Putyin örök szövetségese, Európa fekete báránya, a neopopulizmus gyakorlati alkalmazásának atyja: több negatív jelző, egy karrierút
Berlusconi a szavazatok több mint 50 százalékát szerezte meg a szenátusi választáson az északi Monza választókerületben, ahol a médiamilliárdosnak villája és a Serie A legmagasabb osztályba frissen feljutott helyi futballklubja is van. A nagy futballrajongó Berlusconi, az AC Milan egykori tulajdonosa természetesen labdarúgással kapcsolatos megjegyzéssel adta le a mostani szavazatát is.
Megpróbálok játékmesterként szerepelni a következő kormányban
- mondta Berlusconi támogatóinak, jelezve, hogy kora és gyengélkedő egészsége ellenére továbbra is az olasz politikai élvonalban kíván maradni.
Feltörekvő multimilliárdos
A hidegháborús Olaszország, közismertebb nevén az Első Köztársaság politikai berendezkedését erősen meghatározta az ország második világháborús szerepvállalása. Az újonnan létrejövő köztársaság alkotmánya 1948-ban lépett életbe, ettől kezdve két párt dominálta a pártrendszert, egészen a hidegháború végéig. A folyamatosan kormányon levő Kereszténydemokrata Párt (DC), amely igazi tömegpártként tömörítette az egész társadalmat, illetve legerősebb ellenzéki pártként a háború alatti ellenállási mozgalomból kifejlődő Kommunista Párt lett (PCI).
Ezzel az egész olasz pártrendszert a bipoláris világrend tartotta össze, és a PCI elszigetelése jelentette a konszenzust, ami lecsapódott a gazdasági vezetők, közigazgatási személyzet kinevezési gyakorlatában is. A korrupt rendszer villámgyorsan terjedt át az állami szektor többi részére is. A rendszer összeomlása az 1990-es években indult meg, a Szovjetunió összeomlása megkérdőjezte a kormányzó pártok konszenzusát. Az Első Köztársaság koporsójába a végső szöget Antonio Di Pietro által elindított „tiszta kezek” (Mani Pulite) mozgalom verte be, amely egyre több politikussal kapcsolatban derített fel korrupciós ügyeket. 1993-ra az akkori szocialista miniszterelnök, Bettino Craxi külföldre menekült a meglévő pártok feloszlottak, a hatalmi vákuumba pedig egy fiatal médiamogul igyekezett berobbani: Silvio Berlusconi.
A milliárdos politikus karrierje az 1960-as években indult: a korrupt rendszert kihasználva építőipari cégei (Edilnord) villámgyorsan felvirágoztak. Leghíresebb példa erre a Milano-2 lakónegyed története, melynek során még egy légifolyosót is el kellett térítenie, sikeresen.
Ebből a luxus-lakónegyedből csírázott ki az országot meghatározó médiabirodalma is: itt alakította ki az első, kisebb helyi csatornáját. Erre építve alapította meg 1978-ban a Fininvest holdingot, ami később az olasz kereskedelmi televíziózás és reklámszervezés meghatározó piaci szereplője lett. Berlusconi csatornáin megjelentek a különböző amerikai sorozatok, köztük a Baywatch és a Dallas, valóságshow-k, illetve a football-meccsek televíziós közvetítései, illetve a piaci alapú reklámok vetítése jellemezte (a cégein keresztül).
Mire az Első Köztársaságban megkezdődött az összeomlás, Berlusconi egy hatalmas médiabirodalom tulajdonosává nőtte ki magát. Fininvest nevű cége alá tartozott a Mediaset (a csatornái), az Einaudi- és Mondadori- kiadó, a La Republica és az Espresso hetilap, a Medionalum bankszektor, a Medusa-filmhálózat és nem utolsósorban az AC Milan labdarúgó-csapat. Ráadásul Berlusconi, szemben a gazdasági elit többi tagjával, viszonylag ügyesen úszta meg a vállalkozásai ellen indított hadjáratokat: az 1980-as években kenőpénzekkel, az 1990-es évek elején pedig a mentelmi jog segítségével mentette meg médiabirodalmát.
De mi volt a berobbanó választási siker titka 1993-ban? Berlusconi alkalmazkodott a XXI. századi választópolgár kultúrájához és értékrendjéhez. Megteremtették az önerőből, szegénységből karriert felépítő és sikeres Berlusconi képét, a futball, a család és a vallás szerelmesét. Mindezt közérthető kommunikációval, amely minden társadalmi igényre kiterjedt, így megvalósíthatatlan ígérethalmaz volt. Másodsorban pedig, hatalmas médiabirodalma segítségével létrehozta a posztmodern politikai kampányok alapjait. A plakátkampányok mellett a televíziós reklámtevékenységet is ő alkalmazta az országban először.
Minél kevesebb órára vonza be a Tv az embereket, annál inkább választják a bal-középet. Ez a matematikai törvénye a posztdemokráciának
– nyilatkozta egyszer Romano Prodi, a baloldali ellenzék vezetője a „Berlusconizmus” jelenségéről.
Médiauralom = politikai uralom
Berlusconi csatornái előtt országos szintű adással csak állami csatornák léteztek. A három RAI csatorna adása a három legnagyobb párt irányítása alá volt rendelve: a Rai Uno 1963-ig egyedül a kereszténydemokraták befolyása alatt, 1963-1978 között a Rai Due is színpadra lépett a szocialisták keze alatt, majd 1978-tól létezett a kommunisták kezében lévő Rai Tre.
1976- tól az Alkotmánybíróság is támogatta a fennálló helyzetet, amikor kimondta, hogy az országos tévémonopólium a Rai konzorciumé. Berlusconi ezt úgy kerülte meg, hogy mindenhol helyi adót működtetett, ahol ugyanazok az adások mentek. Támogatói ekkor még úgy nyilatkoztak, hogy felszabadította a televíziózást Olaszországban.
A Sky Italia 2004-es megjelenéséig a megkésett vállalkozók nem tudtak megérkezni a piacra, így mind a Rai-, mind a Fininvest-csatornák nézettsége 46- 48% körül mozgott.
A média így erősen kézivezérelté vált, amikor Berlusconi kormányt alakított, médiapiaci részesedése elérhette a 90% körüli értéket.
Ez pedig azt jelentette, hogy csak a saját maga által engedélyezett előnyős képek jelenhettek meg Berlusconiról, újságoktól repültek főszerkesztők, ha nem igazodtak az adott irányvonalhoz, akár színdarabokat, kisfilmeket is betiltottak, ha előnytelenül ábrázolták a médiacézár kormányfőt. A tüntetésekről, melléfogásairól és korrupciós ügyeiről egyáltalán nem szóltak a hírek.
Korrupció, nepotizmus, személyi törvényhozás
A korai (1993-as) kormányzás idején az állami pozíciókkal kapcsolatban a példa nélküli nepotizmus érvényesült: Berlusconi kancelláriaminisztere a Fininvest második embere lett (Gianni Letta), de a miniszteri kar tagjává vált műsorvezetője, legjobb ügyvédje, és beszédírója is. Ez a fajta hozzáállás semmit sem változott: a mostani parlamentben a barátnője, a 32 éves Marta Fascina lesz mellette, aki Szicíliában nyert mandátumot.
Az első köztársaság politizálási stílusának továbbvitelét jelezték első intézkedései: adóamnesztiát hirdetett, utólag engedélyeztett engedély nélküli épületeket (La Cortesa-villa), kenőpénz miatt eltiltott cégeket engedett újból piacra. Rengeteg, bírálói szerint „rászabott” törvényt ismer a szakirodalom, amely az ő kormányzása alatt született:
- legge Cerami, amely segítette az ellen folyó perek elévülését
- Lodo Schifani (2003), amely jogszabályok értelmében a négy legfőbb közjogi méltóság teljes immunitást és mentelmi jogot élvez, az ellenük szóló perek beszüntetendőek. (2004-ben eltörölte az alkotmánybíróság)
- a Gasperri-törvény amely növelte az egy kézben tartható médiaszeletet
- Lodo Alfano (2008), amely ugyanazt tartalmazta, mint a Lodo Schifani (2009-ben az alkotmánybíróság ezt is eltörölte
Berlusconi ezzel kapcsolatosan mindig azt állította, hogy a személyi törvényhozás csak akkor lenne az, hogyha az egyetlen személynek kedvezne, márpedig az ő törvényei másokat is a kedvezményezettek körébe juttattak.
Ezen felül voltak komoly üzleti döntések is, amivel ugyan más piaci szereplők is jól jártak – és ezért megítélésük nehéz – de kifejezetten nagy nyereséget hozott a Berlusconi cégbirodalomnak is. Ide tartozott a nagy vagyonok örökösödési adójának eltörlése, dekóderösztönző adórendelkezés (Berlusconi cége volt a piacvezető); válságellenes csomag (Sky Italia áfájának növelése, mint műholdas tévének); adórendezési könnyítések (Mondadori Kiadó 173 millió helyett 8,7 milliót fizetett az államkasszába).
Otthon töltött börtönévek
Az utolsó miniszterelnöksége után, 2013-ban Berlusconit négy évre adócsalásért elítélte a legfelsőbb bíróság, amelyből három év automatikusan kegyelemmel jár. Mivel két évnél hosszabb szabadságvesztésre ítélték, egy új olasz korrupcióellenes törvény következtében a szenátus kizárta és hat évre eltiltotta minden törvényhozói tisztség betöltésétől, ami 2017-ben járt le, ekkor tért vissza a politikába. 2019-től Európa Parlamenti képviselővé választották, onnan pedig egyenes út vezetett az olasz belpolitikába.
2013-ban Berlusconit bűnösnek találták az ún. Ruby-per során is, ahol hét év börtönbüntetésre ítélték. A perben az ügyészség kiskorú prostitúcióra kényszerítésével vádolta és azt állította, hogy Berlusconi összesen több mint 4,5 millió eurót fizetett El Mahroug szolgáltatásaiért. Berlusconi fellebbezett az ítélet ellen, és az ítéletet egy évvel később, 2014-ben hatályon kívül helyezték.
Az ügy koronatanúja 2019-ben vesztette életét, radioaktív mérgezésben.
Politikai érzéketlenség
Berlusconi karrierje során komoly hírnevet szerzett azzal is, hogy mesteri szinten volt képes érzéketlen megjegyzéseket tenni.
Ilyen jellegű karrierje 2003-ban kezdődött, amikor a belpolitikáját bíráló Martin Schulz német szociáldemokrata képviselőnek javasolta, hogy játssza el egy filmben egy náci koncentrációs tábor őrét. Pályafutása során többször is megsértette a női nemet: 2003 szeptemberében azt mondta, azért érdemes Olaszországban befektetni, mert nekik vannak a legszebb titkárnőink a világon. A 2008-as olaszországi parlamenti választások előtt kijelentette, hogy a jobboldali női politikusok "szebbek", és hogy "a baloldalnak nincs ízlése, még akkor sem, ha nőkről van szó". 2008-ban Berlusconi bírálta a spanyol kormány minisztertanácsának összetételét, mivel közel egyenlő számú férfi és nő volt.
Természetesen nem csak a nőkre tett lesajnáló megjegyzéseket, hanem Barack Obamára, bőrszíne miatt, a melegekre, vagy épp egy 2009-es földrengés áldozataira, akiknek azt javasolta, tekintsenek élményeikre úgy, mint egy kempinghétvégére.
Természetesen Berlusconi karrierjéből sem maradhatott ki a posztfasiszta elmélkedés sem: 2003-ban a Nicholas Farrellnek adott interjújában Berlusconi azt állította, hogy Mussolini "jóindulatú diktátor volt, aki nem gyilkolta meg ellenfeleit, hanem nyaralni küldte őket." 2013. január 27-én, a holokauszt emléknapja alkalmából Berlusconi azt mondta, hogy
Benito Mussolini olasz fasiszta diktátor csak jó dolgokat tett Olaszországért, leszámítva az 1938-as zsidóellenes törvényeket.
Kapcsolatok Putyinnal
Berlusconi az Oroszország és az Európai Unió közötti szorosabb kapcsolatok leghangosabb támogatói közé tartozik régóta. Egy 2002. május 26-án az olasz médiában megjelent cikkében azt mondta, hogy Oroszország növekvő nyugati integrációjának következő lépése az EU-tagság kellene, hogy legyen.
2008-ban Berlusconi Vlagyimir Putyin orosz elnökkel tartott közös sajtótájékoztatóját követően, amikor a Nyezaviszimaja Gazeta című orosz lap újságírója Putyin személyes kapcsolataira vonatkozó kérdést tett fel, Berlusconi egy lövöldöző fegyverest imitáló gesztust tett az újságíró felé.
A krími válság idején, amikor a félsziget az azonosítójel nélküli orosz katonák segítségével deklarálta függetlenségét, majd az Orosz Föderációhoz való csatlakozását, az Európai Unió szankciókkal súlytotta Oroszországot. 2014 szeptemberében Berlusconi Putyin támogatójaként lépett fel és azzal vádolta az Egyesült Államokat, a NATO-t és az EU-t, hogy
Nevetségesen és felelőtlenül szankcionálja az Orosz Föderációt, amely nem tehet mást, mint hogy megvédi az orosz származású ukrán állampolgárokat, akiket testvéreinek tekint.
Nem csak 2014-ben, hanem a 2022-es ukrajnai invázió esetében is kiállt az orosz érdekek mellett, a parlamenti választás előestéjén beszélt a RAI Uno közszolgálati csatornáján.
Putyint a szeparatista területeken élő orosz nép, a pártja és a miniszterei sürgették, hogy ezt a különleges műveletet hozza létre
- mondta Berlusconi a RAI olasz közszolgálati televíziónak csütörtökön késő este, ráadásul a háború hivatalos orosz megfogalmazását használva. Berlusconi szerint Oroszország eredeti terve az volt, hogy egy hét alatt elfoglalja Kijevet, és a jelenlegi ukrán elnököt, Volodimir Zelenszkijt a Putyin által kijelölt, tisztességes emberek kormányával váltja fel, majd ezt követően az orosz hadsereg távozik.
Hogyan hegedül majd az olasz politika nagyágyúja?
Berlusconi kétségkívül ismét feljutott az olasz politika csúcsára, ugyanakkor ehhez olyan választási ígéretekre is szüksége volt, mint a legalább havi 1000 eurós (991 dollár) minimálnyugdíj és a 23 százalékos egységes jövedelemadó-kulcs. Ezek az intézkedések pedig a legtöbb elemző szerint fenntarthatatlanok lennének Olaszország törékeny államháztartása számára.
A választási eredmények tükrében érdekes kérdésként merül fel, hogy
milyen szerep jut a most felálló kormányban számára, illetve milyen hangzatos ígéretekkel, fenyegetésekkel vagy beszólásokkal próbál kitörni a másodhegedűs szerepből.
Berlusconi ugyanis most a junior partner abban a jobboldali szövetségben, amelyet korábban ő vezetett, ahol a posztfasiszta AN (ma FdI) és a Lega csak mellékszereplőként tűnhetett fel. Jelenleg biztosra vehető, hogy a megszerzett 26 százalékkal Meloni fogja a legnagyobb befolyást gyakorolni a jövőbeli koalícióban. A szövetségnek azonban nem született akkora többsége (35 fő az alsó-, 12 fő a felsőházban), amely lehetővé teszi a 8,1 százalékos Forza Italia figyelmen kívül hagyását, így Berlusconi a mérleg nyelvévé is válhat a koalíción belül.
Ez lehetővé teszi számára, hogy a politikai döntések és a kormányzati tisztségek tekintetében a valós politikai súlya fölé kerüljön. Elemzők szerint az új parlamentben a szenátus elnöki posztjára is esélyes lehet.
A koalíciót alkotó három politikai erő között a lehetséges feszültség legkritikusabb pontjának az ukrajnai háborúhoz való hozzáállásukat tekintették. Míg Meloni a kampány időszaka alatt mindvégig kitartott a szankciók és az ukrán fegyverszállítmányokkal kapcsolatos döntés mellett, a másik két vezető, vagyis Berlusconi és Salvini is éles kritikákat fogalmazott meg az Európai Unió Putyin-ellenes hadjáratával szemben.
Berlusconi, aki legtöbbször kerülte a témát, fontos szövetségest vesztett el a választások utolsó hetében: az egykori, Putyin arcképével díszitett pólót is büszkén hordó Matteo Salvini a kampány hajrájában kiállt a NATO, az Uniós értékek mellett és elítélte Oroszország ukrajnai invázióját. Felmerülhet a kérdés ezzel kapcsolatban, hogy vajon ez a fajta pálfordulás okozhatta-e a Lega választási bukását, ugyanis a legutolsó, Salvini-beszéd előtti közvéleménykutatások is 16 százalékra lőtték be a végül alig 8,8 százalékot elérő jobboldali pártot.
Berlusconi ezzel szemben kitartott orosz-barátsága mellett, aminek legjobb példája, hogy amíg Salvini távolodni igyekezett ettől, addig a 85 éves politikus élő adásban védte meg Putyin invázióját, és kijelentette, hogy Putyint rávették Ukrajna megtámadására. Salvini váltása miatt azonban egyedül maradt és akár el is szigetelődhet az olasz politikában, mint Vlagyimir Putyin egyik utolsó szövetségese.
Annak ellenére, hogy Berlusconi hatalmában és népszerűségében elkerülhetetlenül hanyatlik, Giovanni Orsina politológus professzor szerint a közel 30 év alatt elért eredményei még mindig óriássá teszik őt riválisaihoz képest.
Jobb híján az Európáról szóló jövőbeli történelemkönyvekben Berlusconi négy-öt oldalt kap majd. A többi, ezen a választáson induló jelölt alig kap majd említést
- mondta Orsina.
Silvio Berlusconi és Vlagyimir Putyin együtt tesznek látogatást az oroszok által elfoglalt és elcsatolt Szevasztopolban, a Krím-félszigeten. Címlapkép forrása: Sasha Mordovets/Getty Images