Sosem látott egységről szólt volna, végül Donald Trump kijelentései határozták meg a NATO-csúcsot - De milyen szerep jutott Magyarországnak?

A csúcs egyik legfontosabb tanulsága az lett, hogy a NATO számára a védelmi költés növelése önmagában már nem elegendő politikai üzenet. A tagállamoknak azt kellett bemutatniuk, hogy a 2025-ös hágai vállalások után a többletforrásokból miként lesz lőszer, rakéta, légvédelmi rendszer, felderítési képesség, stratégiai szállítás és ipari tartalék. Az ukrajnai háború, a közel-keleti feszültségek és az amerikai fegyverkészletekre nehezedő nyomás egyszerre mutatta meg, hogy a szövetségnek nemcsak többet kell költenie, hanem gyorsabban és összehangoltabban kell előállítania a kritikus katonai képességeket.

Már nemcsak pénzről volt szó, hanem gyártósorokról és termelésről

A csúcs egyik legkézzelfoghatóbb eredménye az volt, hogy a tagállamok új beszerzéseket és ipari együttműködéseket jelentettek be, miközben több kulcsfontosságú fegyverrendszer európai gyártásával és karbantartásával kapcsolatban is előreléptek a tárgyalások.

A tervek között szerepel, hogy Európában indulhatna meg a Raytheon AIM–120 AMRAAM rakétáinak közös gyártása, miközben létrejöhetne egy európai karbantartó központ a Lockheed Martin PAC–3 Patriot-rakétái számára. Michael Duffey amerikai védelmi államtitkár-helyettes jelezte, hogy Washington nem zárja ki a PAC–3 rakéták Egyesült Államokon kívüli gyártását sem, ami hosszabb távon újabb szintet jelenthetne az európai rakétavédelmi ipari kapacitások kiépítésében. Állítólag a gyártási licenszet Ukrajna is megkaphatja:

BREAKING: Trump to Zelensky:We are gonna give you a license to make Patriots.This way he can't complain that we are not giving him enough.Make them yourself. pic.twitter.com/HZFarZce0a https://t.co/HZFarZce0a

Még több Globál

Meghajolt Zelenszkij a követelések előtt, de csak részben, elsötétült a Krím – Percről percre híreink az orosz-ukrán háborúról szerdán

Engedett a nyomásnak Zelenszkij: meglépte, amit követeltek tőle, de nem lehet teljes a tüntetők öröme

Megindult a folyamat, amitől sokan rettegtek: új atomhatalom felemelkedését segítheti az Egyesült Államok

— Clash Report (@clashreport) July 8, 2026

Németország, Hollandia és Spanyolország már 2024-ben egy 5,1 milliárd eurós szerződéssel alapozta meg az első európai Patriot-rakétagyártó kapacitást, amely legfeljebb 1000 darab, kevésbé fejlett PAC–2 rakéta beszerzését és gyártását célozza. Ezeket a rakétákat a tervek szerint az MBDA dél-németországi új létesítményében gyártják majd, a termelés 2026 végén indulhat, az első szállítások pedig 2027 elején kezdődhetnek.

Az AIM–120C–8 AMRAAM alapvetően levegő-levegő rakéta, de a rakétacsaládot a földi indítású NASAMS légvédelmi rendszerekben is alkalmazzák, míg a PAC–3 elfogórakéták a Patriot légvédelmi rendszerek kulcselemei. Az AMRAAM-kezdeményezésben Belgium, Kanada, Finnország, Németország, Hollandia, az Egyesült Királyság és Norvégia szerepe körvonalazódott, míg a PAC–3 karbantartási projektben Németország, Hollandia, Lengyelország, Svédország és az Egyesült Államok vállalhat szerepet. A Stinger rövid hatótávolságú légvédelmi rakéták esetében Németország és Hollandia jelent meg kulcsszereplőként, amerikai jóváhagyással és NATO-támogatási keretben.

A nagy hatótávolságú csapásmérő képességek területén is történt előrelépés: a Lockheed Martin és a Rheinmetall szándéknyilatkozatot írt alá az ATACMS rakéták németországi közös gyártásáról. Ez különösen jelentős fejlemény lenne, mert

az ATACMS gyártása első alkalommal kerülhetne az Egyesült Államokon kívülre.

Ezek a projektek nemcsak egyszerű fegyverbeszerzések, hanem tehermentesítési és készletépítési kísérletek is. Az európai gyártás és karbantartás felszabadíthatja az amerikai Raytheon- és Lockheed Martin-kapacitások egy részét, miközben Európa közvetlenebb hozzáférést kaphat olyan rendszerekhez, amelyekből Ukrajnának és a NATO-tagállamoknak is egyre nagyobb készletekre van szükségük.

Új NATO-képességek: ki, mit vállalt?

A légi felderítés területén a NATO hivatalos tárgyalásokat kezdett a svéd Saab vállalattal legfeljebb 10 darab GlobalEye légtérellenőrző és előrejelző repülőgép (AWACS) beszerzéséről, nagyjából 4,5 milliárd dolláros értékben. Ez nem egy szűk tagállami koalíció, hanem NATO-szintű beszerzési irány, a svéd gyártású GlobalEye-ok a szövetség öregedő, amerikai Boeing E–3A Sentry AWACS-flottáját válthatják ki. A bejelentés különösen érdekes, hiszen a NATO légtérellenőrzési képességei évtizedek óta amerikai platformokra épülnek.

NATO announces GlobalEye as its future AEW&C capability. GlobalEye - made in the Alliance. For the Alliance.Read more: https://t.co/Ao5bVqxH5v pic.twitter.com/KQoxICbJ4e https://t.co/Ao5bVqxH5v

— Saab (@Saab) July 7, 2026

Mark Rutte főtitkár a bejelentéskor igyekezett hangsúlyozni, hogy a GlobalEye nem pusztán európai, hanem transzatlanti programként értelmezhető: a rendszer svéd fejlesztésű, de Bombardier Global 6500 üzleti repülőgépekre épül, vagyis kanadai ipari alapra támaszkodik, miközben amerikai beszállítói hozzájárulások is kapcsolódnak hozzá. A tervek szerint, ha a szerződést rövidesen aláírják, az első szállítmányok 2030-ban már megérkezhetnek.

A felderítő drónoknál már konkrét tagállami kör is megjelent, Norvégia, Finnország, Németország és Dánia írt alá szándéknyilatkozatot legfeljebb öt Northrop Grumman MQ–4C Triton beszerzésére. A Triton amerikai gyártású, nagy hatótávolságú, nagy magasságú felderítő drón, amely a NATO jelenlegi, szicíliai Sigonella légibázison telepített RQ–4D Phoenix drónflottáját egészítené ki.

A brit kormány az ankarai csúcs idején jelentette be, hogy 190 millió fontot, vagyis mintegy 254 millió dollárt fordít a Precision Strike Missile, azaz PrSM programra. A Lockheed Martin által gyártott, következő generációs ballisztikus rakéta akár 500 kilométeres távolságban lévő célpontok semlegesítésére is alkalmas, az első szállítások pedig 2027-ben érkezhetnek meg.

A stratégiai légi szállítás esetében a NATO az Airbus A400M köré épülő új multinacionális kezdeményezést indított el. Ebben Belgium, Horvátország, Franciaország, Lengyelország, Spanyolország, Törökország és az Egyesült Királyság vesz részt, a projekt célja egy közösen használható, nagyobb európai szállítókapacitás kialakítása. Az A400M-program különösen fontos a katonai mobilitás szempontjából, mert a NATO-nak nemcsak fegyverekre, hanem gyorsan mozgatható csapatokra, eszközökre, utánpótlásra és válsághelyzetben bevethető légi szállításra is szüksége van.

A légi utántöltés területén a meglévő Airbus A330 MRTT-flotta bővítése jelent meg. Ez a Multinational MRTT Fleet nevű konstrukcióhoz kapcsolódik, amelyben Belgium, Csehország, Dánia, Finnország, Németország, Luxemburg, Hollandia, Norvégia és Svédország vesz részt. A jelenleg kilenc gépből álló, eindhoveni bázisú flotta a csúcson bejelentett további repülőgéppel tízre bővülne, hosszabb távon pedig a NATO tizenkét gépes kapacitásra törekszik.

A mobilitási és erőkivetítési képességek nemcsak a levegőben, hanem a tengeren is megjelentek. Az Egyesült Királyság és Hollandia egy nagyjából 3,2 milliárd dolláros tengeri partnerséget írt alá új, kétéltű műveleteket támogató szállítóhajók beszerzésére. A megállapodás célja, hogy a brit és a holland erők korszerűbb platformokat kapjanak elit partraszálló alakulataik mozgatásához.

A csúcson a drónfenyegetés elleni védekezés is önálló hangsúlyt kapott. Mark Rutte bejelentése szerint a szövetségesek a következő öt évben több mint 40 milliárd dollárt fordítanak olyan képességekre, amelyekkel hatékonyabban tudnak védekezni a drónok ellen.

A drónvédelemre szánt összeg azért különösen fontos, mert a NATO-nak az ukrajnai háború tapasztalatai alapján egyszerre kell felkészülnie a nagy mennyiségben bevetett olcsó drónokra, a fejlettebb felderítő- és csapásmérő eszközökre, valamint az ezek elleni elektronikai, légvédelmi és érzékelőrendszerek kiépítésére. A tömegesen bevetett olcsó drónokkal szemben a hagyományos légvédelem hosszú távon költséghatékonysági problémába ütközhet, hiszen drága elfogórakétákkal nem mindig racionális olcsó eszközöket semlegesíteni.

A drónok tömeges alkalmazása ráadásul képes túlterhelni a védelmi rendszereket is.

A Fekete-tenger biztonsága is konkrétabb formát kapott Ankarában. Románia, Bulgária és Törökország megállapodott arról, hogy a 2024-ben létrehozott közös aknamentesítő műveleti csoport feladatait kiterjesztik a kritikus infrastruktúra védelmére is, beleértve az energetikai, távközlési és tenger alatti vezetékes rendszereket. A három NATO-tagállam eddig több mint 150 sodródó aknát semlegesített a Fekete-tengeren. A feladatbővítés energetikai szempontból is jelentős, mivel mindhárom érintett ország rendelkezik vagy tervez földgázkutatási és -kitermelési projekteket a Fekete-tengeren, Románia Neptun Deep offshore gázprojektje pedig 2027-ben indulhat, amivel Románia az Európai Unió legnagyobb gáztermelőjévé válhat. 

A szövetség megállapodott arról, hogy a balti légtérrendészeti missziót légvédelmi feladattá fejleszti, ami szélesebb felhatalmazást ad a térségben szolgáló pilótáknak,

akár a fenyegetést jelentő objektumok megsemmisítésére is.

A Litvániát, Lettországot és Észtországot lefedő NATO-misszió 2004 óta működik, mivel a három balti állam nem rendelkezik saját vadászgépekkel, eredeti feladata elsősorban az orosz katonai repülőgépek azonosítása és kísérése volt.

A csúcson Emmanuel Macron francia elnök jelezte, hogy Franciaország és Olaszország továbbra is egyeztet Ankarával a SAMP/T légvédelmi rendszer esetleges törökországi exportjáról. Korábban a három ország (2017-18) megkezdte az ilyen irányú együttműködést, de a program a szíriai, líbiai és kelet-mediterrán politikai viták miatt elakadt.

Az ipari fórumon az űrkapacitásokhoz kapcsolódó együttműködés is megjelent. A német Isar Aerospace szerződést kötött a kanadai Maritime Launch Services vállalattal egy dedikált indítóállás kialakításáról és használatáról a kelet-kanadai Spaceport Nova Scotia területén, a Spectrum hordozórakéta számára.

Trumpnak is üzentek: Európa költ, de Amerikával együtt fegyverkezik

Az ipari bejelentéseknek világos transzatlanti politikai üzenetük is volt. Donald Trump amerikai elnök az elmúlt időszakban többször bírálta az európai szövetségeseket amiatt, hogy szerinte túlzottan az Egyesült Államokra támaszkodnak saját biztonságukban, miközben nem költenek eleget védelemre. Az ankarai fórum ezért egyszerre próbálta bizonyítani, hogy Európa komolyan veszi az új védelmi kiadási célokat, és azt is, hogy az amerikai hadiipar továbbra is meghatározó szereplője marad az európai újrafegyverkezésnek.

Európa döntései több önálló kapacitást, nagyobb gyártási mélységet és gyorsabb hozzáférést ígérnek a kulcsfontosságú fegyverrendszerekhez, de mindezt egyelőre nem az Egyesült Államoktól való leválásként, hanem amerikai technológiával, amerikai cégekkel és közös gyártási vagy karbantartási konstrukciókkal képzelik el. Az AMRAAM-, PAC–3-, Stinger- és Triton-vonal amerikai ipari dominanciát mutat, miközben a GlobalEye és az A400M már erősebb európai ipari lábat jelez.

Csakhogy Trump ankarai jelenléte nemcsak az európai védelmi költések kikényszerítéséről szólt, hanem a szövetségen belüli konfliktusok látványos újranyitásáról is. Az amerikai elnök már keddi megérkezése után jelezte, hogy akár ki is hagyhatta volna a csúcstalálkozót, ha nem fűzné jó viszony a házigazda Recep Tayyip Erdoğan török elnökhöz.

Emellett azt sem zárta ki, hogy Washington további csapatokat vonjon ki Európából.

A helyzetet tovább élezte, hogy Trump az iráni háború miatt is nyíltan bírálta az európai szövetségeseket. Trump azzal vádolta az európai országokat, hogy nem engedték megfelelően használni az amerikai erőknek a légterüket és a bázisaikat a háború alatt, és csalódottságának adott hangot. Európai tisztviselők ezzel szemben azt kifogásolták, hogy a konfliktusról előzetesen nem konzultáltak velük, az pedig gazdaságilag is megrázta és politikailag is megosztotta Európát.

A csúcson Grönland ügye is újra előkerült, ami különösen érzékeny NATO-n belüli konfliktus, hiszen Dánia alapító tagállam, Grönland pedig a Dán Királysághoz tartozó félautonóm terület. Trump ismét arról beszélt, hogy szerinte Grönlandnak az Egyesült Államok ellenőrzése alatt kellene állnia, nem Dániáé alatt. Mette Frederiksen dán miniszterelnök erre Ankarában úgy reagált, hogy a szövetségesektől a Dán Királyság szuverenitásának tiszteletben tartását várja, és Grönland nem eladó. 

Később hozzátette, hogy a NATO minden egyes négyzetcentiméterért hajlandó megharcolni, beleértve Grönlandot is.

Éles konfliktus Spanyolországgal is kialakult. Trump a szerdai vezetői ülés kezdetén, Mark Rutte NATO-főtitkár mellett állva arról beszélt, hogy utasította Scott Bessent pénzügyminisztert: szakítsák meg a kereskedelmet Spanyolországgal, amelyet „szörnyű partnernek” nevezett a szövetségen belül. Az amerikai elnök Madridot amiatt bírálta, hogy Spanyolország nem fogadta el a NATO új, GDP-arányosan 5 százalékos védelmi kiadási célját, és az iráni háború idején nem engedte az Egyesült Államoknak a spanyol légtér és a spanyolországi bázisok használatát (rotai haditengerészeti bázis és a Morón légibázis). Az amerikai elnök Ruttéhez fordulva azt mondta, Spanyolország „semmibe sem egyezik bele”, ezért szerinte a többieknek

nem kellene tovább „cipelniük” Madridot.

A zárt vezetői ülésről kiszivárgó információk ugyanakkor valamelyest árnyalták a képet. Információk szerint itt már, Trump azt mondta a NATO-vezetőknek, hogy az Egyesült Államok a szövetségben akar maradni. Az amerikai elnök ezen az ülésen nem ismételte meg a Spanyolországgal kapcsolatos bírálatait, nem hozta fel újra az iráni átmeneti megállapodás megszűnését, és Grönland ügyét sem említette. 

Trump ráadásul azt is közölte, hogy az Egyesült Államok kész továbbra is fegyvereket eladni a szövetségeseknek, függetlenül attól, hogy azokat később milyen módon használják fel. 

Hormuz és az Öböl-térség: a külügyi szál sem maradt mellékes

Az ankarai csúcson a külügyminiszteri egyeztetések egyik legérzékenyebb témája a Hormuzi-szoros újranyitása és az Öböl-térség biztonsága volt. A NATO-tagállamok külügyminiszterei Bahrein, Kuvait, Katar és az Egyesült Arab Emírségek képviselőivel tárgyaltak, vagyis azokkal az Öböl menti partnerekkel, amelyek közvetlenül érintettek voltak az iráni feszültségekben és a tengeri kereskedelmi útvonalak bizonytalanságában. Bár a NATO euroatlanti védelmi szövetség, a globális energiaellátásban és a tengeri kereskedelemben keletkező zavarok közvetlenül visszahathatnak Európa biztonságára is.

A tárgyalások hátterében egy francia–brit javaslat állt, amely egy többnemzeti tengeri misszióval segítené a biztonságos áthaladást a Hormuzi-szoros térségében, illetve első lépésként az Ománi-öbölben. Franciaország és az Egyesült Királyság nagyjából egy tucat ország részvételével próbált koalíciót szervezni, miközben Omán jelezte, hogy kész együttműködni Párizzsal és Londonnal saját felségvizei biztonságának garantálásában. Irán ugyanakkor elutasította a külföldi katonai jelenlétet a térségben.

Az 5 százalékos vállalás első próbája

A csúcson bejelentett ipari és képességfejlesztési programok közvetlenül kapcsolódtak a NATO új védelmi beruházási logikájához. A 2025-ös hágai vállalások után Ankarában már nem az volt a kérdés, hogy a tagállamok elvben elfogadják-e a magasabb védelmi kiadásokat, hanem az, hogy milyen konkrét tervekkel, szerződésekkel és ipari programokkal támasztják alá azokat. Az 5 százalékos célból 3,5 százalék a szűken vett védelmi kiadásokra, legfeljebb 1,5 százalék pedig kapcsolódó biztonsági, infrastrukturális területekre irányulhat.

Az ankarai csúcs egyik kevésbé látványos, de hosszabb távon meghatározó fejleménye az volt, hogy a védelmi fordulat finanszírozása is intézményesebb formát kezdett ölteni. Mark Carney kanadai miniszterelnök bejelentése szerint kilenc ország kötelezte el magát az új Defence, Security and Resilience Bank, vagyis a DSRB mellett. A Kanadában működő bankkal kapcsolatban az alapító országon túl Albánia, Belgium, Görögország, Lettország, Luxemburg, Románia, Törökország és Ukrajna jelezte támogatását. A kezdeményezés célja, hogy olcsóbb finanszírozással segítse a szövetséges és hasonló gondolkodású országok védelmi ipari kapacitásainak bővítését.

A tervek szerint a bank mintegy 134 milliárd dollárnak megfelelő kedvező finanszírozást mozgósíthatna védelmi és biztonsági beruházásokra. A konstrukció lényege az lenne, hogy a DSRB alacsony kamatozású hitelekkel, illetve magánbankoknak nyújtott hitelgaranciákkal támogassa a védelmi ipari termelés felfuttatását, különösen azokban az országokban és vállalatoknál, amelyek ma nehezebben jutnak kedvező forráshoz.

A pénzügyi szektor szélesebb bekapcsolódását Mark Rutte főtitkár is hangsúlyozta, amikor a védelmi ipari fórumhoz kapcsolódó „Call to Action” panelen arról beszélt, hogy a pénzügyi intézmények már 217 milliárd dollárt mozgósítottak a szövetség biztonsági és védelmi céljainak támogatására, hozzátéve, hogy „ez még csak a kezdet”. A panelen többek között a BNP Paribas, a Business Development Bank of Canada, a Citi, a Danske Bank, a NATO Innovation Fund, a NatWest és a PKO Bank Polski képviselői is részt vettek.

A nap végére ugyanakkor a hivatalos NATO-kommunikáció igyekezett visszaterelni a csúcsot az egység üzenetéhez. Rutte arról beszélt, hogy a 32 vezető zárt ülésén erős egységérzetet látott, Trump pedig a tárgyalás után már úgy fogalmazott, hogy „sok szeretet” és „sok egység” volt a teremben. A zárónyilatkozatban a szövetségesek, köztük az Egyesült Államok is,

megerősítették megingathatatlan elkötelezettségüket a kollektív védelem és az 5. cikkely mellett.

Később pedig Donald Trump az Air Force One fedélzetén már arról beszélt, hogy Madrid „nagyon nagylelkű” volt a csúcson.

A végére megszülető látszólagos egyetértés nem törölte el a csúcs alapellentmondását: Ankara egyszerre mutatott formális NATO-egységet és nagyon is valós politikai törésvonalakat az amerikai elvárások, az iráni háború, Spanyolország, Grönland és az európai teherviselés körül.

Ukrajna maradt a NATO legfontosabb stressztesztje

Az ankarai csúcson Ukrajna nem egyszerűen támogatásra szoruló partnerként, hanem a modern háború legfontosabb tapasztalati forrásaként próbálta pozicionálni magát. Volodimir Zelenszkij ukrán elnök felszólalásában azt hangsúlyozta, hogy az Oroszország elleni háború ötödik évére Ukrajna olyan harctéri tapasztalatot és védelmi ipari képességeket halmozott fel, amelyek a NATO-t is erősebbé tehetnék. Érvelése szerint Ukrajna ma már nemcsak fegyvereket kér a szövetségesektől, hanem olyan tudást, ipari alkalmazkodóképességet és dróntechnológiai tapasztalatot tudna megosztani, amely közvetlenül hozzájárulhatna a kollektív védelemhez.

Zelenszkij különösen a drónhadviselés átalakító hatását emelte ki. Hangsúlyozta, hogy az olcsón és nagy tömegben előállítható drónok ma már képesek olyan eszközök megsemmisítésére vagy semlegesítésére, amelyek a 20. századi hadviselés meghatározó platformjai voltak szárazföldön, levegőben és vízen. Az ukrán elnök szerint Ukrajna minden nap támadások százait hárítja el,

ebben a léptékben és intenzitásban jelenleg egyetlen más ország sem rendelkezik hasonló gyakorlati tapasztalattal.

A drónok mellett Zelenszkij a ballisztikus rakéták elleni védelem hiányát nevezte meg Ukrajna és Európa egyik legsürgetőbb problémájaként. Szerinte Oroszország egyik utolsó nagy katonai előnye éppen az, hogy ballisztikus rakétákkal képes olyan csapásokat mérni, amelyek ellen a jelenlegi európai és ukrán légvédelmi kapacitások nem elegendők. Az ukrán elnök ezért azt kérte a szövetségesektől, hogy ne 2030 utáni időtávban gondolkodjanak, hanem minél gyorsabban fejlesszék és bővítsék a ballisztikus rakéták elleni védelmi rendszereket.

A kérés aktualitását a csúcs előtti újabb orosz támadások is erősítették. Az ukrán közlések szerint egy hétfő reggeli támadásban Oroszország 68 rakétát vetett be, a Kijevre kilőtt ballisztikus rakéták közül azonban egyet sem tudott megsemmisíteni.

Zelenszkij ezért a Patriot-rendszerekhez kapcsolódó elfogórakéták ügyét is külön hangsúlyozta. Ukrajna nemcsak további légvédelmi eszközöket szeretne kapni, hanem hosszabb távon abban is érdekelt, hogy licenc alapján saját gyártási kapacitást építhessen ki. Utóbbit Donald Trump is jóváhagyta, legalábbis szóbeli ígéretként.

A csúcs végére az ukrán támogatás is konkrét számokban is megnyilvánult. A NATO-tagállamok 2026-ra 70 milliárd euró katonai támogatást vállaltak Ukrajna számára, bár ezt csak önkéntes alapon.

Magyarország is visszatér a szövetségi nyelvezethez

Magyarország számára az ankarai csúcs nemcsak a NATO új védelmi korszakáról, hanem az új magyar kormány első igazán látványos szövetségi bemutatkozásáról is szólt. Magyar Péter miniszterelnök első NATO-csúcstalálkozóján azt hangsúlyozta, hogy Magyarország erős és egységes NATO-ban érdekelt, a magyarok hisznek a NATO erejében és egységében, a kormány célja pedig az, hogy visszaállítsa Magyarország pozícióját megbízható szövetségesként.

A védelmi vállalások ügyében Magyar Péter azt mondta, hogy a magyar kormány korábban döntött a védelmi kiadások kiszámítható növeléséről, és a tervezett, ütemezett emeléssel 2035-re el kívánja érni a GDP-arányos 5 százalékos küszöböt. A kormányfő a magyar hadsereg állapotáról kritikusan beszélt, szerinte elvárás, hogy a hadsereg képes legyen megvédeni Magyarországot, de ettől az ország jelenleg még messze van.

Magyar Péter a csúcs után arról is beszélt, hogy nem találkozott olyan helyzettel, amelyben Magyarországgal vagy személyesen vele szemben külön elvárásokat fogalmaztak volna meg. Értelmezése szerint a NATO nem úgy működik, hogy a tagállamok „leckéztetik” egymást, hanem olyan szövetségi keretként, ahol lehet különvéleményt megfogalmazni, miközben a közös védelem és az egység alapelve változatlan.

Ukrajna az áldozat, Oroszország pedig a brutális agresszor

– jelentette ki a kormányfő. Ez a mondat egyértelmű elmozdulást jelzett a korábbi Orbán-kormány nemzetközi politikájához képest, mert világosabban illeszkedett a NATO és az Európai Unió fősodrában használt nyelvezethez.

A magyar álláspont ugyanakkor továbbra is korlátozott maradt Ukrajna katonai támogatásában. Magyar Péter úgy fogalmazott: Magyarország határozottan kiáll Ukrajna önvédelmi joga mellett, de fenntartja azt az elhatározását, hogy

sem fegyvereket, sem katonai csapatokat nem bocsát Ukrajna rendelkezésére.

A magyar–ukrán kétoldalú viszonyban ugyanakkor mozgás látszott. Magyar Péter a csúcstalálkozó nyitófogadásán röviden egyeztetett Volodimir Zelenszkij ukrán elnökkel, és elmondása szerint abban állapodtak meg, hogy a közeljövőben személyesen is találkoznak, vagy Budapesten, vagy Kijevben, ezt követően pedig együtt ellátogatnak Kárpátaljára, Beregszászra. Ez némi változást jelentett a korábbi tervekhez képest, amikor a magyar fél még kifejezetten beregszászi találkozóhoz ragaszkodott.

A kárpátaljai magyar közösség ügye így továbbra is a magyar külpolitikai mozgástér egyik kulcskérdése maradt. Budapest számára a legéletszerűbb út az lehet, ha Ukrajna támogatását és a kisebbségi jogok ügyét nem egymást kizáró politikai feltételekként, hanem intézményes, ellenőrizhető diplomáciai folyamatként kezeli. 

A magyar külügyi kommunikáció ugyanezt a hangsúlyt erősítette. Orbán Anita külügyminiszter a csúcshoz kapcsolódó bejegyzésében a NATO-t Magyarország biztonságának egyik legfontosabb garanciájaként írta le, és külön kiemelte a kollektív védelem alapelvét. A bejegyzésben azt is hangsúlyozta, hogy a nagyobb védelmi kiadásokat valódi katonai képességekké kell alakítani.

A külügyminiszteri szinten is voltak célzott kétoldalú egyeztetések. Orbán Anita külügyminiszter tájékoztatása szerint Þorgerður Katrín Gunnarsdóttir izlandi külügyminiszterrel a magyar–izlandi kapcsolatok új lendületbe hozásáról, Kęstutis Budrys litván külügyminiszterrel pedig a balti térség biztonságáról és a regionális együttműködés lehetőségeiről tárgyalt. 

Magyar Péter több kétoldalú egyeztetésen is részt vett Ankarában, elmondása szerint egyeztetett a finn, az albán, a kanadai, a norvég és a német kormányfővel, valamint nyugat-balkáni országok vezetőivel is. A miniszterelnök azt is elmondta, bemutatkozott Donald Trump amerikai elnöknek. A montenegrói kormányfővel elsősorban a nyugat-balkáni országok uniós csatlakozásáról, valamint befektetési lehetőségekről is egyeztetett. A kormányfő a záróeseményről készült posztjában hangsúlyozta:

Sikerült megerősíteni a világ legerősebb politikai és védelmi szövetségének egységét.

A kormányfő tájékoztatása szerint a csúcson egy fontos deklaráció is napirenden volt Ukrajna 2026-os támogatásáról. A NATO-tagállamok végül 70 milliárd euró katonai támogatást vállaltak Ukrajna számára, ugyanakkor a részvétel önkéntes keretek között maradna, vagyis a tagállamok szuverén döntése lenne, hogy milyen formában és milyen eszközökkel csatlakoznak.

A magyar szálat erősítette a keleti szárny infrastruktúrájáról szóló lengyel kezdeményezés és az ehhez kapcsolódó NATO-szintű üzemanyag-ellátási döntés is. Mark Rutte főtitkár a csúcs után arról beszélt, hogy a szövetségesek történelmi lépést tesznek a NATO üzemanyag-ellátási láncának megerősítésére, és 27 milliárd eurós beruházással modernizálnák a meglévő tárolási és elosztási infrastruktúrát. A tervek új létesítményeket, köztük a NATO csővezeték-hálózatának keleti irányú bővítését is magukban foglalhatják.

Karol Nawrocki lengyel elnök Ankarába érkezve arról beszélt, hogy Varsó azt szeretné elérni, hogy a NATO csővezeték-hálózatát (NPS) terjesszék ki a szövetség keleti szárnyára is. A felvetés lényege, hogy a kettős felhasználású, vagyis civil és katonai célokra egyaránt alkalmas üzemanyag- és ellátási infrastruktúra a teljes keleti szárny biztonságát erősítheti. A rendszer jelenleg 12 országot köt össze, és mintegy 4,1 millió köbméteres tárolókapacitással rendelkezik, de Nyugat-Európa területén, és az egykori hidegháborús blokk határáig húzódik.

Ez a lengyel kezdeményezés ugyanabba a logikába illeszkedik, mint a V4-es védelmi együttműködésben korábban hangsúlyozott észak–déli logisztikai és üzemanyag-ellátási fejlesztés.

Ankara tehát magyar szempontból nem arról szólt, hogy Budapest főszereplővé vált volna a NATO átalakulásában. Inkább arról, hogy az új magyar kormány megpróbált visszatérni a szövetségi nyelvhez, konstruktív, megbízható szövetségesként határozta meg magát, a Nyugat-Balkán ügyében aktív regionális szerepet keresett, Ukrajna támogatásában humanitárius és legfeljebb önkéntes pénzügyi kereteket jelölt ki, a kárpátaljai magyarok ügyét pedig kétoldalú diplomáciai pályára próbálta terelni.

Címlapkép forrása: MTI Fotó/Francisco Seco