Kiderült, kik ittak többet a Covid alatt

krtk blog Az ELTE Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont blogja.

A kutatás első fontos megállapítása, hogy

a járvány nem okozott általános alkoholfogyasztási hullámot Magyarországon.

A felnőttek több mint fele, 53%-a egyáltalán nem iszik alkoholt, a többiek nagy része pedig nem változtatott a szokásain. Mindössze a válaszadók 3%-a jelezte, hogy növelte a fogyasztását. Ez a felszíni kép azonban elfedi, hogy a fogyasztás növekedése nagyon is koncentráltan jelent meg bizonyos társadalmi csoportokban.

A felmérésből az derül ki, hogy az idősebb felnőttek, a nők, a pénzügyi nehézségekkel küzdők és a kisgyermeket nevelők körében volt a legnagyobb az esély arra, hogy a járvány alatt többet igyanak.

Különösen érdekes kettősség figyelhető meg a gyermekes háztartások esetében: bár összességében kisebb eséllyel isznak, azok, akik mégis fogyasztanak alkoholt, jóval nagyobb valószínűséggel növelik annak mennyiségét stresszhelyzetben. Ez a mintázat pontosan illeszkedik a nemzetközi eredményekhez, amelyek szerint a gondozási terhek visszafoghatják ugyan az alkoholfogyasztást, de a már ivók különösen érzékennyé válhatnak a stressz okozta túlfogyasztásra.

A tanulmány legizgalmasabb újdonsága azonban az, hogy

nem csupán társadalmi helyzet, hanem az emberek értékvilága is jelentős szerepet játszik abban, hogyan változtatnak az alkoholfogyasztásukon krízishelyzetben.

A Schwartz-féle értékelmélet tíz alapértéke közül messze a legerősebb előrejelzőnek a „Power” – vagyis a státusz, befolyás és hatalom iránti motiváció – bizonyult. Azok a válaszadók, akik számára fontosak ezek az értékek, nagyobb eséllyel növelték alkoholfogyasztásukat a járvány alatt, függetlenül attól, hogy milyen korúak, végzettségűek vagy anyagi helyzetűek. Ez arra utal, hogy Magyarországon – és valószínűleg máshol is – a státuszhoz kapcsolódó ivási rituálék mélyen beágyazódnak a mindennapi és különösen a professzionális életbe. Amikor a társadalmi és gazdasági bizonytalanság megingatja az önbizalmat vagy a kontrollérzést, a hatalomorientált egyének nagyobb valószínűséggel fordulhatnak az alkoholhoz, mint feszültségoldó vagy státuszmegerősítő eszközhöz.

Ezzel szemben a teljesítményorientált, azaz az Achievement értéket hangsúlyozó válaszadók inkább visszafogták vagy stabilan tartották fogyasztásukat. Számukra a produktivitás, a fókusz és a célok elérése fontosabb lehet, mint hogy az alkoholban keressenek feszültségoldást.

Érdekes módon a hedonista értékek – amelyeket gyakran hajlamosak vagyunk a mértéktelenséggel összekapcsolni – a kutatás szerint nem, hogy nem növelték, hanem sok esetben épp csökkentették a fogyasztás növekedésének esélyét. A hedonista egyének a jelek szerint inkább szelektíven és élvezetorientáltan fogyasztanak alkoholt, és nem a gyakori, rutinszerű ivást választják megküzdési stratégiaként.

A társas értékek – mint az univerzalizmus, a tradíció vagy a benevolencia – nem bizonyultak erős előrejelzőnek, ami arra utal, hogy a közösségi fókuszú értékek önmagukban nem határozzák meg, ki növeli a fogyasztását egy stresszes időszakban.

A pénzügyi stressz ezzel szemben nagyon erős tényezőnek bizonyult.

Azok, akik a járvány alatt romló anyagi helyzetet tapasztaltak, sokkal nagyobb eséllyel ittak többet.

Ez a tényező a nemzetközi szakirodalommal összhangban azt mutatja, hogy a gazdasági bizonytalanság az egyik legerősebb hajtóereje a maladaptív megküzdési módoknak. A kutatás arra is rámutat, hogy az alkoholfogyasztás nem izolált döntés: erősen kapcsolódik más egészségtelen életmódbeli mintázatokhoz, például a magas cukrosüdítő-fogyasztáshoz.

A tanulmány alapján világossá válik, hogy a hagyományos alkoholpolitikai eszközök – mint az adóemelések, a hozzáférés korlátozása vagy az általános lakossági felvilágosítás – önmagukban nem képesek érdemi változást elérni. A kutatásban amellett érvelünk, hogy az igazán hatékony beavatkozásoknak figyelembe kell venniük az eltérő érték- és motivációs mintázatokat.

• A hatalomorientált csoportok esetében a mértékletességet és a tudatos fogyasztást érdemes a professzionalizmus, a felelősségteljes vezetés vagy a kontroll jeleként keretezni, hiszen ezek rezonálnak leginkább a saját értékeikkel.
• A teljesítményorientáltaknál inkább az energia, a fókusz és a fizikai-szellemi teljesítmény megőrzésére érdemes hangsúlyt helyezni.
• A hedonisták számára pedig érdemes olyan alternatív élményforrásokat kínálni – gasztronómiai, kulturális vagy rekreációs programokat –, amelyek kiváltják vagy visszaszorítják a stresszívást.

A kutatás arra is rámutat, hogy a családok és a pénzügyileg sebezhető háztartások támogatása alkoholpolitikának is tekinthető. Ha csökken a gazdasági stressz, csökken az alkoholhoz fordulás valószínűsége is.

A munkahelyi kultúra átalakítása szintén kulcsfontosságú: számos szakmai közegben a mai napig erős a státuszhoz kötődő alkoholfogyasztás normája. Az alkoholmentes networking események, a prémium alkoholmentes italok használata és a vezetői példamutatás mind hozzájárulhatnak ahhoz, hogy a társas siker és az elismerés ne automatikusan kapcsolódjon az iváshoz.

A tanulmány egyik fő üzenete, hogy a viselkedés megértéséhez érdemes mélyebbre ásni: nem elég azt vizsgálni, hogy az emberek milyen körülmények között élnek, meg kell értenünk azt is, hogy mit tartanak fontosnak, hogyan értékelik a világot, és milyen belső motivációk vezérlik a döntéseiket. A járvány alatti alkoholfogyasztási mintázatok azt mutatják, hogy a krízishelyzetek nem csupán a társadalmi különbségeket nagyítják fel, hanem éles fényt vetnek azokra az értékrendszerekre is, amelyek a hétköznapokban sokszor rejtve maradnak.

A teljes tanulmány itt olvasható.

A cikk a szerzők véleményét tükrözi, amely nem feltétlenül esik egybe a Portfolio szerkesztőségének álláspontjával.

Címlapkép forrása: Shutterstock