Egyszerűen összeomlott az Ukrajnát támogató amerikai zsoldosbrigád, nagyon durva problémák álltak a háttérben
A Mozart-csoportról többször is írtunk korábban: a többnyire amerikai önkéntesekből álló katonai magánvállalat (PMC) valamikor 2022 tavaszán alakult meg. Ukrajnában tevékenykedtek, állítólag a harcokban nem vettek részt, hanem ukrán katonák kiképzését és civilek műveleti területről való kimenekítését segítették. A Mozart-csoport elnevezés amúgy fricska az orosz Wagner-csoportnak:
A napokban Instagram-oldalán jelezte Andrew Milburn nyugalmazott amerikai tengerészgyalogos-ezredes, hogy „jogi eljárások miatt” átmenetileg megszűnteti a Mozart-csoportot, de folytatják a küldetésüket egy új név alatt. Ebből azt lehetett sejteni, hogy valaki pert indított a nevük miatt, ezért „rebrandelnek,” de amúgy nincs komoly változás a „cég” életében.
Az amerikai New York Times most hosszas cikket jelentetett meg az alakulat tagjaival való beszélgetések alapján, melyből kiderül:
szó sincs arról, hogy a Mozart-csoport „rebrandelne,” gyakorlatilag összeomlott a PMC és nagyon úgy néz ki, végleg megszűnik.
Andrew Milburn a zsoldosbrigád utolsó megbeszélésén kategorikusan kijelentette:
A Mozart-csoport halott.”
A lap cikkéből elég részletesen kiderül, hogy a PMC életét számos probléma mérgezte, kezdve szervezeti felépítési hibáktól, a személyes ellentéteken keresztül egészen az alkoholizmusig.
A történet jól indult: a mozartosok tavasszal, nyáron ukrán katonák ezreit képezték ki és számtalan civilt megmentettek attól, hogy a frontvonalon zajló intenzív harcok áldozatává váljanak.
Aztán elkezdett fogyni a pénz”
– írja az amerikai lap, ezzel együtt pedig elindult a cég is a lejtőn.
Az utolsó szöget a koporsóba végül egy per verte be, melyet a vállalat székhelyén, az amerikai Wyoming államban indítottak a cég ellen. A benyújtott perdokumentumok szerint Andew Milburn ex-ezredes részegen Ukrajna vezetését szidta, engedte, hogy a kutyája egy bérlakásban székeljen, illetve magáncélra használta a Mozart-csoport vállalati vagyonát.
A New York Times a Mozart-csoport tagjaival való beszélgetés alapján azt a következtetést szűrte le, hogy a zsoldosbrigád problémái sok szempontból valóban a vezetők személyével voltak összeköthetők. A lap Andrew Milburnt tapasztalt katonaként jellemezte, aki hosszú évtizedeket töltött az amerikai tengerészgyalogságban (USMC) és több műveleti zónában is megfordult, miközben társa, Andrew Bain 30 éven át marketingben és médiában dolgozott. Milburn lett a Mozart vezérigazgatója, Bain a pénzügyi vezetői tisztséget kapta meg. Milburnt a lap rendkívül impulzív személyként jellemzi, aki saját beismerése szerint is „hibás,” miközben Bain nyugodt, megfontolt, vállalati környezetben szocializálódott, Yale-en végzett szakember.
A fent említett pert a wyomingi törvényszéken Andrew Bain, a Mozart pénzügyi igazgatója indította, aki annyira besokallt Milburntől, hogy ki akarta túrni a cég éléről.
A New York Times szerint a Mozartnál a működés kezdetétől fogva problémák voltak: Bain úgy jellemezte Milburnt a lapnak, hogy „30 percig ő volt a legelbűvölőbb ember a világon, aztán 31. percnél rájöttél, hogy itt valami nagyon nem stimmel.” Milburn Baint nem akarta jelzőkkel illetni, csak annyit mondott, hogy „a cselekedetei magukért beszélnek.”
A személyi problémákon túl az anyagi kihívások is gondot okoztak: a nyáron már kifejezetten sok ukrán katona kiképzésében vettek részt, miközben a finanszírozók fogyni kezdtek. A New York Times szerint a Mozart Ukrajnától egy petákot sem kapott, hanem teljes egészében amerikaiak finanszírozták őket, de őszre már csak „egy szűk befektetői kör pénzelte őket folyamatos adományokkal, többek közt egy keleti-parti ukrán-zsidó felmenőkkel rendelkező csoport és egy texasi üzletember.” A PMC alkalmazottjait „stresszelni” kezdte egyrészt a fizetésük (hiánya), másrészt az, hogy szerintük a Mozart finanszírozása „átláthatatlanná vált.”
Közben Martin Wetterauer, a Mozart műveleti igazgatója azt mondta a lapnak: rengetegen ígértek nekik pénzt, de végül nagyon kevesen fizettek nekik valójában bármekkora összeget is.
A csoport anyagi forrásainak a legnagyobb pofont az okozta, amikor szeptemberben az Allied Extract nevű amerikai közhasznú szervezet felfüggesztette a finanszírozásukat, mondván, hogy egyszerűen túl drágák, más hasonló szervezetek sokkal olcsóbban dolgoznak. Ezután Bain, Wetterauer és Milburn is lemondott a „napi több száz dolláros” fizetéséről, de a cég anyagi gondjai nem oldódtak meg.
Az amerikai lap a Mozart személyi állományáról is cudar dolgokat ír: ismertetőjük szerint
a zsoldosbrigád többnyire „poszt-traumatikus stresszel küzdő veteránokból állt, akik rengeteget ittak” és „szabadidejükben Kijev striptízbárjait, kocsmáit látogattak, valamint online randizással foglalkoztak.”
Rengeteg volt a káromkodás, a csajozás és olyan dolgok, amiket nem igazán vinnél be egy templomba
– mondta a lapnak egy csupán „Rob” néven említett zsoldos.
Az alkoholt Andrew Milburn, a PMC főparancsnoka sem vetette meg: egy nyilvános internetes podcastben részegen azt mondta, hogy szerinte
alaposan elszúrt emberek irányítják Ukrajnát”
és ő nem olyan ember aki „túlzottan fantasztikus országnak tartja Ukrajnát.” A több mint kétórás podcast amúgy még mindig elérhető az interneten – ebben Milburn az említettnél is durvább kifejezéseket használ Ukrajnára, vezetőire és az ukrán népre.
Egyszer Milburn impulzív viselkedése fizikai atrocitásig fajult: a Mozart vezetője egyik zsoldosával bántalmazott egy ukrán biztonsági őrt és lerúgott egy ajtót, mert a férfi nem akarta őket beengedni abba az apartmanházba, ahol felszerelésüket tárolták.
A cég összeomlásához az vezetett, hogy Andrew Bain, a pénzügyi igazgató decemberben arra kérte Andrew Milburn vezérigazgatót, hogy vásárolja ki őt 51%-os többségi tulajdonából, 5 millió dollárért. Bainnek ekkor már elege volt a cég problémáiból, ki akart szállni. Milburn egyszerűen annyit mondott, hogy nincs rá pénze, ezután a két férfi megszakította egymással a kapcsolatot.
Bain januárban pert indított, hogy kitolja Milburnt a cég vezetéséből. A két amerikai zsoldos ezután a közösségi médiában, teljesen nyíltan kezdte el egymást inzultálni, melynek eredménye az volt, hogy Milburn úgy döntött, egyoldalúan beszünteti a cég működését.
A New York Times a cikk végén azt írja: a Mozart személyi állománya alapvetően minden probléma ellenére tovább dolgozna Milburnnel és többnyire inspiráló vezetőnek tartják.
Ennek ellenére a működés folytatásához pénzre van szükségük, egyhamar pedig nem tűnik úgy, hogy a volt tengerészgyalogos-tiszt megfelelő számú donort fog találni a művelet folytatásához.
Végül fontos megjegyezni: éles határvonal van a Mozart Group és a hozzájuk hasonló zsoldosok, illetve az amerikai idegenlégiósok közt. Mint ismert: Ukrajna oldalán külföldi állampolgárok ezrei (többek közt amerikaiak) harcolnak a tavaly márciusban létrehozott idegenlégió kötelékén belül. Az oroszok őket is zsoldosnak hívják, amit azzal ideologizálnak, hogy külföldi állampolgárként a kijevi kormánytól kapnak fizetést azért, hogy harcoljanak. Ugyanakkor az idegenlégiósok az Ukrán Fegyveres Erők kötelékében harcolnak, az ukrán állam által biztosított fegyverekkel, felszereléssel és szállással. A Mozart Group és a szó szoros értelében vett zsoldosok viszont saját maguk kell, hogy gondoskodjanak felszerelésük, ellátásuk finanszírozásáról, nem férnek hozzá az ukrán államnak biztosított hatalmas nemzetközi anyagi támogatáshoz, melyhez a reguláris erők hozzáférnek. Így tehát: szponzorok nélkül, ha akarnának sem tudnának tovább működni.
Tehát az, hogy a Mozart PMC feloszlott, lényegében semmilyen hatással nincs a donbaszi fronton harcoló amerikai önkéntesek tevékenységére, mivel a két szervezetnek semmi köze egymáshoz.