Itt az idő lerombolni a hamis mítoszokat: az európai NATO sokkal erősebb, mint gondolnánk

Ez itt az on the other hand, a portfolio vélemény rovata.

Ez itt az on the other hand, a portfolio vélemény rovata. A cikkek a szerzők véleményét tükrözik, amelyek nem feltétlenül esnek egybe a Portfolio szerkesztőségének álláspontjával. Ha hozzászólna a témához, küldje el cikkét a velemeny@portfolio.hu címre. A megjelent cikkek itt olvashatók.

NATO-csúcs Ankarában

Július 6-án és 7-én találkozik az Észak-atlanti Szerződés Szervezete Ankarában. A NATO igen furcsa, mondhatnánk skizofrén állapotban van. Egyrészt súlyos válsággal küzd, mivel hitelessége, megbízhatósága az elmúlt évek, különösen Donald Trump amerikai elnök kijelentéseinek és részben cselekedeteinek következtében erősen meggyengült. Ebben sajnos szövetségesekre talált az európai szélsőjobboldal és bizony a szélsőbaloldal egyes politikusaiban is. Másrészt azonban az egyre nyilvánvalóbb rossz – Oroszország –, amit az előbb említett politikusok hiába tagadnak, végre felébresztette az európai szövetségeseket, és elkezdték komolyan venni saját védelmüket. Ebben viszont a NATO hitelességét aláásó amerikai elnök nagyon pozitív szerepet játszik.

Ennek első kifejeződése, hogy amíg Barack Obama hiába javasolta a NATO-tagállamok katonai költségvetésének a GDP 2 százalékára való emelését, ennek a sokak által még el sem ért 2 százaléknak a 3,5+1,5 = 5 százalékra emelését Donald Trump egy huszárvágással pillanatok alatt elérte. Ami legalább ennyire lényeges,

az európai tagállamok elkezdtek készülődni saját védelmükre, figyelembe véve, hogy a jövőben biztosan nem támaszkodhatnak olyan mértékben támogatásra, mint korábban bármikor a NATO fennállása óta.

Mindezek alapján alapvető elvárás az ankarai csúcstalálkozóval szemben, hogy egyértelműen és visszavonhatatlanul megerősítse a tagállamok elkötelezettségét a szövetség és kiemelten a Washingtoni Szerződés 5. cikkelye mellett. Azaz tegyük világossá, hogy az 5. cikkely alkalmazása nem kérdés a szövetségen belül. Viták csak az alkalmazás mikéntje miatt vannak. És világossá kell tenni azt is, hogy az elköteleződés minden tagállamra vonatkozik: az Amerikai Egyesült Államokra is. Donald Trumpra is.

Ez talán furcsának tűnik a fennállásának nyolcadik évtizedében járó és mindeddig nagyon sikeres szövetség részéről, de az utóbbi évek eseményei, mindenekelőtt, de nem kizárólag az amerikai elnök gyakran kétértelmű – vagy nagyon is egyértelmű – kijelentései, kétségeket ébresztettek a szövetség kohéziója iránt. És ez a lehető legveszélyesebb – veszélyesebb, mint a képességek terén meglévő hiányosságok. Azokat ugyanis lehet pótolni. A bizalomvesztést már nem igazán. Ezért szükséges újra és újra megerősíteni kollektív és egyéni elkötelezettségünket a szövetség és annak 5. cikkelye mellett.

Két mítosz a NATO kapcsán, amellyel le kell számolnunk

Ahhoz, hogy a NATO pozitív folyamatai igazán kibontakozhassanak, ami alatt egy olyan erős védelmi autonómia kialakulását értjük, ami nem az Egyesült Államokkal szemben, hanem azzal szoros szövetségben funkcionál, azonban le kell számolnunk néhány mítosszal. Azon mítoszokkal, amelyek komoly szerepet játszanak abban, hogy Európa évtizedek óta sajátos kisebbségi komplexusban szenved, ami pedig komoly akadályt jelent a védelméhez szükséges képességek kialakításában.

Az első ilyen mítosz, hogy az Egyesült Államok a NATO költségvetésének túlnyomó részét adja, többet, mint az összes többi tagállam együttvéve. Ha a tagállamok katonai költségvetését hasonlítjuk össze, ez abszolút igaz. De ha egy kicsit górcső alá vesszük, mire is költik a tagállamok a költségvetési pénzeket, igen érdekes kép tárul elénk. 

A NATO tagállamai összességében mintegy 1500 milliárd dollárt költenek katonai kiadásokra. Ebből az európai tagállamok és Kanada részesedése együtt 570 milliárd dollár. Ez alapján valóban úgy tűnik, hogy az Egyesült Államok a NATO katonai kiadásainak mintegy 60 százalékát adja.

De nézzük meg, mire is költi az Egyesült Államok saját katonai költségvetését. 

Az USA-nak közel 800 katonai támaszpontja van a világban. Ebből kevesebb mint 40 Európában. Körülbelül 230 000 amerikai katona állomásozik külföldön. Ebből nem egész 60 ezer Európában. Amerikának 11 repülőgéphordozó harccsoportja van. Ebből egy állomásozik Európához közeli tengereken. És akkor még nem beszéltünk a stratégiai fegyverekről, a világ leghatalmasabb haditengerészetéről stb.

Ezekből az adatokból is látszik, hogy az USA távolról sem Európa védelmére költi katonai költségvetésének egészét.

Igen nehéz megbecsülni, hogy a költségvetés mekkora része szolgálja közvetve Európa védelmét, azaz az USA mennyit is költ a NATO-ra. A kisszámú erre irányuló elemzés szerint ez mintegy 120-150 milliárd dollárt jelent – vessük össze az európai államok 570 milliárd dollárnyi kiadásával.

Ez a kimutatás, természetesen, nem mutatja meg, hogy Amerika a pénzügyeken túlmenően mennyivel is járul hozzá Európa védelméhez. Nyugodtan kijelenthetjük, hogy az amerikai hozzájárulás döntő jelentőségű és nélkülözhetetlen. De nem azért, mert az amerikaiak fedeznék a NATO kiadásainak nagy részét, ahogy ezt Trump nem győzi minden lehető alkalommal az orrunk alá dörgölni.

A második mítosz – az elsőtől nem teljesen függetlenül –, hogy Európa nem képes megvédeni magát egy nagy méretű (orosz) támadással szemben. A tények azonban mást mutatnak.

Miben kiemelkedően erősebb az USA?

• Globális erőkivetítés (power projection): repülőgép-hordozók, stratégiai szállítás
• Lopakodó (stealth) repülőgépek nagy száma (pl. F-22 Raptor, F-35 Lightning II, B-2 Spirit)
• Stratégiai bombázók
• Légi utántöltő flotta
• Műholdas felderítés, hírszerzés és precíziós csapásmérés

Miben erős Európa együtt?

• Több katona
• Több szárazföldi haditechnika összességében
• Erős regionális haditengerészetek
• Korszerű vadászgépek
• Fejlett légvédelmi rendszerek

Ez azt jelenti, hogy ha Európa összes NATO-tagállamát együtt hasonlítjuk az Egyesült Államokhoz:

• Szárazföldi haderőben az európai tagállamok összességében hasonló vagy bizonyos kategóriákban nagyobb mennyiségi erőt képviselnek.
• Légi erőben Európa jelentős, de az USA fölénye továbbra is számottevő, különösen a stratégiai képességekben.
• Haditengerészetben az Egyesült Államok egyértelmű fölényben van a 11 repülőgép-hordozóval, a nagyszámú nukleáris tengeralattjáróval és a globális műveleti képességekkel.
• Stratégiai képességekben (nukleáris elrettentés, műholdak, hírszerzés, stratégiai szállítás, légi utántöltés, globális logisztika) az USA előnye továbbra is jelentős. 

Természetesen erre is igaz, amit a katonai kiadásokra mondtunk: az amerikai képességeknek csak egy kisebb része szolgálja Európa védelmét. Amiből nem túl kockázatos azt a következtetést levonni, hogy Európa védelmében az európai NATO-tagállamok legalább akkora képességeket tudnak felmutatni, mint az USA. Nyilvánvalóan ezt a kijelentést is ki kell egészíteni azzal, hogy Európának bizonyos képességek tekintetében szüksége van Amerika segítségére, de az elsősorban nem mennyiségi, hanem minőségi szükséglet.

És a leglényegesebb: képes-e Európa szembeszállni az orosz fenyegetéssel?

Mit mutatnak a számok?

Oroszország előnyei

• Nagy nukleáris arzenál
• Nagyszámú ballisztikus és manőverező rakéta
• Jelentős légvédelmi rendszerek (például Sz-400 és Sz-500)
• A hadiipar az elmúlt években magas ütemre állt át

Az európai NATO előnyei

• Nagyobb gazdaság: az európai NATO-tagállamok együttes GDP-je többszöröse Oroszországénak
• Több korszerű vadászgép, köztük F-35 Lightning II, Eurofighter Typhoon és Dassault Rafale
• Erősebb haditengerészet az Atlanti-óceánon és a Földközi-tengeren
• Nagyobb ipari és technológiai potenciál, amely hosszabb távon jelentős előnyt jelenthet

Az ukrajnai háború megmutatta, hogy

• Oroszország jelentős veszteségeket szenvedett hagyományos haditechnikában, ugyanakkor képes volt nagy volumenben pótolni a veszteségek egy részét.
• Az európai NATO-országok felgyorsították a fegyverkezést, növelték a lőszergyártást és a védelmi költségvetéseket.

Ennek alapján megállapíthatjuk, hogy

• Hagyományos (nem nukleáris) háborúban, ha csak az európai NATO-tagállamokat hasonlítjuk Oroszországhoz, az európai NATO összességében erősebb a nagyobb gazdasági háttér, a nagyobb összesített haderő és a fejlettebb technológiai bázis miatt.
• Rövidtávú, regionális konfliktusban Oroszország földrajzi közelsége, nagy rakétakészlete és gyors mozgósítási képessége bizonyos térségekben komoly katonai kihívást jelenthet.
• Nukleáris elrettentésben Oroszország és a NATO európai nukleáris hatalmai kölcsönösen képesek elfogadhatatlan károkat okozni egymásnak, ezért egy közvetlen nagyhatalmi konfliktus kockázata rendkívül magas lenne.

Összességében a teljes európai NATO hagyományos katonai potenciálja meghaladja Oroszországét, különösen ha az európai államok összehangoltan lépnek fel.

Ugyanakkor az erőviszonyok nagyban függenek a konfliktus helyétől, időtartamától, a mozgósítástól és a politikai döntésektől.

A NATO előtt álló kihívások

Mindezek alapján már „csak” azt kell megterveznünk, mi szükséges ahhoz, hogy a potenciálból képességek legyenek.

1. Az első – és nélkülözhetetlen – feltétel, hogy meglegyen a NATO-tagállamok egységes politikai akarata ezeknek megteremtésére. Ez nem könnyű feladat, hiszen számos egymással versengő, néha egymással szembenálló érdeket kell összeegyeztetni. A NATO azonban már bebizonyította, hogy képes erre: a hidegháború majd’ öt évtizedében folyamatos viták közepette végül mindig kialakult az a konszenzus, amely elégnek bizonyult a folyamatosan fennálló szovjet fenyegetés kezelésére. Minden okunk megvan rá, hogy ezt most is elvárjuk és feltételezzük.
2. A második, hogy a kialakuló politikai akaratot lefordítsuk a (katonai) képességek nyelvére és ennek alapján megfelelő feladatot szabjunk haderőinknek. A NATO ebben is hét évtizedes tapasztalattal bír: a folyamatosan működő védelmi tervezési rendszer mindig produkálta a kihívásoknak megfelelő, adekvát válaszokat, azaz a fenyegetések kezeléséhez szükséges katonai képességeket.
3. Harmadszor, arra van szükség, hogy pontosan és konkrétan kialakítsuk azt a politikai-katonai konglomerátumot (posture), amely a fentiekben leírt folyamatok eredményeként képes megfelelni a már ma is folyamatosan jelentkező fenyegetéseknek, képes azok hatékony kezelésére és elhárítására. Ez az egyetlen biztosítéka annak, hogy Európa ne csak összességében feleljen meg egy nagyméretű orosz támadás elrettentésének, és ha kell, visszaverésének, hanem a sokkal valószínűbb alacsonyabb szintű kihívásoknak is. Oroszország folyamatosan teszteli a NATO képességeit, de még inkább elszántságát és reakcióképességét. Az ezekre adott válaszoknak meggyőzőknek kell lenniük, hogy Vlagyimir Putyin orosz elnök megkapja az üzenetet: eddig és ne tovább!

A NATO ankarai csúcstalálkozója akkor teljesíti feladatát, ha túl tud emelkedni a szövetséget kétségkívül megosztó folyamatokon, és mindezekre a kérdésekre meggyőző, adekvát választ kínál. Erre megvan a jó esély.

Címlapkép forrása: Kerem Uzel/Bloomberg via Getty Images