Úgy tűnik, Amerika súlyos vereséget szenved, de van valami, ami gyorsan Trump javára billentheti a háborút

A káoszstratégia

Irán az egész világot meglepte akkor, amikor kevéssel a 2026 februári amerikai és izraeli támadást követően elzárta a Hormuzi-szorost. A stratégia egyáltalán nem bonyolult, mégis annál hatékonyabb: fizikai torlasz helyett egyszerű drónokra és rakétákra (valamint néhány tengeri aknára, de ezek mennyisége és veszélye nem teljesen tisztázott) támaszkodva olyan fenyegetést jelentenek a szűk átjárónál közlekedő hajókra, hogy az ott közlekedők inkább nem kockáztatják meg az áthaladást. A félelem jogos, Teherán már több teherszállító hajót is célba vett, amelyek nem követték az általa meghatározott játékszabályokat. A patthelyzet végül azt eredményezte, hogy Washington lényegében vesztésre áll a háborúban, egyelőre nem találja a megoldást a problémára. Az idő is szorítja az amerikai döntéshozókat, mivel egyre többen követelik a konfliktus leállítását, a szoros megnyitását.

A felek már csak alig lövik egymást, mégis a kulcsfontosságú kereskedelmi útvonal lezárása megmaradt, hosszú ideje világos, hogy lényegében mire megy ki a játék: Teherán a blokkolással el akarja érni, hogy az Egyesült Államok belemenjen egy neki megfelelő egyezménybe. Nem tisztázott minden részlete ennek, de az látszik, hogy a síita hatalom elsődleges szempontja a nukleáris program megtartása.

Ebben a pillanatban úgy tűnik, Irán győzött, hiszen a világ legerősebb hatalmát tartja sakkban, ezzel pedig globálisan drámai hatást ért el.

The last 24 hours of playback via https://t.co/bYX0jXrfTw of the Strait of Hormuz shows some transits are occurring and are mostly using the Iranian traffic separation scheme. Daily traffic transit volume is still less than 10% of pre-war levels, which averaged 130 per day. pic.twitter.com/hht2gfGWaq https://t.co/bYX0jXrfTw

Még több Globál

Folytatódnak a pusztító csapások, ismét egymást lőtte drónokkal Ukrajna és Oroszország – Ukrajnai háborús híreink hétfőn

Jóváhagyta Kijev: idul a különleges művelet Oroszország ellen

Bemondta Zelenszkij: nagy bajban vannak az oroszok, zuhan a finomítói kapacitás

— OSINTdefender (@sentdefender) April 30, 2026

A Hormuzi-szoros lezárása súlyosan megemelte az energiahordozók árát, különösen a kőolajét és a LNG-ét, de a hullámhatások miatt lényegében a világgazdaság minden szegmensére hatást gyakorolnak. Azt lehetne gondolni, hogy mindez akkora ütőkártya Irán kezében, hogy innentől kezdve már nincs is semmi dolga: kivárja, ameddig a Perzsa-öböl energiahordozói miatt kialakuló káosz akkora méretet nem ölt, hogy Washingtonnak végképp ne maradjon más választása, csak a csendes atomalku Teherán feltételei szerint. Csakhogy az Egyesült Államok megpróbálja a saját fegyverét a síita hatalom ellen fordítani, vagyis az Ománi-öbölnél egy hadihajókból felálló blokádot állítottak fel, hogy ezzel kivegyék Irán kezéből az irányítást. A terv ugyanarra a tézisre épül: megvárni, ameddig a másik kivérzik.

Irán leggyengébb oldala

Az amerikai stratégia egyáltalán nem újszerű, Trump már régóta a „maximális nyomás” gyakorlatot 2018 után vezette be, melynek lényege, hogy szigorú szankciókkal meg akarja fojtani a közel-keleti ország gazdaságát. Az elképzelés nem hozta meg a várt eredményt, ugyanakkor lassanként jóval nehezebb helyzetbe sodorta Teheránt. Az utóbbi években meg is szaporodtak az elégedetlenkedések, legutóbb éppen 2025 legvégén robbant ki nagyszabású tüntetéshullám a rezsim ellen, de ezt Teherán kíméletlen módszerekkel vérbe fojtotta. Ez volt az a pont, amire az Egyesült Államok Izrael nyomós ráhatására meglátta a lehetőséget: eljött az idő a katonai támadásra, mivel ezzel lényegében a teljes rendszert el tudják majd söpörni.

Az elképzelés eddig nem működik, hiszen Irán továbbra is kitart, ugyanakkor a jelek egyre sokasodnak, a rezsim egyáltalán nem áll biztos alapokon.

A 2025 végi-2026 elejei tömeges demonstrációkat eredményező, visszatérően a rezsim teljes bukását követelő tüntetések kiváltó oka (vagyis a borzasztó állapotban lévő gazdaság) azóta fikarcnyit sem javult. A február legvégén meginduló támadások alaposan megrengették az ország működését, rengeteg találatot kapott a katonai és a közigazgatási infrastruktúra is, de a bombázások nem kímélték az energetikai és közlekedési létesítményeket sem. Mindez világossá tette, hogy hiába a szikár ellenállás, a trend folytatásával a lassú (?) gazdasági leépülés egyelőre megállíthatatlannak tűnik, hacsak nem lesz valami gyors fordulat.

Az országot a szankciók mellett sújtja az alapból törékeny gazdaságszerkezet, a valuta egyre súlyosabb krízise, az elmúlt évek aszályos időszakából eredő nehézségek, valamint az olaj eladásából származó bevételek kiesése is. Az aggasztó helyzet tömegek elszegényedéséhez vezethet, ami újbóli elégedetlenkedések kirobbanását eredményezheti.

Iran’s consumer prices rose 73.5% in the month of Farvardin (March 21 to April 20) from the same month last year, the Statistical Center of Iran said on Thursday.The consumer price index increased 5% from the previous month, the center said.Average inflation in the 12 months… pic.twitter.com/G21NC09FtP https://t.co/G21NC09FtP

— Iran International English (@IranIntl_En) April 30, 2026

Az országban uralkodó hangulat követését nagyban nehezíti, hogy immáron több mint két hónapja nem elérhető az internet. A kommunikációs nehézségek mellett az információs hiány addig vezetett, hogy a lakosság külföldre jár a „luxusszolgáltatásért”. Különösen azokat a cégeket érinti az új keletű migráció, melyek alapvetően a világhálótól függenek, ők többnyire Örményország vagy Törökország felé távoznak, hogy tovább tudják folytatni az üzletet. Ennél is súlyosabb katasztrófával fenyeget az olajból származó bevétel kiesése. Becslések szerint naponta mintegy 175 millió dollárnyi bevételtől esik el így a síita rezsim, miközben az olajkutakat az összeomlás fenyegeti. A kitermelési egységek elzárása súlyos, akár helyreállíthatatlan károkat okozna az energetikai létesítményekben. A tárolókapacitások mennyisége vészesen fogy, a Columbia Egyetem Globális Energiapolitikai Központjának becslései szerint

Teherán még nagyjából három hétig folytathatja a felhalmozásra építő politikáját, utána a kapacitások végére érnek.

A helyzet elég érdekes helyzetet szült: miközben az egész világon az egekbe szöktek az üzemanyagárak, addig Iránban továbbra is szinte fillérekért lehet hozzájutni a benzinhez, mivel így próbálnak szabadulni a vészesen növekvő mennyiségtől. A jelenség azonnal beindította a szomszédos országokból a „benzinkút-turizmust”, tömegek lépik át a határt, hogy megtankolják a gépjárműveiket. A probléma ezzel nem oldódott meg, az infláció ismét kilőtt, a fizetőeszköz egyre inkább elértéktelenedik, a munkanélküliség növekszik (elsősorban a rakétatalálatok és az internet-korlátozás következtében).

A gazdaság nehézségeit csak tovább súlyosbítja, hogy 2025 őszére rekordsúlyossá vált az aszály az országban, már arról beszéltek a legfontosabb politikai vezetők is, hogy belátható időn belül esedékessé válik a főváros, Teherán elköltöztetése a jelenlegi helyéről. Az egyre aggasztóbbá váló vízhiányhoz a klímaváltozás mellett a pazarló felhasználás is egyenes úton vezetett: a mezőgazdaság jelentős része kifejezetten vízigényes növények termesztésére épül. Az érkező csapadékosabb évszak nem igazán váltotta be a reményeket, a hegyvidéki duzzasztók szintje továbbra is rendkívül alacsony, az egy évvel korábbiakhoz képest elmarad. A következő időszak éles váltása nélkül 2026-ban még durvább szárazság köszönthet az országra.

Water levels in the reservoirs supplying Tehran have improved following the past winter's precipitation, but the recovery has been uneven.While the reservoir at the AmirKabir/Karaj Dam saw a substantial rebound, the Taleghan Dam reservoir west of Tehran has not fully recovered.… pic.twitter.com/yzJd0VdXUK https://t.co/yzJd0VdXUK

— Ben Tzion Macales (@BenTzionMacales) May 4, 2026

A jelek tehát nem igazán kedvezőek Teheránnak, a túlélőjátékban már csak az a kérdés, hogy ki rántja el előbb a kormányt. A belpolitikai helyzetről érkező jelentések azt sejtetik, hogy

két frakció alakult ki a vezetésben: a keményvonalas szárny és a kompromisszumra hajlamosabb vonal.

A felek közötti rivalizálásból eddig érzékelhetően a radikálisabb megoldásokat támogató oldal kerekedett felül, hiszen a Hormuzi-szorosban továbbra is folytatódnak a támadások, a kereskedelmi forgalom szünetel (hozzá kell tenni, hogy a megegyezést sürgető fél is várhatóan komoly feltételeket támaszt Trump elé), a tárgyalások pedig finoman szólva is döcögnek. A helyzetet az változtathatná meg, ha az Egyesült Államokkal békülékenyebb hangok felülkerekednének, ez pedig megnyithatná az utat a tengerszoroson áthaladáshoz is.

Egyelőre azonban az iráni vezetés bízik abban, hogy ők bírják tovább, és a kemény fellépés működik. Ugyanakkor tény, hogy az iráni gazdaság napról napra rosszabb állapotba kerül, ráadásul ezen

egy esetleges, Teherán számára kedvező béke sem tudna gyorsan segíteni, a romok újjáépítése még évekig is eltarthat, ami hosszan tartó válsággal fenyegeti Iránt.

Címlapkép forrása: Morteza Nikoubazl/NurPhoto via Getty Images