Ez most egy különösen sürgető kérdés, hiszen a koronavírus-járvány és az arra adott intézkedések még nehezebbé tette a legszegényebb országok helyzetét. A gazdasági növekedés visszaesett, a szegénység mértéke az évtizedek óta tartó csökkenés után újra emelkedik, az egészségügyi rendszerek és azok globális támogatása a járvány kezelésére állt át.
Továbbá nő az éhezők száma, miközben az iskolák bezárása miatt a gyerekek otthon vagy egyáltalán nem tanulnak.
A fenntartható fejlődési célok próbálnak mintát adni ezen kihívások leküzdésére. Az ENSZ 2015-ben fogadta el ezeket a célkitűzéseket 169 fejlesztési célt kijelölve a bolygó átalakítása érdekében. A célok lefednek mindent a szegénység csökkentésétől és a jólét növelésétől a bolygó védelméig, a béke előmozdításáig, valamint az egészségügy és oktatás fejlesztéséig.
A 169 prioritást tartalmazó lista azonban lényegében azt jelenti, hogy nincsenek prioritások. Az ENSZ fejlesztési agendája mindent le kíván fedni minden ember számára, de így nem emel ki olyan területeket, ahol a donorok, a filantrópok vagy mindannyian a legtöbb jót tudjuk elérni.
Az olyan alapvető célok, mint a csecsemőhalandóság felszámolása, az alapfokú oktatás vagy a szegénységből való kiemelkedés lehetőségének biztosítása olyan perifériális célokkal van azonos hangsúllyal kiemelve az ENSZ fenntartható fejlődési céljai között, mint a „fenntartható turizmus” és a „természettel való harmóniában lévő életmódok” kialakítására vonatkozó oktatás.
Az ember természetéből adódik, hogy minden bajt orvosolni kíván. Ha azonban komolyan gondoljuk, hogy jót tegyünk a világon, akkor olyan területekre kell összpontosítanunk, ahol megfelelő befektetéseink vannak az életünk átalakítására.
Ez azt jelenti, hogy nehéz döntéseket kell meghoznunk. Elképesztő összegeket költöttek a gazdag országok a koronavírus-járvány alatt, azonban ezek jó részének hatékonysága legjobb esetben is igen kétséges. Az ENSZ nemrégiben megrendezett 26. klímacsúcsa a klímaváltozásra összpontosította a figyelmünket, azonban arra is rámutatott – főként a világ legszegényebb országai számára, amelyek még mindig küzdenek az energiaszegénység jelenségével –, hogy sok elérhető intézkedés túl költséges és nem hatékony.
Szerencsére, vannak okosabb megoldások arra, hogy jót tegyünk. Saját think tank-em, a Copenhagen Consensus a világ élvonalához tartozó közgazdászokkal működik együtt, valamint kifinomult algoritmusokat és a legjobb elérhető adatokat használva hasonlítja össze az alternatív stratégiákat globális szinten, illetve különböző országokra lebontva. Ennek révén meg tudjuk határozni, hogy mekkora társadalmi hasznot lehet elérni minden egyes elköltött dollárral, illetve be tudjuk azonosítani azokat a megközelítéseket, amelyek több figyelmet érdemelnek.
Gondoljunk a tuberkulózisra, amely több ember halálát okozza, mint a HIV és a malária együttvéve. A járvány előtt erre a betegségre a világ legszegényebb országait támogató egészségügyi fejlesztési költések csupán öt százaléka irányult. (Csak elképzelni tudjuk, hogy ez az összeg tovább csökkent.)
Pedig vezető szakértők Copenhagen Consensus számára végzett évtizednyi kutatása azt mutatja, hogy a tuberkulózis szűrésére, kezelésére költött minden egyes dollár az egyik legnagyobb hasznot hozó befektetésnek bizonyult szerte a világban.
A tuberkulózis különösen alattomos betegségnek számít, mivel főként a fiatal felnőtteket sújtja a legaktívabb életkorukban, amikor éppen családot alapítanak, vagy el kezdenek dolgozni. Indiában van a legtöbb tbc-s eset. Több indiai államra kiterjedő kutatásaink azt mutatják, hogy a betegség szűrése és kezelése hatalmas hasznot generál a társadalom számára. Konkrét összegekre lebontva az mondható el, hogy az erre a célra elköltött minden egyes dollár több mint 100 dollár hasznot jelent a társadalomnak.
Vagy vegyük az alultápláltság és az éhezés felszámolását célzó törekvések esetét. Az alultápláltság egy gyerek esetében meghatározza hátralévő teljes életének kilátásait, így a meglepően kis összegbe kerülő, a minőségibb táplálkozást célzó mostani befektetésekkel jobb iskolázottságot és produktívabb felnőtt életet lehet elérni.
Ghánában és Malawiban a kutatásaink azt mutatják, hogy ez a megközelítés anyánként csupán öt dollár kiadást jelenthet, mégis életeket ment meg és megváltoztatja az életkilátásokat, így minden egyes elköltött dollár 36 dollár társadalmi hasznot generál.
Az évnek ebben az időszakában sokunk számba véve saját anyagi helyzetét eltöpreng az adakozáson, miközben azokra gondol, akik kevésbé szerencsések. A következő 12 hónapban nemcsak arra kell összpontosítanunk, hogy többet segítsünk, hanem különösen arra, hogy a lehető leghatékonyabb módon nyújtsunk segítő kezet.
A cikk a szerző véleményét tükrözi, amely nem feltétlenül esik egybe a Portfolio szerkesztőségének álláspontjával.
Ha hozzászólna a témához, küldje el meglátásait a velemeny@portfolio.hu címre. A Portfolio Vélemény rovata az On The Other Hand. A rovatról itt írtunk, a megjelent cikkek pedig itt olvashatók.
Címlapkép: Getty Images
