Bajban van Ukrajna: pont akkor fogynak el a nyugati fegyverek, amikor a legnagyobb szükség lenne rájuk
Dave Des Roches, az amerikai National Defense University professzora és haditechnikai szakértője arról beszélt a lapnak, hogy az amerikai hadiipar évi 30 ezer darab 155 milliméteres tüzérségi lőszert gyárt, de Ukrajna két hét alatt elhasznál ennyit.
Komolyan aggódom. Hacsak nem gyártunk még többet, a gyártósorok beindítása pedig több hónap, nem fogjuk tudni ellátni az ukránokat
– mondta az elemző a hírcsatornának.
Josep Borrell, az Európai Unió külügyi főtárgyalója nemrég hasonló nyilatkozatot tett. Azt mondta: az uniós országok haditechnikai készletei még nem fogytak ki, viszont „magas arányban fogytak, amiért Ukrajnának biztosítottunk képességet.”
Jens Stoltenberg NATO-főtitkár pedig nemrég arról értekezett a szövetség hadiipari vállalataival, hogy tudnák a fegyvergyártási kapacitást növelni.
A CNBC-nek nyilatkozó elemzők ugyanakkor rávilágítanak arra is, hogy nem arról van szó, hogy egyáltalán nem rendelkeznek ezek az országok olyan fegyverekkel, melyet Ukrajnának tudnak küldeni, hanem
nem rendelkeznek olyan "fölösleges" fegyverrel, melyet az oroszok elleni harcra szánnak, hiszen senki nem akar saját haderejének készleteiből aktív szolgálatban lévő eszközöket kivonni.
Mark Cancian, nyugalmazott tengerészgyalogos-ezredes, katonai tanácsadó rámutatott: az Egyesült Államok védelmi minisztériuma is elérte azt a szintet, hogy bizonyos fegyvertípusokból, elsősorban 155 milliméteres tüzérségi rendszerekből, nem akarnak többet küldeni Ukrajnának.
Az Egyesült Államoknak kellenek ezek a fegyverek, hogy működőképesek legyenek a háborús terveik […] egy esetleges konfliktus során Kínával vagy Észak-Koreával
– mondta a lapnak.
Hasonló véleményt fogalmazott meg Des Roches is, aki szerint a 155 milliméteres lövegek helyett sokkal kevésbé hatékony, 105 milliméteres lövegeket kapnak hamarosan az ukránok.
Ez problémát jelent az ukránoknak. A lőtávolság kritikus ebben a háborúban. Ez egy tüzérségi háború
– mondta.
Hasonló a helyzet Javelin páncéltörőkkel, HIMARS rakétarendszerekkel, Stinger légvédelmi rakétavetőkkel, illetve az említett tüzérségi rendszereken belül az M777-es vontatott lövegekkel és 155 milliméteres lőszerekkel.
„Be kellene indítani a védelmi iparban a háborús gyártást. De én nem látok semmilyen jelet, hogy ez eddig megtörtént volna” – mondta Des Roches.
Jack Watling, a Royal United Services elemzője úgy látja, bőven van még képessége Ukrajna szövetségeseinek, hogy ellássák az országot fegyverekkel, ugyanakkor ez nem lesz mindig így.
Előbb-utóbb az ukránoknak óvatosan kell felhasználniuk a fegyvereket és lőszereket, mivel nem végtelen az ellátmány
– véli Watling.
Az elemző szerint amúgy nem vad ötlet aktív szolgálatban lévő fegyvereket, lőszereket kivonni és odaadni Ukrajnának, viszont tény, hogy az utánpótlásról gondoskodnia kell azoknak az országoknak, melyek így döntenek.
A nyugati fegyverszállítmányok dinamikájának fenntartása, fokozása azért is kritikus fontosságú tényező Ukrajna számára, mert az ukrán katonai vezérkar jelentős mennyiségű nyugati fegyvert belerakott most a herszoni és harkivi offenzívába, a "hátország" védelme biztos veszített képességeiből. Oroszország közben mozgósít, ha mást nem is, élőerő-utánpótlás területén komoly képességre tehetnek szert az oroszok a kritikus fontosságú, téli hónapok előtt.
Ahogy az elemzők is rámutatnak: egyszerűen nem igaz, hogy fizikailag nem tudnak a nyugati országok több fegyvert szállítani Ukrajnának, mindössze nincs meg a politikai akarat, hogy bárki aktív állományból vonjon ki fegyvereket. Csak az ukránok által sztárolt M142 HIMARS rendszerekből eddig több mint 500 darabot gyártott a Lockheed Martin, Ukrajna eddig 16 indítót kapott. Az is furcsa, hogy senkinek nincs egyetlen nélkülözhető, nyugati IFV-je, vagy harckocsija sem, ugyanakkor a németek közben Görögországnak és Szlovéniának is adnak Mardereket. Hasonló a helyzet a német Leopard 2-es harckocsikkal, melyet például Spanyolország akart odaadni az ukránoknak, de utolsó pillanatban valahogy mégis kiderült, hogy nem működik egyetlen darab sem a raktári készletből.
Ha a nyugati döntéshozók komolyan gondolják azt, hogy Ukrajna lényegében Európát és a NATO-t védi az orosz agresszióval szemben, érthetetlen, hogy miért nem hajlandók saját védelmi képességeikből eszközöket feláldozni, hiszen a hadiipari kapacitás fokozásával, békeidőben, ezeket az eszközöket pár hónap, netán 1-2 év alatt pótolni lehetne.
Az is nagyon érdekes, hogy pont most születnek meg az első komolyabb nyugati nyilatkozatok a "fegyverszállítási képességek fogyásáról," amikor Oroszország a mozgósítás bejelentésével lényegében jelentősen eszkalálta az ukrajnai háborút. Nem teljesen kizárható, hogy a nyugati vezetők csupán ürügyet keresnek arra, hogy egy NATO elleni orosz támadás vagy egy nukleáris csapás veszélyét csökkentsék azzal, hogy csökkentik az ukrán fegyverszállítmányok dinamikáját.
Mindez a kijevi vezetés számára nagyon nehéz helyzetet teremt, hiszen a harkivi, herszoni és donbaszi offenzívában elért eredményeknek egyik fontos célja az volt, hogy a nyugati országokat a fegyverszállítmányok fokozására ösztönözzék, a kritikus téli hónapok előtt.