Évtizedekig próbálták leváltani a legendás amerikai fegyvert – Egészen különleges okokból dőlt be a projekt

Kezdjük egy gyors terminológiai áttekintéssel: maga az AR-15 a legendás fegyver alapplatformjának a megnevezése, melynek számtalan leágazása és variánsa született az évtizedek során, gyakran olyan gyártóktól, amelyeknek sem az ArmaLite-hoz, sem a Colt-hoz nincs semmi köze.

Az M16 ennek a koncepciónak a legelterjedtebb, kifejezetten katonai célra fejlesztett variánsa, az M4-es pedig az M16 rövid csővel és betolható tussal ellátott karabély verziója.

Bár az M16-osok Vietnámban a ’60-as években finoman szólva is katasztrofálisan mutatkoztak be, ennek az oka nem a fegyver alapvető kialakításának róható fel: a rossz kiképzés, a nem megfelelő lőszerhasználat és az átlagon aluli anyagminőség sokat tett az egyébként tökéletesen megbízható platform rossz hírnevéért. A kezdeti hibák kijavítását követően a korábbi cikkünkben tárgyalt SPIW-program nem azért kapott szárnyra, mert az M16-osok nem működtek, hanem azért, mert az amerikai katonai vezetés egy alapvetően hibás koncepcióváltásban gondolkozott. A SPIW majd négy évtizednyi szenvedés után 1990-re végleg bebukott, de a helyzet iróniája – ahogyan ezt látni fogjuk -, hogy az AR-szériát váltó új amerikai gépkarabélyok is éppen egy koncepcióváltás miatt kerülhetnek rendszeresítésre.

Próbálkozni lehet, csak nem érdemes – Amerikai fegyvertesztek 1995 és 2013 között

Az Egyesült Államok utolsó, valamennyire még innovatívnak tekinthető gépkarabély-projektje a ’90-es évek második felétől 2005-ig futó OICW volt: itt a Pentagon egy olyan fegyvert akart rendszeresíteni, ami ötvözi egy 5,56-os NATO kalibert tüzelő gépkarabélyt egy gránátvetővel. Az amerikai-német XM29 és a német H&K által fejlesztett XM8 sem tudott olyan eredményeket felmutatni, amelyek alapján logikus lett volna lecserélni az AR-platformot. A projekt legnagyobb eredménye – számtalan kísérleti fegyver letesztelésén kívül – az M320-as gránátvető megalkotása volt, ami szépen lassan leváltja a legendás M203-as cső alá illeszthető 40 mm-es gránátvetőt.

A ’00-es évek második felében aztán az Egyesült Államok különleges műveleti parancsnoksága (SOCOM) írt ki egy pályázatot azzal a céllal, hogy jobb gépkarabélyokra cseréljék az elit alakulatok M4-eseit. Érdemi megfontolást egyedül egy fegyver kapott, a napjainkban egyre több fegyveres erőnél rendszeresítésre kerülő, eredetileg kifejezetten a különleges alakulatok számára kifejlesztett belga FN SCAR széria.

A SCAR két változatban került ki a próbákra: az 5,56-os „könnyű” L és a 7,62-es NATO lőszerrel működő „nehéz” H verzióról egyaránt megállapították, hogy jobb teljesítményt nyújt, mint az M4-es, MK16 és MK17 néven pedig hivatalosan is rendszeresítésre jelölték a fegyvereket, aztán beütött egy olyan probléma, ami hosszú évekre bebetonozta az M4-eseket.

Hiába volt remek fegyver a belga gépkarabély, annyival nem tudott többet az M4-eseknél, hogy a SOCOM-nak megérje lecserélni őket.

A SCAR-H végül csak rendszeresítésre került, hiszen hasonló feladatkörre az amerikai különleges alakulatok még mindig az M14-es modernizált verzióit használták, az L verzió viszont kikerült a katonák kezéből.

Hogy a helyzet még ironikusabb legyen, a Pentagon 2011-ben kiírt egy pályázatot az AR-széria általános leváltására is. A tenderen a SCAR tovább finomított verziója mellett a szintén kiváló hírnévnek örvendő H&K és Beretta is elindult, az előbbi a H&K 416-ossal, utóbbi az ARX-160-assal. Mellettük megjelent a Remington az ACR gépkarabéllyal, illetve a kevéssé ismert amerikai Adcor az A-556-ossal.

Általánosságban elmondható, hogy az M16/M4 gépkarabélyoknál mindegyik pályázó fegyvere jobb eredményeket hozott,

az amerikai hadügy azonban ismét úgy döntött, hogy inkább maradnak a bevált fegyvereknél. Az ACR és az A-556 más piacokon csak minimális sikereket ért el (a Remington fegyverét a lengyel különleges alakulatok rendszeresítették, az Adcorét a malajziai kommandósok), az ARX-160 és a HK 416 viszont a világ más pontjain igazi diadalmenetre indult.

Miért nem lehetett lecserélni az AR-15-öst, ha egyszer voltak nála jobb fegyverek?

Akkor, amikor egy fegyveres erő eszközcserén gondolkozik, nagyjából mindig felmerül az a probléma, hogy hiába ad jobb eredményeket egy adott fegyver, legyen szó vadászgépről, hadihajóról, rádióról, vagy lényegében bármiről, igen komoly pénzekbe kerül a korábbi felszerelés lecserélése. Itt nem pusztán arról van szó, hogy meg kell venni, vagy le kell gyártani az új fegyvereket, de fel kell készíteni a gyártósorokat, a szakembereket is, újra kell képezni a katonákat és a fegyvermestereket. Ehhez hozzájön még az is, hogy bár a gépkarabély minden esetben egy ikonikus fegyvertípus,

a gyakorlatban jóval kisebb prioritást élvez más, nagyobb pusztító erővel rendelkező fegyverekhez, például a harci repülőgépekhez képest.

Az AR-széria „szerencséje” is nagyjából ebből az alapvetésből ered. Maguk az M16-osok és M4-esek remek fegyverek, a katonák szeretik őket, a leváltásukkal próbálkozó új gépkarabélyok pedig igazából csak finomítgattak az alapkoncepción: picit kényelmesebbek, picit pontosabbak, de alapvetően drágábbak, ezeket az extra költségeket pedig ha nem feltétlenül szükséges, nem szokták felvállalni a fegyveres erők.

A gépkarabélyok esetében mindezt tetézi, hogy a koncepció mostanra lényegében elérte a zenitjét:

messze nem csak az amerikai fegyvereknél tapasztalható az, hogy apró finomhangolásokon kívül nem nagyon tudnak fejleszteni rajtuk,

az orosz Kalasnyikovok legmodernebb verziói is közelednek ahhoz a ponthoz, ahol már nem marad munka rajtuk.

Az, hogy az Egyesült Államok végül a 2017 és 2020 között futó Next Generation Squad Weapon (NGSW) program keretében „lecserélte” az AR-eket szintén nem az M16/M4 platform hibájából ered: a Pentagonban beállt egy olyan nézőpontbeli váltás, mely szerint a katonák a jövőben főleg testpáncélt viselő ellenfelekkel fognak szembe kerülni, így egy nagyobb átütőerővel rendelkező fegyverre lesz szükségük. Az AR-ek megkerülhetetlen hatására nincs is jobb példa mint az, hogy az új M7-esek külső „garnitúrája” lényegében egy az egyben megegyezik a nagy előd M4-esével.

Címlapkép forrása: Chris Hondros/Getty Images