Megindult a diákok harca a szabad lakásokért: nehéz helyzetbe kerülhetnek az egyetemisták az Egyesült Államokban

A kétszáz legfontosabb intézményi diáklakáspiacot tömörítő Yardi 200 indexben az előbérleti arány júliusban 89,1 százalékot ért el, az egy évvel korábbi 88,1 százalékhoz képest. A vizsgált piacok közül 117-ben az előbérlések felülmúlták a tavalyi szintet, ám a teljesítmények szórása jelentős. Tyson Huebner, a Yardi Matrix kutatási igazgatója rávilágított, hogy

az új kínálat egyre inkább a legnagyobb piacokra összpontosul, ami éppen ezeknél az egyetemeknél nyomja le a teljesítménymutatókat.

Az amerikai felsőoktatásban a diákok lakhatása nem egységes állami rendszerben működik, hanem az egyetemek saját kollégiumi kapacitásai és a magánbérleti piac kombinációján keresztül. A klasszikus egyetemi lakhatás a „dorm” vagy „residence hall”: ez jellemzően kampuszon belüli, tanévre szóló szerződés, gyakran étkezési csomaggal együtt – ezt hívják „room and board”-nak. Sok intézmény az elsőéveseket ösztönzi vagy kötelezi a kampuszon belüli lakhatásra, míg a felsőbb évesek egy része magánlakásba, diákapartmanba vagy közös albérletbe költözik.

A lakhatás az amerikai egyetemi költségvetés egyik legnagyobb tétele: a College Board 2025-26-os adatai szerint a „housing and food”, vagyis lakhatás és étkezés átlagos éves költsége négyéves állami egyetemeken 13 900 dollár, magán nonprofit négyéves egyetemeken 15 920 dollár volt. Ezzel együtt egy teljes éves hallgatói költségvetés – tandíjjal, díjakkal, könyvekkel, közlekedéssel és egyéb kiadásokkal – állami egyetemen, saját állambeli diáknak átlagosan mintegy 30 990 dollár, magánegyetemen 65 470 dollár körül alakult.

A lakhatási költség a pénzügyi támogatási rendszerben is külön tétel. A szövetségi „cost of attendance” számításba az egyetemeknek bele kell venniük a lakhatásra és étkezésre vonatkozó becslést is, és a támogatások, ösztöndíjak vagy diákhitelek részben ezekre a kiadásokra is felhasználhatók. A kampuszon kívüli diáklakhatás önálló ingatlanpiaci szegmenssé nőtt: sok egyetemi városban magánfejlesztők építenek kifejezetten hallgatóknak szánt apartmanházakat, ahol gyakori az ágyanként vagy szobánként számolt bérleti díj, a 12 hónapos szerződés, a kaució, valamint a szülői kezes.

A szektor egyik legnagyobb befektetője és fejlesztője, a Harrison Street Asset Management 2005-ös indulása óta több mint 24 milliárd dollárt fektetett 432 diákszállás-ingatlanba, és összesen 238 ezer férőhelyet kezel Észak-Amerikában és Európában. Mike Gordon, a cég globális ingatlanbefektetési igazgatója kifejtette, hogy a szektorba vetett hitük továbbra is töretlen. Gordon kiemelte, hogy a

• beiratkozási számok,
• a felvételi szelektivitás,
• a kutatási támogatások és
• a végzettek kereseti kilátásai

egyre inkább a vezető intézményeknél összpontosulnak, mint amilyen a Michigani Egyetem, a Virginiai Egyetem vagy a nagy állami sportegyetemek. Ezeken a helyeken a kihasználtság jellemzően 95 százalék felett alakul, miközben

az ingatlankínálat nem tudta tartani a lépést a hallgatói létszám bővülésével.

A Harrison Street saját fejlesztéseket és akvizíciókat egyaránt végrehajt, gyakran állami egyetemekkel kötött PPP-konstrukciók keretében. A megnövekedett keresletet kihasználva a cég el is adott már egyes elemeket, idén például egy 12 ingatlanból álló portfóliót adott el 910 millió dollárért,

ami az utóbbi évek egyik legnagyobb tranzakciójának számított a szegmensben.

A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Getty Images

A jelen írás nem minősül befektetési tanácsadásnak vagy befektetési ajánlásnak. Részletes jogi információ

Ennek a cikknek az előkészítésében AI-asszisztens működött közre, a végleges tartalmat újságírónk szerkesztette és ellenőrizte.