Kimondták a kemény igazságot: nem a pénzhiány a legnagyobb baj a magyar építőiparban

Ez itt az on the other hand, a portfolio vélemény rovata.

Ez itt az on the other hand, a portfolio vélemény rovata. A cikkek a szerzők véleményét tükrözik, amelyek nem feltétlenül esnek egybe a Portfolio szerkesztőségének álláspontjával. Ha hozzászólna a témához, küldje el cikkét a velemeny@portfolio.hu címre. A megjelent cikkek itt olvashatók.

Az elmúlt években a magyar építőipar szereplői szinte folyamatosan ugyanazokkal a problémákkal szembesültek:

• magas kamatok,
• elszálló építőanyagárak,
• munkaerőhiány,
• csökkenő állami megrendelések és
• rendkívül bizonytalan nemzetközi környezet nehezítette a működést.

Nem véletlen, hogy az ágazat teljesítménye jelentősen visszaesett, és sokan ma is elsősorban a nehézségekről beszélnek. Csakhogy a legfontosabb kérdés nem az, hogy mikor ér véget a válság. Sokkal inkább az, hogy képesek leszünk-e végre magunk mögött hagyni azt a működési modellt, amely az elmúlt években jelentős részben meghatározta az ágazatot.

Az építőipar ugyanis nem pusztán gazdasági problémákkal küzdött: az elmúlt időszak egyik legnagyobb gondja az volt, hogy

a piac egy része nem valódi versenyfeltételek között működött.

Az állami beruházások jelentős hányada ugyanazokhoz a kiválasztott szereplőkhöz került, miközben számos kis- és közepes vállalkozás legfeljebb alvállalkozóként tudott bekapcsolódni a projektekbe.

A verseny helyét sok esetben a kapcsolati tőke vette át.

Ennek súlyos következményei lettek. Amikor egy piacon nem a hatékonyság, a szakmai tudás és az innováció dönti el, ki nyer el egy munkát, akkor az egész ágazat versenyképessége sérül. A vállalkozások nem a technológiai fejlesztésekre, a digitalizációra vagy a képzésre koncentrálnak, hanem arra, hogyan férhetnek hozzá a megrendelésekhez.

Ez hosszú távon nemcsak az építőiparnak, hanem az egész magyar gazdaságnak árt.

A válság mögött nemcsak gazdasági okok állnak

Az elmúlt években ráadásul gyakran találkozhattunk olyan állami projektekkel, amelyek költségei messze meghaladták a piaci realitásokat. Az ilyen beruházások rövid távon ugyan jelentős forgalmat generáltak, de közben torzították az árakat, felszívták a munkaerőt, és olyan béreket alakítottak ki bizonyos szegmensekben, amelyeket a tisztán piaci alapon működő vállalkozások nem tudtak követni.

Nem véletlen, hogy ma számos építőipari cég abban bízik: a következő években végre erősödhet a valódi piaci verseny szerepe. Ez nem azt jelenti, hogy az államnak ki kell vonulnia az ágazatból, éppen ellenkezőleg. Magyarország számára továbbra is elengedhetetlenek

• az infrastruktúra-fejlesztések,
• az egészségügyi beruházások,
• az oktatási projektek vagy
• az energetikai korszerűsítések.

A kérdés az, hogy az állam megrendelőként vagy tulajdonosként viselkedik-e.

Egy felelős tulajdonos ugyanis a saját pénzeként tekint a közpénzre. Hatékonyan gazdálkodik, valós versenyt teremt, és a legjobb ár-érték arányt keresi. Nem az a célja, hogy kiválasztott vállalkozásokat hozzon helyzetbe, hanem az, hogy a lehető legjobb minőségű beruházás valósuljon meg a lehető legjobb áron.

A kiszámíthatóság legalább ennyire fontos. Az építőipar nem egyik napról a másikra működik. Egy lakópark, egy gyár vagy egy logisztikai központ előkészítése gyakran éveket vesz igénybe. Ha a szabályozási környezet folyamatosan változik, ha a beruházók nem látják előre a finanszírozási feltételeket vagy a piaci kereteket, akkor elhalasztják döntéseiket.

Ez pedig az egész gazdaság növekedését lassítja.

Nem a keresletet, hanem az építést kell támogatni

A lakáspiac jó példája annak, hogy a problémákra nem mindig a legegyszerűbb válasz a helyes. Az elmúlt években számos intézkedés a kereslet élénkítését célozta. A tapasztalat azonban azt mutatja, hogy amikor többletforrás jelenik meg a piacon, annak jelentős része rövid idő alatt beépül az árakba.

A lakások nem azért drágák Magyarországon, mert túl kevés támogatást kapnak a vásárlók. Azért drágák, mert egyre költségesebb fejleszteni és építeni:

• magasak a finanszírozási költségek,
• lassúak az engedélyezési folyamatok,
• jelentősek az adminisztratív terhek, és
• számos olyan díj rakódik a beruházásokra, amely végül a vevőknél csapódik le.

Ha valóban megfizethetőbb lakásokat szeretnénk, akkor a kínálati oldalon kell beavatkozni. Gyorsabb engedélyezésre, kedvezőbb projekthitelekre, egyszerűbb szabályozásra és kisebb adminisztratív terhekre van szükség.

Nem az a kérdés, hogyan adjunk még több pénzt a vevőknek, hanem az, hogyan tudunk olcsóbban építeni.

Az energiahatékonyság már nem zöld ügy, hanem üzleti kérdés

Közben egy másik fontos változás is zajlik a háttérben. Az energiahatékonyság ma már nem környezetvédelmi szlogen, hanem üzleti realitás. A vásárlók és a bérlők egyre inkább az üzemeltetési költségek alapján döntenek. Egy energiafaló épület ma már versenyhátrányt jelent a piacon. Ezért válik egyre fontosabbá

• az intelligens épületgépészet,
• a hőszivattyús rendszerek alkalmazása,
• a digitális felügyelet,
• valamint az olyan technológiák használata, amelyek csökkentik az energiafelhasználást és a fenntartási költségeket.

Hasonló változás figyelhető meg a kivitelezésben is. A BIM-rendszerek, a digitális modellezés, az előregyártott technológiák és a mesterséges intelligencia alkalmazása nem futurisztikus elképzelés, hanem a versenyképesség feltétele. Azok a vállalkozások lesznek sikeresek, amelyek gyorsabban, pontosabban és kevesebb hibával tudnak építeni.

Mindezek mellett továbbra is az egyik legsúlyosabb kihívás marad a munkaerőhiány. Az elmúlt évek torz piaci viszonyai jelentős bérkülönbségeket alakítottak ki az ágazat egyes területein, miközben az osztrák és német piac továbbra is erős elszívó hatást gyakorol a magyar szakemberekre. Ugyanakkor a munkaerőpiacon már érzékelhető némi átrendeződés:

egyre több olyan szakember válik elérhetővé, aki korábban politikailag privilegizált vállalatoknál dolgozott, és ma nyitottabb a versenypiaci környezetre.

Ez a folyamat bizonyos szegmensekben enyhítheti a munkaerőhiányt, összességében azonban egyelőre nem ellensúlyozza sem a külföldi munkaerő-elszívás hatását, sem az ágazatot érintő strukturális szakemberhiányt.

A következő boomot a verseny fogja eldönteni

Éppen ezért a magyar építőipar sorsát a következő években nem elsősorban az fogja eldönteni, hogy mennyi támogatás érkezik, mekkora uniós források nyílnak meg vagy hány új program indul el. A döntő kérdés az lesz, hogy sikerül-e végre visszaállítani a tisztességes versenyt.

Ha igen, akkor a technológiai fejlődés, az energiahatékonysági beruházások, a lakásépítések és az ipari fejlesztések egymást erősítve indíthatnak el egy fenntartható növekedési ciklust. Ha nem, akkor újra ugyanazokkal a problémákkal fogunk szembesülni, amelyek az elmúlt évtized jelentős részét meghatározták.

Az építőiparnak ma nem elsősorban több pénzre van szüksége, hanem végre normális piacra.

A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Getty Images

A jelen írás nem minősül befektetési tanácsadásnak vagy befektetési ajánlásnak. Részletes jogi információ