A jövő városait már az AI tervezi?

krtk blog Az ELTE Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont blogja.

Az OECD legfrissebb adatai szerint 2025-ben átlagosan a fiatalok (a felmérés szerint a 16-24 éves korosztály) használja a legtöbbet a generatív AI eszközöket a vizsgált 25 európai országban, közülük is Görögországban és Észtországban a legmagasabb az arányuk, 80% feletti. Ezzel szemben a legalacsonyabb, 50% alatti felhasználás Lengyelországban, Olaszországban és Romániában mutatható ki. Dánia, Finnország és Görögország esetében még az 55-74 éves korosztály is 20% feletti arányban alkalmazza ezeket az eszközöket (1. ábra).

Az Eurostat adatai alapján 2025-ben a felhasználási célok tekintetében az oktatásnál jelenik meg a legjelentősebb különbség a fiatalok (16-24 év) és a vizsgált lakosság (16-74 év) körében, ugyanakkor a szakmai célú alkalmazásnál már alig van különbség (2. ábra)

Magyarország a mesterséges intelligencia elterjedésének 20 leggyorsabban növekvő országa között szerepelt 2025 második felében. Nálunk jelenleg elsősorban az adminisztratív, hatékonyságnövelő alkalmazások terjedtek el. Hazánkban a fiatal (16-24 év) korosztály 62,9%-a, az idősebb (55-74 év) korosztály 10,6%-a használt generatív AI eszközöket 2025-ben az OECD adatai alapján.

AI-eszközök a várostervezésben

Az AI egyre fontosabb szerepet kap a várostervezésben, mivel képes nagy mennyiségű adat gyors elemzésére és a jövőbeli városi folyamatok modellezésére.

• Az AI segítségével például optimalizálható a közlekedés, csökkenthető a forgalmi torlódás, valamint hatékonyabb tömegközlekedési rendszerek tervezhetők.
• A technológia támogatja a városi területhasználat és a népességnövekedés előrejelzését is, ami segíti az új lakóövezetek vagy zöldterületek tervezését.
• Emellett a mesterséges intelligencia fontos szerepet játszik a környezeti hatások – például a légszennyezés vagy a városi hőszigethatás – elemzésében és csökkentésében.

Ezek az alkalmazások hozzájárulhatnak ahhoz, hogy a jövő városai fenntarthatóbbak, hatékonyabbak és élhetőbbek legyenek.

Az AI alkalmazásának urbanisztikában betöltött szerepét felismerve szervezte meg a Magyar Urbanisztikai Társaság Győr-Moson-Sopron megyei Területi csoportja, a Magyar Regionális Tudományi Társaság Nyugat-dunántúli Tagozata és az ELTE Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont Regionális Kutatások Intézete Nyugat-magyarországi Osztálya március 4-én Borbély Marcell szabadúszó szakértő meghívásával az „AI a hazai urbanisztikában” című előadást Győrben.

A várostervezés komplex folyamat, az időbeliség, bizonytalanság, az információ és a konfliktusok egyaránt befolyásolják. A mesterséges intelligencia alapjaiban alakítja át a várostervezést, a közlekedést és a Smart City (okosvárosok) működését. Az elmúlt évtizedben az intelligens városok kezdeményezései szenzorokat, irányítópultokat és elemző eszközöket vezettek be a városi irányításba, melyek javították az átláthatóságot, de ritkán változtatták meg a városok alapvető működési modelljét.

Az AI valós idejű adatokon alapuló, hatékonyabb és fenntarthatóbb döntéshozatalt tesz lehetővé, és segítségével a tervezési hatékonyság 30-40%-kal nőhet, miközben a városok jobban felkészülhetnek a klímaváltozásra és a népességnövekedésre.

A várostervezésben leginkább az adatelemző és GIS (térinformatikai) szakértő munkakörök kiváltása várható a közeljövőben.

Az AI alkalmazhatósága az adatok algoritmikus feldolgozásához szükséges döntéstámogatás nyújtásánál jelenik meg a várostervezés folyamatában. A mesterséges intelligenciára, mint egy algoritmikus rendszerre tekinthetünk, ami a villámhoz hasonlóan a legközelebbi kapcsolódási pontokat keresi meg, és a statisztikai mintázatokat ismeri fel, az ok-okozati összefüggések feltárására azonban nem alkalmas. Az elmúlt évtizedben jelentős átalakulás figyelhető meg, hiszen az adatok exponenciális növekedése következett be, ráadásul nemcsak tízévente frissülő, hanem sok esetben már folyamatosan rendelkezésre álló adatokról beszélhetünk, amik nem csupán aggregálva, hanem már egyedi szinten is beszerezhetők.

Az adatrobbanás része a statikus állapot rögzítésén túl a dinamikus mintázatok megjelenése is. Mára már annyi adat kering a világban, hogy emberi léptékben nem tudjuk mind felhasználni. Természetesen nem elhanyagolható a múltbeli adatok jósága, amit az emberi racionalitás fel tud mérni, az algoritmikus észjárás azonban nem foglalkozik vele.

Fontos kiemelni, hogy

az AI alapú urbanizmus nem létezne a Smart City adatok nélkül,

ahhoz ugyanis, hogy az AI valós időben is képes legyen a város üzemeltetésére, és ezen adatok feldolgozása alapján a várostervezésre, szükség van azokra az információkra, amelyeket a Smart City rendszerek folyamatosan szolgáltatnak. Az alkalmazásának veszélyei között azonban mindenképpen érdemes megemlíteni, hogy a periférián élő társadalmi csoportok kiszorulhatnak az AI alapú városfejlesztésből.

Még nincs adaptív városi rendszer

Hazánkban jellemzően a ChatGPT-t ismerik és ezenkívül a vizualizációs feladatok elkészítésénél kérnek segítséget az AI-tól. Magyarországon jelenleg az AI fejlődési pályájának elején, az adminisztratív AI-nál tartunk (3. ábra), ahol hatékonyságnövelés zajlik, akár már napi szinten is, de egyelőre még nincs döntéstámogatás és adaptív városi rendszer sem.

A számítási tér már nemcsak az emberi folyamat része, azonban az értelmezés még igen. A kérdés az, hogy mikor érünk el majd arra a szintre, amikor már a mesterséges intelligencia dönti el, hogy mit gondolunk mi a saját döntésünknek. Azaz alapvető kérdésként merül fel, hogy a mesterséges intelligencia alkalmazása során hol húzódik az a határ, ahol a döntéstámogató rendszerek hatása már a döntéshozók percepcióját és értelmezési kereteit is érdemben befolyásolja. Ez a pont egyben a technológia legnagyobb potenciálját és kockázatát is hordozza.

Amennyiben a felhasználók szakmai ismeretei korlátozottak, vagy az AI által generált javaslatokat nem kezelik kellő kritikai reflexióval – hasonlóan ahhoz, ahogyan más szakértői állításokat is csak megfelelő alátámasztottság mellett fogadunk el –, fennáll annak a veszélye, hogy a döntési folyamatban az AI által kínált értelmezési keretek túlzott mértékben meghatározóvá válnak. Ugyanakkor megfelelő módszertani kontroll és kritikai használat mellett ez a jelenség lehetőséget is jelent: az AI képes olyan összefüggések feltárására, mintázatok azonosítására és alternatív megoldási javaslatok generálására, amelyek az emberi döntéshozók számára önállóan nehezebben vagy lassabban lennének felismerhetők. Ebben az értelemben

a mesterséges intelligencia nem a döntéshozatal helyettesítőjeként, hanem annak kognitív kiterjesztéseként értelmezhető, amely képes bővíteni a szakmai mérlegelés horizontját, hosszabb távon pedig egy automatizált vagy részben automatizált modellt felépíteni.

Érdekes megemlíteni, hogy az építészirodák 60-80 oldalas tervezési anyagainak lakossági véleményezésénél is előfordult már AI-használat. Ezenkívül a pályázatírás folyamatában is megjelenik, hogy egyre gyakrabban nincs a pályázati anyagok írása mögött szakember.

Már vannak olyan promptolás tréningek, ahol a jól megfogalmazott és hatékony utasítások generálásához tanítanak technikákat, annak érdekében, hogy a mesterséges intelligencia minél jobb eredményeket szolgáltasson. A fiatalabb generáció sem fél használni az AI-t, a hallgatók jelentős arányban készítik a beadandó munkáikat a mesterséges intelligencia segítségével. Itt felmerült a kritikus gondolkodás hiánya, hiszen sok esetben feltétel nélkül fogadják el az AI által összeállított anyagokat.

A felelősségvállalás kérdése éppen ezért nagyon lényeges, és az ehhez szükséges szabályozási környezet kevésbé ismert. Az AI-ra vonatkozó nemzeti és nemzetközi szabályozások ismertsége Közép- és Kelet-Európában továbbra is alacsony, ami a globális trendekkel is összhangban áll. Fontos azonban megjegyezni, hogy világszinten sem magas ez az arány: az emberek mindössze 17%-a tud arról, hogy egyáltalán léteznek ilyen szabályozások. A régióban még ennél is kedvezőtlenebb a helyzet, hiszen a válaszadók 89%-a nincs tisztában az AI-ra vonatkozó jogi keretekkel. Ez jól tükrözi a térség általánosan alacsonyabb AI-műveltségi szintjét is.

A szabályozások ismeretének hiánya különösen szembetűnő Csehországban, Magyarországon és Szlovákiában, ahol a lakosság több mint 90%-a nem ismeri az AI-ra vonatkozó keretrendszereket, pedig már 2025-ben elfogadásra került Magyarország Mesterséges Intelligencia Stratégiája. Továbbá 2025 decemberében megalakult a Magyar Mesterséges Intelligencia Tanács is, ami az EU AI-szabályozásának hazai végrehajtásáért felelős testület. Románia ugyanakkor kivételnek számít: ott közel minden negyedik állampolgár tisztában van az AI-szabályozások létezésével, ami viszonylag magasabb érdeklődést és tudatosságot jelez.

Fontos a promptolás

Összefoglalva elmondható, hogy

az AI a számok nyelvén jobban ért, és jelentősen tudja növelni a hatékonyságot, azonban az ok-okozati összefüggések megállapításánál szükség van az emberi részvételre.

A feladatleírásnál a peremfeltétel rendszer minél pontosabb megadása igazán lényeges, ezenkívül nagyon fontos figyelni arra, hogy a promptlánc alatt ugyanazt értsük. Ahhoz, hogy jól lehessen használni az AI-t, meg kell tanulni jól promptolni és megfelelően felépíteni egy ügynököt. A promptolás a mesterséges intelligenciával, különösen a generatív modellekkel (pl. ChatGPT, Midjourney, Claude) folytatott kommunikáció folyamata, az a tevékenység, amikor a felhasználó utasításokat, kérdéseket vagy szöveges leírásokat (úgynevezett promptokat) ad meg a rendszernek a kívánt kimenet elérése érdekében. Akkor hatékony a promptolás, ha minél konkrétabb a kérés, példákat és mintákat is tartalmaz, továbbá a tartalom típusa is specifikálva van előre.

Az ügynök felépítése pedig azt jelenti, hogy egy olyan virtuális munkatársként jelenik meg a mesterséges intelligencia, amely nemcsak válaszol a kérdéseinkre, mint például a ChatGPT, hanem önállóan képes feladatokat végrehajtani, döntéseket hozni, eszközöket használni és képes több lépéses folyamatokat kezelni. Az adatok már rendelkezésre állnak, de tudni kell, hogy mire lehet használni azokat. 

A cikk a szerzők véleményét tükrözi, amely nem feltétlenül esik egybe a Portfolio szerkesztőségének álláspontjával.

A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Portfolio