségét csak az adott befektető személyére szabott vizsgálattal lehet megállapítani. Az egyes befektetési döntések előtt éppen ezért tájékozódjon részletesen és több forrásból, szükség esetén konzultáljon személyes befektetési tanácsadójával!

Az előbb írtakra tekintettel az előadás szervezője, az oldal üzemeltetője, szerkesztői, és szerzői valamint előadói kizárják mindennemű felelősségüket az oldalon esetleg megjelenő információra vagy adatra alapított egyes befektetési döntésekből származó bármilyen közvetlen vagy közvetett kárért vagy költségért.
Bővebben...



Friss hírek
20 hír 30 hír 40 hír



hirdetés
Állásajánlatok
Pricing Specialist
 
Rovatnavigátor
EZT OLVASTA MÁR?
11
22
33
44
55
0
Prémium