Nem mese az... A jelentős hazai béremelkedés tényleg megvalósult

Balatoni András - Erdélyi Levente, MNB
2018. november 7. 11:45    
nyomtatás
 
A munkapiaci helyzet folyamatos javulása, valamint a bérek jelentős emelkedése az elmúlt évek gazdasági növekedésének az egyik legfontosabb sarokköve volt és előretekintve is fontos tényezője a hazai makrogazdasági pályának. A helyzet helyes értékeléséhez elengedhetetlen a lakossági jövedelmi folyamatainak és azon belül is a bérjövedelmek alakulásának megfelelő értékelése. A nemzetgazdasági bérek mérésére számos statisztikát találunk, amelyek sajnos sokszor komoly eltéréseket is mutathatnak. Cikkünkben bemutatjuk, hogy egy-egy statisztika kiragadása és az ott látott elmozdulások felnagyítása könnyen hibás következtetésekhez vezet. A fogyasztásról és a megtakarításokról is rendelkezésre álló adatok párhuzamos értékelésével egyértelmű, hogy a hazai bérjövedelmek az elmúlt években jelentősen emelkedtek. Emellett azt is bemutatjuk, hogy a hazai bérek jelentős, a termelékenység bővülését meghaladó emelkedését a korábban historikusan alacsony szintre kerülő bérhányad is lehetővé, sőt szükségessé tette. Számításaink szerint a bérhányad 2017-ben már a historikus átlag közelében alakult, így előretekintve fontos, hogy a bérek emelkedése a termelékenység növekedésével összhangban alakuljon.


A bérekre vonatkozó statisztikák valóban ellentmondásosak


Mint a legtöbb makrogazdasági aggregátumot, a munkajövedelmeket is mérési bizonytalanság övezi. Ráadásul a statisztikák sajnos sokszor ellent is mondanak egymásnak, megnehezítve ezzel a gazdaságról alkotott robusztus kép kialakítását. Fontos azonban hangsúlyoznunk, hogy csak megnehezítik, de nem lehetetlenítik el teljesen. Alapos elemzési háttérmunkával, az adatok értő felhasználásával csökkenthetjük az esetleges hibák, tévedések valószínűségét. A bérek növekedésére a hazai szereplők döntően az intézményi-munkaügyi statisztikás, a nemzetközi szereplők inkább a nemzeti számlás méréseket követik figyelemmel. A munkaügyi statisztikában közölt bruttó munkajövedelem az alapbéren kívül tartalmaz további rendszeres és nem rendszeres kereseti komponenseket is, valamint bizonyos cafeteria elemeket. Ez a mutató tartalmilag nem különbözik a nemzeti számlás bérek és keresetek fogalmától, azonban az eltérő szemléletből és vonatkozási körből adódnak módszertani különbségek. Ezen kívül az szja-bevallások munkajövedelemre vonatkozó adatait használhatjuk, a bevallásokban szereplő fogalom csak kismértékben tér el a fenti mutatótól. (A bérek, bérköltségek számbavételének módszertanával a jegybank oktatási füzetsorozatának hatodik száma részletesen foglalkozott.)

Korábban Dedák István a Portfolio-n megjelent cikke is a különböző bérstatisztikák alapján azt a kérdést vetette fel, hogy vajon valóban megtörtént-e az elmúlt évek dinamikus reálbéremelkedése. A cikk szerzője szerint, míg a nemzeti számlákból és a havi munkaügyi felmérésből számolt bérnövekedés 2000 és 2010 között nagyságrendileg hasonló képet festett, addig 2010 óta folyamatosan nyílik az olló a mutatók között. A munkaügyi statisztika adatai alapján a bruttó átlagos munkajövedelem 44,1 százalékkal emelkedett, addig ugyanez a mutató a nemzeti számlákban mindösszesen 20,6 százalékkal növekedett (1. táblázat). A kumulált különbség mértéke nem csak historikusan, de nemzetközi összevetésben is magasnak tekinthető.

Nem mese az... A jelentős hazai béremelkedés tényleg megvalósult
Klikk a képre!


A kérdést a Magyar Nemzeti Bank (MNB) is évek óta elemzi és annak lehetséges magyarázatairól rendszeresen egyeztet a KSH szakértőivel. A következőkben az MNB álláspontját mutatjuk be a jelenségről. Válaszunkat megelőlegezve: az adatok mélyelemzése alapján egyértelmű, hogy a magyar béreket az elmúlt években jelentős és töretlen növekedés jellemezte.

A magyar bérmutatók közötti elnyílás 2010 és 2017 között eltérő nagyságú volt évenként és szektoronként. A különbség elsősorban a nem pénzügyi vállalatok körében érhető tetten, míg a többi szektorból származó eltérés a nemzetgazdaság egészét tekintve nem jelentős. Emellett a különbözet jelentős része 2014-2015-re koncentrálódik (1. ábra).

Nem mese az... A jelentős hazai béremelkedés tényleg megvalósult


A jelenség hátterében több tényező együttes hatása is meghúzódhat.
  • A munkaügyi statisztika relatíve kis késleltetéssel előálló, információban gazdag adathalmaz, azonban az 5-49 fős vállalatokat csak mintavétellel, az 5 fő alattiakat pedig egyáltalán nem tartalmazza. A nemzeti számlás becslések ezzel szemben teljes körűek, a nemzetgazdaság egészét lefedik. Amennyiben a közép- és nagyvállalatok által fizetett bérek dinamikája meghaladja a munkaügyinél részlegesen megfigyelt kisvállalatoknál tapasztalt mértéket, a kisebb vállalatokkal együtt az átlagos bérnövekedés a munkaügyinél alacsonyabb lesz a nemzetgazdaságban.
  • A valós bérnövekedés a gazdaság fehéredése során a munkaügyi felmérésben (és az adóbevallásokban) regisztráltnál alacsonyabb lehet. A nemzeti számlák tartalmaz becslést a rejtett gazdaságra is, így a keresetek részét képezik a "zsebbe" fizetett fekete- és szürke jövedelmek is. 2010 és 2014 között számos kormányzati intézkedés a gazdaság fehéredése irányába hatott, ami hatással lehetett a nemzeti számlákban kimutatott bérnövekedésre. A személyi jövedelemadó-rendszer egykulcsossá alakítása, a 2012. évi adminisztratív béremelések, illetve az online pénztárgépek megjelenése okozhatott fehéredést a keresetekben. A rejtett gazdaság 2015-ben az Elektronikus Közúti Árumozgásokat Ellenőrző Rendszer (EKÁER) bevezetésével, 2017-ben pedig a bérmegállapodásban foglalt intézkedések hatására tovább csökkenhetett.

Hogy megállapítsuk, a kisebb vállalatok eltérő bérezése valóban hozzájárul-e a két mutató közötti különbséghez, kontrollstatisztikaként számításba vettük az szja-bevallásokban feltüntetett, munkaviszonyból származó jövedelem alakulását. Az adóbevallások szerint a jövedelmek még a munkaügyi statisztikánál is gyorsabban emelkedtek 2010 és 2017 között. Ez alapján a bevallott jövedelmek lefedettsége nem magyarázza a nemzeti számlákban látott alacsonyabb bérnövekedést 2014-2015-re.

Hogy a fehéredés hatását közvetetten megbecsüljük erre a két évre, a különböző jövedelmi statisztikákból számolt rendelkezésre álló jövedelem mutatókat érdemes más kontrollstatisztikákkal összevetni. Mivel a háztartási szektorról van szó, ezért a lakossági kiadás (fogyasztás és beruházás), illetve megtakarítás összegét tekinthetjük megfelelő kontrolladatnak. A számításnál figyelembe kell venni, hogy a háztartások rendelkezésre álló jövedelme a munkajövedelmen, illetve a kormányzattól és nonprofit szervezetektől kapott transzfereken túl egyéb jövedelmeket is tartalmaz. Ha a kiadás és a megtakarítás emelkedése inkább a nemzeti számlás jövedelemmel mutat szorosabb összefüggést, akkor a bérnövekedés jórésze fehéredés, ha azonban a munkaügyi bérnövekedést tartalmazó jövedelmi mutató ragadja meg jobban a fogyasztás, beruházás, megtakarítás együttes emelkedését, akkor az intézményi statisztikákban kimutatott béremelkedés a valósághoz közelebb álló érték.

A háztartások főbb kiadásai és nettó pénzügyi megtakarítása közel 6000 milliárd forinttal emelkedett az elmúlt 7 évben. A nemzeti számlás jövedelmek emelkedése egészen 2014-ig együtt mozog a költések és a megtakarítás összegével. Mivel a lakossági jövedelmeken belül a munkaügyi bérnövekedés 2014-ben is magasabb volt a nemzeti számlákhoz képest, a különbség jórészét a fehéredés magyarázhatja. 2015-ben azonban nominális csökkenést mutat a KSH nettó bértömege, a rendelkezésre álló jövedelem a háztartások egyéb bevételeivel is csak mérsékelten emelkedik, amit sem a fogyasztás, sem a beruházás, sem a megtakarítási adatok nem támasztanak alá (2. ábra).

Nem mese az... A jelentős hazai béremelkedés tényleg megvalósult


Ezzel ellentétben a rendelkezésre álló jövedelmen belül a munkaügyi statisztika bérnövekedésével számolva megközelítőleg pontos képet kapunk 2015-re. Összességében tehát úgy látjuk, hogy a nemzeti számlák 2015-öt kivéve jól közelítik a valós bérdinamika alakulását. A 2015-ös évben azonban inkább a munkaügyi statisztika ragadja meg jobban a munkajövedelmek dinamikáját.

Hogyan viszonyul a bérköltség a termelékenységhez?


A válságot követően a termelékenység visszafogottan alakult világszerte, de ezen belül is különösen visszafogott volt a hazai termelékenység-növekedés. A folyamat véleményünk szerint koránt sem olyan ijesztő, mint ahogyan azt sokan bemutatják.
  • A 2010-et követő stabilizációs intézkedések sarokköve a munkapiac reformja volt és a 2013-tól beinduló hazai gazdasági növekedést a munkaintenzitás emelkedése jellemezte. 2010-től kormányzati intézkedések támogatták az aktivitás és a foglalkoztatás dinamikus emelkedését. A nyugdíjba vonulás feltételeinek szigorítása, a munkanélküli segélyrendszer átalakítása, a Munkahelyvédelmi Akcióterv bevezetése, valamint a közfoglalkoztatás kibővítése nagymértékben hozzájárultak a munkaerőpiachoz korábban nem, vagy csak kevésbé kötődő csoportok foglalkoztatásba áramlásához. Mivel az újonnan belépő, - korábban inaktív vagy hosszabb távon munkanélküli - munkavállalók termelékenysége elmaradt az átlagostól, a negatív összetétel-hatás a termelékenység javulását lassította.
  • Másrészt a termelékenység emelkedésére a gazdasági ciklusok is jelentős hatást gyakorolnak. Sokan éppen ezért azt állítják, hogy az elmúlt időszak gyenge termelékenység növekedése alapvetően makrogazdasági (értsd: aggregált keresleti) és nem mikrogazdasági (vállalati versenyképességi) probléma. A gazdasági ciklus felszálló ágában a termelékenység emelkedése jellemző, amit azt a Kaldor-Verdoorn szabály, vagy akár az Okun törvény is implikálja.
  • Harmadrészt pusztán a termelékenységi indikátorból nem lehet messzemenő következtetéseket levonni egy ország hosszabb távú gazdasági teljesítményéről. A válság előtti időszakban a termelékenység éves növekedési üteme meghaladta a 4 százalékot, azonban ezt a fenntarthatatlan ütemet a háttérben egyre mélyülő strukturális, munkaerőpiaci problémák és növekvő eladósodottság árnyékolta be. A válság kitörésével a külső eladósodással finanszírozott növekedési modell a korábban kedvező termelékenységi mutató ellenére fenntarthatatlanná vált.

Természetesen azzal mi is tisztában vagyunk, hogy hosszú távon a fenntartható felzárkózási pálya szempontjából a pénzügyi stabilitás megőrzése mellett a termelékenység és a versenyképesség javításának lesz egyre nagyobb a jelentősége. A jegybank 180 pontos versenyképességi javaslatainak (pdf) is épp az a célja, hogy a termelékenység hosszabb távon, a kedvező egyensúlyi pozíciók megtartása mellett érje el ismételten a válság előtti növekedési ütemet.

De térjünk egy kicsit vissza a közelmúltra! Hogyan lehet a termelékenységi adatokat makroszinten összeegyeztetni a dinamikus béremelkedéssel? Először is tisztáznunk kell, hogy milyen bérköltség-indexekkel számoltunk. Meglátásunk szerint 2014-ig a nemzeti számlás jövedelmek, így az ebből számolt bérhányad - a bérköltségek GDP-hez viszonyított aránya - helytálló képet mutat a nemzetgazdaságról. Ezzel szemben 2015-ben a fent leírtak miatt a bérköltség-indexet az intézményi munkaügyi statisztikából számítottuk ki. Mivel 2016-tól kezdve a két statisztika által leírt dinamika között már nincs érdemi eltérés, ezért innét ismét a nemzeti számlás bérköltségemelkedéssel számoltunk.

Nem mese az... A jelentős hazai béremelkedés tényleg megvalósult


Ahogy a 3. ábrán is látható, az általunk becsült bérhányad 2005 és 2014 között trendszerű csökkenést mutat, vagyis ebben az időszakban a bérköltségek dinamikája érdemben elmaradt a termelékenység változásától, így a mutató historikus mélypontra, 56 százalékra süllyedt. Számításunk szerint ugyanakkor 2015-től a bérhányad növekedésnek indult, az idei évben pedig várhatóan enyhén meghaladja a historikus átlagot. A bérek termelékenységet meghaladó növekedésére tehát azért volt lehetőség, mivel korábban a bérköltségek dinamikája tartósan elmaradt a termelékenység változásától. A bérek élénk emelkedése rövid távon elszakadhatott a termelékenység alakulásától, hosszabb távon azonban fontos, hogy a bérek növekedése a gazdaság fenntartható felzárkózási pályáján a termelékenység emelkedésével is összhangban alakuljanak.

Előretekintve az előrejelzési horizontunkon a bérhányad fokozatos stabilizálódására (azaz a reál fajlagos munkaerőköltség stabilitására) számítunk (pdf).

Éppen ezért fontos, hogy a jövőben a bérköltségek a termelékenység és az inflációs cél összegénél ne nőjenek gyorsabban, mivel a bérek szintben ledolgozták a korábbi hátrányukat a termelékenységhez képest.

Előző cikk  Előző cikk Következő cikk  Következő cikk


F?rum
 
 
×
×
Jogi nyilatkozat
A jelen oldalon található információk és elemzések a szerzők magánvéleményét tükrözik. A jelen oldalon megjelenő írások nem valósítanak meg a 2007. évi CXXXVIII törvény (Bszt.) 4. § (2). bek 8. pontja szerinti befektetési elemzést és a 9. pont szerinti befektetési tanácsadást.

Bármely befektetési döntés meghozatala során az adott befektetés alkalmasságát vagy megfelelőségét csak az adott befektető személyére szabott vizsgálattal lehet megállapítani. Az egyes befektetési döntések előtt éppen ezért tájékozódjon részletesen és több forrásból, szükség esetén konzultáljon személyes befektetési tanácsadójával!

Az előbb írtakra tekintettel az előadás szervezője, az oldal üzemeltetője, szerkesztői, és szerzői valamint előadói kizárják mindennemű felelősségüket az oldalon esetleg megjelenő információra vagy adatra alapított egyes befektetési döntésekből származó bármilyen közvetlen vagy közvetett kárért vagy költségért.
Bővebben...



Friss hírek
20 hír 30 hír 40 hír


 

hirdetés
 
Rovatnavigátor
EZT OLVASTA MÁR?
11
22
33
44
55
0
Prémium