Készül Washington terve az EU szétverésére, és már meg is találták ehhez a tökéletes eszközt
Tartományi választások 2026-ban: AfD-előretörés várható
2026-ban öt tartományi választást is tartanak Németországban. A legtöbb tartományi voksolást – szemben a négyévente sorra kerülő Bundestag-választásokkal – ötévente tartják, és mivel összesen 16 tartomány van, Németországban kis túlzással minden év választási év, hiszen minden évre jut olykor több tartományi megmérettetés is.
Bár az egyes tartományokban fennálló politikai konstellációk nagyon különbözőek, és egy tartományi választásból korántsem lehet országos szintű következtetéseket levonni, e voksolásokat minden párt árgus szemekkel figyeli, és egy-egy rossz tartományi választási eredmény messzemenő hatásokkal járhat. 2024 szeptemberében például három keletnémet tartományban tartottak választásokat, és az előző, Olaf Scholz vezette „közlekedésilámpa-koalíció” részben épp a koalíciós pártok rossz szereplése miatt esett szét tavaly novemberben, így került sor idén februárban az előrehozott Bundestag-választásokra.
A 2025-ös év tartományi választások szempontjából nem volt erős: csak a tartományi jogú Hanza-városban, Hamburgban tartottak voksolást, illetve Észak-Rajna–Vesztfáliában önkormányzati választásokat. A 2026-os év viszont tartományi választási „szuperév” lesz Németországban, amennyiben mindjárt öt tartományban választanak új helyi parlamentet, emellett három tartományban (Bajorország, Hessen, Alsó-Szászország) önkormányzati választások lesznek.
Először, március 8-án, a délnyugat-németországi Baden-Württemberg lakosai járulnak urnákhoz, majd két héttel később az északnyugati szomszédban, Rajna-vidék–Pfalzban választanak tartományi parlamentet. Bár fontos és viszonylag népes nyugati tartományokról van szó, még jelentősebbnek ígérkezik két keletnémet tartomány választása ősszel: Szász-Anhaltban szeptember 6-án, illetve Mecklenburg–Elő-Pomerániában szeptember 20-án. Sőt, a tartományi jogú fővárosban, Berlinben ugyanezen a napon képviselőházi választásokat tartanak. A két volt NDK-s tartomány választása azért lesz különösen kiemelkedő, mert mindkettőben sima győzelmet arathat a szélsőjobboldali Alternatíva Németországnak (AfD), amely több közvélemény-kutatás szerint ma már – a CDU/CSU-t megelőzve – Németország legnépszerűbb pártja.
Az AfD már a nyugatnémet tartományokban is a népszerűségi lista dobogóján van: Baden–Württembergben jelenleg a második, Rajna-vidék–Pfalzban a harmadik helyre mérik. Ez jól jelzi, hogy
a párt kilépett abból a pozíciójából, hogy kifejezetten „keletnémet” erő legyen, és országosan is egyre kiegyensúlyozottabb a támogatottsága.
A két nyugati tartományban még a jelenlegi helyi kormánykoalícióknak (Baden–Württembergben CDU/Zöldek, Rajna-vidék–Pfalzban SPD/CDU) jó esélye van az újrázásra, a két keleti tartományban azonban patthelyzet kialakulása ígérkezik.
Az INSA október közepi felmérése szerint Szász-Anhaltban az AfD 40 százalékon áll, a CDU csak 26 százalékkal követi a második helyen, harmadik pedig az egykori keletnémet állampárt utódpártja, a Die Linke (Baloldal) 11 százalékkal. Bejuthat még a tartományi parlamentbe az SPD 6, illetve a Linkéből kivált szélsőbaloldali BSW szintén 6 százalékkal, viszont ezekkel a számokkal nem látszik olyan konstelláció, ami biztos többségű koalíciót eredményezhetne. A CDU ugyanis egy korábbi párthatározatnak megfelelően sem az AfD-vel, sem a Linkével nem léphet koalícióra, a másik két párttal azonban messze lenne a többségtől. Az AfD pedig hiába győz fölényesen, a mostani számok alapján abszolút többséget nem szerez, vele viszont semelyik másik párt nem lép koalícióra.
Nagyon hasonló a helyzet Mecklenburg–Elő-Pomerániában az Infratest dimap szeptember végi felmérése szerint, csak itt a CDU helyett az SPD a második erő 19 százalékkal, a CDU pedig a harmadik 13 százalékkal. Az AfD itt hasonlóan magas, 38 százalékos támogatottsággal bír, a Die Linke 12 százalékkal, a BSW 7 százalékkal, a Zöldek pedig az 5 százalékos parlamenti küszöbön táncol. A jelenlegi állás szerint itt is kevés esély van arra, hogy abszolút többséggel rendelkező koalíció alakuljon.
Ha nincs meg a többség, alapvetően két eset lehetséges. Vagy megismétlik a választást – könnyen lehet azonban, hogy az új választás is hasonló eredményt hoz, ezért ez csak végső opció. Vagy kisebbségi kormány alakul, az egyik koalíción kívüli párttal pedig megegyeznek a külső támogatásban. Mivel az AfD-t még külső támogatóként sem látja szívesen senki – a német politikai közbeszédben „tűzfal” (Brandmauer) van az AfD és a többi erő között –, így ez a párt a Die Linke lehet, amellyel a CDU ugyan hivatalos koalícióra nem léphet, viszont például Türingiában Mario Voigt CDU-s miniszterelnök CDU–SPD–BSW összetételű koalícióját kívülről támogatja a Linke. Hogy ez a felállás a két, választás előtt álló keleti tartományban is megvalósulhat-e, az a jövő kérdése.
A Szász-Anhalt-i, illetve a Mecklenburg–Elő-Pomeránia-i politikai konstelláció egy olyan faramuci helyzetet jelez előre, amely idővel – akár már a 2029-ben esedékes Bundestag-választásokon – reálissá válhat, jelesül az, hogy az AfD vagy a Die Linke nélkül nem lehet többségi kormányt alakítani, miközben a szélsőjobboldali párttal senki nem akar koalícióra lépni, a CDU/CSU pedig a Linkével sem hajlandó. A középpártok közül már csak a CDU/CSU, az SPD és a Zöldek vannak a Bundestagban, és ha a BSW átugrotta volna februárban az 5 százalékos küszöböt – ez pár tízezer szavazaton múlott – hárompárti (ha a CDU-t és a CSU-t külön vesszük, négypárti) centrista koalíciónak kellett volna megalakulnia. A második világháború utáni német demokratikus rendszer tehát olyan kihívások elé nézhet akár már a 2020-as évek második felében, ami példátlan a Német Szövetségi Köztársaság 1949 óta tartó történetében.
Megindulni középre
Ahogy sok, a jobbszélről indult, de egyre népszerűbbé váló politikai erő esetében, úgy az AfD esetében is az utóbbi időben elindult egy „néppártosodási” tendencia, vagyis a „vadhajtások” lenyesegetésével a párt igyekszik mérsékelt szavazókat is megszólítani, és ezzel áttörni azt az egyébként egyre magasabban lévő „üvegplafont”, amely a radikális pártokkal szemben a nyugati demokráciákban kialakult. Ennek a „néppártosodásnak” az arca a párt egyik – ismertebb – társelnöke, Alice Weidel, míg a radikális szavazókat a másik társelnök, Tino Chrupalla igyekszik az akolban tartani.
A középre mozgásnak több összetevője is van; ezek egyike, hogy az AfD igyekszik mérsékeltebb, a többség számára elfogadhatóbb politikusait előretolni, akiknek az életében nincsenek olyan sötét foltok, mint például a neonáci szcénában való megmártózás. Ilyen politikus például Leif-Erik Holm, aki a párt listavezetője lesz a választás elé néző Mecklenburg–Elő-Pomerániában. Holm egykori rádiós műsorvezető és DJ, aki 2013-ban, az AfD megalakulásakor kezdett politikai karrierbe, 2017-től – az AfD országos parlamentbe jutásától – pedig a párt Bundestag-képviselője.
Kicsit problémásabb politikus a Szász-Anhalt-i csúcsjelölt, a 35 éves Ulrich Siegmund, akit bár még ellenfelei is barátságos és megközelíthető politikusnak írnak le, 2023-ban részt vett egy hírhedt titkos tanácskozáson Potsdamban, ahol egy osztrák identitárius, Martin Sellner felvázolta azt a tervet, mely szerint a bevándorlókat ki kellene telepíteni Németországból. Ez a titkos terv – melynek ismertetésén Siegmundon kívül több AfD-tag is részt vett – sokakat a nácik egykori tervére emlékeztetett, amely szerint a németországi zsidóságot Madagaszkárra kellene telepíteni.
Az AfD újrafazonírozási törekvéseinek része az is, hogy feloszlatta magát a párt korábbi ifjúsági szervezete, a Fiatal Alternatíva Németországnak (JA), november 29-én pedig újonnan megalakult a Németország Nemzedék (Generation Deutschland – GD). Nem egyszerű névváltoztatásról van szó, hanem teljesen új jogi személy jött létre, amire részben azért volt szükség, mert Fiatal Alternatívát az Alkotmányvédelmi Hivatal 2023-ban szélsőséges szervezetnek minősítette, ami elvileg lehetővé teszi, hogy hivatalosan feloszlathassák. Bár idén maga az AfD is megkapta ezt a minősítést, Németország legnépszerűbb pártját valószínűleg nem merik feloszlatni, de fennállt a veszély, hogy az ifjúsági szervezetet igen. Míg a Fiatal Alternatíva jogilag teljesen elkülönült az AfD-től, a Németország Nemzedék nem, így utóbbit csak a párttal együtt lehetne feloszlatni.
Az új ifjúsági szervezet vezetője a 28 éves Jean-Pascal Hohm, aki igyekszik magáról „jófiús” képet kialakítani, de a múlt árnya nála is kísért: 2017-ben épp azért vált meg tőle mint egyik tanácsadójától az AfD brandenburgi parlamenti csoportja, mivel az FC Energie Cottbus ultrái között kapták lencsevégre, amely szurkolói klub náci szlogenek kiabálásáról és a Hitler-köszöntések rendszeres bemutatásáról vált hírhedtté. A párt később „megbocsátott” a megtévedt báránynak, és Hohm tavaly óta az AfD brandenburgi frakcióját erősíti.
Az AfD-nek nem könnyű szabadulni a szélsőséges imázstól, ugyanis politikusainak egy jelentős része kezdte neonáci körökben és/vagy fociultrák között. Bár a legtöbb korábbi szélsőséges ma már igyekszik moderálni magát, így is fel-felbukkannak olyan figurák, akik rontják a „néppártosodás” hitelességét. Nemrégiben például egy kevéssé ismert AfD-politikus, Alexander Eichwald úgy adta elő elnökjelölti kortesbeszédét az ifjúsági szervezet alakuló rendezvényén, hogy Hitler gesztikulálását és hanghordozását imitálta. Tino Chrupalla társelnök később bejelentette, ki fogják zárni a pártból a fiatal politikust.
Make Germany Great Again
Az AfD „néppártosodásának” egyik fontos összetevője az is, hogy
a korábban látványos Moszkva-pártiságból – legalábbis látszatra – megpróbálnak visszavenni, és a Donald Trump vezette Egyesült Államokkal igyekeznek jó viszonyt kialakítani.
Ez már csak azért sem nehéz, mert a republikánus amerikai adminisztráció és a Trump mögött álló MAGA-mozgalom kifejezetten szimpatizál a német szélsőséges párttal.
Az AfD legnagyobb támogatója trumpista körökben Elon Musk volt, aki a Bundestag-választások előtt saját közösségi platformján, az X-en folytatott beszélgetést a párt akkori kancellárjelöltjével, Alice Weidellel. Bár Musk közben kiesett a pikszisből, az AfD-nek így is maradt elég támogatója a MAGA-mozgalomban – hogy mást nem mondjunk, J. D. Vance alelnök, aki miután februárban Münchenben elmondta Európát ostorozó beszédét, Weidellel tartott találkozót. A legújabb fejlemény pedig az, hogy AfD-képviselők december közepén Washingtonban tettek látogatást, ahol meghívást kaptak a Republikánus Párt ifjúsági szervezete, a Fiatal Republikánusok gálájára. A gálán díszvendégként kitüntetést kapott és felszólalt Markus Frohnmaier, aki a párt külpolitikai szóvivője, egyben a Baden-Württembergben esedékes tartományi választáson az AfD listavezetője.
Washington és az AfD kapcsolatát érdekes fénytörésbe helyezi az új amerikai nemzetbiztonsági stratégia, amely hírhedtté vált az Európai Uniót és az európai országok jelenlegi vezetőit bíráló és támadó kijelentéseiről, egyúttal kifejezte a Fehér Ház támogatását a jelenleg ellenzékben lévő, „hazafias” erők iránt.
Az Európa előtt álló nagyobb problémák közé tartoznak az Európai Unió és más transznacionális szervezetek tevékenységei, amelyek aláássák a politikai szabadságot és szuverenitást, a kontinenst átalakító és viszályokat szító migrációs politikák, a szólásszabadság cenzúrázása és a politikai ellenzék elnyomása, a születési ráták zuhanása, valamint a nemzeti identitás és az önbizalom elvesztése
– olvasható a 33 oldalas dokumentumban. Az írás szerint egyes európai tisztviselők „irreális elvárásokat támasztanak a háborúval kapcsolatban, és törékeny kisebbségi kormányokban ülnek, melyek közül sok lábbal tiporja a demokrácia alapelveit az ellenzék elnyomása érdekében.”
Az új stratégia lényegében kiadja a feladatot, hogy az Egyesült Államok vezetése támogassa azokat az erőket, akik szemben állnak a jelenlegi európai establishmenttel.
Az amerikai diplomáciának továbbra is ki kell állnia a valódi demokrácia, a véleménynyilvánítás szabadsága, valamint az európai nemzetek egyéni karakterének és történelmének kíméletlen ünneplése mellett. Amerika arra bátorítja európai politikai szövetségeseit, hogy támogassák e szellemiség megújulását, és a hazafias európai pártok növekvő befolyása valóban nagy optimizmusra ad okot
– írják.
A nemzetbiztonsági stratégia sok elemzője szerint valójában nem másról van szó, mint hogy a Trump-kormányzat nem szövetségesének, hanem riválisának tartja az Európai Uniót, és gyengíteni akarja azt. Ennek legkézenfekvőbb eszköze pedig azoknak a pártoknak a támogatása, amelyek szintén az EU gyengítése mellett vannak. Az EU vezető gazdasága, Németország különösen fontos a stratégia szempontjából, hiszen ha Németország csökkenti a közösségben betöltött szerepét, az elkerülhetetlenül az Unió szétforgácsolódásához és eljelentéktelenedéséhez vezet.
Az AfD tervei között szerepel, hogy népszavazást tartsanak Németország EU-ból való kilépéséről, a „Dexitről”, illetve hogy az euró helyett visszavezessék a hagyományos német pénznemet, a márkát. Az AfD még a „szuverenista” pártok között is a leginkább EU-ellenesek közé számít: a párt az első számú ereje a Szuverén Nemzetek Európája képviselőcsoportnak, amely az Európai Parlament leginkább jobbra álló pártjait tömöríti.
A Washingtonban látogatást tevő Frohnmaier nemcsak a fiatal republikánusokkal találkozott, hanem Sarah Rogers külügyminiszter-helyettessel is, akivel áttekintették az új amerikai nemzetbiztonsági stratégiát.
A Sarah Rogers külügyminiszter-helyettessel a Trump-kormányzat új nemzetbiztonsági stratégiájáról folytatott eszmecserémből világossá vált, hogy Washington erős, felelősséget vállaló német partnert keres
– írta az X-en a találkozóról az AfD-politikus.
Frohmaier azt is bejelentette, februárban Berlinben szerveznek egy kongresszust az AfD és a MAGA-mozgalom közötti kapcsolatok elmélyítése érdekében, ahova republikánus képviselőket is meghívnak.
Címlapkép forrása: Craig Stennett/Getty Images