Trump egyetlen kijelentéssel hosszú évtizedek munkáját rombolta le: bajban a fenyegetett sziget

Trump a tárgyaláson szövetségesnek nevezte Kínát a második világháború kontextusában, és külön méltatta a Repülő Tigriseket, vagyis azt az amerikai katonai egységet, amely a japán légitámadások ellen védte a szárazföldi Kínát. Hszi Csin-ping arról beszélt, hogy a két ország "vállvetve" harcolt a japán militarizmus ellen. A Fehér Ház utólag kiadott tájékoztatója is egyszerűen "Kínát" említette az Egyesült Államok második világháborús szövetségeseként,

anélkül, hogy különbséget tett volna a háborús Kínai Köztársaság (a mai Tajvan hivatalos neve) és a Kínai Népköztársaság között.

A helyzet pikantériája, hogy a második világháborúban a szövetségesek oldalán harcoló Kínát a Kínai Köztársaság kormánya képviselte, amelyet 1949-ben a kommunisták megdöntöttek a szárazföldön. A Kuomintang-kormány Tajvanra menekült, az ország pedig azóta is viseli a Kínai Köztársaság nevet. Tajpej tiltakozott a csúcstalálkozón elhangzott történelmi hivatkozások ellen. Vu Csi-csung külügyminiszter-helyettes azzal vádolta Pekinget, hogy megpróbálja kisajátítani a Kínai Köztársaság háborús szerepét, és ezt a kínai "narratívadiplomácia" részeként értékelte.

A vita ugyanakkor a tajvani belpolitikában is feszültséget okoz. A kormányzó Demokratikus Haladás Pártja (DPP) évtizedek óta igyekszik Tajvan önálló identitását hangsúlyozni az 1949 előtti Kínai Köztársaság történelmével szemben, most viszont éppen erre az örökségre hivatkozna a nemzetközi színtéren. Az ellenzéki Kuomintang – amely a háború idején a Kínai Köztársaságot vezette – képmutatással vádolja Laj Csing-tö elnök kormányát, amiért csak akkor hivatkozik a háború előtti köztársaságra, amikor az politikailag kapóra jön. Csen Ji-hszin, a KMT kommunikációs igazgatója emlékeztetett, hogy Laj a második világháború 80. évfordulóján tavaly "a háború végéről" beszélt – ami a japán szóhasználatot tükrözi –, nem pedig "a Japán elleni ellenállási háború győzelméről".

A vita tétjét Vang Hszin-hszien, a tajpeji Nemzeti Csengcsi Egyetem Nemzetközi Kapcsolatok Intézetének igazgatója foglalta össze. Szerinte az az igazán aggasztó fejlemény, hogy most már az amerikai narratíva is egyszerűen "Kínát" emlegeti a második világháború kapcsán, megkülönböztetés nélkül.

Trump rövid távú eredményeket akar, míg Hszi hosszú távú diskurzust és narratívát épít. Ha Washington egyre inkább elfogadja Peking történelmi keretrendszerét, a Kínai Köztársaság szerepét "teljes egészében elvehetik

– mondta.

Jen Csen-seng, ugyanennek az intézetnek a kutatója hozzátette, hogy a DPP azzal, hogy eltávolította Tajvant a Kínai Köztársaság történelmétől, egy értékes történelmi kapcsolódási pontot adott fel az Egyesült Államokkal – a háborús együttműködéstől az ENSZ-alapító tagságon át a polgárháború utáni szoros biztonsági szövetségig.

Peking elutasította Tajpej kifogásait. A Tajvani Ügyek Hivatala közölte, hogy a háborús győzelem az egész kínai nemzeté, a Kínai Népköztársaság 1949-es megalakulása pedig kormányváltást jelentett, nem pedig Kína nemzetközi jogi identitásának megváltozását – vagyis Peking a háborús kínai állam jogutódjának tekinti magát. Ez az érvelés Tajvan 1945-ös "visszacsatolásának" pekingi narratívájával együtt Vang szerint fokozatosan egyfajta "jogi láncot" alkot, amely Peking területi igényeit is alátámaszthatja.

Címlapkép forrása: Daniel Heuer/Bloomberg via Getty Images

Ennek a cikknek az előkészítésében AI-asszisztens működött közre, a végleges tartalmat újságírónk szerkesztette és ellenőrizte.