Óriási fordulat előtt Európa? – Jobboldali győzelem jöhet az EU harmadik legerősebb országában
Az olasz jobboldal szövetségben fut neki a választásnak
Egyesek a vészharangot kongatják, mások nyugalomra intenek most, hogy a vasárnap esedékes olaszországi választások legnagyobb esélyesének az a párt tűnik, amelyet az 1946-ban alakult és 1995-ben megszűnt posztfasiszta Olasz Szociális Mozgalom (MSI) örökösének tartanak. Az Olaszország Fivérei (FdI) elnöke, a most 45 éves Giorgia Meloni maga 15 évesen csatlakozott az MSI ifjúsági szervezetéhez, később pedig a mozgalom utódpártjához, a Nemzeti Szövetséghez (AN). A fiatal politikusnőt Silvio Berlusconi beválasztotta negyedik kormányába ifjúsági miniszternek, amely feladatát 2008 és 2011 között látta el. 2012-ben aztán kivált Berlusconi pártjából, és megalapította az FdI-t, amely 10 évnyi ellenzéki lét után most először kormányra kerülhet.
Meloni az évek során túlnőtt most 85 éves politikai atyamesterén, aki valaha szebb napokat látott pártjával a legkisebb szövetségesként csatlakozott a hárompárti jobboldali blokkhoz, újra biztosítva magának politikai túlélését.
Jelenleg egyértelműen az FdI a szövetség vezető ereje: a legutolsó közvéleménykutatások szerint Meloni pártjának támogatottsága meghaladja a 25 százalékot; a Liga 12,5 százalékon, Berlusconi pártja 8 százalékon áll.
A szövetség együtt 46 százalékot kaphat, amivel elvileg csaknem kétharmados többséget biztosíthatnak maguknak az olasz törvényhozás két házában.
Bár a három párt igyekszik teljes egységet mutatni, törésvonalak azért vannak köztük. Meloni, Salvini és Berlusconi személyében eleve három „erős ember” vezeti a pártokat, akik bizonyára igyekeznek majd maguknak és pártjuknak minél nagyobb előnyöket kikönyökölni. Meloni például máris bejelentette igényét négy fontos minisztériumra, a gazdasági, a külügyi, a belügyi és a védelmi tárcára, hozzátéve, egyetlen tisztségviselőt sem venne be a kabinetbe, aki a Mario Draghi vezette, lemondott kormányban szolgált. Ehhez persze Salvininek és Berlusconinak is lesz szava, miután pártjaik szerepet vállaltak Draghi kormányában. A Liga vezetője le is szögezte: a jobboldali szövetség vezetői együtt fogják megalkotni a következő kormányt.
Nincsenek sem férfiak, sem nők, akik egyedüli parancsnokok lennének a szövetségen belül
– jelentette ki.
A három párt az Oroszországhoz való viszonyban is eltér egymástól, és ami a legérdekesebb, éppen
az elvileg legradikálisabb FdI képviseli a legkevésbé oroszbarát álláspontot, míg az elvileg legmérsékeltebb, az Európai Néppártban ülő Hajrá Olaszország tűnik a leginkább Putyin-barátnak.
Berlusconi a kampány hajrájában azzal a kijelentésével hívta fel magára a figyelmet, hogy az orosz elnököt szerinte az orosz nép, a pártja és a miniszterei lökték arra, hogy megtámadja Ukrajnát, és a célja csak az volt, hogy leváltsa a kijevi vezetést, és „tisztességes embereket” állítson a helyükre. A többszörös kormányfő értetlenségének adott hangot, hogy az orosz csapatok miért szóródtak szét szerte Ukrajnában, miközben szerinte a főváros körül kellett volna maradniuk.
Mario Draghi kormánya határozottan támogatta Ukrajnát és az Oroszország-ellenes szankciókat, miközben a kormányban magát képviseltető Liga vezetője többször is kifejezte, a szankciók nem működnek, és fegyvereket sem kellene szállítani Ukrajnának. Salvini 2017-ben még egy Putyin arcképével ellátott pólóban mutatkozott a moszkvai Vörös téren, ma már azonban kritikusabban viszonyul az orosz elnökhöz.
Meloni tűnik a legkevésbé oroszpártinak, ő nagyrészt folytatná az eddigi olasz Oroszország-politikát.
Vannak persze témák, amelyekben nagy az egyetértés a három párt között. Így a menekültek beáramlásának mindhárman véget vetnének, vagy éppen általános adócsökkentést ígérnek. A legsürgetőbb teendő azonban az energiaválság leküzdése lesz, amely természetesen Olaszországot is érinti, emiatt például a lakóházakban és a középületekben a hőmérsékletet 19 Celsius fokban fogják maximálni, az ipari létesítményekben pedig 17 fokban. Salvini rezsicsökkentést ígért, és egy 30 milliárd eurós állami alapot szeretne létrehozni, amiből a téli hónapokban a vállalkozások számára nyújtanának támogatást. A Liga-elnök egyébként azt is kijelentette, nem látja esélyét annak, hogy új gázszerződés jöjjön létre Oroszország és Olaszország között. Eközben Meloni a jövendőbeli kormány legsürgősebb lépéseként a gáz- és villanyáram árai egymástól való függetlenítését jelölte meg.
A baloldal megosztott, de az Öt Csillag Mozgalom jön föl
Míg a jobboldal szövetségbe tömörült, az olasz baloldalnak ez nem sikerült, így most három nagyobb formáció is külön-külön ugrik neki a parlamenti választásoknak. Ez ugyanakkor jelentősen csökkenti esélyeiket, ugyanis a parlamenti helyek mintegy egyharmadát egyéni választókörzetekben osztják ki, ahol a legtöbb szavazatot szerzett képviselő kapja a mandátumot (hasonlóan a magyar választási rendszerhez). Ez a szövetségeknek, és nem az egyéni indulóknak kedvez, persze meg is nehezíti a jóslásokat, mert néhány szavazaton is múlhat, hogy ki nyeri a körzetet. Az előrejelzéseket tovább nehezíti, hogy jelentősen karcsúsították a törvényhozást: az alsóház képviselőinek számát 630-ról 400-ra, a Szenátusét 315-ről 200-ra csökkentették.
Az FdI után a legerősebb párt a balközép Demokrata Párt (PD), amely az utolsó felmérések szerint 20,5 százalékon áll, vezetője pedig a 2013 és 2014 között regnáló kormányfő, Enrico Letta, aki baloldali, liberális és határozottan oroszellenes programmal kampányol, a fiatal szavazókat igyekezve megszólítani. Harmadik legerősebb párt lehet az Öt Csillag Mozgalom (M5S) 14,5 százalékkal, amely – úgy tűnik – nagy hajrában megelőzte az addig stabilan erősebb Ligát. A PD azonban kizárta, hogy a Beppe Grillo humorista által 2009-ben alapított baloldali populista párttal kössön koalíciót, mivel őt tette felelőssé – joggal – a Draghi-kormány bukásáért, miután a volt miniszterelnök, Giuseppe Conte által vezetett mozgalom borította az asztalt a nyár folyamán.
Az M5S az utóbbi hetekben főleg a déli tartományokban tört előre, ahol jó néven vették a párt által propagált feltétel nélküli alapjövedelem politikáját. Ezek a régiók kapták meg az összes alapjövedelem 70 százalékát. Mivel Olaszországban két héttel a választások előtt lehetett utoljára közvéleménykutatásokat közölni, így nyilvános adatok nincsenek arról, hogyan állnak a véghajrában a pártok, de szakértők szerint
az Öt Csillag Mozgalom még okozhat meglepetéseket, ha Meloniékat nem is üti el a kormányrúdtól.
Elemzők szerint a 2018 és 2021 között miniszterelnöki pozíciót betöltő Conte nagyon jó kampányt vezetett, alig hibázva. Ahhoz azonban, hogy a jobboldalnak ne legyen többsége, nemcsak az M5S nagyon jelentős utolsó hetes erősödése kellene, hanem az is, hogy a felmérések szerint 6,5 százalékon álló centrista Akció párt eljusson a 10 százalékig, a jobboldali szövetségtől véve el szavazatokat. A párt a volt baloldali miniszterelnök, Matteo Renzi Olaszország Él (Italia Viva) nevű mozgalmával alkot választási szövetséget.
Nem eszik olyan forrón a pastát?
Akármennyire is igyekszik mérsékeltté fazonírozni magát Meloni, a maga és a pártja posztfasiszta múltját nehéz lemosnia. Persze olyan nagyon nem is akarja, mert azokat is meg akarja tartani, akik – ma már kevésbé személyes élményekből, mint inkább szüleik, nagyszüleik elmondása alapján – nosztalgiát éreznek a Benito Mussolini-féle fasiszta Olaszország iránt. A pártnak ma is tagja a Duce két közvetlen leszármazottja, akik büszkén viselik a Mussolini családnevet. Meloni 1996-ban – 19 évesen – maga is dicsérte a fasiszta diktátort, mondván, az elmúlt 50 évben nem volt hozzá hasonló politikus. A fasiszta múlt persze időnként kellemetlen következményekkel is jár. Kedden például az FdI-nek egyik politikusát, Calogero Pisanót fel kellett függesztenie, mivel 2014-ben Adolf Hitlert „nagy államférfinek” nevezte.
A Meloni lehetséges miniszterelnöksége miatt aggódókat ezek az ügyek aligha nyugtatják meg, az Európai Unió főáramú erőit képviselő politikusok mégsem ettől tartanak, hanem attól, hogy ha radikális jobboldali, populista erő jut hatalomra Európa harmadik legnagyobb gazdaságában, egyben harmadik legnépesebb államában (Németország és Franciaország után), ráadásul az európai integráció egyik alapító tagjában, az
populista fordulatot indíthat el az Európai Unión belül, illetve már most blokkolhatja a közös uniós döntéshozatalt.
Magyarországon Orbán Viktor miniszterelnök, Lengyelországban pedig a vezető kormánypárt, a Meloni pártjával egy EP-frakcióban, az Európai Konzervatívoknál és Reformereknél ülő Jog és Igazságosság (PiS) többször reményét fejezte ki az FdI győzelmében, amely szerintük új korszakot hozhat Európában.
Ezzel szemben egyes források szerint Emmanuel Macron francia elnök uniós tisztviselőknek aggodalmát fejezte ki Meloni esetleges győzelmével kapcsolatban, bár nyíltan nem bírálta a politikust. Egy francia kormányzati forrás szerint Macron hamarosan találkozik Olaf Scholz német kancellárral, és megvitatják, mit kezdjenek Olaszországgal az új helyzetben.
Mások inkább amiatt aggódnak, hogy az európai politikai mainstream vezetői ne bánjanak túl keményen Melonival, hogy ezzel radikálisabb irányba tolják el. Párizst állítólag a jelenlegi olasz kormányzat tisztviselői figyelmeztették, hogy ne konfrontálódjon nyilvánosan Melonival, mert ezzel a magyar miniszterelnök „karjaiba lökhetik”.
Mások viszont úgy gondolják, Meloni hatalomra kerülése nem fog jelentős fordulatot eredményezni. Egy amerikai tisztviselő például azt mondta,
a „leszakad az ég” típusú narratívák nincsenek összhangban Washington várakozásaival.
Egyes források szerint a pártvezető folyamatos kapcsolatban van a jelenleg még miniszterelnök Draghival a minél zökkenőmentesebb átmenet érdekében. Bár az Európai Központi Bank volt elnöke sokat tett az olasz gazdaság rendbetételéért, az továbbra is számos problémával küzd, melyeket az energiaválság természetesen tovább súlyosbít. Ezért Meloni számára bizonyosan nem lesz sétagalopp a kormányzás.
Ráadásul Olaszországban éppen nem a stabil, egy teljes ciklust kitöltő kormányoknak van hagyománya. Az Olasz Köztársaság 76 éve alatt 67 kormány kabinet szolgált, a kormányválságok gyakorlatilag egymást váltják. Maga Berlusconi négyszer volt kormányon. A kampányban mutatott egység ellenére kiszámíthatatlan, hogy a három jobboldali párt három ambiciózus vezetővel hogyan tud majd együttműködni, különösen egy nehéz gazdasági helyzetben, esetleg szűk többséggel, ha a baloldali pártok váratalnul jól szerepelnek. Olaszországban senki nem fogadna nagy tétekben abban, hogy egy kormány képes lesz kitölteni a teljes ciklusát.
Címlapkép: Matteo Salvini, Silvio Berlusconi és Giorgia Meloni köszönti a támogatókat a jobboldali pártok kampányzáróján Rómában 2022. szeptember 22-én. MTI/EPA/ANSA/Massimo Percossi