Csúcstámadásra készül Donald Trump legrosszabb rémálma: mérföldkőhöz jutott az elnök, most jön csak a feketeleves?

Nem Trumpéknak áll a zászló

Tekerjük vissza az idő kerekét négy évvel ezelőttre. 2021 őszén földindulást okozott, hogy a republikánus Glenn Youngkin nyerte Virginia állam kormányzóválasztását. Youngkin a "szülők jogaira" fókuszált a kampányában, és sikeresen kombinálta a kötelező Covid-oltásokkal és lezárásokkal szembeni tiltakozást a "woke" ideológiához kötött "kritikai fajelmélet" iskolai oktatásának ellenzésével. Bár a politikus látszólag beleállt a MAGA-mozgalom "kultúrharcába", a Capitolium ostroma után még politikai karanténban lévő Donald Trumpot is kartávolságra tartotta magától, ezzel pedig jó pontokat szerezhetett a 2020-ben még Joe Biden felé hajló mérsékelt, kertvárosi szavazóknál.

Négy éve tehát folytatódott a "páratlan években" kormányzót választó Virginia 1977 óta érvényes hagyománya:

ezúttal szintén az éppen regnáló elnökkel ellentétes párt jelöltje győzedelmeskedett, annak ellenére, hogy Biden például 2020-ban még 10 pontot vert Trumpra az államban. Ez a sorozat csak 2013-ban dőlt meg, amikor Barack Obama alatt a demokrata lett a befutó.

Számításba véve, hogy Biden 2021. novemberi, afganisztáni kivonulás után összeomló megítélése Trump mostani népszerűtlenségével legalább pariban van, a legtöbben tehát arra fogadnak, hogy demokrata kormányzója lesz Virginiának. Érdekesség, hogy ez az egyetlen amerikai állam, ahol a kormányzó nem azonnal újraválasztható, hanem csak akkor, ha vár négy évet, és utána térne vissza.

Youngkin helyében így helyettese, Winsome Earle-Sears jelentkezett be a posztért republikánus oldalon, akinek a kampánya nem indult éppen zökkenőmentesen. Earle-Searst első (fekete) nőként választották meg alkormányzónak abban az államban, mely a legyőzött Konföderáció fővárosát, Richmondot adta. A jamaicai születésű politikus hatévesen vándorolt be az Egyesült Államokba, fiatal felnőttként állampolgárságot szerzett és a tengerészgyalogságnál szolgált villanyszerelőként. Rövid ideig a virginiai törvényhozásban ült – az első fekete republikánusként a polgárháborút követő újjáépítés óta –, majd egy műszaki vegyesboltot nyitott, és kinevezték az állam oktatáspolitikai bizottságába.

Beautiful day ️ = Range day! Marines know how to use guns and I won’t ever support a red flag law! The 2nd Amendment says “shall not be infringed!” #SemperFiAlways good to see my friends at Clark Brothers Guns. pic.twitter.com/nNXq4SjazT https://twitter.com/hashtag/SemperFi?src=hash&ref_src=twsrc%5Etfw

— Lt. Governor of Virginia - Winsome Earle-Sears (@WinsomeSears) April 15, 2021

A konzervatív Earle-Sears 2021-ben egy lőtéren készült fényképpel híresült el, illetve azzal, hogy "rasszistának" nevezte a kritikai fajelméletet. Rendszerint az amerikai feketék helyzetében elért előrelépést hangsúlyozza, bár úgy véli, az amerikai történelem "jó, rossz és csúnya" részeit is tanítani kell.

Az már most biztos, hogy Virginia következő kormányzója olyan nő lesz, aki jól bánik a fegyverrel:

ugyanis demokrata színekben Abigail Spanberger méretteti meg magát, aki 2019 és 2025 között képviselte a washingtoni Kongresszusban az állam egyik északi, billegőnek tartott körzetét. Spanberger nyolc évig a CIA-nél dolgozott, állítása szerint atomfegyverekkel és terrorizmussal kapcsolatosan gyűjtött hírszerzést. A 2018-as, Trump elleni "kék hullámmal" egybeeső indulása előtt egy oktatási tanácsadócégnél dolgozott.

A Demokrata Párt mérsékelt szárnyához sorolt Spanberger képviselőházi megválasztása után összeverődött pár szintén ex-egyenruhás női "évfolyamtársával", köztük a michigani Elissa Slotkinnal és az idei New Jersey-i kormányzójelölttel, Mikie Sherillel, hogy centrista "squadként" igyezzenek befolyásolni a párt irányvonalát. A CIA-s hátterének és középutas imidzsének köszönhetően a legnagyobb virginiai rendőrszakszervezet idén a demokrata Spanbergert támogatja, amire 2009 óta nem volt példa.

A virginiaikat alapvetően a megélhetési kérdések, az energiaárak és a lakhatás foglalkoztatja jelenleg, a Barack Obamát is bevető Spanberger-kampány pedig ennek megfelelően ezt domborította ki. A Virginiának "túl szélsőjobboldali" Earle-Searsen – az abortusz és az LMBT-jogok kapcsán tett nyilatkozatai mellett – azt kéri számon Spanberger, hogy miért támogatja Trump áremelkedéssel járó lépéseit, legyenek azok vámok vagy egészségügyi megszorítások.

A Washington D.C-vel szomszédos állam főleg északi részét emellett az átlagnál jobban sújthatta az Elon Musk-, illetve a DOGE-féle leépítés a közszférában, a növekvő munkanélküliséget így szintén a republikánusok számlájára írják a demokraták. A DOGE mellett a kormányzati leállás is politikai kockázat a republikánusokra nézve, hiszen rengetegen ingáznak Virginiából azok közül, akiket kényszerszabadságolni kellett.

A republikánus kormányzóhelyettes ezzel szemben a Youngkin által kitaposott úton folytatná, és elődjéhez hasonlóan a megosztó társadalmi kérdésekre csatlakozott rá: Trump tavalyi Harris-ellenes reklámját idézve Earle-Sears elsősorban a transzneműek jogai kapcsán támadta Spanbergert, aki szerinte "radikális" módon férfiakat engedne be a lányöltözőkbe. (Ide vág, hogy egy regisztrált szexuális bűnözőt nemrég letartóztattak: a virginiai férfi arra hivatkozva jutott be lányöltözőkbe, hogy transznemű, majd ott mutogatta magát.)

A republikánusok ezen kívül abból igyekeztek előnyt kovácsolni, hogy a demokraták államügyész-jelöltjéről, Jay Jones-ról kiderült: egy 2022-es üzenetváltás során arról értekezett, hogy

fejbelőné az állam egyik vezető republikánus politikusát, akinek az álláspontját talán csak a gyermekei halála tudná kizökkenteni.

Mint írta, ha két golyója lenne, akkor is a republikánus kapná mindkettőt, ha Pol Pot és Adolf Hitler lenne a másik két lehetőség. (Earle-Sears ezután azzal a nem valami jól festő pillanattal is elárasztotta a hirdetőfelületeket, amikor a vitán hiába szólongatja a mereven előre bámuló Spanbergert, hogy mit szólna, ha az ő gyerekeiről mondanának hasonlókat). 

A Charlie Kirk megölését néhány héttel követő botrány hatása megérződik a felmérésekben is:

• miközben Spanberger mintegy 10 százalékponttal vezet Earl-Searsszel szemben a DecisionDesk HQ átlagában,
• addig Jones 2,5 ponttal le van maradva a republikánus inkumbenssel szemben.

Virginia (polls close at 7pm ET):1. Spanberger (D) holds about a 9-point lead over Earle-Sears (R) in DDHQ's polling average, looks pretty heavily favored to win. #VAGov pic.twitter.com/BxZHoyQ06k https://twitter.com/hashtag/VAGov?src=hash&ref_src=twsrc%5Etfw

— Decision Desk HQ (@DecisionDeskHQ) November 3, 2025

Az államügyész-jelölt tehát abban reménykedhet, hogy ha az egyértelmű esélyesnek számító Spanbergernek sikerül köröket vernie Earl-Searsre, akkor a szavazólapon lejjebb lévőket, még őt is magával húzhatja a finisbe.

Kék bástyából csatatérállam?

De térjünk is át New Jersey-re, ahol Spanberger centrista "bajtársa", Mikie Sherrill száll ringbe Jack Ciatarrellivel szemben. Sherrill dolga itt jóval nehezebb, mint Spanbergeré, hisz New Jersey élén nyolc éve demokrata áll a nem túl népszerű Phil Murphy személyében, így nem igazán tud a változás ügynökeként fellépni.

Ráadásul az államban az 1960-as évek óta nem volt példa arra, hogy ugyanaz a párt két ciklusnál több ideig tartsa magánál a kormányzói posztot,

a republikánusok és demokraták a szokás szerint egymásnak adták a kilincset. Murphy elődje például a szókimondóan Trump-kritikus, a republikánus elnökjelöltséget kétszer is sikertelenül megpályázó Chris Christie volt.

A demokraták ellen dolgoznak New Jersey elnökválasztási preferenciái is: 2012-ben Obama majdnem 18 pontot vert Mitt Romney-ra, de 2024-ben Harris csupán 6 pontos győzelmet tudott kipréselni az államból. 2020-hoz viszonyítva tavaly New York és New Jersey államokban mozdultak el a választók legerőteljesebben jobbra, mint New Jersey-ben, amit elsősorban a színesbőrű, kiváltképp a latino szavazók Trump felé történő mozgásának tudtak be.

Idén tehát az a legnagyobb kérdés, hogy ők ismét a republikánus jelöltre ikszelnek-e, és lesz-e new jersey-ből billegő állam.

Főleg azután, hogy a legutóbb is induló Ciatarrelli 2021-ben már a vártnál jobban megszorongatta Murphyt, aki győzelme alig 3 ponton múlt. Egyelőre annyi körvonalazódik, hogy az állam leginkább spanyolajkúak lakta megyéjében nincsenek igazán feltüzelve a szavazók egyik jelölttől sem, így az elemzők többnyire arra számítanak, hogy a hispánok jó része otthon fog maradni.

A sors furcsa fintora, hogy a demokrata kormányzójelölt, Mikie Sherrill egyébként Virginiában született, míg az ott induló Spanberger éppenséggel pont New Jersey-ben. Sherrill már gyermekként elhatározta, hogy a második világháborúban harcoló nagyapjához hasonlóan ő is pilóta akar lenni, így elvégezte a haditengerészeti akadémiát, majd helikopterpilótaként szolgált 9 évig. Ezután jogi diplomát szerzett, és New Jersey-ben lett szövetségi ügyész. Először ő is 2018-ban került Washingtonba, azóta képviseli Észak-Jersey egyik New York-közeli kerületét, és tagja a mérsékeltnek titulált "bandának".

Az olasz felmenőkkel bíró Jack Ciatarelli ezzel szemben az üzleti életből érkezett. Egy orvostudományi kiadócéget vezetett, ugyanakkor 6 évet ült az állami törvényhozásban 2011 és 2018 között. Nem most indul először a kormányzói posztért, de másodjára sem: 2017-ben és 2021-ben is próbálkozott, és fokozatosan jobban is teljesített. Ezzel párhuzamosan egyre inkább hátat fordított a Republikánus Párt Chris Christie-féle mérsékelt szárnyának és a trumpistákhoz kezdett közeledni – noha 2015-ben még sarlatánnak nevezte a volt ingatlanmágnást.

A New Jersey-i kampányt ugyancsak a megélhetési válság dominálta, noha Virginiához képest kevesebb botrány tűzdelte. Bár kezdetben Sherrill magabiztos vezetését mutatták a közvélemény-kutatások, a tévévitákon (és alapvetően is) karizmatikusabban fellépő Ciatarelli behozta a lemaradását a véghajrára:

a Decision Desk HQ összesítésében immár kevesebb mint 5 pontra olvadt a demokrata fölénye.

New Jersey (polls close 8pm ET):11. Governor race is the big ticket here. Sherrill (D) is favored vs Ciattarelli (R), leads DDHQ’s average by not quite 5 points. But Ciattarelli upset remains possible. Prediction markets make Sherrill less than 9 in 10 fav. pic.twitter.com/K56Kb2Ox6Q https://t.co/K56Kb2Ox6Q

— Decision Desk HQ (@DecisionDeskHQ) November 3, 2025

Kérdés tehát, hogy melyik párt támogatói járulnak majd izgatottabban az urnákhoz: a republikánusok, akik "vért szagolnak" az évek óta bevehetetlennek tűnt Jersey-ben, vagy a demokraták, akiket a Donald Trumppal szembeni ellenérzésük és cselekvésvágyuk motivál.

Mindenesetre a Politico elemzése határozottan furcsállta, hogy sem a virginiai Earle-Sears, sem Ciatarelli nem határolódott el szinte semennyire a Trump-adminisztráció túlkapásaitól. Ez könnyedén a republikánus jelöltek vesztét hozhatja, figyelembe véve az elnök személyes és szakpolitikai területekre lebontott mutatóit, melyek enyhén szólva sem rózsásak.

Keblükre ölelték olyan államokban Trumpot, amelyekben egyszer sem győzött az elmúlt három elnökválasztáson

- vélekedik Jonathan Martin publicista, aki mindezt az elnöki bosszútól való félelemmel magyarázza, ha nem tennének így.

Azon kívül, hogy Trump ül a Fehér Házban, az is a demokraták malmára hajthatja a vizet mindkét államban, hogy az alacsonyabb részvétel mellett megrendezett kongresszusi és állami választásokon lelkesebben vesznek részt az ő nagyobb eséllyel diplomás és magasabban képzett híveik.

Két centrista demokrata jelölt után viszont áttérhetünk az amerikai baloldal legújabb sztárjára, aki az ország legnagyobb metropoliszában készül csúcstámadásra. Az pedig, hogy ez sikerül-e, no meg ha igen, akkor mennyire magabiztosan,

bizonyára meg fogja határozni a Demokrata Párt jövőjéről szóló belső vitákat legalább a 2026-os kongresszusi választásig.

Sikerül megállítani a baloldal üdvöskéjét?

A New York-i polgármester-választás elképesztő fordulatairól korábbi cikkeinkben részletesen beszámoltunk. A demokraták fellegvárának számító nyolcmilliós nagyvárosban júliusban óriási meglepetésre az azelőtt gyakorlatilag ismeretlennek számító állami törvényhozó, a 34 éves Zohran Mamdani hatalmas előválasztási vereséget mért Andrew Cuomóra, New York egykori kormányzójára.

A semmiből érkezett Mamdani 56%-os győzelme valóságos villámcsapásként érte a demokrata elöljárókat, valamint cuomo befolyásos és milliárdos donorjait.

A saját bevallása szerint szocialista Mamdani csupán négy éve tevékenykedik képviselőként Albanyban, a Demokrata Párt mellett pedig az országos politikában nem sok vizet zavaró Amerikai Demokratikus Szocialistáknak (DSA) is a tagja. Az afrikai Ugandában született indiai gyökerű családba, muszlim édesapja a gyarmatosítást kutatja egyetemi professzorként, hindu vallású anyja pedig filmkészítő. Hétéves korában költöztek New Yorkba, a magát hiphop rapperként is kipróbáló Mamdani 2018-ban tette le az állampolgársági esküt.

My https://twitter.com/FoxNews?ref_src=twsrc%5Etfw

— Zohran Kwame Mamdani (@ZohranKMamdani) October 26, 2025

Andrew Cuomo ezzel szemben valódi politikusdinasztiából származik, apja, Mario Cuomo szintén New York államot vezette. Bár Bill Clinton második ciklusa alatt szolgált lakásügyi- és városfejlesztési miniszterként, 2011-es kormányzói megválasztása után a koronavírus idején tett szert országos ismertségre napi sajtótájékoztatói által.

2021 augusztusára azonban kegyvesztetté vált, és lemondásra kényszerült:

11 nő verbálisan és fizikailag elkövetett szexuális zaklatással vádolta, és botrány kerekedett kormánya járványkezeléséből is, kiváltképp amiért szándékosan alábecsülhették az idősotthonokban elhunytak számát, hogy fedezzék saját magukat.

Trump visszatérése után a Fehér Házba a New York-i előválasztás, ha úgy tetszik,

az öreg, megalkuvó és centrista pártelit, valamint a fiatal, harcra kész és baloldali mozgalmárok közötti küzdelemmé alakult, a végén pedig utóbbi jött ki győztesen.

Bár a párt balszárnyának egy része azt hajtogatja, hogy Mamdani előválasztási diadala útmutatóként szolgálhat valamennyi demokrata számára, a mérsékeltek inkább csak odáig merészkednek, hogy elismerik Mamdani karizmáját, illetve azt, hogy kampánya átütően fókuszált a megélhetési válságra, amire ráadásul közérthető megoldásokat kínált.

Jóllehet a reklámjaiban a tapasztaltságát és pragmatikusságát hangsúlyozó Cuomo elveszítette a demokrata jelöltséget, nem adta fel, és függetlenként elindult a mai általános választáson, hogy

Megállítsa a bernie sandersszel és alexandria ocasio-cortezzel is kampányoló mamdanit.

Úgy gondolom, hogy a szélsőbal meg fogja semmisíteni a Demokrata Pártot. Szerintem országos szinten meg fogja semmisíteni a Demokrata Pártot, ha a szélsőbal dominánssá válik. Mi nem vagyunk egy szocialista ország. Itt nem fogják elfogadni a szocialista politikát, itt nem ellenzik a törvényt és a rendet, nem üzletellenesek

- vélekedett a Fox News-nak Cuomo.

Az egyébként határozottan "palesztinpárti" Mamdanit nemcsak baloldalisága, muszlim vallása és bevándorlási háttere miatt is célba vették: miközben Trump kommunistának bélyegezte, egyes republikánusok dzsihadistának titulálták, állampolgárságának visszavonására és egyenesen a deportálására szólítottak fel, vagy a 2001. szeptember 11-i terrortámadásokkal hozták összefüggésbe. Miután Cuomo egy interjúban elnevette magát arra a felvetésre, hogy Mamdani örömmel "szurkolna" egy újabb 9/11-nek, az általában vidám és saját identitásáról nem sok szót ejtő demokrata jelölt elérzékenyülve kijelentette,

nem fogom megváltoztatni azt, aki vagyok, azt, ahogy eszem, vagy azt a hitet, amelyet büszkén vallok magaménak.

Miután az iszlamofóbia felkorbácsolásával vádolták, Cuomo Mamdanit tette felelőssé a megosztó kampányretorikáért. A fiatal politikust egyesek korábban antiszemitizmussal vádolták, egyebek mellett amiért nem utasította elég határozottan – csupán helytelenítette – az olyan szlogeneket, mint például az "intifáda globalizálása".

Miközben Mamdani mögött már New York állam mérsékelt demokrata kormányzója, Kathy Hochul is felsorakozott, és a párt képviselőházi frakcióvezetője, Hakeem Jeffries is támogatásáról biztosította lagymatag módon, Cuomo olyan támogatót kapott, akire talán nem érdemes alapozni egy liberális fellegvárban. Donald Trump ugyanis arról értekezett, hogy ha neki volt New York-iként egy "kommunista" vagy egy "rossz demokrata" között kellene választania, akkor utóbbira ikszelne – így Mamdani kapott is az újabb alkalmon, hogy "össszetrumpozza" a volt kormányzót, aki sajtóértesülések szerint egyébként valóban háttéregyeztetéseket folytatott a metropoliszban tavayl csak 30%-ot szerzett republikánus elnökkel.

Congratulations, @AndrewCuomo. I know how hard you worked for this. https://t.co/qePAGqDk0K pic.twitter.com/6CKqyZE6ne https://twitter.com/andrewcuomo?ref_src=twsrc%5Etfw

— Zohran Kwame Mamdani (@ZohranKMamdani) November 3, 2025

Hasonlóan az egyik korrupciós botrányból a másikba evickélő jelenlegi polgármesterhez, Eric Adamshez, aki bár eredetileg demokrata, szintén függetlenként indult – volna. Miután tagadta, hogy visszalépésre készülne egy Trump által beígért állítólagos nagyköveti kinevezésért cserébe, szeptember végén végül tényleg bedobta a törülközőt. Nem úgy, mint az egyébként hivatalos republikánus polgármesterjelölt, a hóbortos és szókimondó Curtis Sliwa bűnözés elleni aktivista, aki piros svájcisapkájáról és rengeteg házimacskájáról ismert. Hiába Trump, illetve a politikai és üzleti elit erőfeszítései,

Sliwát nem sikerült rábírni a visszalépésre, hogy Cuomo egy az egyben mérközzön meg Mamdanival.

Akkor talán lett volna esélye a győzelemre, a közvélemény-kutatások DecisionDesk HQ-átlaga alapján ugyanis

• Mamdani a szavazatok 44%-ára számíthat,
• Cuomo 34%-ot zsebelhet be,
• míg Sliwa mindössze 18%-on áll.

New York (polls close 9pm ET):17. You may have heard there is a mayoral election in NYC. Mamdani (D) is favored over Cuomo (Ind), our average has Mamdani up 11. Elsewhere, Nassau Co. elects county exec & Buffalo its next mayor. https://t.co/I0nCtuLISm pic.twitter.com/SbLi3GbK3r https://t.co/I0nCtuLISm

— Decision Desk HQ (@DecisionDeskHQ) November 3, 2025

Az előválasztási győzelem óta lényegében kormányzásra készülő Mamdani győzelme tehát majdhogynem borítékolható, a felmérések ugyanakkor jelentős szórást mutatnak annak mértékét illetően. Néhányan szűk, 4,5 pontos előnyt mérnek a baloldali jelöltnek, míg mások 24 százalékpontosat, de olyan kutatás is aki, amelyben Sliwát és Cuomót is csak pár százalék választja el egymástól.

A legfőbb kérdés azonban az, hogy Mamdaninak sikerül-e megugrania az 50%-os küszöböt, vagy sem,

mivel ha abszulút többséget tudna szerezni, jelentősebb felhatalmazással és svunggal tudná átvenni a kormányrudat. Ha viszont szorosan alakul a végeredmény közte és Cuomo közt, akkor könnyebben előjöhetnek majd azok az érvek, hogy csak a "baloldal-ellenes szavazók" megosztottságán múlt Mamdani győzelme, valamint ha még egy olyan demokrata bástyában sem életképes a Mamdani-modell, mint New York, akkor hol máshol lehetne az. Ebből a szempontból tehát érdekes lesz figyelni, hogy

• ha a progresszív, baloldali populista szárnyhoz sorolható Mamdani teljesít alul, akkor a centristák kapnak erős fegyvert a kezükbe a "demokrata polgárháborúban",
• míg ha fordítva, azaz a mérsékelt Spanberger vagy Sherill számára alakul kedvezőtlenül az este, azt a balszárny fordíthatja majd a centristák ellen.

Hisz a mostani megmérettetéseket gyakorlatilag a 2026-os, félidős kongresszusi választásra való felkészülésnek is tekinthetjük mindkét párt számára, ami egyben már a 2028-as elnökválasztás előestéje.

Mi több, ez az első jelentős alkalom, amikor részben Trump második ciklusáról is véleményt mondhatnak az amerikaiak, és végre nemcsak a pollokat bújhatjuk ezek után. Az eredményeket egyszóval ebből a szemszögből ugyancsak érdemes lesz figyelni, és összehasonlítani a korábbi trendekkel.

De ez még nem minden, ma 31 amerikai államban több mint 20 ezer különböző voksolást rendeznek,k texasi időközi képviselőházi választástól kezdődően megyei vezetői posztokon át a helyi iskolatanácsokig.

Zárásként pedig egy utolsó, kulcsfontosságú népszavazási kérdés: Kaliforniában a demokrata kormányzó, Gavin Newsom kezdeményezésére ma döntenek az állampolgárok arról, hogy 2030-ig felfüggesszék-e a pártfüggetlen bizottság által húzott választókerületi határokat, és ezáltal elvegyenek-e a republikánusoktól öt képviselői helyet a Kongresszusban. Mindezt arra válaszul, hogy a republikánusok Texasban már "kirajzoltak" öt demokratát a körzetéből. A DDHQ átlaga úgy becsüli, hogy a kaliforniaiak 57%-ának támogatásával mehet át a javaslat.