Mi a közös a Pepcóban, az eMAG-ban és a Mammutban? Nem is gondolná, mely ország befektetői állnak mögöttük

krtk blog Az ELTE Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont blogja.

Első pillantásra Magyarország és Dél-Afrika nem tűnik természetes gazdasági partnernek. A két ország között nincsenek jelentős történelmi vagy kereskedelmi kapcsolatok, földrajzilag is távol esnek egymástól, és a két gazdaság szerkezete is eltérő. Mégis, az elmúlt években mintegy 200 millió eurónyi dél-afrikai tőke jelent meg Magyarországon. Dél-Afrika az afrikai kontinens vezető befektetője a világon és így Magyarországon is.

Ez a 200 millió euró természetesen eltörpül a Magyarországra érkező teljes külföldi közvetlentőke-állományhoz képest, és messze elmarad a legnagyobb befektető országok – például Németország, Ausztria vagy az Egyesült Államok – beruházásaitól. Ez az összeg a teljes magyarországi FDI-állomány kevesebb mint fél százaléka. Mégis érdekes jelenség, mert azt mutatja, hogy a globalizációban meglepő gazdasági kapcsolatok is kialakulhatnak.

De miért jelenik meg egyáltalán dél-afrikai tőke Magyarországon?

A külföldi közvetlentőke Magyarországon hagyományosan az ipari termeléshez kapcsolódik. Az autóipari beruházások vagy az exportorientált gyárak sok évtizede a magyar gazdasági modell fontos elemei. A dél-afrikai befektetések azonban egészen más képet mutatnak. A rendelkezésre álló adatok és vállalati információk alapján

ezek a beruházások elsősorban szolgáltatási és kereskedelmi területeken jelennek meg. Kiemelt szerepet játszanak a kereskedelmi ingatlanok, a logisztikai tevékenységek és a kiskereskedelem.

Van persze néhány jelentősebb ipari cég, így a papíriparban tevékenykedő, több magyarországi telephellyel is rendelkező Mondi vagy a Dunakeszin nemháztartási légkondicionáló berendezéseket gyártó SpecMech. Ugyanakkor egyértelmű a szolgáltató ágazat befektetéseinek dominanciája. Ez részben megmagyarázza azt is, hogy miért viszonylag kicsi a dél-afrikai cégek tőkebefektetéseinek súlya a magyar gazdaságban, hiszen a szolgáltatásokban eszközölt befektetések általában kisebb volumenűek, mint a feldolgozóipariak.

Az itt működő dél-afrikai cégek gazdasági súlya sem jelentős: a statisztikák szerint a dél-afrikai tulajdonú vállalatok a magyar foglalkoztatásnak és hozzáadott értéknek alig több mint egytized százalékát adják. Ugyanakkor – mint ahogy látjuk – egy-egy ágazatban jelentős szerepet játszanak ezek a cégek.

Interjúk és vállalati adatok alapján az is kiderül, hogy

Magyarország sok esetben nem önálló befektetési célpontként jelenik meg a dél-afrikai cégek stratégiájában. Inkább egy szélesebb regionális portfólió része.

Számos befektetés közép-kelet-európai stratégiába illeszkedik, amelyben Lengyelország vagy Románia gyakran fontosabb szerepet játszik. A dél-afrikai vállalatok a régiót egy egységes piacként kezelik, ahol az egyes országokban különböző projektek jelennek meg. Ebben a rendszerben Magyarország egy a több lehetséges befektetési helyszín közül.

Miért éppen Európa?

A válasz részben a dél-afrikai gazdaságban keresendő. Az elmúlt években Dél-Afrika számos strukturális problémával küzdött: politikai bizonytalanság, korrupciós botrányok, lassú gazdasági növekedés és az energiaellátás tartós problémái jellemezték a gazdasági környezetet. Ebben a helyzetben sok versenyképes vállalat számára vonzó lehet a földrajzi diverzifikáció.

Az Európai Unió stabil intézményi környezete, a kiszámítható jogi szabályozás és az egységes piac mind olyan tényezők, amelyek csökkenthetik a vállalatok kockázatait és költségeit. Ugyanakkor az érintett ágazatokban igen erős a verseny Nyugat-Európában, telített a piac, így természetes választásként merült fel Kelet-Közép-Európa. Több szakértő szerint is az európai beruházások részben azt nyújtják a dél-afrikai cégeknek, ami otthon kevésbé áll rendelkezésre – stabilitást és kiszámítható intézményi környezetet. Nem véletlen, hogy Lengyelország és Magyarország is Európában az első négy között van az egy főre eső dél-afrikai közvetlentőke-befektetéseket tekintve. (Azon országok adatai alapján, amelyeknél rendelkezésre áll a végső befektető országa szerinti statisztika.)

Bár a közép-kelet-európai régió több szempontból is vonzó lehet a dél-afrikai befektetők számára, mint láttuk, Magyarország mégsem tartozik a legfontosabb célországok közé. A dél-afrikai tőke Európában elsősorban a nagyobb piacokra – például az Egyesült Királyságba, Spanyolországba vagy régiónkban Lengyelországba – koncentrálódik. Magyarország inkább kisebb, kiegészítő szerepet játszik ebben a befektetési térképben. A beruházások viszonylag kis száma és a tőkeállomány ingadozása is azt jelzi, hogy ezek a projektek gyakran regionális portfóliók részeként jelennek meg, és nem feltétlenül hosszú távú, stratégiai ipari beruházások.

Kereskedelmi ingatlanpiac

Egy speciális ágazatnak számít a kereskedelmi ingatlanpiac. Több dél-afrikai befektető jelentős szerepet játszik bevásárlóközpontok és kiskereskedelmi ingatlanok finanszírozásában és működtetésében Kelet-Közép-Európában. Az ilyen beruházások mögött gyakran nagy, tőkeerős ingatlanbefektetési társaságok állnak, amelyek portfólióalapon kezelik befektetéseiket. A befektetések nem egyetlen országra koncentrálnak: a vállalatok rendszerint több országban építenek ki ingatlanportfóliókat, egy-egy kiemelt régiós központból (esetünkben Lengyelországból) irányítva azokat.

Vizsgálatok kimutatták, hogy Dél-Afrika offshore ingatlanbefektetéseinek körülbelül 30%-a Közép-Európába irányult. A belföldi „push” tényezők – a politikai bizonytalanság, a lassú növekedés és a bevásárlóközpontok túlkínálata Dél-Afrikában – különösen fontos szerepet játszanak az ágazat külföldi terjeszkedésében. Ugyanakkor a közép-kelet-európai gazdaságok növekedése, a bérek emelkedése, az erős fogyasztói kereslet és a viszonylag telítetlen kiskereskedelmi piacok vonzó tényezőként hatottak. Jelentős példa erre a johannesburgi tőzsdén jegyzett Fortress REITs, amely a régió egyik legnagyobb kiskereskedelmi ingatlan tulajdonosának, a NEPI Rockcastle Plc-nek lett a fő részvényese.

Ezenkívül az ingatlanok financializálódásának állami „tényezője” is releváns és specifikus Dél-Afrika esetében a kormányzati alkalmazottak nyugdíjalapja révén, amely az egyik legnagyobb a világon. A financializálódás azt jelenti, hogy gyakran inkább pénzügyi portfólióként működnek, mint klasszikus közvetlentőke-beruházásként. A befektetők több országban tartanak ingatlanokat, és a tőkét viszonylag gyorsan át tudják csoportosítani a különböző piacok között. A beruházások emiatt igen érzékenyek a szabályozási környezet változásaira, a gazdasági kilátásokra vagy a politikai kockázatokra. Ha egy országban romlanak a feltételek, a befektetések viszonylag könnyen átkerülhetnek más piacokra.

A dél-afrikai befektetések esetében is gyakran ez a logika érvényesül: a vállalatok a közép-kelet-európai régiót egyetlen befektetési térként kezelik, és az egyes országok között viszonylag rugalmasan mozgatják a tőkét.

Jó példa erre a szabályozásváltozásra a 2012-es plázastop, amely hozzájárult ahhoz, hogy egyes dél-afrikai ingatlanpiaci befektetők Magyarország felől inkább más közép-kelet-európai országok felé forduljanak, ahol a szabályozási környezet kiszámíthatóbbnak tűnt.

A multik váratlan irányokba is terjeszkednek

A dél-afrikai példa azt is mutatja, hogy a feltörekvő gazdaságok multinacionális vállalatai ma már távoli és intézményileg kockázatos piacokon is sikeresen terjeszkedhetnek, kihasználva a hozamkeresést és a rugalmas tőkeáthelyezést ötvöző portfólióalapú stratégiákat.

A dél-afrikai befektetések története két másik fontos tanulságra is rávilágít. Egyrészt a külföldi közvetlentőke-befektetések fogalma sokszor egységes kategóriaként jelenik meg a gazdasági vitákban, valójában azonban nagyon különböző típusú beruházások léteznek. Vannak olyan beruházások, amelyek mélyen beépülnek a fogadó gazdaság termelési struktúrájába, beszállítói hálózatokat építenek ki, és hosszú távú ipari jelenlétet teremtenek. Más befektetések inkább szolgáltatásokhoz, kereskedelemhez vagy pénzügyi portfóliókhoz kapcsolódnak, és kevésbé integrálódnak a helyi gazdaságba. A dél-afrikai befektetések magyarországi példája inkább az utóbbi kategóriába tartozik. Bár a volumenük viszonylag kicsi, mégis jól mutatják, hogy nem minden beruházás jár együtt azonos gazdasági hatásokkal.

A globális gazdaságban ezért nemcsak az számít, hogy egy ország mennyi külföldi tőkét vonz, hanem az is, hogy milyen típusú beruházások érkeznek, és milyen mértékben épülnek be a helyi gazdaságba. Másrészt a dél-afrikai befektetések magyarországi jelenléte nem nagy volumenű, mégis jól mutatja, hogy

a globalizációban a tőkeáramlások földrajza egyre kevésbé követi a hagyományos gazdasági és politikai kapcsolatok logikáját.

A multinacionális vállalatok ma már egészen váratlan irányokba is terjeszkednek – és Magyarország időnként ezeknek a globális stratégiáknak a térképén is megjelenik.

A cikk a szerző véleményét tükrözi, amely nem feltétlenül esik egybe a Portfolio szerkesztőségének álláspontjával.

A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Getty Images