Megdöbbentő beavatkozással orvosolnák az emberiség nagy problémáját: belenyúlnának az időjárásba

A kutatók az eredményeket a Science Advances tudományos folyóiratban tették közzé.

A koncepció alapjául a 2019–2020-as ausztráliai bozóttüzek idején megfigyelt jelenségek szolgáltak. A tüzek során, füst formájában hatalmas mennyiségű aeroszol részecske került a légkörbe, amelyek a Csendes-óceán délkeleti szubtrópusi területei fölé sodródva világosabbá tették a felhőket.

Ez a folyamat hozzájárult az El Niño ellentéteként ismert, több évig tartó La Niña jelenség kialakulásához.

Jessica Wan klímakutató rámutatott, hogy ez a véletlenszerűen lezajlott globális kísérlet kiválóan szemlélteti, miként befolyásolhatja a helyi felhőmódosítás a nagyléptékű éghajlati mintázatokat.

A trópusi Csendes-óceán időről időre bekövetkező meleg (El Niño) és hideg (La Niña) periódusait jelentő ENSO-oszcillációról sok szó esett az elmúlt időszakban, ugyanis a jelek szerint idén egyszokásosnál erősebb El Niñojelenség alakulhat ki, amelynek következtébenegye előrejelzések szerint2027 a valaha volt legmelegebb év lehet.

A szakemberek a frissen megjelent tanulmány keretében azt vizsgálták, hogy szándékos beavatkozással előidézhető-e hasonló hatás az El Niño enyhítésére. Ez a tengeri felhőfényesítésnek (marine cloud brightening, MCB) nevezett geomérnöki technológia egy célzott alkalmazása lenne, amely során finom eloszlású részecskéket, például tengeri sót juttatnak a légkörbe. Ezáltal a felhők fehérebbé válnak és jobban visszaverik a fényt, így a napsugárzás jelentősebb része jut vissza a világűrbe.

A szimulációk során a kutatók két rendkívül intenzív El Niño-időszakot, az 1997–1998-as, valamint a 2015–2016-os eseményeket modellezték. Először azonosították a délkelet-csendes-óceáni térség azon részeit, ahol a bozóttüzekből származó aeroszolok a legsűrűbbek voltak, majd ezekre a területekre fókuszálták a szimulált részecskebefecskendezést, köbcentiméterenként körülbelül 500 részecskés koncentrációval.

Bár mindegyik szimulált beavatkozás gyengítette az El Niño hatását, a siker mértéke jelentősen függött az időzítéstől.

A 2015–2016-os esemény modellezésekor a júniustól a következő év februárjáig tartó folyamatos permetezés bizonyult a leghatékonyabbnak, míg a decemberben, azaz az utolsó pillanatban elkezdett beavatkozás hozta a legcsekélyebb eredményt, mivel addigra a felmelegedési folyamatok már visszafordíthatatlanul beindultak.

Daniele Visioni, a Cornell Egyetem klímakutatója szerint a tengeri felhőfényesítés célzott alkalmazása a komolyabb El Niño-események ellen újszerű és ígéretes megközelítés, amely elméletben hatékonyan működhet. A gyakorlati megvalósítástól azonban még messze vagyunk, hiszen jelentős technológiai és társadalmi akadályokat kell leküzdeni, különösen azt a kérdést illetően, hogy ki jogosult dönteni az esetlegesen negatív regionális éghajlati következményekkel járó beavatkozásokról.

Sok szakember óvatosságra int az éghajlat mesterséges befolyásolásával kapcsolatban. James Haywood, az Exeteri Egyetem klímakutatója hangsúlyozta, hogy a technológia alkalmazhatóságát számos bizonytalanság övezi. Korábbi szimulációik például azt mutatták, hogy

a Csendes-óceán keleti medencéjének hűtése a korábbiaknál akár sokkal intenzívebb, úgynevezett "mega-La Niña" jelenséget is előidézhet.

Bár a La Niñát gyakran az El Niño enyhébb párjaként tartják számon, Wan kiemelte, hogy mindkét éghajlati kilengés hatásai rendkívül egyenetlenül és gyakran pusztító módon oszlanak el a Föld különböző régiói között.

A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Getty Images