Gyors összefoglaló

Vége az alapítványi egyetemek korszakának: de mi jön a sokat vitatott rendszer után?

A magyar felsőoktatás újabb átalakulás előtt áll: a közérdekű vagyonkezelő alapítványok (kekvák) rendszerét Magyar Péter miniszterelnök bejelentése nyomán 2027 szeptemberéig felszámolják. A régi, költségvetési szervként való működéshez való visszatérést azonban szinte egyöntetűen elutasítják az egyetemek, mondván, az akár 10-15 évvel vetné vissza fejlődésüket a túlzott bürokrácia és a versenyképtelen bérek miatt. Cikkünkben megvizsgáljuk, hogyha a régi modellre és a kekvára is nemet mondunk, akkor milyen lehetőségek léteznek még az egyetemek hosszútávú működésére.
Az alábbi szöveg automatikusan, mesterséges intelligencia által generált tartalmi összefoglaló. Az összefoglaló tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a teljes cikk tartalmát. Vissza az eredeti cikkhez
  • A magyar kormány 2027. augusztus 31-ig megszünteti az egyetemeket felügyelő közérdekű vagyonkezelő alapítványokat (kekvák), a nem egyetemekhez kapcsolódó alapítványok pedig már 2026 nyarának végéig megszűnnek.
  • A régi, költségvetési szervként történő működéshez való visszatérést az egyetemek egyöntetűen ellenzik, mivel az rendkívül bürokratikus, rugalmatlan gazdálkodást, versenyképtelen béreket és tervezhetetlen finanszírozást jelentene.
  • Két hosszabb távú működési modell merült fel lehetséges alternatívaként: a vállalkozó közintézeti forma, amely az államháztartási törvény alól számos kivételt biztosítana, valamint az önfenntartó egyetem, amelyben egy belső fenntartói testület gyakorolná az irányítási jogokat, és az intézmény kikerülne az államháztartási törvény hatálya alól.
  • A Semmelweis Egyetem az osztrák modellt tartja követendőnek, amelyben az egyetemnek nincs külső fenntartója, hanem egy belső fenntartói testület hoz stratégiai döntéseket, és az állam hosszú távú finanszírozási szerződésekkel biztosítja a működés kiszámíthatóságát.
  • Az egyetemek abban egyetértenek, hogy olyan új modellre van szükség, amely egyszerre garantálja a gazdálkodási rugalmasságot, az akadémiai szabadságot és az átlátható működést.