Gazdaság

Négy év 200 év tükrében, avagy probléma-e a bezárkózás?

Meyer Dietmar
Legkésőbb Adam Smith "A nemzetek gazdagsága" c. könyve óta tudjuk, hogy egy ország gazdagsága vagy jóléte a termeléstől függ, hiszen a nagy skót gondolkodó egyes országok nagyobb gazdasági és társadalmi fejlettségét a náluk tapasztalható szélesebb munkamegosztásra és a magasabb munkatermelékenységre vezette vissza. Persze, ez nincs mindig így! Smith idején a népességnek a termelésnél gyorsabb növekedése szinte természetes módon biztosított keresletet a megtermelt áruk iránt. A fejlettebb országokban azonban legkésőbb a 19. század végén megfordult ez az arány: a technikai fejlődés eredményeként a termelés növekedési üteme kezdte meghaladni a népesség dinamikáját - és ezzel a kereslet dinamikáját is. A "termelés minden áron" helyett most a "keresletnek megfelelő termelés" lett a gazdálkodás mottója.
A minőségi váltás ellenére egy dolog továbbra is érvényes: egy ország gazdagsága vagy jóléte a rendelkezésére álló jövedelem függvénye. Ez utóbbi alapvetően két forrásból származhat: az országban zajló termelésből vagy külső forrásból, azaz hitelekből. Míg az előbbinél azt kell figyelembe venni, hogy mik azok a termékek, amelyeket bel- vagy külföldi piacokon értékesíteni lehet, addig az utóbbi esetben az adósság, a növekvő adósság az ára - sőt: a hitelfelvétel révén keletkező adósság visszafizetési kötelezettsége a későbbi években komoly terheket ró a szóban forgó gazdaságra. Így napjainkban egy, a fejlődés útjára lépni kívánó gazdaság rövid távon két "rossz" között választhat: vagy növeli a termelést a különböző piacokon értékesíthet termékekből, vagy felvállal (újabb) adósságokat. Hosszú távon viszont csak egy módja van a jólét növelésének: a termelés!

"Elmúlt4év" A Portfolio.hu az "Elmúlt4év" sorozatának keretében üzletembereket, egyetemi oktatókat, piaci elemzőket, gazdasági szereplőket kért fel, hogy mondják el, milyennek látták a mögöttünk hagyott kormányzati ciklus négy évét, illetve értékeljék a kilátásainkat. Mindezt műfaji megkötöttség és szorosabb témamegjelölés nélkül. Az írások ezen az oldalon olvashatók.

A magyar gazdaságpolitikát az elmúlt időben többször érte az a kritika, hogy intézkedéseivel kiszakítja az országot a nemzetközi gazdasági folyamatokból. Valóban, az Európai Unióval kapcsolatos fellépés, az Nemzetközi Valutaalappal folytatott viták, a külföldi hitelek erőltetett visszafizetése, a bankadó vagy az előző kormányzati ciklusokhoz képest nagyszámú törvény vagy rendeletmódosítás - hogy csak néhány példát említsünk - tényleg nem szolgálják az ország jobb integrálását a világgazdaság életébe. Mi értelme van akkor az ilyen lépéseknek? Egyik válasz persze az lehetne, hogy amikor a gazdaság a jelenleginél lényegesebben nyitottabb volt, amikor tehát a külföldi kereslet szinte közvetlenül a termelőknél jelent vagy jelenhetett meg, akkor sem figyelhettünk meg a mainál erőteljesebb termelési tevékenységet, vagyis a nyitottság ösztönző szerepe jóval kisebb volt a vártnál. Akkor pedig miért tegyük ki az országot nemzetközi kockázatnak - teszi fel a kérdést (joggal?) a gazdaságpolitikusok egy része.

Egy másik, véleményem szerint megalapozottabb válaszhoz pillantsunk vissza egy kicsit a történelembe. Látni fogunk, hogy az ilyesfajta "elzárkózási politika" nem mai találmány, hanem ehhez hasonló lépésekre már korábban is elszánták magukat különböző kormányok - több-kevesebb sikerrel. Így például 1676. május 7-én I. Lipót császár "mindenfajta francia termék behozatalát" tiltotta meg az akkor a bécsi udvar irányítása alatt álló Német Birodalom egész területén. Ennek az ún. birodalmi merkantilizmus néven említett gazdaságpolitikának az volt az alapgondolata, hogy a Harmincéves Háború pusztításaiból még nem felépült Birodalom sem a kézművesség, sem a mezőgazdaság területén nem bizonyult versenyképesnek az akkor lényegesebben fejlettebb technológiát alkalmazó és nem felparcellázott területen működő francia gazdasággal szemben, és a korábbi importot helyettesítő iparágak ily módon kikényszerített fejlesztésével megpróbálták a német gazdaságot - mai kifejezést használva - növekedési pályára állítani. A végeredmény csúfos kudarc volt. Ennek egyik oka az volt, hogy az észak-német Hanza-városok ebben az időben a Franciaország és Svédország közötti közvetítőkereskedelemből gazdagodtak meg, vagyis a császári rendelet aláásta jólétük további növelését, sőt magát a jólétet is. Rögtön interveniálták is az udvarnál, ez utóbbi elküldte képviselőjét az érintett térségbe, ahol meggyőződhetett a császári határozat várható, illetve részben már bekövetkezett negatív következményeiről. Végül a Hanza-városok kikerültek a rendelet hatálya alól, ami egyrészt biztosította jólétük további növelésének lehetőségeit, másrészt viszont precedenst jelentett, amelyet rövid időn belül más hasonló kivételek követtek - először a birodalom keleti határán, utána délen, míg a meghirdetett gazdaságpolitika az 1720-as évekre teljesen össze nem omlott.

Valamivel több, mint 100 évvel később született egy újabb javaslat az "elzárkózási politika" bevezetésére. Ennek szerzője Friedrich List volt, akit a korábbi császári rendelethez hasonlóan szintén a német ipar és mezőgazdaság ideiglenes védelme motivált. I. Lipóttól eltérően List azonban nem magának a termelésnek az ösztönzését tartotta intézkedésének legfontosabb céljának, hanem az egyes ágazatok versenyképességének - List megfogalmazásában: termelési potenciáljuk - növelését, amit nemzeti innovációs programok segítségével, és nem utolsósorban a vasúti közlekedés erőteljes fejlesztésével kívánt elérni. Ami Németországban a 19. század második felében történt, az lényegében Listet igazolta: az 1834 és 1871 között létező Német Vámunió egyrészt védelmet biztosított a fejlődő német ipar számára, másrészt pedig az államot olyan bevételekhez juttatta, amelyekkel a gazdaság szükséges szerkezetátalakítását tudta finanszírozni. Ez, valamint a kiterjedt közlekedési, elsősorban a származékos keresletet eredményező vasúti hálózat vezetett ahhoz, hogy a Német Birodalom a 19. század végére nemcsak az élen járó országokhoz zárkózott fel, hanem vetélytársai zömét a gazdaság fejlettsége tekintetében meg is előzte.

Ha a fenti példák tanulságait kellene megfogalmazni, akkor ezek között minden bizonnyal szerepelnének a következők:
  • a fentiek értelmében vett ideiglenes elzárkózás nem feltétlenül és eleve rossz - ha van a gazdaságnak termelési potenciálja, ami aktivizálható;
  • védővámok időleges alkalmazása nem eleve elvetendő - feltéve, ha az ebből származó bevételeket a gazdaság fejlesztésének, az ehhez szükséges szerkezeti átalakításoknak a
  • szolgálatába állítják;
  • az akár csak rövid ideig tartó elzárkózás sikertelensége szinte biztos, ha a döntés a belső és külső gazdasági szereplők érdekeivel ellentétes, mert az utóbbiak mindig utat törnek maguknak.


Ezek után térjünk vissza a korábban felvetett kérdéshez: van-e értelme annak, hogy a magyar kormány egy akár rövid ideig tartó elzárkózási politikát folytasson. A válaszadáshoz azt kell megnézni, hogy
  • melyek azok az ágazatok, amelyek már vagy még mindig versenyképesek a nemzetközi konkurenciával (gyógyszeripar, az elektronikai ipar egyes területei, a mezőgazdaság egyes ágazatai?);
  • melyek azok a területek, ahol létezik már vagy az elmúlt években tapasztalható reál és humántőke elvándorlása ellenére még mindig termelési potenciál, hogy ennek aktivizálásával gyorsan felzárkózhassanak az élenjárókhoz (oktatás, egészségügy?);
  • mire fordították a "védővámok" (bankadó, Robin-Hood-adó, stb.) alkalmazásával szerzett költségvetési bevételeket, illetve - mik is tulajdonképpen a politikai elit érdekei, mennyire tekintik (még mindig) a politikai életben való részvételt a meggazdagodás egyik alapvető eszközének és ezek az érdekek mennyire differenciálódnak az elit tagjainak politikai színezete szerint;
  • egyáltalán érdekeltek-a a belföldi gazdasági szereplők - élén a termelőkkel - abban, hogy létező termelési potenciáljukat kiaknázzák vagy talán már rég arra rendezkedtek be, hogy jóindulatú állam vagy a jóindulatú EU vonatát potyautasként használják, illetve - adottak-e azok az intézményi feltételek, amelyek a belföldi termelőket erre ösztönzik (adórendszer, a pénzintézetek hitelpolitikája, minimálbérek szintje és dinamikájuk?).


Nyilvánvaló, hogy nincsenek egységes, általánosan elfogadott válaszok a fenti kérdésekre; ez rendben is van, hiszen - szerencsére! - nem "homo oeconomicus"-okból áll a társadalom, igenis különbözőek vagyunk. Többek között azért is van - kell - kormány, hogy ilyen helyzetekben stratégiájával a válaszadásnak legalább az irányát megadja. Legalább annyira kézenfekvő azonban az is, hogy a stratégia sikerességére csak hosszú idő után derülhet fény, azaz széles konszenzus alapján történő cselekvéssel érhető el, vagyis a politikai és gazdasági élet alakításában ilyen vagy olyan pozíciót betöltő személyek csapatjátéka nélkül nem valósítható meg a stratégia - legyen ez a nyitás vagy éppen az ideiglenes elzárkózás.

NÉVJEGY Meyer Dietmar 1979-ben szerzett közgazdász oklevelet. Utána az MTA aspiránsa volt, 1984-ben szerezte meg a közgazdaságtudományok kandidátusa címét. Ugyanebben az évben kezdett a Közgázon dolgozni, ahol 1992 és 2000 között a Makroökonómia tanszék vezetője volt. 2003 óta a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen a Közgazdaságtan tanszék vezetője, 2009 óta a Közgazdaságtudományi Intézet igazgatója. Kutatási és oktatási területei a gazdaságelmélet, a dinamikus és evolúciós közgazdaságtan, a közgazdasági elmélettörténet, a térséggazdaságtan.

Tematikus PR cikk
FRISS HÍREK
NÉPSZERŰ
Összes friss hír
Két éve erre a pillanatra vár Oroszország, most úgy érhet célt, hogy a Nyugat csak nézi

Senior web fejlesztő

Senior web fejlesztő
Díjmentes előadás

Hogyan vágj bele a tőzsdei befektetésbe?

Mire kell figyelned? Melyek az első lépések? Mely tőzsdei termékeket célszerű mindenképpen ismerned?

Díjmentes előadás

Ami még az állampapírnál is jobb befektetés

Az állampapírok mellett számos más befektetési lehetőség érhető el a piacon azoknak, akik szélesebb portfóliót szeretnének építeni és hosszú távon növekedést elérni.

Portfolio hírlevél

Ne maradjon le a friss hírekről!

Iratkozzon fel megújult, mobilbaráthírleveleinkre és járjon mindenki előtt.

Infostart.hu

Kiadó raktárak és logisztikai központok

A legmodernebb ipari és logisztikai központok kínálata egy helyen

Vállalati Energiamenedzsment 2024
2024. április 11.
Sustainable Tech 2024
2024. április 24.
Portfolio Agrofuture 2024
2024. május 23.
GEN Z Fest 2024
2024. május 9.
Hírek, eseményajánlók első kézből: iratkozzon fel exkluzív rendezvényértesítőnkre!
Ez is érdekelhet
D_PRG202400301002