Egyetlen húzással gyökeresen megváltozott minden: lángba borulhat a teljes régió

Átgondolatlan háború

Az idei év rendkívül nehézségeket hozott a globális energiapiac számára, ennek világos okozója a 2026. február 28-i amerikai-izraeli támadás az iráni rezsim ellen. A nyugati katonai döntéshozók azzal számoltak, hogy a vezetés kiiktatása gyors összeomlást hoz, napok alatt lezárul az egész. A lassan fél éve tartó, időszakosan kiújuló műveletek jelzik, hogy ennél nagyobbat nem is tévedhettek volna, ráadásul egy sor olyan következménye lett a kevésbé átgondolt lépéseknek, amire aligha gondoltak, ilyenek például semleges országok ellen műveletek.

Footage, reportedly taken during Iranian drone and missile strikes against Kuwait earlier, shows a Shahed-136 impact. The U.S. continues to trade strikes with Iran, as targets inside Bahrain and Kuwait are now bearing the brunt of Iranian fires. pic.twitter.com/AC07mtqi96 https://t.co/AC07mtqi96

— OSINTdefender (@sentdefender) July 15, 2026

Iránt a háború során nem különösebben érdekelte, hogy egy országnak pontosan mi a szerepe a konfliktusban, gyakorlatilag mindent támadott eddig a térségben, ahol izraeli vagy amerikai érdekeket látott, függetlenül attól, az hol van. Ennek következtében a Washingtonnal hagyományosan szoros kapcsolatot ápoló, összes Perzsa-öbölbéli monarchia elszenvedett már támadásokat, de Irakban és Jordániában is regisztráltak ellenséges rakétákat és drónokat, sőt, ezek komoly gondokat is okoztak. A konfliktus elején még Törökországot és Azerbajdzsánt sem kímélték az iszlamista erők akciói. A helyzet annyit változott a nyáron kiújuló műveletek során, hogy utóbbi kettő országot már nem veszik célba az iráni támadások, de a régióban található amerikai támaszpontok továbbra is gyakran kerülnek célkeresztbe, mindegy, azok hol vannak. Július 29-én azonban szintlépés történt, és egy olyan ország területén csapódott be Iránhoz köthető drón, amely eddig teljesen kimaradt a konfliktusból: az egyiptomi Damietta kikötőjében regisztráltak robbanást.

Az esetnek igazán a geopolitikai jelentősége súlyos, ugyanis Irán ezzel egy, az eddigieknél is rémisztőbb stratégia lehetőségét villantották fel: minden létező térségi tengeri átjárót lezárással fenyegetni.

Teherán gyakorlatilag az amerikai-izraeli támadást követő első időszakban megmutatta, hogy hajlandó felrúgni az eddig elképzelhetetlennek gondolt tabukat, ennek fényében lezárta a Hormuzi-szorost. Az eset a világpiacon súlyos következményekkel járt, az olaj és a földgáz ára megugrott, sok ország elkezdte a tartalékait felélni. A kibontakozódó energiakrízis ugyanakkor később mérséklődött, jelentős mértékben Kína fogyasztáscsökkentésének köszönhetően, valamint szépen lassan alternatív útvonalakat kezdtek el használni a helyi hatalmak. Ez a földrajzi adottságok miatt több kormány számára nem lehetséges, de a térség legnagyobb kitermelője, Szaúd-Arábia egy kelet-nyugati irányú csővezeték segítségével meg tudta kerülni a zár alá került tengerszorost. A több ország egyelőre élénken dolgozik a saját megoldásán, amivel a Perzsa-öböl blokád alá vont bejáratát meg tudja kerülni, legalább a nyersanyagok egy bizonyos százalékával. Bahrein, Katar és Kuvait problémája ugyanakkor

még évekig nem oldódhat meg, és jelentős részben a szomszédos országok jóindulatától fognak függeni a jövőben is, csak ezúttal a szárazföldön.

Rijád ugyanakkor bátran kihasználta a földrajzi adottságait, és a termelésének mintegy elméleti szinten 70 százalékát (a napi körülbelül 10 millió hordós kőolaj-kitermelésből nagyjából 7 milliót) el tudja juttatni csővezetéken (maximális kapacitáskihasználással) keresztül a Vörös-tenger partjára. Ez az alternatíva jelentősen csorbította Teherán nyomásgyakorlási potenciálját, hiszen az olaj világpiaci árának magas szinten tartása volt az iszlamista rezsim „legjobb barátja”, a másik azon országok csoportja, melyeknek csak a Hormuzi-szoros jelentett kijáratot a világpiac felé. Ők maximálisan abban érdekeltek, hogy a helyzet gyorsan rendeződjön. Szaúd-Arábia viszont a Báb el-Mándeben és a Szuezi-csatornán keresztül – kerülővel bár – hozzáfért a legfontosabb kereskedelmi útvonalakhoz. Ez a lépés nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a nyersanyag ára ne szálljon el kritikusan.

Crude oil pipelines bypassing Hormuz.AFP Infographic with map showing existing and planned pipelines that provide long-term export routes for crude oil, bypassing the Strait of Hormuz pic.twitter.com/00yQlcbbCt https://t.co/00yQlcbbCt

— AFP News Agency (@AFP) August 3, 2026

A nagy kerülő

A síita rezsim emiatt úgy érezhette, hogy kijátszották, amit a nyáron kiújuló harcok során igyekeztek valahogy semlegesíteni. A megoldást a térségi leghasznosabb szövetségesek, a jemeni húszik jelentették, akik a Vörös-tenger déli bejáratához közel ellenőriznek nagy területeket, az elmúlt években pedig látványosan bizonyították, hogy képesek csapásokat mérni a közeli tengeri kereskedelmi útvonalon haladó hajókra. Most ismételten ez került elő, a lázadó csoportok külön ki is hangsúlyozták, hogy a szaúd-arábiai járművek vannak veszélyben. A fenyegetésüket be is tartották, július második felétől kezdve elkezdtek tankerhajókat támadni. A művelet elérte a célját, Rijádnak egy újabb alternatívát kellett keresnie, és itt jön képbe az egyiptomi támadás.

A 19. században kiásott Szuezi-csatorna jelentősége kulcsfontosságú az Ázsia és Európa közötti hajózásban, ezzel ugyanis sikerült megoldani, hogy a járműveknek ne kelljen a teljes afrikai kontinenst megkerülni. A szállítás gyorsabb és olcsóbb lett. A kereskedelmi súlypontok változásával a szerepe idővel átalakult, de a 21. században továbbra is az egyik legfontosabb tengeri átjáró maradt, jól mutatta ezt a 2021-es incidens, amikor az Ever Given konténerhajó elakadt a csatornán, megakadályozva a közlekedést. Az akkori krízis egy hétig tartott, mégis dollármilliárdos hatást okozott, összesen 400 jármű várakozott az átkelésre.

A 2026-os helyzet ismét növelte Egyiptom szerepét az energiahordozók szállításában.

A képlet viszonylag egyszerűen néz ki:

• A Hormuzi-szoros közlekedési nehézségei miatt Rijád csővezetéken keresztül eljuttatta a kitermelt nyersanyagot az Arab-félsziget másik oldalára, a Vörös-tenger partjára,
• a janbui kikötőben hajókra pakolták a terméket,
• majd a Báb el-Mándeb körüli helyzetben a tankerek észak felé vették az irányt, és a Szuezi-csatornán a Földközi-tengerre érve eljutottak a világpiacra.

Ez a megoldás működött, de jelentősen rontott a hatékonyságon. Szaúd-Arábia elsődleges importpiacait szénhidrogének terén nem Európa vagy Észak-Amerika jelenti, hanem a Távol-Kelet energiaéhes hatalmai. A The Observatory of Economic Complexity (OEC) 2024-es adatai szerint a kőolaj-kivitelének több mint 80 százalékát Kínának, Japánnak, Dél-Koreának, Indiának, Tajvannak és más, ázsiai hatalmaknak értékesítette. A fennmaradó részen osztozott Európa, Észak- és Dél-Amerika, valamint kis mértékben Afrika pár országa. A gyakorlatban ez azt jelentette, hogy

a Szuezi-csatornán áthaladó olajszállító járműveknek hatalmas kerülőt kell tenniük:

a Földközi-tengert a Gibraltári-szorosnál elhagyják, majd délre fordulva meg kell kerülni egész Afrikát, végül a Jóreménység-foka után keleti irányban még több ezer kilométer megtétele után elérik a célpontot. A távolságban a különbség drámai, célállomástól függően nagyjából 15 ezer kilométerrel többet kell így a vízen tölteniük, legalább mintegy három hetes csúszást okozva a szállításban. Mindez jelentős többletköltséggel is jár csak a szállításban, a logisztikai kiadások megugrását már nem is említve. Éppen ezért a fő célpontot az európai piac jelentette az egyiptomi energiacsatornán keresztül.

Aramco built a reroute to avoid Hormuz and the Red Sea entirely.Yanbu to Ain Sokhna, through the SUMED pipeline, out through Sidi Kerir, then around the Cape of Good Hope to reach Asia.That workaround now costs about 5 dollars a barrel more in freight, insurance, and… pic.twitter.com/q6ykmaf5bt https://t.co/q6ykmaf5bt

— Jack Prandelli (@jackprandelli) July 28, 2026

A Szuezi-csatorna kapacitása ugyanakkor gondot jelent a hajóforgalom számára, a 20-21 méternél nagyobb merülésű járművek már nem tudnak biztonságosan áthaladni rajta. Mivel a legnagyobb VLCC-k és ULCC-k ennél nagyobb süllyedéssel bírnak, ezért ez már nem megfelelő alternatíva. Egyiptomban ugyanakkor Alexandria és az Ain Szuhna kikötő között ki van építve a Szumed-vezeték, ezen keresztül lehet átfolyatni a nyersanyagot.

A július 29-i támadás ugyanakkor felhívta a figyelmet, hogy ez, a korábban biztonságosnak hitt átjáró sem érinthetetlen.

Irán ezzel egy újabb vörös vonat lépett át, a Közel-Kelet egyik legerősebb hatalmának területén is támadott. Egyáltalán nem kizárt, hogy Teherán eszkalációs húzásában szerepet játszik, hogy Ukrajna a Kaszpi-tengerre mért csapást. Ez vált a fő kereskedelmi útvonallá Oroszország és Irán között, ezen keresztül a hadiiparhoz nélkülözhetetlen alkatrészek mellett mezőgazdasági termékek sokaságát szállítják, elvágása kritikus helyzetbe hozhatja az iszlamista rezsimet, erről itt írtunk részletesen:

Új stratégia

Irán úgy vélhette, hogy az újabb frontok nyitásával az eddigieknél is nagyobb nyomást tud gyakorolni, ami fokozatosan elvezeti a céljai eléréséhez. Amikor március elején a Hormuzi-szorost lezárták, gyorsan világossá vált, hogy erre a lépésre senki nem volt felkészülve, azóta meg Teheránban megszületett a mesterterv, lényegében a Közel-Kelet összes tengeri átjáróját hajlandóak veszélyeztetni a saját érdekükben. Damietta megtámadása ugyanakkor inkább tekinthető figyelmeztetésnek, mivel ez a kikötő egy import- és újragázosító központ, távol a fent részletezett a kőolaj-szállító infrastruktúrától. Ha a rezsim célja (bár hivatalosan nem ismerték el a támadást, minden jel szerint ők követték el) a szaúd-arábiai olajexport elleni direkt művelet lett volna, számos másik célpontot választhattak volna. A drón az amerikai tulajdonban álló úszó tároló és újragázosító egységet, az Energos Wintert károsította meg.

Teherán ezzel valamilyen biztonsági játékot is játszik: figyelmeztet, hogy az utolsó, még nyitva maradt tengerszorost is el tudja érni, de egyelőre meg is elégszik ezzel.

BREAKING: Footage shows crews working to put out a fire on the US-owned floating platform in Egypt following a drone attack, with initial reports Iran struck it. pic.twitter.com/sFpRt2nfSD https://t.co/sFpRt2nfSD

— The Hormuz Letter (@HormuzLetter) July 29, 2026

A következmények viszont tartósak lehetnek. A dróntámadás azt bizonyította, hogy lényegében egyetlen ország sem érinthetetlen a Közel-Keleten. Ez viszont veszélyes lehet Iránra nézve, ugyanis kettős helyzetet teremtett: mostanra nagyjából mindenkit magára haragított, ami azonos oldalra tereli a kormányokat, közben ezzel azt is elérte, hogy az Egyesült Államokra nehezedő nyomás növekedjen, mert mindenki abban legyen érdekelt, hogy a konfliktus lezáruljon. Ugyanakkor egyáltalán nem egyértelmű, hogy ez kinek a feltételeihez lesz közelebb, erről szólnak a kiújuló harcok is. Donald Trump amerikai elnök belengette, hogy az eszkaláció nem elvetett forgatókönyv Washingtonban, Teherán pedig az egyiptomi művelettel jelezte, hogy „benne van a pakliban” egy újabb konfliktusgóc robbantása. A megszellőztetett közös amerikai-izraeli csapások elmaradtak, most újra a tárgyalásos megoldás felé hajlanak a felek, kérdés, hogy ebből mi kerekedik. Az utóbbi időszak eseményei viszont rávilágítottak, hogy

a konfliktus kereteinek kitágítása – akár a Kaszpi-tengeren, akár Egyiptomnál – közel sem elképzelhetetlen forgatókönyv.

Címlapkép forrása: Stringer/Bloomberg via Getty Images