Mi az igazság a magyar bérnövekedésről?

Eppich Győző, OTP
2019. január 14. 14:43    
nyomtatás
 
Az elmúlt hónapokban több írás jelent meg a Portfolio-n a magyar bérnövekedés mértékével kapcsolatban. A bérnövekedés makrogazdasági szempontból az egyik legfontosabb mutató, hiszen ez határozza meg a GDP 50%-át kitevő háztartások fogyasztási kiadásait, erősen hat a hitelkeresletre, valamint költség oldalról nézve az egyik fontos inflációs mozgatórugó is egyben. Eppich Győző, az OTP elemzési központjának szakértője jelen írásában arra a kérdésre keresi a választ, hogy a különféle, egymásnak ellentmondó statisztikai adatok közül melyik mutat(hat)ja jobban a valós bérnövekedései folyamatokat.



A vitáról

Tavasszal Dedák István arról írt, hogy a bérek tartós növekedését meghatározó makrogazdasági fundamentumok - mind korábbi önmagunkhoz, mind régiós versenytársainkhoz képest - nemcsak rosszak, hanem kifejezetten ijesztőek. Ezzel kapcsolatban (többek között) azt mutatta meg, hogy a bérek sokkal gyorsabban növekednek, mint a termelékenységünk, ezért a folyamat fenntarthatatlan.

2018.03.26 10:27 Bérfelzárkózás: illúziók és realitások

Molnár Dániel és György László (akkor még) a Századvég színeiben vitába szállt Dedákkal, azt hangsúlyozva, hogy a gyors bérnövekedés fenntartható, egyebek mellett azért, mert nemzetközi összevetésben a bérek részesedése a megtermelt jövedelmekből (a bérhányad) alacsony, és korrekcióra szorul.

2018.04.20 15:07 Hogyan növekedhet a bérünk?

Őszi cikkében Dedák viszont arra hívta fel a figyelmet, hogy a bérköltségek egy másik statisztikai számbavétel, a nemzeti számlák alapján csak nagyon visszafogottan emelkedtek, ami végül is összhangban van a termelékenység igen lassú növekedésével. A szerző két írása együttesen viszont felhívta a figyelmet egy óriási ellentmondásra: egyik oldalról nézve a bérek gyorsan nőttek, a másik oldalról viszont lassan.

2018.09.03 05:50 A nagy magyar bérrobbanás: fele sem igaz?

A kétféle statisztika közötti ellentmondás kényelmes magatartásra adna lehetőséget: hátradőlve büszkélkedünk a gyors bérnövekedéssel, majd a versenyképességért aggódóknak mutogatnánk a visszafogott bérköltségemelkedés alternatív statisztikáit. Ez azonban nem csak szellemi restség lenne a részünkről, hanem veszélyes önbecsapás is, ami gazdaságpolitikai hibákhoz vezethet. Ezért érdemes tisztázni, mi a helyzet a bérek emelkedésével, illetve annak fenntarthatóságával. Oblath Gábor alapos munkával mutatta meg, hogy a kétféle módon értelmezett reálbérváltozás közötti 30 százalékpontnyi résnek mindössze egyharmadát magyarázzák meg a fogalmi, illetve módszertani különbségek. A többi valószínűleg statisztikai hiba (ami főként a 2015. évet érintheti).

2018.10.24 13:02 A magyarországi bér-paradoxon

Balatoni András, az MNB vezető közgazdásza szintén rámutatott a kétféle béradat közötti ellentmondás tarthatatlanságára, majd kontrollstatisztikák alapján azt a következtetést vonta le, hogy a magas bérdinamika valós képet mutat. Ez viszont azt is jelenti, hogy bár a hazai bérek jelentős, a termelékenység bővülését meghaladó emelkedését a korábban historikusan alacsony szintre kerülő bérhányad lehetővé, sőt szükségessé tette, a bérhányad 2017-ben már a historikus átlag közelében alakult. Ebből pedig Balatoni azt a fontos tanulságot vonta le, miszerint előretekintve fontos, hogy a bérek emelkedése a termelékenység növekedésével összhangban alakuljon.

2018.11.07 11:45 Nem mese az... A jelentős hazai béremelkedés tényleg megvalósult


Mielőtt részletesebben belemennék a számításokba, érdemes egy kis módszertani kitérőt tenni, hogy megérthessük, hogy miért is olyan nehéz megmondani azt, hogy mennyivel "nőttek a bérek".

Az elemzésünkben háromféle statisztika felhasználásával próbálunk meg "igazságot tenni". Ugyanakkor mindhárom statisztikának megvan a maga sajátossága, erőssége és gyengesége. A felhasznált statisztikák:

1. Havi rendszerességű intézményi adatgyűjtés


Ebben a statisztikában külön figyelik meg a legalább 5 főt foglalkoztató vállalkozásokat, a non-profit szervezetek esetében mintavételes megfigyelés történik, míg a költségvetési kör megfigyelése teljes körű. A statisztika értelmezését azonban több dolog is nehezíti:
  • egyrészt a könnyen hozzáférhető (a KSH oldalán könnyen megtalálható/megnézhető) béradatok csak a teljes munkaidős foglalkoztatottak bérét mutatják. A KSH oldalán lehetőség van az összes foglalkoztatott bértömegét és létszámát is letölteni, így az összes foglalkoztatott átlagbérét is kiszámítani; de a "közbeszédben" nem ez az adat szokott megjelenni.
  • Ugyan a költségvetési szektor megfigyelése teljes körű, de ez csak a "szűken" értelmezett állami szektort jelenti. A nemzeti számlák szerinti kormányzati szektorban dolgozók létszáma és bértömege is érdemben magasabb, mint az intézményi adatgyűjtésben megfigyelt szervezetek adata.
  • A versenyszektor esetében az 50 főnél többet foglalkoztató cégeket figyelik meg teljeskörűen, míg az az alattiakat mintavételes eljárással figyelik meg. Az 5 főnél kisebb cégek egyáltalán nem szerepelnek az adatgyűjtésben. Ugyanakkor a cégek besorolása évente egyszer, az év elején történik, emiatt sokszor előfordul, hogy januárban "megmagyarázhatatlan" ugrások történnek a versenyszektor foglalkoztatásában. Mivel ezek a létszámváltozások nem ugyanolyan mértékben érintik a gazdasági szektorokat, mint a teljes foglalkoztatásbeli súlyuk, ezért ez a jelenség is torzítja az innen származó átlagbér adatokat (noha, ennek mértéke aligha lehet nagyobb 0,1-0,2%-nál).

    Mi az igazság a magyar bérnövekedésről?

  • Továbbá ez a statisztika a belföldön működő vállalkozások adatait figyeli meg, viszont arra nincs tekintettel, hogy a cég által foglalkoztatottak, illetve a kifizetett bértömeg mekkora része érint nem rezidens (külföldi) munkavállalót. Ugyanakkor a külföldi munkavállalók viszonylag alacsony arányát tekintve ez aligha okoz érdemi problémát.


2. Nemzeti számlák


A nemzeti számlás (NSZ) adatok felhasználásánál mi külön vizsgáltuk a kormányzati szektor által fizetett munkajövedelmeket és a vállalati szektor által kifizetett jövedelmeket. A háztartások által realizált "bér és kereset" adat használata az összehasonlíthatóság szempontjából problémás, a következők miatt:
  • a háztartások által realizált "bér és kereset" kategória tartalmazza az egyéni vállalkozók bérként kivett jövedelmét, ugyanakkor jól tudjuk, hogy az egyéni vállalkozások esetében ez meglehetősen rugalmasan tud alakulni, ráadásul a többi statisztika eleve nem is tartalmazza az egyéni vállalkozók adatait.
  • Továbbá ez a kategória tartalmazza a rezidens háztartások külföldi jövedelmeit is (ami nem a hazautalt jövedelmet jelenti, hanem a külföldön dolgozó magyar rezidensek becsült külföldi munkajövedelmét).
  • Szintén fontos, hogy ebben a statisztikában a vállalati szektor tartalmazza az 5 főnél kisebb cégeket is (kivétel az egyéni vállalkozók), melyek ágazati eloszlása érdemben eltér az 5 főnél nagyobb cégek eloszlásától, vagyis az egyes iparágakban dolgozók aránya érdemben eltér a nemzeti számlákban és az intézményi adatgyűjtésben. Ráadásul az intézményi adatgyűjtésből azt is látjuk, hogy a kis cégek (5-9 fő) esetében jelentősen eltér a bérdinamika a nagyobb cégeknél tapasztalttól (50 fő felett). Ez jórészt annak köszönhető, hogy a kis cégeket sokkal erősebben szokták érinteni a minimálbér emelések. Mivel feltételezhető, hogy az 5 főnél kisebb cégek bérei inkább az 5-9 fős cégekével mozognak együtt, és összességében az ekkora cégekben foglalkoztatottak száma igen jelentős, ezért ez jelentősebb eltérést is okozhat az egyes években a nemzeti számlás bérek és az intézményi statisztikában megfigyelt bérek növekedési ütemeiben.
  • Fontos kiemelni, hogy amíg az intézményi adatgyűjtés és a később bemutatásra kerülő NAV adatbázis a bértömegadatokkal konzisztens létszámadatokat is tartalmaz. Vagyis a "bértömeg-létszám-átlagbér" adatok konzisztensen kiszámíthatók, addig a nemzeti számla csak bértömeg adatokat közöl. Ugyan elérhető a KSH oldalán a "GDP termelésben foglalkoztatottak" száma, azonban ez alapvetően az LFS felmérésen alapszik, ilyen értelemben nem beszélhetünk konzisztens bértömeg-létszám adatokról, így az átlagbér sem számítható ki konzisztensen. Márpedig, amikor bérnövekedésről beszélünk, akkor az alatt az átlagbér növekedést értjük.


3. Céges NAV-adóbevallás adatok


Itt a kettős könyvvitelt alkalmazó vállalkozások adatai szerepelnek, vagyis ez a statisztika leginkább az intézményi adatgyűjtés "vállalkozás" kategóriájának felel meg. Elemzésünkben kettéválasztottuk a vállalkozásokat és a költségvetési szektort. Ennek 2 oka is van:
  • Az elérhető adatok megbízhatósága: amíg a teljes kormányzati szektorra a költségvetési zárszámadási törvényből igen magas megbízhatóságú adatok állnak rendelkezésre, addig - ahogy fentebb is említettük - az intézményi adatgyűjtésben megfigyelt kör, csak a szűkebben értelmezett államot foglalja magában.
  • A bérnövekedési adatok több szempontból is fontosak elemzői szemszögből: a lakossági fogyasztás szempontjából a teljes bértömeg számít, azonban versenyképességi, illetve inflációs szempontból a vállalati szektor bérnövekedése a mérvadó.

Először nézzük mi történt az állami szektorban!

Azért, hogy a létszámadatok problémáját megkerüljük, az ÁHT bértömeg növekedését vizsgáltuk:

Mi az igazság a magyar bérnövekedésről?


Látható, hogy ebben a szektorban mindkét statisztika nagyon hasonló tendenciát mutat.


Ugyan 2006-2012 között a NSZ adatokból számított bértömeg növekedés átlagosan és tendenciózusan 1 százalékponttal meghaladta az intézményi adatokból számoltét, ez az eltérés bőven megmagyarázható az eltérő lefedettségi körrel, ráadásul a bértömeg növekedés eltérés egy része az eltérő létszám dinamikából is fakadt. 2013-at követően fordult a kocka és az intézményi adatgyűjtés mutat némileg, átlagosan 0,8%-al, magasabb növekedést. Vagyis a nagy eltérés a bérnövekedésben bizonyosan nem az állami szektorra vezethető vissza.

A vállalati szektor esetében megkíséreltük az átlagbérek összevetését. Ehhez az általunk, az LFS adatokból kalkulált hazai versenyszféra foglalkoztatási adatokkal osztottuk vissza a bértömeg növekedést. Ezen túlmenően a 2006/2007-es intézményi adatokat korrigáltuk az Eppich-Lőrincz (2007) tanulmány módszertan alapján kalkulált fehéredési hatással.

Mi az igazság a magyar bérnövekedésről?


2001-2013 között az intézményi és nemzeti számlás átlag jövedelem átlagos növekedési üteme mindössze 0,2%ponttal tért el egymástól. Évek között természetesen itt is voltak eltérések, azonban hosszútávon ezek kiegyenlítődtek, így az olyan strukturális mutatókat, mint a "labour share" nem torzították ezek az eltérések. A "problémák" 2014-15-re tehetők. Látható, hogy az intézményi és a NAV-os adatok ebben a két évben is nagyon jól együtt mozogtak, miközben 2015-ben a Nemzeti számla adatok alapján csökkent az átlagbér. Sőt!

Nemcsak az átlagbér, hanem a teljes bértömeg is csökkent


Ez utóbbi az akkori makro környezetben igen nehezen elképzelhető dolog számunkra. Már csak azért is, mert 2014/15-ben az szja és munkavállalói TB bevételek átlagosan 6,4%, illetve 6,8%-kal nőttek, miközben az intézményi adatgyűjtésből kiszámítható bértömeg átlagosan 7%-kal nőtt a két év átlagában. Vagyis azt lehet mondani, hogy amíg a vállalati és lakossági adóbevallás adatok, illetve a társadalom biztosítási adatok mind-mind egymással és az intézményi adatgyűjtés adataival is összhangban vannak, addig a nemzeti számla 2014/2015 meglehetősen eltérő folyamatokat mutat, ráadásul az utóbbi év esetében még a tapasztalt makrogazdasági folyamatokkal is szembe megy az adat.

Mi az igazság a magyar bérnövekedésről?


A fentieken kívül megkíséreltük megvizsgálni, hogy a jövedelmek keletkezése/jövedelmek felhasználása, illetve a megtakarítások mennyire alakultak egymással konzisztensen. Ehhez létrehoztunk egy "alulról" számított rendelkezésre álló jövedelem kategóriát, ami a Pénzügyi Számlák nettó megtakarítás adatából, a lakossági fogyasztás és beruházás, illetve nettó tőketranszfer adatokból áll elő. A lakossági fogyasztás adatait korrigáltuk az inputált lakásszolgáltatással, mivel ez csak statisztikai értelemben fogyasztás, nem egy ténylegesen megfigyelhető kategória. A jövedelmek felhasználásánál a lakossági beruházások és a háztartások fogyasztási kiadásainak összegét néztük, utóbbit itt is korrigálva az inputált lakásszolgáltatással. Az egyszerűség kedvéért a mutatók nominális növekedéseit vetettük össze az alábbi ábrán:

Mi az igazság a magyar bérnövekedésről?


Látható, hogy az alulról számított GNDI alapvetően elég szorosan együtt mozgott a KSH által publikált adattal. A kérdéses 2014/2015-ös időszakok közül utóbbi esetében egyértelmű az elnyílás a KSH által közölt GNDI adat a felhasználási folyamatok között. Figyelembe véve, hogy a vállalati szektor által kifizetett nettó bér hozzávetőleg 30%-a a teljes rendelkezésre álló jövedelemnek, így ha 2015-re a vállalati szektorban nem 2%-os teljes bértömeg csökkenéssel (NSZ adat), hanem 7%-os növekedéssel számolunk (intézményi), akkor az nagyságrendileg 3 százalékponttal,1,3%-ról, 4,3%-ra növelné meg a 2015-ös GNDI-növekedési adatot. Ez még mindig mintegy 1 százalékponttal kisebb, mint az alulról számított GNDI, de elég közel esik a felhasználások 4,1%-os növekedéséhez.

A 2015-ös KSH Nemzeti Számla "bér és kereset" adatok esetében az iparágak (TEÁOR 64-es mélységig vizsgálva)

széles körében tapasztalható nagyon furcsa bértömeg alakulás.


Ebből a szempontból a legkirívóbb iparágak: építőipar (-14,1% bértömeg csökkenés, miközben az építőipari teljesítmény 2015-ben csúcsra járt), szakmai, tudományos, műszaki tevékenység (-9%), szálláshely szolgáltatás, vendéglátás (-3%, miközben az iparág árbevétele rendkívül gyors ütemben nőtt).

A 2014-es folyamatok megítélése viszont bonyolultabb. Ebben az évben a KSH által közölt GNDI 4,5, az alulról számított pedig 4,8%-kal nőtt. Amennyiben a fent leírt korrekciót végrehajtjuk, úgy az 4,5%-ról 5,4%-ra növelné 2014-ben a KSH-s GNDI növekedését, ami 0,5%-ponttal magasabb, mint az alulról számított GNDI növekedése. De a két évet együtt nézve, a korrigált KSH-s GNDI és az alulról számított GNDI átlagos növekedése majdnem megegyezik (4,9% vs. 5,2%). A fentiek alapján tehát azt mondhatjuk, hogy a felhasználási/megtakarítási folyamatokkal sokkal inkább az intézményi béradatok vannak összhangban.

Aggregált adatok szintjén megpróbáltunk utánajárni, hogy ebben az évben történhetett-e fehéredés. Az intézményi adatokban ágazati szinten azt láthatjuk, hogy voltak olyan iparágak, ahol az átlagosnál érdemben gyorsabb volt 2014-ben a bérnövekedés (a 4% körüli átlag helyett 8-10%) körüli. Ezen iparágak között vannak olyanok amikről "joggal feltételezhetjük", hogy történhetett fehéredés: takarítás, őrzés-védés, oktatás, művészet. De ezek az ágazatok hozzávetőleg 55 ezer embert érintettek az intézményi statisztikában miközben a teljes versenyszektor foglalkoztatás közel 2 millió volt, így ezek az ágazatok 0,2 százalékpontnál kisebb mértékben torzíthatták a statisztikát. Szintén érdemes kiemelni, hogy attól, hogy ezekben az ágazatokban az átlagnál gyorsabban nőttek a bérek még nem feltétlenül jelent fehéredést, hiszen minden évben találhatunk olyan iparágakat melyekben az átlagnál érdemben gyorsabban nőnek a bérek. Ráadásul ezeket az ágazatokat, a cikk elején leírt mintavételezési probléma, a cégméretek miatt feltehetően erősebben érinti.

Egy kis modellezés


Mindezeken felül egy egyszerű ökonometriai vizsgálatot is elvégeztünk. A következő egyenletet becsültük meg:

Mi az igazság a magyar bérnövekedésről?

a változók:
  • wage: intézményi statisztika átlagbér (összes foglalkoztatott átlagbére)
  • gdp: nem mezőgazdasági versenyszektor GDP-je
  • e_p: hazai, nem mezőgazdasági versenyszektor foglalkoztatás (LFS alapján)
  • CPI: fogyasztói árak
  • WCR: wage cost rate: a bérre rakódó szociális költségek
  • unemp_norm: munkanélküliségi ráta normálva (átlagot kivontuk az értékből)

a felírt egyenlet ebben a formában gyakorlatilag azt jelenti, hogy a reál munkaköltség alakulása a termelékenységtől és a munkanélküliségtől függ. Ábrán szemléltetve:

Mi az igazság a magyar bérnövekedésről?


Látható, hogy a válságot követő években, amikor magas volt a munkanélküliség a reál munkaköltségek elmaradtak a termelékenységtől. Ugyanakkor amióta beköszöntött az alacsony munkanélküliség és munkaerő hiány időszaka, fordult a kocka. A két mutató közötti elnyílás a válságot követően mindkét irányban megnőtt, ami jórészt annak a következménye lehet, hogy korábban a magyar munkanélküliségi rátában nagyon alacsony volt a variancia (igazából a válság előtt nem igazán volt ciklikus kilengés a munkaerő-piacon). Kérdés természetesen, hogy a fent látott elnyílás meddig maradhat fenn. Ugyanakkor már az utolsó 1-2 negyedév adatában látható, hogy a rés el kezdett zárulni.

Az ábrán bemutatott jelenséget az ökonometria nyelvére lefordítva azt mondhatjuk, hogy amennyiben a 2014 óta látott bérnövekedés nem valós, úgy azt kellene látnunk, hogy 2013 végéig tartó időszakon megbecsült β paraméterben törésnek kellene lennie, ha a becslést elvégezzük a teljes tényidőszakon (2018 Q2-ig).

A β paraméter becsült értéke a teljes időszakon -1.885, míg 2013 végéig becsülve -1.806. Már ez alapján is sejthető, hogy nincsen statisztikailag szignifikáns eltérés a két becsült paraméterben, de mind a Chow breakpoint teszt, mind a Chow forecast teszt nagyon erős szinten elutasítja a strukturális törés hipotézisét. Ez pedig azt jelent(het)i, hogy

a jelenlegi gyors béremelkedés leginkább az alacsony munkanélküliségnek és az égető munkaerőhiánynak köszönhető.


Tehát azt mondhatjuk, hogy több különféle statisztikai adatforrás is megerősíti, hogy 2014/15-ben gyors bérnövekedés történhetett a gazdaságban. Szintén elmondhatjuk, hogy a lakossági felhasználás és megtakarítás alakulása a kérdéses években alapvetően összhangban alakult az intézményi bérstatisztikában látottakkal. Természetesen az intézményi adatgyűjtés módszertani korlátai és az esetleges fehéredés miatt ebben a statisztikában is lehet torzítás, azonban ezek mértéke nem lehetett igazán számottevő. Az ökonometriai vizsgálatok szintén megerősítik, hogy a termelékenységtől elszakadó reál munkaköltség alakulás amit az intézményi adatgyűjtésből származó adatok mutatnak, alapvetően megmagyarázhatóak a munkaerő-piac ciklikus állapotával.


A szerző közgazdász, az OTP elemzési központjának szakértője.

Előző cikk  Előző cikk Következő cikk  Következő cikk


F?rum
 
 
 
×
×
Jogi nyilatkozat
A jelen oldalon található információk és elemzések a szerzők magánvéleményét tükrözik. A jelen oldalon megjelenő írások nem valósítanak meg a 2007. évi CXXXVIII törvény (Bszt.) 4. § (2). bek 8. pontja szerinti befektetési elemzést és a 9. pont szerinti befektetési tanácsadást.

Bármely befektetési döntés meghozatala során az adott befektetés alkalmasságát vagy megfelelőségét csak az adott befektető személyére szabott vizsgálattal lehet megállapítani. Az egyes befektetési döntések előtt éppen ezért tájékozódjon részletesen és több forrásból, szükség esetén konzultáljon személyes befektetési tanácsadójával!

Az előbb írtakra tekintettel az előadás szervezője, az oldal üzemeltetője, szerkesztői, és szerzői valamint előadói kizárják mindennemű felelősségüket az oldalon esetleg megjelenő információra vagy adatra alapított egyes befektetési döntésekből származó bármilyen közvetlen vagy közvetett kárért vagy költségért.
Bővebben...



Friss hírek
20 hír 30 hír 40 hír


 

hirdetés
Állásajánlatok
Könyvelő
Senior befektetési tanácsadó
 
Rovatnavigátor
EZT OLVASTA MÁR?
11
22
33
44
55
0
Prémium