Kongatja a vészharangot az uniós biztos: a lakhatási válság mértéke még őt is meglepte

Diana Yordanova "Making a House a Home" című podcastjában Dan Jørgensen kifejtette, hogy a lakhatási válság mértéke még őt is meglepte, amikor a tagállamokat látogatta meg. A probléma szinte minden tagállamot érint, bár a kiváltó okok régiónként és városonként eltérhetnek. A válság egyik legnyilvánvalóbb társadalmi következménye, hogy

egyes tagállamokban a fiatalok átlagéletkora már megközelíti a 30 évet, mire el tudnak költözni a szülői házból.

Ez akadályozza a családalapítást, a tanulmányok folytatását és a munkaerő-piaci mobilitást is.

A biztos Dániát és az osztrák fővárost, Bécs példáját említette követendő modellként, ahol évtizedek óta sikeres, nonprofit alapú lakhatási rendszerek működnek. Koppenhágában például az új ingatlanfejlesztések esetében kötelező megfizethető lakásokat is kialakítani, Dániában pedig szigorú szabályok tiltják, hogy a lakásokat pusztán befektetési célból üresen tartsák a tulajdonosok.

A lakás nem csupán egy árucikk vagy egy statisztikai mutató, hanem az emberi élet alapvető kerete. Jogalkotóként kötelességünk elismerni, hogy a biztonságos otthonhoz való jog alapvető emberi jog, és mindent meg kell tennünk ennek garantálásáért

– mutatott rá Jørgensen.

Bár a lakhatási politika alapvetően a szubszidiaritás elve alá tartozik – azaz a döntéseket a helyi vagy nemzeti szinten kell meghozni –, az egységes belső piac működése, valamint a tőke és a szolgáltatások szabad áramlása miatt uniós szintű beavatkozásra is szükség van. Az EU már módosította az állami támogatási szabályokat, hogy megkönnyítse a tagállami beruházásokat a szociális lakásszektorban. Emellett elfogadták a rövid távú lakáskiadást (például az Airbnb-platformokat) szabályozó rendeletet is, amely ellenőrzési eszközöket ad a helyi hatóságok kezébe a lakbérek és az ingatlanárak növekedésének megfékezésére.

A lakáspiac pénzügyiesedése (financializációja) és a spekuláció szintén komoly kihívást jelent. Egyes kiemelten népszerű európai városokban a lakásállomány akár 30 százaléka is üresen álló, második vagy többedik ingatlanként funkcionál.

Nem engedhetjük meg, hogy a lakások kizárólag spekulációs tőkeeszközzé váljanak, ahol a tehetős befektetők az arany alternatívájaként vásárolnak ingatlanokat, majd azokat üresen hagyják a profitnövekedésre várva

– hangsúlyozta a biztos, hozzátéve, hogy az EU-nak olyan megoldásokat kell kínálnia, amelyek megfékezik ezt a gyakorlatot, de nem riasztják el a szektor számára szükséges építőipari magánberuházásokat.

A következő többéves pénzügyi keret tárgyalásai során a lakhatásnak komoly költségvetési versenyben kell helytállnia a védelem, a mezőgazdaság vagy a mesterséges intelligencia fejlesztése mellett. Jørgensen új lakhatási munkacsoportjának elemzése feltárta, hogy a jelenlegi költségvetési ciklusban mintegy 43 milliárd eurót fordítanak lakhatási célokra különféle uniós alapokból. A biztos szerint a közpénzek mellett elengedhetetlen a magántőke mobilizálása is.

A lakhatási válság megoldása szorosan összefügg az energiahatékonysági szabályozással is.

Az uniós energiahatékonysági szabványok a fogyasztók számláit is csökkentik, emellett hozzájárulnak a klímaváltozás elleni küzdelemhez, és növelik az EU geopolitikai ellenállóképességét az orosz gáztól és a fosszilis tüzelőanyagoktól való függőség csökkentésével.

A jelenlegi bizottsági mandátum 2029-es végéig Jørgensen olyan eredményeket vár, mint

• a rövid távú lakásbérleti piac hatékonyabb szabályozása,
• az építkezések és felújítások adminisztratív terheinek csökkentése,
• a fenntarthatóbbá tett európai lakásállomány,
• valamint a szociális és szövetkezeti lakhatás szerepének megerősödése a tagállamokban.

A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Getty Images

A jelen írás nem minősül befektetési tanácsadásnak vagy befektetési ajánlásnak. Részletes jogi információ

Ennek a cikknek az előkészítésében AI-asszisztens működött közre, a végleges tartalmat újságírónk szerkesztette és ellenőrizte.