Kanyarban előzné Amerikát a feltörekvő nagyhatalom az iraki háború óta kulcsfontosságú iparágban, de van egy kis bökkenő, ami komoly bukással járhat
A GPS ma már hatékony és megbízható eszköz mindenki számára. Mind a civil, mind a katonai ágazatokban találunk olyan szereplőket, akik napi szinten használják a GPS-t munkájuk során. A GPS-információkat pontos felmérések és térképek készítéséhez, pozíciók nyomon követéséhez és a navigációhoz használják. A GPS bármikor és szinte minden időjárási körülmények között működik.
A GPS a 20. század olyan fejlesztése, amelyet az űrtechnológia fejlődése tett lehetővé. Az orosz Szputnyik I. műhold 1957-es fellövése nyitotta meg a geolokációval kapcsolatos fejlesztések lehetőségét. 1983-ban az amerikai kormány nyilvánosan elérhetővé tette a GPS-t, de továbbra is megtartotta a rendelkezésre álló adatok ellenőrzését. Csak 2000-ben kaptak teljes hozzáférést a vállalatok és a nagyközönség a GPS használatához, ami végül megnyitotta az utat a nagyobb mértékű fejlődése előtt.
A globális helymeghatározó rendszer (GPS) egy olyan navigációs rendszer, amely műholdak, egy vevő és algoritmusok segítségével szinkronizálja a hely-, sebesség- és időadatokat a légi, tengeri és szárazföldi utazáshoz. A pontos helymeghatározáshoz legalább négy műholdra van szükség, a globális lefedettséghez pedig 24 szükséges. Az amerikai NAVSTAR 32, az orosz GLONASSZ 24 műholddal rendelkezik jelenleg.
Ezen felül kettő további navigációs rendszer van, amelyek globális lefedettséggel rendelkeznek: az Európai Uniós Galileo és a kínai Beidou. A Japán által üzemeltetett QZSS egy másik regionális navigációs rendszer, amely az ázsiai-óceániai régiót fedi le, Japánra összpontosítva. India legújabb műholdas politikájának tervezete szerint a feltörekvő nagyhatalom nem éri be ennyivel: a közeljövőben arra fog törekedni, hogy a lefedettséget a regionálisról globálisra bővítse, versenytársként megjelenve a világpiacot uraló hármas ellen.
A fő különbség ugyanis jelenleg a NavIC és a többi, globális szereplő között, a rendszerek által lefedett hasznos terület. Az amerikai fejlesztésű GPS a világ minden táján elérhető, és műholdjai naponta kétszer kerülik meg a Földet, míg a NavIC jelenleg Indiára és a szomszédos területekre vonatkozik.
India saját fejlesztésű GPS-e
A NavIC, azaz Navigation with Indian Constellation, egy független, regionális, önálló navigációs műholdrendszer, amelyet az Indiai Űrkutatási Szervezet (ISRO) fejlesztett ki. A NavIC fejlesztését az indiai kormány eredetileg 2006-ban hagyta jóvá 174 millió dolláros költségvetési kerettel. A tervek szerint 2011 végére kellett volna elkészülnie, de csak 2018-ban kezdte meg működését, most pedig majdhogynem kötelezővé válik a használata a világ második legnépesebb országában.
Az intézkedésre azért van szükség, mert az indiai űrügynökség adatai szerint 2021 közepére Indiában csak mintegy két tucat mobiltelefon-modell rendelkezett NavIC-képességgel.
A NavIC regionális helymeghatározó rendszer jelenleg nyolc indiai műholdból áll, és a hivatalos adatok szerint lefedik India teljes szárazföldi területét, valamint az ország határaitól számított 1500 kilométeres távolságot is.
A NavIC Indiában van olyan jó, mint az Egyesült Államok GPS-e a helymeghatározás pontosságát tekintve
- mondta az indiai kormány augusztusban.
Ennek ellenére a használata jelenleg minimális a többi navigációs rendszerrel szemben. Jelenleg a közforgalomban lévő járművek nyomon követésére, a szárazföldi kapcsolatot elveszítő, a tenger irányába túlságosan bemerészkedő halászhajók számára küldött vészjelzésekre és természeti katasztrófák nyomon követésére és az azokkal kapcsolatos információk szolgáltatására alkalmas. Az okostelefonokba való beépítés lenne a következő lépés, amit India most szorgalmaz.
A GPS és a háborúk
1991-ben az Egyesült Államok vezette koalíciós erők indították el a világ első olyan háborúját, amiben az űrtechnológia is komoly szerepet kapott. A műholdas helymeghatározó rendszerek döntő szerepet játszottak abban, hogy a koalíció az 1991-es Perzsa-öbölháborúban gyorsan felszámolta Szaddám Huszein hadseregét. A Föld körül keringő égi szemek jelentősen megkönnyítették az amerikai csapatok navigációját, kommunikációját és fegyvereik irányítását.
Korábban az amerikai hadsereg tüzérségi egységeinek hagyományosan körülbelül egy napra volt szükségük a harctér felméréséhez és az állások felállításához. Kuvaitban azonban a gyalogság páncélozott harckocsijai, teherautói és egyéb járművei gyorsan mozogtak, és óránként 50 kilométeres sebességgel is képesek voltak haladni. Ilyen sebességgel mellett a tüzérségi lövegeket gyorsan fel kell állítani, ki kell lőni és a következő helyszínre kell vinni.
Ennek elmulasztása azt jelentette, hogy a gyalogság nem kapott volna elegendő tüzérségi támogatást az iraki állások elleni támadás előtt.
Egy másik kihívás az amerikai szárazföldi stratégia egyik kulcsfontosságú eleme volt - a gyalogság és a tüzérség mozgatása a sivatag még kevésbé barátságos területeire, hogy az iraki erőket kijátsszák és bekerítsék.
A GPS segítségével a szárazföldi csapatok olyan terepen navigálhattak, ahol az irakiak nem vesződtek azzal, hogy megvédjék, mert nem hitték, hogy bárki is megtalálja az utat
- mondta Marc Drake, az amerikai légierő nyugalmazott őrnagya.
A GPS kiegészítette, sőt felváltotta a tüzérségi földmérő iránytűjét, a távcsöves célkeresztet, a tolózárat és a szakma egyéb eszközeit. A GPS az új tüzérségi fegyverek középpontjába is került, beleértve a hadsereg taktikai rakétarendszerét, amely az Öbölháború idején debütált, hatótávolsága körülbelül 270 kilométer volt, és a Navstar műholdas irányítást használta a célpontok megcélzásához.
A koalíciós csapatok az Öbölháború során a GPS legnagyobb gyengeségét is megtapasztalhatták. Az iraki erők például zavarókat telepítettek olyan tereptárgyak tetejére, amelyek rádiózajt bocsátottak ki, megzavarva a gyenge GPS-jel vételét.
A GPS műholdak következő generációja ezért jobb jelvédelmet, a jelzavarásra való kisebb érzékenységet és nagyobb manőverezőképességet ígér, a rendszer várhatóan 2023-ban áll üzembe.
Nem India lenne az első ország, amely arra ösztönzi az okostelefon-gyártókat, hogy biztosítsák az ország navigációs rendszerének támogatását. Oroszország korábban arra törekedett, hogy saját GLONASSZ rendszerének beépítését írja elő a helyben értékesített okostelefonokba, hogy csökkentse a GPS-re való támaszkodást. A kínai Beidou 2020 júniusában készült el, és bár nem kötelező, a hivatalos jelentések szerint 2021-ben a Kínában gyártott okostelefonok 94,5 százaléka rendelkezett Beidou-kompatibilítással.
A cél nem véletlen: amikor az Egyesült Államok újabb konfliktusba kezd, vagy avatkozik bele, rendre felmerül a kérdés, hogy lekapcsolják-e az Egyesült Államok kormányzatának tulajdonában levő GPS-rendszert, az ellenség zavarása érdekében. A GPS rendszer üzemeltetését 1996 óta egy elnöki direktíva szabályozza, és a kormányzat állítása szerint azt sosem kapcsolták ki, legalábbis bizonyítékok nem léteznek erre.
Ugyanakkor még Oroszország is elképzelhetőnek tartotta az ukrajnai háború kezdetén, hogy Amerika bármelyik pillanatban lekapcsolhatja az országot a GPS-rendszeréről. Emiatt azért nem kellett aggódni, mert addigra Oroszországnak ott van a saját GLONASSZ helymeghatározó rendszere, jelentős telefonos lefedettséggel.
Az Egyesült Államok az ukrán háború miatti szankciók részeként lekapcsolhatja Oroszországot a GPS műholdas navigációs rendszerről
- mondta Dmitrij Rogozin, az orosz Roszkozmosz űrügynökség egykori vezetője még márciusban, vagyis az ország vezetése is számolt ezzel a lehetséges forgatókönyvvel.
Ágazati szereplők: lehetetlen
Az augusztusban és szeptemberben tartott zártkörű indiai megbeszéléseken a telefongyártó-cégek képviselői szinte egyöntetűen utasították vissza a tervezetet, arra hivatkozva, hogy a telefonok NavIC-kompatibilissé tétele magasabb kutatási és gyártási költségeket jelentene, ráadásul a 2023-ra vonatkozó, alig pár hónapos határidőt képtelenek lennének tartani.
Binu George, a Samsung indiai vezetője a költségekkel kapcsolatos aggodalmakra figyelmeztetett, és elmondta a tisztviselőknek, hogy a NavIC támogatásához nem csak új okostelefon chipsetekre, hanem számos más alkatrészre is szükség van.
A Xiaomi és a Samsung együttesen az indiai okostelefon-piac 38 százalékát teszi ki, amely Kína után a világ második legnagyobb piaca az ágazat számára.
Ez növelné a költségeket, mivel hardver-változtatásokat és további beruházásokat igényel az Indiára jellemző készülékek támogatása. Továbbá a vállalatok már felkészültek a 2024-ben bevezetendő modellekre is
- idézte George-ot a jegyzőkönyv. Az okostelefon-gyártók ezért 2025-ig kértek időt a változtatások végrehajtására.
A fő piaci szereplők közül egyedül az Apple rendelkezik olyan hardverkészlettel, amely már támogatja az eddig meglévő globális helymeghatározó rendszereket, így ők versenyelőnyben vannak. Az olyan szereplők, mint a Samsung és a Xiaomi számára viszont gondot okozhat, hogy a GPS és a NavIC támogatásához szükséges, úgynevezett kettős sávú chipsetek költségei magasabbak. Ezek a vállalatok ugyanis vezető szerepet töltenek be a 200 dollár alatti kategóriában az egyébként árérzékeny indiai piacon.
Az okostelefon-gyártók más úton is próbálkoznak az indiai kormányt jobb belátásra bírni: a kérés az, hogy a NavIC a GPS által már használt, úgynevezett L1 műholdas frekvencián is elérhető legyen, és ne csak az Újdelhi által használt L5-ös frekvencián. Ez megkönnyítené a gyártók számára, hogy a NavIC-t olyan chipkészletekbe integrálják, amelyek többnyire az L1-es sávot támogatják.
Az indiai űrügynökség, azonban elmondta, hogy ehhez több műholdra lenne szükség, amit valószínűleg csak 2024-25 környékére lennének képesek elérni.
Miért kell a NavIC, miért pont most, és miért ilyen sürgősen?
A NavIC létrehozása és kifejlesztése már korábban is annak az indiai politikai törekvésnek a része volt, hogy minél jobban függetlenítsék magukat a külföldi rendszerektől és technikától. Az új GPS-t is azzal a céllal hozták létre, hogy a navigációs szolgáltatási igények tekintetében megszüntessék a külföldi műholdas rendszerektől való függőséget.
Az olyan rendszerekre való támaszkodás, mint a GPS és a GLONASSZ, India szerint egyáltalán nem megbízható. Mivel ezeket az adott nemzetek védelmi szervei üzemeltetik, egy esetleges diplomáciai konfliktus esetén előfordulhat az is, hogy a navigációs szolgáltatások használatát akadályozzák, vagy egyenesen megtagadják, bár ilyenre nem volt még példa.
A NavIC egy hazai helymeghatározó rendszer, amely indiai irányítás alatt áll. Nem áll fenn annak a veszélye, hogy a szolgáltatást egy adott helyzetben visszavonják vagy megtagadják
- mondta a kormány 2021-ben.
A NavIC nélkül a magát nagyhatalomnak definiáló India, egy általa vívott háború előestéjén akár egy olyan helyzetben is találhatja magát, hogy az ellenfelei "égi szemei" mindent látnak, miközben ők vakon keresgélik az ellenfeleiket miközben próbálják fenntartani a polgári logisztikát, szállítmányozást és az egyéb ipari ágazatokat, ahol nélkülözhetetlen a műholdas tájékozódás használata.
Az ukrajnai háború pedig felhívta a figyelmet arra, hogy nem lehet halogatni az ilyen irányú fejlesztéseket, hiszen a legváratlanabb pillanatokban is háborúvá szélesedő konfliktusok alakulhatnak ki.
Címlapkép forrása: Lucas Jackson-Pool/Getty Images