Miért fáj annyira Putyinnak, hogy Hámenei halott?

Amikor az Egyesült Államok és Izrael legutóbb bombázni kezdték Iránt, egy riporter megkérdezte Vlagyimir Putyint, hogyan reagálna, ha Irán legfőbb vezetője meghalna a támadásban.

Erről beszélni sem akarok!

– válaszolta az orosz elnök.

Kevesebb mint kilenc hónappal később, miután szombaton ajatollah Ali Hámenei meghalt egy Izrael által vezetett, az Egyesült Államok által támogatott célzott támadásban, Putyinnak muszáj volt reagálnia.

A merénylet Putyin két legmélyebb ösztönét piszkálta fel: a saját hatalmával kapcsolatos mélyen gyökerező paranoiáját és az Ukrajna feletti győzelemmel meghatározott politikai túlélési ösztönt – bármi legyen is ennek az ára.

A Kreml honlapján közzétett rövid nyilatkozatban Putyin Hámenei megölését „gyilkosságnak” nevezte, „amely cinikusan megsérti az emberi erkölcs és a nemzetközi jog minden normáját”. Ilyen kemény szavakat nem használt, amikor az amerikaiak elfogták Venezuela elnökét, Nicolás Madurót, Oroszország egy másik szövetségesét.

Ennek ellenére Putyin nem nevezte meg a gyilkosság mögött álló országokat.

Hámenei halála miatt felötlött az oroszokban egy másik diktátor, Muammar Kadhafi csúnya vége. A jól informált orosz újságíró, Mihail Zsigar szerint Putyin „dührohamot kapott”, amikor megnézte a mobiltelefonnal rögzített felvételt, amelyen a líbiai vezetőt 2011-ben, a NATO-vezette beavatkozást követően halálra verik.

Pontosan Kadhafi halála jelentette a fordulópontot az orosz politikában – mind a kül-, mind a belpolitikában.

– írja Alexander Baunov, a berlini Carnegie Russia Eurasia Center vezető kutatója.

A volt KGB-ügynök Putyin szemében amikor az USA és Európa áldásával ilyen brutális módon félre lehet söpörni egy globális vezetőt, az nem más, mint „az árulás netovábbja”, mondja Baunov.

Miután a közelmúltbeli események tovább fokozták Putyin üldözési mániáját, a Kreml-barát tudósítók szakítottak a Donald Trump elnöki székbe való visszatérése óta elfogadott íratlan szabállyal, miszerint Amerikát és elnökét nyíltan nem kritizáljuk.

Dmitrij Medvegyev volt elnök azt írta, hogy az Egyesült Államok Irán elleni támadása felfedte Trump „igazi arcát”. Az orosz televíziós műsorvezető és propagandista, Vlagyimir Szolovjov azzal vádolta az Egyesült Államokat, hogy „ragadozóként”, diplomáciával csalogatja „zsákmányát, hogy elaltassa éberségét, mielőtt torkon harapná”.

Az ultranacionalista, háborúpárti Alekszandr Dugin figyelmeztetett, hogy Washington valami hasonló sorsot szánhat Oroszországnak is, és felhívta rá a figyelmet, hogy „egyesével, szisztematikusan kiiktatják a szövetségeseinket," és, hogy „nyilvánvaló, hogy ki lesz a következő."

A Kreml ehhez képest jóval diplomatikusabb hangvételt ütött meg.

Putyin szóvivője, Dmitrij Peszkov pusztán „mély csalódását” fejezte ki az USA-Irán tárgyalások kudarca felett, ugyanakkor „mély elismerését” fejezte ki az Egyesült Államok ukrajnai békefolyamatban tett erőfeszítései iránt.

Egyértelmű üzenetként arra, hogy Putyin nem hagyja, hogy Iránnal kapcsolatos érzései akadályozzák ukrajnai céljainak elérését, hozzátette, hogy "elsősorban és legfőképpen csak magunkban bízunk, és saját érdekeinket védjük."

Sam Greene, a londoni King’s College orosz politikával foglalkozó professzora szerint Putyinnak "semmi oka feladni" a konfliktusban használt legjobb fegyverét, azaz "a Trump-kormány hajlandóságát és képességét arra, hogy nyomást gyakoroljon az ukránokra és az európaiakra.”

Személyes érzéseitől függyetlenül az orosz elnök tettei azt mutatják, hogy gyakorlatias ember. Greene szerint Putyin nem teszi kockára sem saját, sem rezsimje biztonságát, hogy megsegítse Iránt, Észak-Koreát, Kínát vagy bárki mást.

Az iráni krízis hasznos lehet Moszkvának a magasabb olajárak lehetősége, az USA és Európa között a következmények kezelésével kapcsolatban keletkező konfliktus, és Washington csökkenő Ukrajna-fókusza miatt is.

Putyin abból is hasznot húzhat, hogy Trump akcióit otthon és külföldön is sikeresebben "adhatja el", mint a nyugati hegemónia által támasztott veszélyt. És van még neki valamije, ami sem Kadhafinak, sem Hámeneinek nem állt rendelkezésére:

a világ legnagyobb nukleáris arzenálja.

Ezzel csak az a gond, a belső fenyegetések ellen hatástalan. Ha a szövetséges erős emberek bukása felturbózza Putyin félelmeit, a figyelme NATO rakétáiról valószínűleg áthelyeződik majd a házon belüli intrikákra.

Greene szerint az orosz elnök nagyon is tisztában van vele, hogy egy az övéhez hasonló, ennyire régen fennálló hatalmat felhalmozó diktátor két módon távozhat hivatalából:

Bilinccsel a csuklóján vagy koporsóban.

Címlapkép forrása: Shutterstock